Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-21 / 34. szám

engem már régóta méltatlannak tart az elnöki állásra", amennyiben már egyedül azon körülmény, hogy a hitközség engem már 18 év óta mindig egyhangúlag elnökének megválasztott, és én ezen tisztséget többnyire csak a képviselőtestületből hozzám menesztett küldöttségek útján reám gyakorolt erkölcsi kényszer nyomása alatt nyilatkoztam hajlandónak elfogadni, alaposan bizonyítja levélíró jelzett állításának valótlanságát. Vegye tudomásúl levélíró úr, hogy én még az ő kedvéért sem vagyok hajlandó ez idő szerint az elnöki állásról lemondani, meg fogom én azt tenni önként akkor, amidőn arra magam is az időt elérkezettnek fogom találni. Nagyon csudálom, hogy levelező úr, akiről azt vélem, hogy az intelligencia osztályához számítja magát, Ízlésével és józan gondolkozásával összeegyeztethetőnek találta ezen a hitközség belügyét képező vitális és kényes kérdést hirlapi pertraktálás tárgyává tenni. Kívánom levelező úrnak, hogy a zsidóság közügyeinek jobb szolgálatokat tehessen ! Tisztelettel kérem tekintetes szerkesztő urat, méltóztassék ezen válaszomat becses lapjának legközelebbi számába felvenni. Maradván kiváló tisztelettel Mayersberg Salamon hitközségi elnök. II. "Viszoivválasz. Elnök úr, készséggel elhiszem önnek, hogy az ön Ízlésével és józan gondolkodásával nem egyeztethető össze, hogy ezen a liitk. belügyét képező vitális és kényes kérdést a hírlapban pertraktáltam. Nekem, sőt minden mandátum nélkül is merem mondani, még ezreknek, egy csöppet sem fáj ez, mert ennek a kérdésnek nincsen egyetlen részlete sem, amelyet a nyilvánosság elöl elrejteni, a közbirálat alól kivonni kellene. Ez a különbség kettőnk között s bizonyára ön tudja legjobban, hogy miért kell önnek ez ügyben a hirlapi tárgyalást perhorreszkálni. Ön tiltakozik azon állításom ellen, hogy a rabbikérdést el akarják posványosítani, hiszen, úgymond, a rabbi-bizottság rendesen működik. Az elposványosítás fogalmának ugyan nincsenek idő szerint megszabott határai, de azt csak be fogja ismerni Elnök úr is, hogy immár 3 éve, hogy a rabbi-állás üresedésben van, holott jól tudjuk, hogy a római pápa megválasztására is lényegesen kisebb idő van megszabva. Hogy a bizottság rendes működése alatt mit ért ön és mit értek én, a között valószínűleg igen nagy a különbség, mert én a világért sem hivtam volna meg olyan rabbit próbaszónoklatra, aki úgynevezett elvi (?) okokból nem akart a templomban maggarul prédikálni. Könnyű a papíron lángoló hazaszeretetről, hazánk „zengzetes" nyelvéről beszélni, a papir türelmes, de a hitközség türelme elfogyott, látván, hogy lappangó hátsó érdekek miatt gúnyt űznek a hazafiasság fogalmával. A hitközség belbékéjének hangoztatása is csak üres frázis és nem döntő argumentum akkor, ha a békére való hivatkozás gyáva meghunyászkodás takarója. Szeretem én is a békét, szereti azt mindenki, de néhány bigott, sötét alak terrorizmusa elől pusztán a béke kedvéért folytonosan gyáván meghátrálni, lehet az Elnök úr izlése, de nem a hitközség egyeteméé. A papiros azt is eltűri, hogy ön fennen hirdesse becsületes szándékait a rabbi állás betöltése körül, de kérem, Elnök úr, ne feledje szavát s különösen ne feledje azt, amit ön egy szóval se iparkodott, de nem is tudna megcáfolni mult heti cikkemből, hogy t. i. ismételten kijelentette : hogy amig ön elnök lesz, addig a rabbi állást betölteni nem engedi. Ezt tessék valótlanságnak bélyegezni, ezt tessék tagadni és akkor majd előállítom a tanukat és akkor ki fog tűnni, mily enyhe szót használtam, amidőn az ön eljárását csak kétszínűnek neveztem. Egy dolog volt, ami cikkéből nem lepett meg és ez az a kijelentése, hogy az elnöki állásról még az én kedvemért sem fog lemondani. Ezt elhiszem, de ne vegye rossz néven, ha viszont kételkedni bátorkodom, hogy ön bármikor is önként fogja elhagyni az elnöki széket. Ám állítson magának szobrot az Elnök úr a működését dicsőítő ékesen stilizált jegyzőkönyvekből, ám fürödjék lovábbra is ama nagy népszerűségben és köztiszteletben, melynek oly sok kézzelfogható jelét is tapasztalta érdemdús elnöki működése alatt, az egész hitközség meggyőződése mégis az, hogy a rabbi-kérdés becsületes megoldásának nincs más akadálya, mint — az Elnök úr. Egy hitközségi tag. Iskolai értesítők. VII. Ref. leánynevelő-intézet. Ref. leánynevelő-intézetünk fejlődésének rendkívül fontos mozzanatairól számol be az idei értesítő. A tanítónöképző-intézet teljessé tételét a fentartó testület kimondta s ezentúl minden esztendőben megnyílik új első osztály. A teljessé tételhez tartozik az önálló elemi gyakorlóiskola felállítása is, mely az internátus épületében ez év szeptemberével megnyílik. Tanügyünk minden barátja csak sajnálhatja, hogy ez a fontos átalakulás megfosztja az intézetet eddigi kiváló vezetőjétől, ki nemcsak a vezetés, de a szervezés, az alapítás munkáját is páratlan akaraterővei, lelkesedéssel és tudással végezte. Dr. Horváth József, az intézet kitűnő igazgatója, becses, tudományos működésének szinterét, az akadémiát, nem kívánta elcserélni az állandó igazgatósággal s így az iskola vezetésében szept. l-jétől személyi változás lesz, kétségtelenül csak személyi, mert a szellemnek és iránynak az intézet érdekében olyannak kell maradnia, aminőt ott dr. Horváth inaugurált. A lanév történetéről szóló fejezet beszámol a küszöbön álló személyi változásokról, a valláserkölcsi nevelésről, a rendezett ünnepélyekről s az intézet javára tett adományokról, melyek közül kimagaslik Tisza István gróf egyházkerületi főgondnok 40.000 korona adománya. Az áldozatkészség idén igen nagy mértékben nyilvánult meg az intézet iránt s az év krónikása a jó példa után felbuzdult nemes hévtől még további szép eredményeket remél. Részvéttel szól az értesítő az intézet egyik jótevőjének Ihász Lajos ev. egyházkerületi felügyelőnek haláláról, viszont az öröm hangja csendül meg az Antal Gábor püspök jubileumának szentelt sorokból. Az intézet tan- és nevelőtestülete 16 rendes és óraadó tagból és három hitoktatóból állott. A polgáriban s < a tanítónőképző I. és III. osztályában elvégzett tananyag kimutatása után a növendékek névsora következik. A polgári hogy Kleofás figyelmét elterelje a dolog komoly részéről és úgy tüntette fel, mintha odabent merő fiatalos vetélkedés folynék valamelyes elsőségért. Hirtelenében csak ez a ravaszkodás jutott az eszébe. — Azt hiszem, most nem zavarom őket, — vélte Kleofás — de azért bármennyire menni akart is, nem szánhatta el magát az indulásra. Egyáltalán ez olyan helyzet volt, mikor nem utasíthatják ki a véletlen fültanut. Viktorka kénytelen volt tétlenül nézni, hogy Kleofás zavartan áll egy helyben és mindez gyorsabban is folyt le, mintsem hogy Viktorka bármily óvóintézkedést folyamatba helyezhetett volna. Pl. be akart rohanni a lányokhoz és leinteni őket azzal, hogy Kleofás megérkezett. De úgy érezte, hogy ennél nevetségesebb helyzet már igazán nem állhatna elő, azért hát egy helyben maradt, tehetetlenül, mintha gyökeret vert volna. Érezte, hogy a lányok krompomittálják az egész családot és ő nem tehet semmit Kleofásnál, mert hisz' ez annyi, mintha akár maguk a lányok védekeznének. Szörnyen szégyenkezve csak így szólta el magát: — De csak tessék maradni, mindjárt végeznek. — Kik ? — kérdezte Kleofás, mintegy hülyén, már annyira belezavarodott a helyzetbe. Viktor nem felelt. Most azonban a szobából megint zörej hallatszott. Olyanféle, mint mikor a küzdő felek egyike a földhöz teremti a másikat és beletérdel a vékonyába. Egy nyöszörgő hang kisérte az aktust. — Jaa-aj ! Mamaaa ! — Ügy kell! — lihegte ugyanazon éltesebb hang, mely fótelből felugró személytől eredhetett. — Bárcsak most jönne a tótotok ! Megvolna az öröme neki a mennyasszonyjelöltjeiben ! Nem hagyod Lina ? Nézd már elkékül! — Dejszen! Velem nem packáz! (Piffpuff! hangzott ki belülről.) Kitolom a szemedet, aztán majd konkurrálhatsz a szerb leánnyal! — Rólam is lesz szó? — kérdezte halkan az előszobában Kleofás Viktortól. — Iszen már volt — szólta el magát ismét Viktor. Azonkívül a szobából is jött felvilágosítás. Megint az anya vitte a szót: — Na várjatok, ezt mind elmondom a tótnak! — En meg megírom neki névtelen levélben — duplázott rá Linus hangja — hogy ne is higyjen a Mancinak. Már ekkor odabenn relatíve nyugalom volt, mert Linus föleresztette a térde alól Mancit és ő maga is felállt, mert így jobban tudott szónokolni: — Mert éppen olyan haszonlesésből akarsz hozzámenni, mint az szerb leány. Az is, ahol azelőtt szolgált, abban a házban egy orvosnövendéket akart csípni magának, itt meg evvel próbálkozik. Disznók vagytok mind a ketten. Kleofás olyant üvöltött, mint a trójai háborúban volt szokás, azután konstatálta, hogy ilyen szerencséje nem minden házasulandónak van. Tehát fogta magát és kiábrándult. Azután vette a kabátját, lement az utcára és egészen más szemmel nézte a világot. Öt perc alatt tudniillik megkövesedett a szive. — Pedig én csak a végére értem oda — így szokta befejezni az elbeszéléseit Kleofás. — Mi mehetett ott végbe azelőtt! ALTIAM BERNÁT az „Angol Divat"-hoz címzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mértél* szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Űj üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben — kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat. És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- ~ . _ rint a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az cHllttlÜtttl JíCfttüt Q elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel *