Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-08-14 / 33. szám

többségének lelkes örömére 60 esztendős szünetelés után újból magyar szó hangzott fel a mi hatalmas zsinagógánk szószékéről. Mikor ez a történelmi pillanat elkövetkezett s egy igazi vallásos érzéstől áthatott gyönyörű prédikáció mélységes hatása alatt örvendettünk annak, hogy hitközségünk végre megtalálta a maga igazi lelki vezetőjét, azt kellett hinnünk, hogy a rabbi-kérdés immár a mindeneket megnyugtató megoldás stádiumába jutott. Csalódtunk! Azóta több mint két esztendő telt el, s ez a hosszú idő csak arra volt elég, hogy egy az egész hitközség hazafias érzésével és közvéleményével vakmerően szembehelyezkedő ;s csoport szégyenletes taktikázással ^arja elposványosítani ezt a nagyhorderejű ügyet s mindent elkövet az ellen, hogy a hitközségi tagok túlnyomó többségének akarata érvényesüljön. A hitközségi képviselőtestület egy bizottságot küldött ki ebben az ügyben, de ez a bizottság a helyett, hogy az ügynek erélyes megoldásához látna, csak kunktátoroskodik. Az immár türelmetlenné lett hitközségi tagok két ízben is kérték, hogy a kijelölő-bizottság tegye meg kötelességét és kandidáljon az eddig próba-szónoklatot tartott jelöltek .közül, de hiába. A hitközség vezetősége mindig keresett és talált valami módot arra, hogy elodázza ezt a kérdést, s mikor a hitközségi elnök úr már nem tudta másképen meghiúsítani a rabbiválasztás elrendelését, akkor egy „mű-lemondást" rögtönzött, ami azonban korántsem akadályozta meg öt abban, hogy másnap már ismét intézkedett és csinálta tovább a silány trükköket és fogásokat, hogy valahogyan dűlőre ne juthasson a rabbiválasztás. Mi sem jellemzi jobban ezen eljárás kétszinüségét, mint az, hogy az elnök úr urbi et orbi hirdeti, hogy amig ö elnök lesz, addig nem engedi betölteni a rabbi széket, de azért mégis rengeteg költségek árán még mindig új, 'meg új jelölteket bolondít- Pápára, noha jól tudja, hogy a hitközség minden egyes tagjának meg van már a maga jelöltje. Ily körülmények között -— bár nem szívesen tesszük — ismét a sajtó erejét hivjuk segítségül. Eleget szégyenkeztünk már ez ügy miatt, türelmünk elfogyott s nem vagyunk hajlandók tétlenül nézni, hogy néhány fanatikus ember sötét gondolkodása árnyékot vessen az egész hitközségnek hazafias hirnevére. Készek vagyunk elszivelni még azt a nagy csapást is, hogy megválik az elnöki széktől Mayersberg Salamon, aki Isten tudja hányadik mülemondása után végre is beláthatná, hogy a hitközség túlnyomó többsége öt már régóta méltatlannak tartja az elnöki állásra, melyben csak egyetlen igaz szolgálatot tehetne a hitközségnek, ha százszor megismételt talmi lemondását valódira váltaná, s ott hagyná az elnöki széket. Ez lenne az első komoly lépés a rabbiállás betöltéséhez. A tisztelt Szerkesztő urnák ügyünk iránt való szives érdeklődését kérve, vagyok kiváló tisztelettel Egy hitközségi tag. A takarékosság jegyében. A pénzügyi bizottságnak a jövő évi költségvetésre vonatkozó jegyzőkönyve fekszik előttünk, lenyomatjuk azt egész szövegében s elégtétellel emeljük ki annak azt az irányzatát, melynek oly sokszor voltuk szószólói, hogy takarékosságot sürget az egész vonalon. Reageteg volt az irodaköltség, drága irodaszereket használnak a városházán s a drágából is sokat. A fűtésre is többet költenek, mint amennyit rendes körülmények között szabad volna költeni, ami persze alig csudálható, ha tudjuk, hogy mindenütt, még az aszfaltfőzésnél is, drága 44 koronás fával dolgoznak. Bizony itt a Bakony torkában olcsóbb is lehetne a fűtés. Az egész költségvetésnek egyébként a sarkpontját az képezi, amiről nem szól a pénzügyi bizottság s teljesen igaza van a bizottságnak, ha nem tartja szükségesnek további argumentumokkal megtámogatni a felekezeti segélyek törlésére vonatkozó tanácsjavaslatot. Szomorú valóság, hogy e kérdésben szó sem lehet az ellennézeteknek okfejtéssel való leszereléséről. A kérdés tisztán azon fordul meg, hogy vájjon az eletni iskolák államosításának hivei vagy ellenesei lesznek-e többségben a költségvetést megállapító közgyűlésen. A pénzügyi bizottság jegyzőkönyve egyébként itt következik: A bizottság a városi tanács javaslatát azzal a változtatással ajánlja elfogadásra, hogy a szükségleti rész I. címének 5. rovata alatt egy harmadik végrehajtó alkalmazására előirányzott 1357 K 80 f, továbbá a szükségleti rész XIV. cim 49. rovata alatt népszámlálási költségre előirányzott 1400 K töröltessék, miáltal a szükséglet 312.421 K 68 f-re, a pótadóval fedezendő hiány 101.782 K 79'f-re, a pótadókulcs pedig 45'8%-i*a apadna. A harmadik végrehajtó alkalmazását ugyanis a bizottság nem látja szükségesnek, míg a népszámlálási költségeket azért kellett törölni, mert a népszámlálás az 1910 december 31-én éjjel 12 órakor létező állapotról készül, s így az e cimen előálló szükséglet csakis az 1911 -ík évben fog felmerülni. lányra. Csak, ha másodmagával ment; akkor úgy sem húzhatta ki magát az alól, hogy meg ne dicsérjen egy-egy tüneményszerű nőjelenséget. A lámpa azonban mindig az ő szobájában égett legtovább, mert annyit tanult, hogy az már utálatos volt. Azután, ha a vizsgája jeles készültség mellett is nyomorultul sikerült, hetekig bánkódott utána. Sőt még kérőzve újra tanult a vizsga után, pedig ilyenkor mindent elfelejt az egészséges fiatal elme. Ö azonban a világért nem hitte volna, hogy az életben az a legnagyobb lutri, amire jogosan számít az az ember. Csöndes lélek volt, aki nem töri a fejét azon, miért tartja becsben és törvénynek egyik ember azt, amit a másik szeszélyből kitalál. Ennélfogva Kleofásnak igazi helye az igavonók között lett volna. Emellett még csúnya fiú is volt ez a Kleofás és földszinten lakott. A mellette levő lakásban szolgált Katica, egy szerb lány, valahonnan Dvór-ból, tele nagyravágyással és Ízléssel. Mikor Kleofás javában tanult, egyszer csak besüvölt az ablakon Katica; de nem tudott jól magyarul: — Ejnye, ez a rosz tyerek, mindig olvas ! Csukol be minyár könyvet ? Akkor Kleofásnak először életében kidülledt a melle (a szeme már régen úgy volt) és egy pillanatra azt bátorkodott hinni, hogy ö nőhódítást követett el, vagyis van respektje a lányok előtt. A „lányok" alatt persze Katicát értette, de azért rögtön nem mert odamenni az ablakhoz, hanem a könyvére hajolva várt éjfél után fél háromig. Akkor elhatározta, hogy ír egy verset. Valami büszke verset. Úgy is lett. Katica másnap is besüvöltött az ablakon: „Tyere ki!" Minden súgva ment persze, azért hallatszott gy helyett ty. Kleofás odament az ablakkoz és kidugva a fejét az aspidistra-levelek között, Katicával közölte a következőket: — Nem aludtam maga miatt. Mi a neved? Katica meg volt elégedve az eredménynyel, tehál hazudni kezdett: — Zorka, — mondotta és a száját félig nyitva hagyva arrafelé sandított, ahol egy másik földszinii ablakból ágyrajáró géplakatosok passogtak álmos szemmel, de gyilkos féltékenységgel Kleofás ablakára. Ezt Kleofás nem látta és bátran kinyúlt Katica kezéért, melyet letévén az ablakdeszkára, rögtön ráhajtotta az arcát. Közben arra gondolt, hogy, ha a halál a jelen körülmények között bekövetkeznék, az egészen tűrhető, sőt kívánatos volna. Egészen más, mintha például mondjuk : vizsgán hal meg az ember. Könnyen belátható, hogy Kleofásnak a vizsgán kivül ez volt a másik nagy dolog. Kató hirtelen egy pohár epret húzott elő Isten tudja honnan, vagy a szoknyája zsebéből és letette az ablakba: — Ez a tied. Edd meg! — Egyúttal a másik kezét vigyázva elhúzta Kleofás arca alól. Mert sokallotta, hogy ilyen hamar ment. — Most, áprilisban eper? — kérdezte Kleofás. — Tudod az úr igen kivánságos, meg ketten is vannak, hát nem sajnálja érte a pénzt. Az úr orvos a törvényszéknél. Te mi lész ? — Egyetemi tanár akarok lenni, — felelte Kleofás, úgy, amint hirtelenében elhatározta hálából Katicának, aki szives volt per tu lenni, mindjárt előszörre. — Mennyi pénz van egyetemi tanárnak ? — kérdé Katica. — Négyezer forintja. — Júj! micsoda sors ! Van már valakije ? Katica úgy érezte hirtelenében, hogy most itt kezdődik a magázás. — Nincs senki, csak te — súgta inkább, mint felelte Kleofás és hoszabb szünetet tartott, amelyet Katica is respektált.- Aztán sóhajtva mondta: — Óh! nem lész abból semmisem! — és dobolt a lábával, mintha azon gondolkozott CSERBAK GUSZTÁV mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fekérnemüek és függönyök gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. ^Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen szinben.