Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-07-24 / 30. szám
kedik föl maximálisra egy jól beépített telek négyszögölének ára. Azt hisszük, az utolsó tiz év alatt egyetlen-egy ház vagy telekvétel sem fordult elö városunk legdrágább pontján sem, amely felemelkedett volna négyszögölenként 85—90 koronára. Nem hisszük azt sem, hogy ha a város e házat most elakarná adni a szerzett áron, teljesülne a kivánsága. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak a ház becsértékének meghatározásánál a vételárat. A vételár nagyságát sokszor a vevő könnyelműsége fokozza, már pedig ez nem becsértékelö alap. Hisz a szóban forgó házat 1900-ban úgy amint most van, — sőt nagyobb értékben, mert akkor bolt is volt benne — 10500 koronáért vették meg az illetők. Az azóta eltelt 8 év alatt 18 ezer koronával, majdnem háromszoros értékre nem emelkedhetett. E házvételnél szenvedett veszteségünk hogy mennyi lesz, majd akkor látjuk, ha csakugyan fölépül rajta a kereskedelmi- és iparostanulói iskola. Mert a kiküldött szakértő-bizottság már megállapította, hogy az épület falai vályog vagy tömésfalak, ennélfogva, ha az iskolát oda építeni akarjuk, fundamentumostól el kell innen takarítani és egész új drága épületet kell emelni. És több mint valószínű, hogy a zárószámadás cselekvő vagyona rovatában ennek is a becsértéke azzal lesz megokolva, hogy alapul egyedül az építési költség vétetett. Vagyis 28000 koronát (úgy-e bár nem sok?) ismét a sárba temettünk házvételi gazdálkodásunkkal. Nem ellenezzük mi, hogy ha kell, házat, telket vegyen építésre a város. Hisz nem vagyunk Piripócson. Hanem határozottan azt követeljük, hogy ha a város házat vagy telket szerez, oly üzleti szempontok vezessék, mint a magánvevöket. Pár év alatt, íme 48—52 ezer korona siratja házszerzési felfogásunkat. hosszú fensik, amely szinte lépcsőzetesen vész bele a sürü, bozótos erdőségbe. Az egész környéken csak itt szeret az őz ; már ami van, mert sok ugyan nincsen ezen az inkább szarvasnak való vidéken. Ez a déli lapály az erdő bálterme, ahol a szerelem szezonjában heves udvarlással emészti magát a vén bak-őz. Lejebb a tölgyes kinál a légyottra alkalmas zugokat; de ott későn virrad és korán alkonyodik, pedig az őz napvilágnál szeret udvarolni. Az igaz, hogy akkor hajnaltól akár estig is. Emberünk még jobban ügyelt itt minden lépésére. Egyik nagy fától a másikhoz úgy lopózik, mintha arra kellene vigyáznia, hogy útjából még egy szúnyogot se hessegessen el. Egy zöldike pittyeg valahol a lomb között; isten tudja, hogy jött kedve itt telepedni meg, ahol a némaságot legjobban jellemzi az, hogy sehol még kigyó sincs. A szomszéd fa egy eltévedt tölgy, amely egymagában áll a sok bükk között; azon egy árnyékot kedvelő pintyőke szólal meg; kérdezősködik a zöldikétől madárnyelven : „miféle idegen ez ? u Az idegen nem törődik velők. A fák kérgét nézegeti, vizsgálja; egy sudár bükkön horzsolást vesz észre, ott bak-őz dörzsölte meg kemény agancsát. Ah, ilyenkor, a nyári hév szakában, csupa szerelmi láz az erdők e legkedvesebb vadja ! ... Ét vágytalan, nyughatatlan, hódításvágya telhetetlen. Ha így haladunk, egy emberöltő elteltével 100—150 ezer koronára szökken e gazdálkodási taktika tandija. És valószínű, hogy akkorra már a zárószámadások kénytelenek lesznek az ily bérházaink részére új rovatot kitalálni és közbeszúrni, ámelynek neve legszebben így hangzik: szenvedve cselekvő vagyon. Ebben legalább igazság lesz. (Jy. (ív. Vasúti gyűlés. — 1909 julius 20. — Pápa—Devecser— Sümeg 1. 100.000 K hozzájárulást javasolnak. A Pápa—Devecser—Sümegi vasút régóta húzódó dolgában fordulatot jelenthet az a javaslat, melyet keddi üléséből terjeszt az állandó választmány a képviselőtestület elé. Az ülésről, melyre az állandó választmány tagjain kivül, számos kereskedő, iparos és földmivelő gazda külön is meghívást nyert, itt következő tudósításunk számol be: Mészáros Károly polgármester, az ülés elnöke, bevezetésül előadta a vasútügy eddigi történetét. Utolsó határozata ez ügyben az volt a képviselőtestületnek, hogy leveszi napirendről, míg az új vicinális törvény meg nem készül. Aktuálissá tette most mégis az a körülmény, hogy a Sümeg—Devecseri vasút kezd a megvalósulás stádiumába lépni s ez érdemben Barthalos István városi képviselő egy beadványt adott be. Felolvasásra került ezen, már múlt számunkban ismertetett beadvány, melynek utána a polgármester felkérte a megjelenteket véleményük nyilvánítására. Győri Gyula a vasúthálózat kiterjesztésének elvileg barátja, de ellensége minden olyan vasútnak, ami nem hasznot, de kárt jelent a városra. A csornai vasútra 100.000 koronát, a bánhidaira 200.000 koronát áldoztunk. Ez összegek semmit sem kamatoznak, ellenben 1901-től évi 11.000 korona hely- és vámpénz veszteségünk van s piacunk drágasága is ezzel áll összefüggésben. Mindazáltal hajlandó lenne némi áldozatra, ha meggyőznék róla, hogy e vasútból hasznunk lesz. Véleménye szerint azonban csak Sümeget fogja emelni, miért is Az ember megáll. Minden bokrot külön külöu fúr át tekintetével. Lélegzetét is visszafojtja Nincs semmi nesz. Puskáját könnyedén dobja most balkarjára; jobbjával a bükkfa levelei közt keresgél: végre akad egy, amelyik megtetszik neki. Azt úgy tépi le, hogy meg se rezzen az ág. Ha egy ökörszem rebbent volna el róla, attól is jobban megrezdülne. Aztán hozzá simul a fa oldalához, ahol jobban födik a bokrok és a szájába veszi a bükkfa levelét. Nyomban felhangzik panaszos, halk, sipoló hivása egy őz sutának.. * Augusztusi meleg fuvalom szökell a lombok közt. Oly gyöngén, hogy éppen csak a levelek inognak meg tőle. A hegyoldalban patak mormol, de nem látni a vizet ; valami szük hasadékban lehet a medre, olyan helyen, ahol virág se nyílhat. Az erdő berkes, bozótos részéből egy gyönyörű állat épp most lép ki a magas erdő határvonalára. Egy hatos bak. Egy díszpéldánya az erős hegyi őznek. Vörhenyes bundája élénken válik ki a zöld háttérből, amint fejét magasra tartva, egy ugrással a nyíltabb területre szökik. Néhány pillanatig mozdulatlan. Fényes fekete szeme végig fürkészi az erdőt, ameddig ellát benne; fórmás fejét büszkén fordítja aztán jobbra-balra; fülét kanalassá mélyítve csapja ajánlatosabb volna a vasútat Tapolcára vinni, hol a balatoni fővonallal közvetlen összeköttetést kapnánk, Barthalos István meghaladott álláspontnak tartja, hogy a vasút révén a város károsodhatik. Ha direkt nem, indirekt megtérül a befektetett tőke. Ahány irányban régebben az országutak vezettek, annyi irányban kell most vasútaknak vezetni. Ezek nélkül mit sem érne a törvényhatósági jelleg elérése sem. Ránk nézve legfontosabb a délnyugati irárty s az ez irányban induló vasútra áldozatot okvetlenül kell hoznunk. Az áldozatot a szükséghez képest kell szabni, amely a jelen esetben úgy alakúi, hogy kilométerenként 9—10.000 koronát kell adni az érdekeltségnek. A Pápa—Devecseri útvonal 30 kilometer. erre kell circa 300.000 korona, s Pápára vár a kötelesség, hogy ez * összeg előteremtésében jó példával előljárjon. Arra nézve, hogy mely irányban menjen a vasút, nem tesz konkrét javaslatot, részéről inkább a somlóvásárhelyi metsző pont van, mert így az útvonal rövidebb s azért a Devecserrel való jó összeköttetés pejázs utján biztositható. Egyébként mellékes a metsző pont, fő, hogy a vasút meglegyen. Rechnitz Béla engedélyes a Tapolcával való összeköttetést képtelenségnek tartja. Azon a vidéken a vasút teljesen meddő, terméketlen területen menne, hol semmi hozzájárulás nem remélhető, mig a Devecser—Sümegi vonalra Zalamegye kilométerenként 6000 K, Gsabrendek 50000 K-t s az összes községek mind kisebbnagyobb összeget szavaztak meg. A Sümeg— Tapolcai vonal úgyis fővonal lesz s akkor mi az új vasút által megkapjuk az összes Zalamegyei, sőt Csáktornyán át a fiumei forgalom egy részét is. Közvetlen érdekünk a Devecserrel való jó összeköttetés, ha ez 3 K helyet 1 K-ért érhet egy nagyobb városba, ide fog inkább gravitálni. Dr. Kende Adám a vasutat közszükségnek tartja, de figyelembe veendőnek tartja a város teherviselő képességét is. A vasútból kárunk nem lehet, amit vámban vesztettünk, sokszorosan megtérült számos család idetelepülése által. A somlóvásárhelyi metsző pontot perhorreskálja, ez (a Fábián-féle terv) azért is helytelen, mert oly vidéken (Kup, Noszlop) vezet, mely semmi módon nem szakadhat el Pápától, mint központtól, míg a másik vidéket egy újabb vasút más irányba terelheti. A kérdés financiális része még nincs megvilágítva, terjesszék be az engedélyesek erre nézve az összes adatokat s akkor beszélhetünk a hozzájárulás mértékéről. előre, úgy figyel. Most nagyott fuj s izgatottan ugrik arrább, hogy megszökjék az apró legyektől, amelyek üldözik. Egyszerre csak leereszti fejét s körül szaglássza a talajt, mint egy nyomon levő vizsla. Orrcimpája megrándul; a keresés sietősebbó válik; most már nem tétovázva halad a bak, vezeti valami ; öntudatosan, türelmetlenül szaglász egy láthatatlan nyomvonalat. Ott egy férjre vágyó őz-iinő parfümje marad el. Az „Ordögkút" egén új árnyék vonult át. Gyorsabban, mint a fölötte uszó bárányfelhők. Nagy madár alakja van az árnyéknak; meg nem libbenti egyszer sem a szárnyát, úgy húz el az erdő koszorúján. Az egy kőszáli sas. Az az ember ott, a fa mellett, csak úgy félszemmel pislog a magasba. Vár és hallgat. A siró őz-suta is hallgat azóta. A véghetetlenül nyugalmas magányban még az is esemény, hogy a fa kérgén nagy hangyák rohannak le s fel; érdemes megfigyelni, hogyan dirigálja őket a hangya-vezér ; megérinti csápjával az utánna siető pajtást, azzal mondd neki valamit. Aztán ő maga tovább megy, de a kis alattvaló ott marad egy helyben s az ezred minden katonájával közli a parancsot. Ki tudja hirtelenében, hogy miről szól az ? Ki kellene várni a végét ; utánna kellene lesni a hangya-vezérnek, hogy hova igyekszik, mi célja sietős utjának; de «« tii\ n|r t jr ru yr ru nm * tt mű-ruhafestő, vegyi ruhatisztító, fehememüek I n H K Ilii A K IT I V/ I A 1/ és F ÜGG Ö NY Ö K gőzmosó-intézete Pápán, Fő-utca, V k) li 11 lfl ü J\. U U KJÜ 1 ü 1 Kis Tivadar úr könyvkereskedése mellett. Elfogadok uri és női ruhákat műfestésre minta után is, bármilyen színben.
