Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-07-03 / 27. szám

VI. évfolyam. 27. szan. Pápa, 1909 julius 3. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: !>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A részeg biró. A szatmári törvényszék birómentő Ítéletéről bármi legyen is a vélekedésünk : bizonyos, hogy egy kérdésben, melyet ez a kinos, izgalmas bünügy visszatartóztathatlanui dobott felszínre, mindannyian egy nézeten leszünk. Ez a kérdés, ez a nem is olyan mellékei kérdés pedig az: Szabad-e tűrni egy állítólag modern jogállamban, hogy „Ö felsége a Király nevében" reggeli 9 órakor olyan ember ítéljen elevenek és holtak felett, akiről a most lefolyt tárgyaláson az derült ki, hogy részegeskedése már régóta városszerte köztudomásu volt, s aki nem egyszer hajnalig dorbézolt, vagy pláne talán direkte a korcsmából jött — természetesen részeg fővel — a tárgyaló-terembe ? Sovány Dezsőt a törvényszék beszámíthatlanság címén felmentette. Ehhez semmi szavunk nem lehet. De maradhat-e biró az, aki beszámíthatatlan állapotban szokott lenni ? Nem negyvenötven ügyben — amint ez tömegnapokon gyakori dolog —. dé csak egyetlenegy perben is lehet-e jgazságszolgáltató az az ember, akiről a verebek is azt csiripelik a faágon, hogy korhelykedő, részeges ? . . . Minde zekre a szomorú kérdésekre feleljünk csak mindannyian kemény, határozott nem-mel. Olyan nem-mel, amely fölöslegessé tesz minden bővebb indokokolást. Hiszen minden laikus is tudja, micsoda óriási, micsoda égbekiáltó ügyről van itt szó. Az az egy körülmény vigasztaló ugyan, hogy itt egy kivételes, sőt mondhatjuk egymagában álló esettel van dolgunk, de a birói állás tekintélye, az igazságszolgáltatásba vetett bizalom annyira féltett kincse minden államnak, hogy még az ilyen kivételes eset mellett sem lehet szó nélkül elmennünk. Rossz precedens. A legutóbbi városi közgyűlésen oly különös eset bukkant elö, amely előtt szemet hunynunk nem szabad. A Matkovits-féle ház átalakításáról volt szó. A tanács ugyanis a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében árlejtési pályázatot hirdetett a nevezett háznak ipariskolai célra részben vagy egészben való átalakítására, illetve fölépítésére. A versenyzők be is adták bánatpénzzel megterhelt ajánlataikat. Ámde megtörtént az a nem várt fordulat, hogy a közgyűlés a nagyobb átalakítást nem fogadta el és mielőtt a kérdésben végleg döntene, szakértőbizottság véleményét akarja a kisebb átalakításokra nézve is kikérni. Mint láthatni, a pályázat sorsa kudarcot vallott. Az egyik felszólaló rögtön tiltakozott is az olyan eljárás ellen, amelynél az összes versenyzők bánatpénze hiába hever a hatóság pénztári asztalában hoszszabb ideig, amikor is kisül, hogy az egész pályázat csak fikció. Hát bizony ez a versenypályázat alaposan el volt hibázva. Már a származása is kifogás alá esik. Először, mert szabálytalan; másodszor, mert céltalan. A szabályosság és a törvényes rend azt követeli, hogy minden építési versenypályázat akkor lásson napvilágot, ha már az építést a városi közgyűlés elfogadja és a törvényhatóság azt jóváhagyta. A célszeröség p irancs szava szerint pedig meghorpadt bölcsességre vall beleugratni az építő versenypályázókat ott, ahol még nincs is meg és hihetőleg nem is lesz meg a kiirt építés. Az, hogy a versenyzők elvesztik reménytelenül bánatpénzük kamatait, nem is volna annyira felpanaszolható, mert hiszen az építés elrendelésekor is csak egy nyert volna s a többi vesztett volna. Minden ilyen pályázat rizikó. Azonban annak a fele sem tréfa, ha építési vállalataiban a város a versenypályázatába vetett komoly hitet elveszti. Pedig az e fajta pályázatoknak ez szokott a vége lenni. Mókának veszik az illetékesek és nevetnek rajta. Végre is vagy hatodrendü vállalkozókra vagy jól kiszipolyozó idegenekre kell biznunk építéseinket. Egyedüli mentségül kínálkozik az a felfogás, mely szerint a hatóság az építés gyorsabb végrehajtása végett előzte meg a pályázat kiírásában a közgyűlés ide vonatkozó esetleges határozatát. A gyorsaság nem csak szép, de kedves dolog is. Azonban az építkezések előkészítésében nem merünk már kérni belőle. Még most is emlékünkben kellemetlenkedik az a gyorsaság, amellyel minden előzetes eljárás nélkül egy 16 óra alatt pénzügyi' bizottság, állandó választmány és képviselőtestület, — a befejezett tények kényszere előtt vélve magukat, — egyhangúlag siettek megszavazni A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA TE NEZHETSZ A NAPBA . . . Te nézhetsz a Napba. Ragyogóbb lesz tőled, Szivébe fogadja a szemed tüzét. S ami fényt és áldást érezett belőle: Egy egész világra hinti újra szét . . . Te jer ki a rétre! Ahány virág nyílik: Mind feléd bólintgat, mind téged szeret. Es a játszi lepkék szinpompázó serge Meghódolva szállong szép fejed felett. Te mosolyogj mindég! Mosolyogni lásson Minden ember, madár; minden kis fa ág . . . S meglásd: mosolyodtól eqyszeresak köröttünk Lesz egy boldog ország . . . egy tündérvilág!. , Katona Iván. Csendes forradalmárok. Irta : Modrovich Lajos. —- Ha én szabad lehetnék ! — Sóhajtott föl magában Jaák, mikor egy szép tavaszi napon kilépett az utcára 8 szive egy perc hatása alatt megtelt az élet gyönyört igérő álmaival. Dél volt; üde, fölmelegítő májusi oap. A riigyfaka ztó,'szerelmet ébresztő tavasz rég óhajtott, legelső derűs napja, mely jöttével új vágyakat és reménységet lopott a szivekbe, megpezsdítette az emberek ereiben a vért és szebbé, kedvesebbé látszott tenni az életet. Az utca szokatlanul népes és sokszínű tarkaságában szinte ünnepélyes volt. Fönt köröskörül azúr kék, ragyogó ég, lent zsibongás, tömegek vidám életárja, csupa szín és hangulat mindenfelé. A déli harangszó a félvárost kivetette az utcára, melyben szegények és gazdagok, ifjak és vének, a társadalom különböző osztályai, mind egyformán képviselve voltak. Itt a gyárak műhelyeiből özönlött kifelé a szurtos munkássereg ; ott az üzletek és irodák alkalmazottai siettek hazafelé; és másutt a kiöltözött, fényes uri osztály indult déli sétájára. — Ha én szabad lehetnék ! . . . Jaák a rabságban tartottak kielégítet len vágyódásával, mohón, nehéz lélekzetvétellel szívta magába a szabad levegőt, mely arcának enyhe érintésében olyannak tetszett, mint egy szerelmes, ifjú nő mekg lehelete, mámorító csókja . . . Ha ő szabad lehetne ! . . . l5a ábrándos lelkületét mély, fájdalmas nyughatatlanság fogta el, miközben régen, vagy sohasem látott tájékok szines képei vonultak el szemei előtt és jobb szerette volna mindazt, amit maga körül látott, örökre elfelejteni. . . . Valahol messze, a városon kivül most apró madárkák kedves énekétől hangos a tájék; valahol ibolya- és gyöngyvirág-illattal teli a lég, zöldéi a pázsit; valahol elmélyítő, titkos csodákat mesél a sötét érdők hívogató csöndje; valahol boldogság az élet, közel van az Isten . . . Elgondolkozva, a komor, törődött lelkű emberek lassú, fáradságos lépéseivel ment az utján Jaák s csak méginkább elszomorodott amint egy napfényben, örömökben hullámzó élet pajzán játékát látta maga körül. — Ah! nekünk az élet szépsége, bűvös megújhodása is csak valótlan ábránd, güuyos hazugság, — fogta föl az egészet — mely egy I^egszolidabb cég ! Remek szabású férfi-ruliákat tényleg' csak Vá íi ó 13 e első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, FötérJ|19. szám. Telefon 18. szám