Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-14 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Ók. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Újpest, Fiume. Újpest után garmond és ciceró betűk egész ármádiája harcolt a kérdés körül, hogy gyáván viselkedtek-e azok a bankhivatalnokok, kik nyilt utcára néző üzleti helyiségükben fényes nappal önként kiszolgáltatták a rájuk bizott pénzt a felfegyverzett orosz haramiáknak, gyáván-e, vagy okosan ? A harc, mint legtöbb esetben a betüharc, eldöntetlen maradt. Végül is megmaradtak véleményük mellett azok is, akik bár Schillerként nem az életet tartják éppen a legnagyobb földi kincsnek, de mindenesetre többre becsülik akár a maguk, akár a mások pénzénél, de megmaradtak nézetüknél a hősködök, a kávéházi Napóleonok is, kik tereprajzokat készítettek s bemutatták a párducszökelléseket, mellyel a rablókra vetették volna magukat, hogy kezükből a fegyvert kicsavarják. Mindegyik párt vitatta a maga igazát, s aztán elnémult a zaj, s elfeledték az egész tragikomikusnak feltüntetett esetet. A dolog aktuális lett, a harc eldőlt azonban a szerdai nappal. Spektor, Orloff és Kisenevszky, a három újabb muszka haramia, hihetetlen vakmerőséggel egy pillanat alatt be is váltotta azt, amivel az újpestiek csak fenyegetőztek. S most, hogy kiterítve fekszik a ravatalon, avagy eddig már száz koszorútól borított frissen hantolt sírban a ..kötelesség martírja" : Milos József, most, mikor Fiume s az egész ország bámulja és dicsőíti lélekjelenlétét, hősiességét, (mellyel azonban mit sem mentett meg), most, mikor gyászolja őt mindenki, nemcsak rokon és barát, de ellenség és idegen is, most vájjon van-e rendőr, biró, király, vagy bárki más, ki visszaadja a fiatal özvegynek a férjet,, a kicsi árváknak az édes apát ? Hiába koszorú, hiába vigasz-szó, hiába magasztalás, akik mindent vesztettek benne, azoknak földi hatalom nem képes érte kárpótlást adni. Szép és dicső a hazáért meghalni, de pénzért, legyen az másé vagy magunké, legfeljebb könnyelműség. A csehek meg a németek. Mivelhogy a lapok második oldalán (néhol az elsőn) entrefilet, sőt vézércikk is olvasható a csehek és németek küszöbön álló kibéküléséiől, amelyet a Felség is hőn óhajt és előmozdítani is akar, nagyon természetes, hogy az ötödik lapon, a hírrovatban kedves és változatos hír olvasható róla, minő előkészületeket tesznek a Duna melletti Melkben, ha a Bécsben élő csehek dunai kirándúlása alkalmával ott kikötni akarnának. Kocsmában kosztot nem kapnak, szállodában ágyhoz nem jutnak, elzárják előlük a nyilvános épületeket, kikergetik őket az ősi apátsági templomokból is, szóval szives vendégszeretettel alapozzák meg a béke most készülő emlékművét. Szó sincs róla, hogy erre a csehek bőven ne szolgáltak volna rá, s szó sincs róla, hogy talán a mi rokonszenvünk inkább a csehekhez húzná szivünket, semmint a most komiszul udvariatlannak látszó németekhez. Bővösbőven szolgáltattak ily elbánásra okot a csehek; ahol ők vannak többségben, ott komiszabbak ők a komisznál, csak az indiánus elv valósul meg hát rajtuk. De őszintén szólva, a dolgot még sem értjük egészen. Melk és németjei gyűlölettel néznek a csehekre, a király békét akar és Lueger, a koronázatlan király még tovább megy a triálizmus eszméjét terjeszteni s a délszlávoknak önálló királyságot kinál fel. Hogy egyeztethető mindez össze. Lenn délszláv királyság, fönn pedig északi szlávok templomból kiűzetése. Szegény jó melkiek! Kergethetitek ti akármeddig a cseheket az apátsági dómból, nem értek addig célhoz, míg az oltár mellett külön bársonyszékben jut hely Kari Luegernek, a német vezérnek és délszláv apostolnak egy személyben. A rabbi-kérdéshez. (Levél a szerkesztőhöz.) A zsidó rabbi-kérdés elposványosodását régen észleljük s ellene nem egy ízben fel is emeltük szavunkat. Megvalljuk őszintén, nem tudtuk, hogy ezt az elposványosodást mesterséges okok idézték elö. Nem tudtuk elképzelni, hogy a háttérben oly alakok mozogjanak, kik ha kell erőszakos uton is megbénítani akarnak minden becsületes törekvést. A héten aztán • egy levelet kaptunk, mely szenzációs módon leplezi le a háttérben levő machinációkat. A levelet oly egyén irta, ki vállalja a felelősséget minden sorért, amit leirt. Cikkét, melyet a méltó hazafias * felháborodás nemes indulata hat át, fontosságánál fogva itt közöljük, úgy amint nekünk beküldetett: Tekintetes Szerkesztő Ur, a helyi sajtó elismerésre méltó agitációja folytán s az izraelita hitközségi tagok óriási A „PAPAI HÍRLAP" T ARCA JA A Balaton. Nézek a szines messzeségbe el. Szépség s a gyönyör szelíden ölel, Lelkembe szövődik ezer dal, mese — Tenger szépségének vagyok szerelmese. Minden, amit köröttem látok : Regélő titok, ősi talányok : Kéklő, tarajos hátán a víznek Mókás kacajjal hablányok visznek. Tükrös csíkokon surran a hajó, Csacsog a hab, a gyöngyös, csillanó, Halkan morajló hullám fonja át A zekatoló gőzös oldalát. Csodák csodáit a viz mélyiből A bujdosó Nap csalja, hivja föl; Aranyfonalát tűzi, besodorja A göndörfürtü, futó habfodorba. Tüz ég íölöttem, fényesség alattam, Ringatózom a szűzi hangulatban. Mi megyünk-e, avagy talán a felhő, Vagy tán a szellő, lágyan rám lehellő'? A gondolataim messze szállnak, mennek Kék űrén a lila végtelennek. ... Ez a csillogás, körűi ez a pompa Az Örökszépet zengeti, dalolja. Issza a szemem. Mámoros vagyok. Megállni látom égen a Napot, Merengő fényében fogva tartja A parti hegy-völgy lombos csapatja ; Regés agg romok, bükkös rengeteg, Zizegő nádas — tarkán intenek ; Fehér vittyillók, tornyos paloták, Legelő nyáj itt, homoksik odább — Az ormok tövén illatos bor-ág. S százféle hang füttyög, muzsikál, Lomhán száll egy-egy sikongó sirály, Hangja krákogó, tompa rekedtes, Vijjog, rikoltoz, jajongva repdes, Szárnya csapkodja a ringó vizet S egy fehér a szürkét vággyal lepi meg. Csókolódznak, vigan kergetőznek — Ébren, szerelmes álmokat szőnek A kéklő viz felett. A keieti ég már fátyolt tereget. A nap utolsó fénykévét lövel, Vörös köntösbe bujt. a part közel, Dallal, virággal ujjong, üdvözöl — • S álomra hi az altató öböl. Az alkony széjjel szór valami neszt . . . A csöndes ár hűsen rezegni kezd, A hömpölyögve illanó habok Hullámgyürüje duzzad, kavarog, Sóhajt a mélye, nyöszörög, búg, mormog Hallgatják csipkés, nagyfogu hegyormok És én is hallgatom. — Aludni készül a zajgó Balaton. Közéig az Éj. Fekete lován vágtat. Megindulnak a rőttuszályos árnyak. A víztükörből felkúszó homály Széles, fehérlő ködöket dobál. A messzeségben hamvas pára kél. Hosszú sávokban ez i stös szegély Szűrődik át a fátylán a ködnek S a holdsugárok, csillagok kötődnek Köröskörül a himbáló vízen. Fáradt szemem amerre megpihen: Fénypontok szétszórt miriádja ég, Mintha a tóra hullt volna az ég Mikéntha minden sugara, fénve Gyémánttá vált vón' a tó vizébe'. A káprázatnak e tiszta csendje Mintha beszélne, nótázna, zengne ! A szférák lantján pendül az ének, Táncot ropnak a fürge szirének . . . A kalapomat levéve tartom Sinagy áhítattal állok a patton, Lelkembe szövődik tenger dal, mese A Balatonnak vagyok szerelmese. Keszthely, 1909. június 29. Tuba Károly, Kleofás diák meg a szerb lány. Irta: Radier Iván. Kleofás diák gyámoltalan fráter volt, mint a legtöbb szorgalmas szegény tanuló ember. Annyira szegénynek érezte magát, hogy a maga erejéből rá nem mert volna nézni semmiféle •t-egszolidabb cég-1 Bemek szabású férfi-ruliákat tényleg- csak Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni*; jutányos áron. Pápa, Főtér 19. szám Telefon 18, szám