Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-24 / 30. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A szarvasolaj. Ha én boltos volnék, szent uccse, nem tenném ki üzletemet a szarvasolajoztatás veszedelmének, de ha én kereskedősegéd volnék, rábíznám a boltosokra, hogy végezzenek maguk között azzal az üzlettulajdonossal, aki konok makacssággal zárkózik el a kollegialitás, no meg az emberiesség elemi követelménye elől. Erőszakoskodni pláne ily penetrális illat kiséretében egészen fölösleges dolog. Aki türelmetlenül leszakítja az Ízetlen gyümölcsöt, fanyar táplálékot kap, míg az érett édesen magától öledbe hull. Bizonyos dolog, hogy a kereskedők, már akik komolyan veszik a nyolc órai zárást és zárt ajtók mögött (mert erre is lehetne eset) nem játszák ki az egész elért szervezett sikert, maguk is módját találták volna az egységesen kötelező eljárás meghonosításának így most mi történik ? Kezdődik egy buta hajsza, mely persze végeredményben nem fog bűnösöket, mert nincsenek is, találni, avagy ha vannak, Sherlock Holmes legyen, aki megtalálja őket, ellenben az inkriminált bolt vagy boltosok talán mégis csak nyitva maradnak. Máskor inkább : suaviter in modo, fortiter in re. Veszteségeink. Városunk legutolsó zárószámadásából veszem a nyilvánvaló adatokat. A zárószámadás azon rovata, amely cselekvő vagyonunkat állítja össze, több épületes tapasztalatra vezet. A rovat 23. pontjában épületeinek becsértékeit sorolja föl, amelyek közül elsőrangú figyelmet érdemelnek a 4. és 8. szám alatti tételek. Ezek szerint a Török Bálint utcai 16. sz. em. bérház és a Jókai Mór utcai 46., 48. sz. bérház becsértékénél tisztán az építési költség jö számításba. E bérházaknak eme becsértéke nagyságát mi is elfogadjuk, mert csakugyan többet nem érnek és még ennek sem hozzák meg a legkisebb polgári kamatait sem. Azonban nekünk nem csupán ennyiben vannak a házak, hanem még hozzá kellene számítani telkeinknek értékét is. Tudtunkkal mind a Török Bálint utcai, mind a Jókai Mór utcai bérház telekje egyenkint legalább 10000—10000, mondd: tiz-tizezer koronát is megérnek. Hol vannak ez összegek? Sehol. Elvesztek. Még ha ingyen telkeink lettek volna is, akkor sem lett volna szabad így rövidesen eltemetni e legalább húszezer koronát birtokunkból. Tehát 20 ezer koronát az ablakon dobunk ki. De ez a veszteségnek csak egyik oldala. Van még másik is. A Jókai Mór utcai bérház évi tiszta jövedelme a kimutatás szerint 1950 kor., ami csupán az építési költségnek 2'9%-a. És ha az elvesztett községi pótadót is leszámítják, még kevesebb. A Török Bálint utcai bérház a beépítési költségnek 4%-át a kimutatás szerint meghozta ugyan, de a községi pótadó leütésével ez is csökken. A két bérháznál a kettős veszteséget észre nem vennünk lehetetlen, annál is inkább, mert 5'5%-os kölcsön pénzen épültek fel és az elsőnél 2'6%-ot, a másiknál pedig 1'5%-ot kamatul külön pótadó utján fedezünk. Az említett rovat 14. tételszám alatti ház becsértékét a kimutatás a vételár szerint számítja. Ez a Batthyány-utca 14. sz. bérháza. Kétségtelenül nagy telek, de a vételárnak 25806 koronának csak 3'8%-át hozza meg a 975 korona évi tiszta jövedelem, amelybe természetesen nincs beleszámítva a lerovandó községi pótadó és az 5'5%-os kölcsön kamatának 2'7%-nyi kiegészítése. De ha még e vétellel, tekintve a telek nagyságát, még csak kibékülhetnénk a házértékének meghatározásában, a telek vételárát zsinórmértékül nem mindig fogadhatjuk el. Ékesen szóló példa erre a Matkovichféle ház. E házat 28 ezer koronáért szereztük meg. Területe a telekkönyv szerint 301 • öl. Egy négyzet öle 93 koronába került. Nem horribilis ár-e érte ez, mikor azon a tájékon, de városunk hozzá hasonló bármely pontján 40—60 koronáig emelA „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA GAZDAGSÁGOM. Rózsabimbót tűztem hajadba — S a bimbóból lett dús virág. Hajdan álom volt nagy szerelmem, Ma — ünnepli diadalát! Csókot adál egykor ajkamra, Milyet nem kaptam soha még! . . . Azóta kaptam százat, ezret — $ még mindig, mindig nem elég. Katona Iván. Halálos szerelem. Irta: Bársony István. Az „Ordögkút" egy mély völgy, amely úgy szorul össze az alján, mint egy tölcsér. Fölfelé kiszélesedik és szegélyével tavasztól őtzig zöld kört rajzol az égre. Aki a völgy fenekén van, az nem érzi a fent járó szeleket. Látja, hogy magasan fölötte hajladoznak a fák és hallja az őserdő zúgását: abból sejti, hogy ott kint vihar lehet. A tölcsér fölött néha nincs más, csak kékség üe néh*í megjelenik a szélén egy árnyék s fantasztikus alakkal csúszik fel arra a kék síkra. Egyszer átlibeg rajta csöndesen, máskor stirü füstgomolyként terjeszkedik szét s a sötét füstből mintha sárkányfejet csüngetue le. Ez a változó árnyék a felhő. A torz lidércalakok, amelyek, belőle kibontakoznak, meg nem állanak a völgy felett: űzi őket a szél, kergeti a vihar. Mintha mardosó kinok gyötörnék valamennyit, úgy nyúlnak meg, változnak át lehetetlen alakokká ; megrepedve, szétszakadozva huzzákvonszolják maguk után béna tagjaikat. Széles, recés sárkányszárnya van az egyiknek, tarajos kigyógerincet rejteget a másik; lompos szörnylábakat, uszályos monstrumvégtagokat cipel a harmadik. Aki alólról nézi, annak úgy rémlik, mintha boszorkányháboru volna odafent. A kerek Világosságon, amerre az ég van, minduntalan más felhő-alakzat jelenik meg:, csak addig tart mindegyik, amig a tölcsér egyik szélétől a másikig eljut. Akkor eltűnik örökre. Ami utána jön : az új boszorkányság, új szeszélyes felhőkóp, állandóság nélkül. Ilyenkor semmit se lát, aki felülről néz bele az „Ordögkutba". Ha megered az eső, mintha feneketlen mélységbe hullana, ahol örökös a homály. De ha kiderül is: az ég mosolygásából csak a völgyfalakra esik valami vidámság. Lent mindig nyirkos, dohos, szinte ködös a levegő. Ezt a ködöt a szakadatlan párázás okozza. Elszorul benne a lélekzet, s aki meg nem szokta, mohón kívánkozik felfelé, a nap birodalmába. Ahol a katlan oldalát nap éri, ott nagy fényfoltok világítanak, mintha égne az erdő. Ott a bükkrégió barátságos zöldje közé furakodnak a sugarak és meghintik arannyal a hallgatag faóriások alatt sarjadozó gyér füvet. * Egy ilyen • fényfolton ballag át valaki, nagyon óvatosan. Nagy, nehéz ember, de a lépésének mintha nem volna sálya, ugy érinti az avart, nesz nélkül. Egy mókus, amely megriadt előtte, jóval nagyobb zörgéssel ugrál a legközelebb eső bükkfáig, amelyre aztán vilámgyorsan fut fel. Az ember nyugodtan, de feszült figyelemmel lépdel tovább. A mókus a bükkfa egyik villás ága közüli nézi kíváncsian ; elfödi fürge kis testét a vastagság ; csak íényes szeme árulja el, hogy hol leselkedik. Amint az ember odatekint: a mókus rögtön tovább húzódik s úgy fedezi magát, mint egy bujkáló fakopáncs. Semmit se látni már belőle. Egy kis lapálya van az „Ordögkút"-nak a völgyhajlat déli oldalában. Egy száz lépés gi^gszoiidabb cég i Remek szabású férfi-ruhákat tényleg' csak: Yá ü ó 1> e első pápai íerfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szam. Telefon 18. szám