Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-03 / 27. szám

a bérház építését és ez elhamarkodott dolog vége az lett, hogy annyi kínlódás, változás és vajúdás után odaállították a Jókai-utca ismert pontjára a drága, kétszarvú épületet. Ilyet eredményez a befejezett tények elé állítás. Közigazgatásunkban e módszer nem szokatlan, bár inkább káros mint hasznos. A most ismertetett pályázati ügyben nem tudjuk, hogy ott lappangott-e benne a befejezett tények sanda kényszere: ha benne rejtőzött, kettős örömmel üdvözöljük a közgyűlés határozatát, amellyel végrevalahára végig vágott a befejezett tények elé szorítás kultuszán. Gy. Gy. Az önálló törvényhatóság. (A. képviselőházhoz intézendő memorandum.) * A város tisztikara is olyan, melynek minősítése megegyezik a törvényhatósági tisztviselőkével, csak még néhány állást kellene szervezni. Van 26 tisztviselője, s megfelelő segédszemélyzete, rendőreinek száma 20, s van viszonyaihoz mért cselédsége. Megvagyunk győződve, hogy egy levéltári, egy tanácsosi s egy fogalmazói állás rendszeresítésével minden nagyobb zökkenés nélkül meg fog felelni hivatásának. Magának a város lakosságának értelmisége pedig szintén lehetővé teszi, hogy magasabb kormányzati állapotba juthasson, hisz képviselőtestületének tagjai ma is túlnyomóan iparosok, kereskedők, ügyvédek, orvosok, lelkészek, tanárok és tanítók. A város népességében az intelligens elem legalább 70%-al van képviselve. Amikor ezeket itt felsoroljuk az igazságos vizsgálódó előtt nyomban kitűnik, hogy alaptalan azaz aggodalom, hogy Pápa r. t. város nem érte volna el a fejlődésnek azt a fokát, hogy a megyei gyámság alól kikerüljön, s kénytelen legyen tovább tűrni, hogy egy város fejlesztésére irányuló minden fontosabb cselekménye a városi élettől teljesen távol eső községi képviselőkből álló törvényhatósági bizottsági tagok jó- vagy rossz indulatu szavazatától függjön, s haladásában megbénítható legyen. Pápa r. t. városnak fontos okai vannak arra, hogy egyenesen a magas kormány felügyelete alá jusson. Törekvésében lépten-nyo* Első részét 1, múlt heti számunkban. mon a minisztériumokhoz kell fordulnia, mit most csak a vármegye első tisztviselője utján tehet meg s így számtalanszor óhajai teljesítésében késedelem áll be s ez csak kárára szolgál. Rendkívül káros az is, hogy intézményei megvalósításánál, szabályrendeleteinek alkotásánál a megye jóváhagyását kell kikérnie és csak ennek véleményével juthatnak fel az illetékes minisztériumokba. Fölötte fontos tehát, hogy közvetlenül éríntkezhessék a legfelsőbb ellenőrző hatóságokkal, mert ezek csak így nyerhetnek tiszta képet viszonyainkról. Miként a tapasztalat mutatja, a vármegye nem is alkalmas egy haladó város közig, ténykedéseinek felülbírálására, mert az a községi közigazgatástól annyira eltérő s komplikált, hogy annak elbírálására külön városi ügyosztályt kellene szervezni megfelelő szakerőkkel, ez pedig jelenleg meg nem valósítható. Mindnyájan tudjuk, hogy a közigazgatás jóságához tartozik az is, hogy gyors is legyen; már pedig ki mondhatja el azt, hogy a vármegyéhez felterjesztett ügyek gyors elintézésben is részesülnek — bizonyára senki, — de nem is lehet ez másképen, mert a vármegyei ügyviteli szabályrendelet szerint egy évben csak három közgyűlés tartható, tehát addig, mig közgyűlés nincs, pihen minden ügy, bármily vitális érdekű legyen is az, mig a városban annyiszor tartható tanács- s közgyűlés, amennyit a város jól felfogott érdeke s ügyei megkívánnak. Kizárja a közigazgatás egyszerűsítését és gyorsítását a vármegyei székhelynek szerencsétlen fekvése, mert ez a vármegye közepe helyett annak szélén fekszik, de kizárja Pápának Veszprémmel való rossz vasúti összeköttetése is, tekintve, hogy a központba csak más megyén keresztül lehet jutni 5—6 órai vasúti utazás után. Ez alatt az idő alatt Budapestre, sőt onnan majdnem vissza is lehetne jönni. Ezen természetes-ellenes állapot mellett a város érdekei kellőkép meg nem védhetők, mert törvényhatósági bizottsági tagjainktól nem lehet követelni, hogy megyegvülésre egy nappal előbb már elmenjenek, s ott 3—4 napot töltsenek. De midőn városunk önálló törvényhatósággá óhajt alakulni, a fentieknél sokkal fontosabbnak s megfontolandóbbnak tartjuk azt a körülményt, hogy a városok önkormányzatuk mellett csak nagy hivatalnoki létszámmal teljesíthetik az állami természeti funkciókat, s tarthatják fenn a közbiztonsági szolgálatot, rendőrséget, anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatásban részesülhetnének, sőt óriási áldozatokat kell nekik meghozni, hogy a kultura melegágyai legyenek, bennük semmi közegészségügyi kívánalom fenn ne maradjon. Ez mind fontos állami érdek, s mégis törekvései ellenérték nélkül maradnak. De nemcsak az állam támaszt követeléseket a várossal szemben, hanem a vármegye is. S városunk meghozza szívesen áldozatát, ha látja, hogy városi érdekei nyernek ezáltal kielégítést, de már oly célokért, s oly intézményekért, melyek semmiképpen sem szolgálják városi érdekünket, azért csak nem verejtékezhetünk. s mégis mit látunk? A vármegyének fizetünk útadóban évente 22.917-28 K székházépítési dijban évente .... 9.240-41 ,, megyei nyugdijalap adóban 1.090-58 ,, megyei katonabeszállásolási adóban . . 5 019-70 ,, előfogati dijban 2.762-76 ,, Összesen : 41.030-73 K Ha ezeket az utóbbi 10 évben összegezzük, fizettünk a vármegyének útadóban kerekösszegben 241.638 kor. 52 fillért, mellyel szemben fentartotta a város határában levő 17 kilóméter kiterjedésű utat, melynek fentartási költsége évente 13.890 korona, 10 év alatt 138.900 kor.-ra rúgott, tehát e címen adóztunk a vármegyének 102.738 korona 52 fűiért méltánytalanul. A nyugdijalapba ellenszolgáltatás nélkül fizettünk 10 év alatt H.009'75 K-t székházépítési adóba 10 év alatt . . . 46.795 17 „ megyei katonabeszállásolási adóba. . . 32.071-98 „ visszakaptunk ebből 22.257*58 „ tehát illetéktelenül fizettünk 9.814-40 „ előfogati dijban fizettünk 10 év alatt . . 15.295-43 „ visszakaptunk 12 01156 ,, itt is tehát 3.283 87 Kval fizettünk többet, mint amennyit jogosan követelhettek volna tőlünk. Tehát a kamatokat nem számítva, 115836 kor. 79 fill.-t Ozettünk ellenérték nélkül méltánytalanúl a vármegyének, haladásunk nagy kárával, mert ebből az összegből hány olyan intézményt megvalósíthattunk volna, amelyek megvalósítását égető szükségnek érezzük, de anyagi erőnk elégtelensége miatt halasztgatnunk kell. Ily illetéktelen kiadások mellett csakugyan' lehetetlen azoknak a törekvéseknek megfelelni-, amelyeknek megvalósúlasát a város képviselőtestülete oly hőn óhajtja. Városunk érdekében fölötte szükséges tehát, hogy a m. t. képviselőház jóindulata s jogérzete levegye Pápa város vállairól az idegen terheket, megszüntesse a vármegyének városunk felett való azt a gyámkodását, amely most bilincsekbe veri s szabad röptében akadályozza. Pápa városa a vármegye törvényhatósági bizottságában 12 választott és 35 virilissal van képviselve, ha ezek kimaradnak, úgy helyettük ugyancsak megfelelő egyének választhatók, a városi virilisták után pedig ugyancsak a legtöbb adófizetők jöhetnek be a törvényh. bizottságba, tehát ez éppen nem befolyásolhatná az átalakulást. pillanatra elragadja képzeletünket és a vágyak szárnyaira emel, de aztán tehetetlenül, megint csak visszahullunk a sivár valóság börtönébe — sínylődni. Szerencsétlen ember volt Jaák az ő kiilö nös lúeglátásáival, mint általában minda/'>k, akik nemcsak azt látják valóban, amit látn ik, hanem azt is, ami gyakran a látszat mögött van. Sőt legtöbbször csakis azt látta, azért most is, mindannak, amit maga körül látott, csak a borús, elszomorító oldalát vette észre igazán. Diszharmonikus lélek volt, akit nagyratörő idealizmusa a jólét és nyárspolgári boldogulás számára végképp elveszített. Szegénynek született és művészi ambíciókat táplált magában, ami teljesen elég volt ahhoz, hogy semmiképpen se érvényesüljön és egész élete az elhibázott életűek kálváriája legyen. Immár busz éves és minden jel arra vall, hogy a harmincat is megéri, minden számbavehető siker nélkül s még hozzá keserű kenyérgondok között, lealacsonyító szegényen. S mindezt az emberek kislelkü hitványságának, vagy buta rosszakaratának köszönhette, amely születése óta mintegy velejárója volt lenézett szegénységének. A munka, amellyel a mások rabjává szegődött, csak mindig kutyakötelesség számba ment nála és sohasem volt érdeme és jelleme, akarata, amellyel az alacsony előnyökért való tülekedés közepette minden kísértésnek ellentállott ; sohasem találkozott elismeréssel, hanem ehelyett inkább csak alattomos üldözésben és nélkülözésekben volt része. Sokat szenvedett ; s emiatt sokat gondolkodott is az élet pronlemái fölött. A művészi pályára készült, vagy nem is készült, talán erre született, de a megélhetésért való szakadatlan küzdelem megakadályozta törek véseiben és elment valami hivatalba robotmunkát végezni. S most, hogy ebbe a különféle rangú és rendű elemekből álló utcai tömegbe keveredett, most úgy érezte magát, mint egy puszta reménykedésben élő tehetetlen rab, aki már előre megsejti, ha börtöne ablakai felé közeledik a nap és elcsüggedt, beteg lelkét mintha egy percre megnyugtató enyhülettel töltené el a beszűrődő világosság . . . — Szép az élet, ha az ember szabaddá lehet - gondolkodott magában — miközben arca elsápadt, beesett szemei mélyenrejtett szenvedélyektől égtek s elárulták forró hangulatát, amelyet egy sóvár vágy, mindenek vágya keltett szivében : szabaddá lenni ! . . . — Szabadság és élet ugyanegy — fűzte továl.'b gondolatait — oh és mégis hányan vagyunk, akik a hétköznapi munka örökös rabjaivá születtünk, holott a nagy természet nem tesz különbséget ember és ember között; a napféjey, világosság és az élet minden föltalálható jósága, öröme mindenki számára egyformán az élettel járó adomány, s hogy mégsem így van, ez tisztán emberi csinálmány és egyedül mi vagyunk a vesztesek e világ szegényei, amiben talán sohasem fogunk egyetérteni. . . . Egy kis csenevész varróleányka sietett el e percben mellette, akinek igénytelen alakjára akaratlanul is ráesett tekintete. Az első pillanatra felismerte benne a külvárosi munkásleányt, akinek leginkább ócska, férces ruhája tanúskodott foglalkozásáról. Szegénynek mily bicegő a járása, máris meggörnyesztette a munka, a nehéz, szép ségtől és erőtől megfosztó kenyérkereset! éa szánakozott rajta Jaák. — És mily szegényes a ruhája, ferdére taposott, rongyos a cipője — fiatal arca máris mily színtelen, fakó ! . . .1 Aztán jöttek mások, akiknek sz ntoly ócska férces volt a ruhájuk, vérszegény és idétlen az arcuk s elkerülve őt szintúgy futottak haza a külváros felé. Jaák ezeket látva egy szomorú könnyet törült ki a szeméből és képzeletben elkísérte őket szegényes, rideg otthonukba, mellettük volt, mig íztelen sovány ebédjüket elköltötték és látta életük folyását, nagy D butor-asztalos Pápa, Jókai Mór utca.14. szám alatt. Raktáron tart finom kivitelű félmatt ágyakat, szekrényeket, éjjeli szekrényeket. Megrendelésre rajz után készít modern berendezéseket a legjobb kivitelben. — Javításokat is elfogad.