Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-24 / 30. szám

Dr. Hoffner Sándor nem tudja egyelőre, nem vaklárma-e a Devecser—Sümegi vonalrész hamaros kiépülése. Ha nem az, akkor sem járulhat hozzá a város anyagi erejét felülhaladó áldozathoz. Nem, annál inkább sem, mert a kormány igérte a vicinálisokra hozott áldozatok visszatérítését, de máig nem láttunk egy fillért sem. A 300.000 K eddigi vasúti befektetést azért nem tartja kárbaveszettnek, hisz az egész Erzsébetvárosrész az új vasutak nyomán keletkezett s az azóta beköltözött családok évente forgalmaznak tízszeresen annyit, mint amennyi 300.000 K kamatja. De sürgős határozást azért nem talál okvetlenül szükségesnek. Hajnóezky Béla utal arra, hogy minden illetékes ipari és kereskedelmi tényező Devecser mellett foglalt állást. Az ügyet különben kimerítettnek találja, a kérdés csak az, mennyit adjunk. Lázár Adám ismeri a Tapolca felé eső vidéket. Az egy Nyirád kivételével mind szegény falu, arra ugyan nem érdemes vasutat vinni. Érdemes a Devecser—Sümegi irányra áldozni s erre a maga részéről ajánlja 100.000 korona törzsrészvény jegyzésének megszavazását. Bőhm Samu szintén a Rechnitz-féle terv mellett érvel, Pápa ipara és kereskedelme ma is igen élénk összeköttetésben van a zalaival s ez az összeköttetés még növekednék az új vasút által. Félnünk sem Sümegtől, sem Tapolcától, de még Keszthelytől sem kell, mert a vidéket úgy, mint Pápa, egyik sem tudja kiszolgálni. Kész áldozatot hozni, mert e vasúton nyerhetnők meg, amit a másik kettőn elveszítettünk. Még Győri Gyula érvelt a maga álláspontja mellett, megemlítvén, hogy ha vízvezeték és villamos telep nem volna, csődbe jutottunk volna, viszont Barthalos István felvetette a kérdést, hova jutott volna Pápa városa, ha a csornai és bánhidai vasutakat másfelé vezetik, röviden felszólalt a vasút mellett Billitz Ferenc, s utalt a Devecser—Vinár — Kapuvári terv komolyságára Rechnitz Béla, majd ezután a polgármester szavazásra tette fel a kérdést: óhajtják-e a vasutat, mire egyhangú igen volt a válasz, — a somlóvásárhelyi vagy devecseri metszőponttal, nagy többség az utóbbi mellett döntött, — hozzájárulnak-e 100.000 vagy mint az engedélyesek kérik 200.000 koronával vagy nem adnak hozzájárulást, a nagy többség 100.000 korona mellett foglalt állást. Erre a polgármester kijelentette, hogy a hozott határozatokat javaslat gyanánt (a holt szezonra való tekintettel) szeptemberben vagy októberben összehívandó képviselőtestületi gyűlés elé terjeszti s aztán az ülést bezárta. Iskolai értesítők. ín. Református főiskola. Szinte nehéz volna eligazodni abban a rengeteg kötetben, mely legnagyobb tanintézetünk, a kollégium elmúlt tanévéről számol be, ha nem tüntetné ki ez értesítőt szigorú, szinte pedáns rendszeressége, mely az iskolai élet minden fázisába egyszerre bepillantást enged. Nem. csekély gondot és fáradságot, nem csekély tudást és tapintatot igényel az értesítőnek ilyetén módon való megszerkesztése s azért ismertetésünk kezdetén mindjárt lerójjuk elismerésünk adóját a szerkesztők Csizmadia Lajos theol. akadémiai és Faragó János főgimn. igazgatók iránt. Néhai Hegedűs Sándor, a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka emlékének van szentelve az első programm-értekezés. Dr. Antal Géza akadémiai tanár irta meg az egyházügyek lelkes bajnokának, a nagystílű államférfinak jellemrajzát. Éles Ítélőképességgel plasztikus tömörség s az előadás lendülete párosul a kegyelet e szép művében, mely méltó párja a szerző tollából tavaly megjelent Gondol Gáborjellemrajznak. Rácz Dezső tornatanár székfoglaló értekezése következik. A jeles tornatanár, kinek sikerdús gyakorlati működését már többször részesítettük megillető elismerésben, VA test és lélek összhangzatos irányelvei" c. művével megmutatja itt, hogy mint elméleti pedagógus is megállja helyét. Világos és meggyőző fejtegéseit modern — a szó nemes értelmében vett modern — szellem hatja át, művében ifjúság és nagyközönség gyönyörűséget fog találni. Futó Jenő, a főgimnázium fiatal nyelvi professzora irta a harmadik értekezést. Az értekezés, mely e cimet viseli: „Az idill eredete és fejlődése" egy sajtó alatt levő nagyobb műnek, mely nyilván doktori disszertációnak készül, önálló (57 oldalas) részlete. A görög mimostól kezdve át Theokritoson napjainkig széleskörű irodalomtörténeti kutatás alapján kiváló esztetikai készültséggel fejtegeti a maga tárgyát. Felfogása sok tekintetben eltér az idill eddigi elmélet-iróitól, de eredetisége sohasem lesz keresett eredetieskedéssé, témáját alaposan markolta meg és biztató kilátást nyújt jövendő irodalmi munkásságára. A tulajdonképeni értesítőt a fenntartó és kormányzó, testületről szóló fejezet vezeti be. Következik a főiskoláról általában szóló rész, majd az egyes alkotórészek, köztük elsőnek a theol. akadémia. Az akadémián öt rendes és három óraadó professzor tanított, az egyes évfolyamokon az átlagos óraszám 22 volt. Hallgatója az akadémiának 52 volt és pedig I. éves 11, II. éves 12, III. éves 14, IV. éves 17, Ez a szám a szükséglethez képest még mindig elég csekély. A kollokviumok eredményéről szóló kimutatás örvendetes, a II. félévben egy hallgató sem volt, aki ne kollokvált volna, minden tárgyból jelesen kollokvált 20, 1—2 tárgyból elégtelenül 2. A lelkészképesítő vizsgálatok szintén szép eredménnyel folytak le. A hallgatók önmunkásságukat a theol. önképzőkörben s a Ker. Diákegyesületben fejtették ki. Az értesítő derekát a főgimnáziumról szóló rész foglalja le. Az év történetéről szóló alaposan megirt érdekes fejezet kiemeli, hogy a tanári karban idén állandóság mutatkozott, tagjai nem változtak, ami az egységes szellemnek előmozdítására szolgált eszközül. Fontos mozzanatként van kiemelve, hogy a 32.000 K államsegélyt a miniszter fokozatosan kiadandó 48.900 K-ra emelte fel. Az iskolai év egyébként a rendes mederben folyt. A tanulmányi ügyek c. fejezetben hosszabban szól az igazgató a tanulók munkakedvének mikénti fokozásáról s a legjobb módszert a „lelkes" tanításban találja meg. Szól a tanári kar erkölcsi nevelő működéséről, szóvá tévén az ifjúság iskolán kivüli magaviseletét, melynek ellenőrzésére főkép az ifjúsági felügyelői intézmény szolgál. A rendkívüli tárgyak sorában idén először jelenik meg a céllövészet, mely az ifjúság edzettsége és bátorsága emelésére- igen célravezetőnek mutatkozott. Az egészségi állapot jó volt, járványos betegség nem, de ami, sajnos, mégis három haláleset fordult elő. A főgimnáziumban idén 21 rendes tanerő és 4 hitoktató működött. A tananyag közlése után a tanulók névsora és osztályzata következik. A 11 osztályban tiszta jeles bizonyítványt nyertek az I. A.-ban: Gózon Áladár, Kőrös Emil, Tóth Sándor, I. B.-ben senki, II. A.-ban) Csapó József, Csizmadia Aladár, Kiss Albert, II. B.: Antal László, Horváth István, Kiss Imre, Raksányi Zoltán, Tóth Kálmán, III. A.: Lipsitz Benő, Rózsás József, III. B.: Kis Károly, Szauer Oszkár, IV.: Buxbaum Sándor, Horváth Elek, Tapsonyi Sándor, V.: Tamás Károly, Weisz Lipót, VI. : Blum Lajos, Böröndy Viktor, Győry Elemér, Rácz Antal Szalay Ferenc, Vámos Géza, VII.: Kluge Endre, VIII.: Heimler Viktor, Seelenfreund Viktor, Török Mihály. Rendkívüli sokoldalú áttekintést nyújtanak az idén megszaporodott számű statisztikai táblák. telik-mulik az idő 8 a fényfolt kisebbedik már a hegyoldalon : alkonyatra kezd hajlani a nap. A várakozó ember ismét szájához emeli a bükkfalevelet a a gavallérját csalogató suta-őz hangját utánozza. Ha azt meghallja a szerelmes bak : árkon-bokron vágtatva siet a pásztorára . A vér hévsége önti el s vad indulattal keresi a rejtőző kedvest. Ám a vén, tapasztalt bak, amely nem egy vihart és veszedelmet élt át s eközben rájött az aranyigazságra : „lassan járj, tovább érsz", még ilyenkor sem veszti el egy könnyen az eszét. * Az a szimatoló, nyomozó hatos bak pedig ugyancsak rászolgált már, hogy az öregedő urak közé számítsuk őkelmét. Erős, sötétbarna, tövénél gazdagon gyöngyözött agancsa nem amolyan minden bokorban található ékszer. Ah, mekkorát ugrik egyszerre ! . . . Hallott valamit s figyel. Közelről talán még azt is hallani lehetne, hogyan dobog a szive. Első hevében önkénytelenül is eliramodik a szerelmi igéretföld felé, ahol a sutát sejti; de aztán felülkerekedik benne az óvatosság s a bizalmatlanság; lassú, nesztelen lépésekkel, rendkívül vigyázó apró szökésekkel indul hát arrafelé, ahol pedig hipp-hopp rögtön ott szeretne lenni ; ahova madárszárnyon szeretne röpülni. A furcsa, siránkozó, félénk jajszó, amiben annyi igéret van, ismétlődik. Most már nem lehet többé kétség. A vén bak egész figyelme azt a helyet lesi-keresi, ahonnan a sutája hangja szól; s eközben úgy rakja egymás elébe a lábát, mintha könnyű, libegő pillangóvá változnék a csülke, amint a földet éri. Nyakát kinyújtja, fülét mereven, öblösen fordítja előre, fürkészve nézelődik. Nem mer egyenest nekivágni annak a bokros zugnak, ahol szerelmi reménysége — ugy látszik — meghúzódott; előbb egy hiúznak, is dicséretére váló ravaszsággal és ügyességgel kanyarít egy jókora kört a fák közt, hogy meggyőződjék róla, nincs-e valami veszedelmes vendég a közel környéken. Csupa izgalom a hatalmas, szép bak. Türelmetlen kezd lenni ; talán az a sejtés ingerli már, hogy hátha egy jött-ment kalandor ostromolja a csinos, karcBU dámát, aki minden érzelmessége mellett is megtudja sokallni a tolakodó udvarolgatást. Hátha itt, az ő rég elfoglalt otthonában, kényuri passziói területén, tolvaj meri megnyirbálni, meglopni az ő kivátságos jogát? ! . ; . . A féltés az őz szívnek se kisebb gyötrelme, mint akármilyen más szerelmes azivnek. S a felajzott vágyak és indulatok ez aműgy is lázas pillanatában újra szól a.suta; hangja mintha aggódó lenue ; mintha a vetélytárs üldöző dobogását is hallotta volna a vén bak. No, ezt nem lehet tovább kiállani. Jaj az idegen baknak, amelyik ide tolakodott! . . . A vén, féltékeny állatnak minden izma feszül, amint előre szökik. Most már ellenállhatatlan ösztöne a harcnak s a szerelemnek pezsgeti vérét. Már nem ügyel ; már nem óvatoskodik ; szinte robogva rohan a sarj-bokrok közé, ahonnan az utolsó remegő asszonyhang panaszkodott a suttogó erdőnek. * Ott áll a bak, az előtt a marcona alak előtt, aki szorosan lapul a nagy bükkfa derekához. Puskacső ürege néz az őzzel szemközt. Egy pillanatig egymásra merednek ; az ember diadallal, az őa ijedten, meglepetten. Aztán elugrik a bak. De abban a percben villámlás látszik, mennykőütés hallszik. Az „Ordögkűt" öblében a dörrenést morgó hosszadalmassággal ismétli meg a visszhang. Rekedt, éles vészriadó hangzik az erdő ÁLTMANN BERNÁT az „Angol Divat"-hoz címzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mérték szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben —- kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-riMkat, És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- ^ . _ rint a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az oHltttlíltítl J}€ftlűt Q) elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel ^ •••••••YV