Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-21 / 34. szám

vezet! e be, melynek keretében Bognár Endre kor. aljegyző mondott költői szárnyalású imát. Magát a közgyűlést a Himnusz nyitotta meg. Nemzeti énekünket az orgona kisérete mellett az egész templomi közönség együtt énekelte. Ezután Gyurátz Ferenc püspök megnyitotta a közgyűlést. Üdvözölvén a vendégeket s a kerületi gyűlés teljes számban jelenlevő tagjait, felolvastatta a felügyelő-választásról felvett jegyzőkönyvet, Majd küldöttséget menesztettek az új felügyelőért, mely rövid idő múlva vissza is tért a fekete diszmagyarban levő Véssey felügyelővel, kit a templomba léptekor lelkes éljenzés fogadott. Az új felügyelőt — egy rendkívül rokonszenves megjelenésű, magyaros arcú öreg ur

at — előbb Gyurátz püspök üdvözölte ékes szavakban, majd pedig miután a hivatalos esküt letette, Hrabovszky István helyettes kerületi felügyelő kérte fel, hogy székét elfoglalja. Átvévén a társelnöki tisztet, Véssey Sándor felügyelő megtartotta székfoglaló beszédét. — A beszéd úgy tartalmával, inint előadási módjával meglepte, lebilincselte s végül valósággal felvillanyozta a diszes közönséget. A protestantizmus szelleméről, az evangélium erejéről, majd pedig főkép a protestántizmus jelenlegi hivatásáról, a vallástalanság terjedésének meggátlásáról s a krisztusi szeretet munkájában az összes keresztyén felekezetek egyesüléséről szólott. Egy mély hittől áthatott léleknek, a magyar felvilágosodás — a Deák- és Kossuth-hagyományok — legszebb eszméivel telített agynak munkája volt a frappáns közvetlenséggel előadott hazafias beszéd, melynek igazságai elől senki sem zárkózhatott el. Sürü helyeslések szakították félbe előadását, melynek végeztével szűnni nem akaró éljenzés zúgott fel. Most az üdvözlések következtek. Elsőnek báró Pránay Dezső, evangélikus egyetemes főfelügyelő, majd Szentivány Árpád tiszai ker. felügyelő üdvözölték az új felügyelőt, mindketten igen szépen. A testvér református egyház nevében dr. Antal Gábor püspök beszélt ismert kiváló ékesszólásával. Beszéde végén a népszerű főpásztort meg-megújuló meleg ovációval vették körül. Az evangélikus esperesi kar nevében Kund Sámuel, a felügyelők nevében Bélák István, az akadémia s a középtanintézetek nevében Bancsó Antal theol. tanár, a tanítói kar nevében Sass István mondottak üdvözlő beszédet. Az új felügyelő pedig minden egyes üdvözletre tömör, velős, helyén való választ adott. Az ünnepség az összes jelenvoltakra igen mély hatást tett. Délben a kaszinó gyönyörű nagy termében az új felügyelő vendégeiül látta a kerületi gyűlés minden tagját s az összes vendégeket. Több mint 300-an voltak jelen a banketten, mely elejétől végig emelkedett hangulatban folyt le. Az első tósztot Véssey Sándor felügyelő mondotta a királyra, ki aznap ünnepelte születése 79-ik évfordulóját. Felköszöntőket mondtak báró Prónay Dezső, dr. Antal Gábor püspök, dr. Ostffy Lajos, dr. Zergényi Jenő, Hrabovszky István, Bognár Endre, Hering Zsigm., Szentiványi Árpád, Barcza Géza, Szepauer apátplébános, Madár Mátyás, Véssey József zirci gyógyszerész. Liberális hangjával, költői lendületével nagy feltűnést keltett Kapotsffy Jenő somogymegyei főispán felköszöntője, melyben a szép ünnep tanúságait nemzeti szempontból gyönyörűen foglalta össze. Megkapta a lelkeket végül az a meleg közvetlenség, mellyel Gyurátz Ferenc püspök az új felügyelő nejét aposztrofálta. A bankett délután 4 óráig tartott. Az ünnep vendégei túlnyomó részben az esti vonatokkal elutaztak, míg a kerületi közgyűlés aznap és 19-én folytatta és be is fejezte tanácskozásait. * Megemlítjük, hogy az új felügyelőt és a beiktatását ünneplő egyházkerületet Pápa városa, a dunántúli ev. egyházkerület püspöke székhelyének, nevében Mészáros Károly polgármester táviratilag üdvözölte. Válasz és viszonválasz. (A rabbi-kérdéshez.) I. Válasz. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának mult heíi számában hitközségünk rabbikérdésénék ügyében egy, magát meg nem nevező, és egyébiránt mandátum nélküli „hitközségi tag" részéről egy levél jelent meg, melynek tartalmára, — tekintettel arra, hogy levélíró nemcsak a jelzett ügyben, eddig követett eljárásomat teszi éles kritika tárgyává, hanem a hitközség szolgálatában töltött 18 évi — öndicse kvés nélkül mondhatom — több izben jegyzőkönyvben részesült önzetlen és sikerteljes elnöki működésem révén szerzett érdemeim lealacsonyítására törekszik — röviden a következőkben reflektálnom kell, eleve kijelentvén, hogy én ezen válaszommal az ügyre vonatkozó minden további vitát a magam részéről befejezettnek tekintem, annyival inkább, mert én az anonymus köpönyegébe burkolt levélíróval most is csak — szokásom ellenére — csupán azon okból állok szóba, mert alkalmat akarok nyújtani a t. közönségnek, hogy az ügyre vonatkozó valódi ténykörülményekről alapos tudomást szerezzen és eljárásom fölött tárgyilagosan ítélhessen. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy levélírónak azon állítása, hogy hitközségünkben a rabbi-kérdés elposványosodik, nem felel meg a valódiságnak, mert a rabbiválasztás előkészítésére kiküldött szakbizottság rendesen működvén, a jelzett állásra egy oly férfiút keres, aki a hitközség igényeinek minden irányban megfelel. Ezen állításom valódiságának elvitázhatlan bizonyításánál hivatkozom azon tényre, hogy még csak folyó hó 7-én főt. Freund József szászrégeni főrabbi úr által, — héber és német hitszónoklaton kívül — a templomunkban tartott magas szárnyalású, hazafias szellemtől áthatott és a hallgatóság figyelmét mindvégig ébren tartott magyar hitszónoklat hangzott el. Hitközségünk ugyanis azt óhajtja, hogy a főrabbi állás egy oly férfiúval töltessék be, aki rendíthetlen hithűsége, alapos talmud-tudományossága és lángoló hazaszeretete mellett, tökéletesen bírja hazánk zengzetes nyelvét, akként, hogy abban a szószékről Isten igéjét hirdethesse, ifjúságiinkat nevelhesse és oktathassa. A felsorolt követelmények egyikét sem áldozhatjuk fel a másik rovására, mert ha a hitközség az állást egy oly rabbival töltené be, akinél a kivánt kvalifikációnak csak egy része hiányoznék, hitközségünk belbékéje alaposan megrendülne, én pedig épen ennek a végzetessé válható eshetőségnek iparkodtam mindig teljes erőmből elejét venni. Felelősségteljes állásom tudatában megakadályozni óhajtom azt, hogy az én elnöki működésem idejéhez a hitközségünk eddig is csak nagy küzdelmeim árán fenntartott belbékéjének megzavarodása fűződjék. Én azt óhajtom, hogy a megválasztandó hitközségi főrabbi nem egy frakció, hanem leggalább a hitközség túlnyomó többsége kívánalmainak megfeleljen; csak az utolsó eset biztosítaná a hitközség belbékéjét és prosperálását. A levelező úr tudhatná, hogy a hitközségünknek milyen keserű tapasztalatai vannak e téren, a melyeket itt csak érinteni, de velük részletesen foglalkozni nem tartom sem idő, sem alkalomszerűnek. Nem lehet igaz levélírónak azon állítása sem, hogy „a hitközség túlnyomó többsége — Igen, de csak magánszorgalomból. — Hát, úgy-e, lesz szives ráncba szedni ezt a kis gimnázistát? Majd Dezső leiár minden nap, vagy ahogy tetszik. Azután most vasárnap talán tessék felfáradni hozzánk, a papa meg a mama majd megbeszélnek egyetmást. Na köszönj a tanár úrnak Dezsőke és igérd meg, hogy jobb léssz. Bizony eztán már csak Dezső maradsz — tette hozzá Viktorhoz, de Kleofás felé fordulva — no de engedelmet kérek az alkalmatlankodásunkért — itt az emlékkönyvre esett a tekintete, szerette volna tudni, kié — és vasárnap délben legyen szerencsénk tanár úrhoz. Igen? Ajánlom magamat. Mikor elmentek, Kleofás ezt. kérdezte özv. Erhardnétól: — Ez volt az? — Ennek a testvére. Az a fiatalabb, ez az idősebb. Ennek a neve Manci, a kisebbiké Linus — magyarázta a szobaasszony. Kleofás elhatározta, hogy vasárnap, mikor minden valószínűség szerint a díjazásról 1 esz szó, nem fog sokat kérni. Mert Kleofás olyan bolondul gondolkozott, hogy ahol ilyen nagy kisasszonyok vannak, ott nem illik a tanításért pénzt elfogadni. Ezt prózainak vélte és ebben a meggyőződésben maradt vasárnapig. Kleofás vidéki volt és kissé ideális érzésű fiatal. * A nagy családi konyhamérleg mutatója még nem is állott a tizenkettősön, Kleofás már teljes díszben volt. A fekete ruhája volt rajt, amiben úgy nézett ki, mint egy pozsonyi theológus. Überciherrel tetézte még a toalettet és így indúlt neki az emeletnek. Csengetett. Viktor nyitott ajtót, mert éppen a gázórát „javította" az előszobában, tehát ő hallotta meg a csengetést. — Alázszolgája, tanár úr. Tessék ideállni, majd lesegítem a kabátot. — Köszö . . . Az ebédlőből csörömpölésszerü zaj hallatszott. Mint mikor edényt hajítanak valaki felé és vagy a lendület volt rosszul kiszámítva, vagy az édekelt fél idejekorán félrehajolt előle, mire az edény, nem tudván, mit tegyen a már meglevő sebességgel, neki megy a falnak. Hát ilyenre következtetett Kleofás. — Terítenek — magyarázta Viktorka, fülig elszégyellve magát. Hogy azonban ez a terítésnek csak egyik epizódja volt, kitűnt a következő magyarázatból, amely a csörömpölést követte : — Úgy! Bárcsak a szemedet vágtam volna ki. Különben is még kivághatom. Erre újabb zörej következett belülről. Kleofás úgy érezte, hogy most cukortartót vágnak egymáshoz a küzdőfelek. — Ugyan lányok! Ezt nem lehet tovább kibírni! — lihegte egy éltesebb hang, mely fótelbe lerogyott személytől eredhetett. — Igen? Hát akkor miért szabadítottad rá a rongyos tótra? — okolta meg az eljárást egy friss, üde leányhang. — Most ki beszél odabent? — kérdezte Kleofás Viktortól. — Talán vendégek vannak ? — tette még hozzá, kellő tisztelettel az ismeretlen idegenek iránt. — Terítenek — hebegte Viktorka, de olyan hangon, mintha ő is érezte volna, hogy Kleofást nem fogja sokáig kielégíteni ez a megoldás. De azzal nyugtatta meg magát, hogy ő így látta kezdődni az egész dolgot. Most meg olyasféle hang jött ki a szobából, mintha valaki asztal körül futna, és miután egypár széket feldöntött, eléreti magát a másikkal, aki erre az ő copfját birtokába veszi. — A Linuska jobban fut — interpretálta a kiszivárgott hangokat Viktor, de csak azért, TI/T T T7 /V TJCi 17 m f TT mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehérnem iiek I I X K K V A K 1T I S / I fl 1/ és f

ü^nyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, V U JJlllTlXllY VI U fJU 111 I Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.