Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-19 / 25. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és feleifis szerkesztő: í)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Kohn Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is TivadaÁ ] itében is. \ Szerencsés eszme. A legközelebbi városi közgyűlésnek tárgysora egész váratlanul bővül egy olyan ponttal, mely méltán tarthat számot a város egész közönségének érdeklődésére. A polgármester — mint az lapunk más helyén is olvasható — a város legszebb helyén lévő, három ház eladására nézve kötelező nyilatkozatot szerzett a tulajdonos Esterházy-grófoktól s e kőtelező nyilatkozat alapján a város képviselőtestülete előtt az illető házak megvételére vonatkozólag javaslatot terjeszt elő. Arról, hogy a Fötér-Korvin-utcai háztömböt a város számára meg kellene szerezni, régebben már volt szó. A sok kombináció között, melyet hivatottak és hívatlanok az immár alaposan szűkké vált városház kérdésének megoldására kigondoltak, előkerült az is, hogy új városházat kellene építeni talán a — főtéri Neubauer-ház helyén. Adott is utasítást a képviselőtestület a tanácsnak, hogy tudakozódjék: vájjon eladók-e az illető házak. A válasz akkor tagadó volt s így az ügy maga is lekerült a napirendről. Most azonban, hogy a társtulajdonosok az eladásra nézve maguk között megállapodásra jutottak, ismét aktuális lett a dolog a város szempontjából. És ha meglepetésszerűig jött is a polgármester javaslata, úgy érezzük, hogy a meglepetést kellemetlennek senki se fogja tartani, söt velünk együtt valószinüleg mindenki örömmel fogja fogadni a hírt, hogy a város a legszebb pontján levő telektömbnek tulajdonosává lehet. Eleve is sietünk kijelenteni, hogy nem abból a szempontból tartjuk a vételt örvendetesnek, amelyből kiindulva a szóban forgó házak megvétele céljából annak idején először tettek lépéseket. A város jelenlegi anyagi helyzetében teljességgel kizártnak tartjuk, hogy új, monumentális városháza építésébe belemehessünk. Megmondtuk máskor is, hangoztatjuk ma is, hogy előbb erőre kell kapnunk, anyagilag kell izmosodnunk, belsőleg kell megerősödnünk, mielőtt külsőségekkel volna szabad imponálni akarnunk. Arra sem gondolunk, mikor a tervet örömmel fogadjuk, hogy a város talán — a pompás helyen elég kecsegtető pénzügyi kilátással — bérpalota építésébe menjen bele. E téren csak a közelmúltban olyan szomorú tapasztalatra tettünk szert, amely hosszú időre elvette kedvünket minden hasonló községi vállalkozástól. Bármilyen nagy Pápán a lakásmizeria — s hogy mily nagy, arról a rendes modern lakást hasztalanul hajszoló hivatalnok-sereg beszélhetne —, a lakásügy megoldását a szerzett fájdalmas tapasztalat után, mégis csak inkább várjuk a töke magánválalkozásától, mint a város építkezési kísérleteitől. Ámde éppen azt reméljük, hogy azáltal, bogy az illető házak a jelenlegi kötött kézből a város szabad birtoklásába mehetnek át, mód és alkalom nyílik majd arra, hogy a város kellő közepén a magánvállalkozás a mai dísztelen, régi épületek helyébe a tér szépségének megfelelő díszes palotát létesítsen. E cél természetesen úgy is el volna érve, ha a városnak nem kellene mintegy a közvetítő szerepét játszani, hanem ha a telkek közvetlenül kerülnének olyan tulajdonos kezébe, ki az építkezést kockázat nélkül vállalni hajlandó. Minthogy azonban az Esterházy grófi család nem hajlandó másnak, hanem egyedül csak a városnak a telkeket eladni, teljes készséggel megnyugszunk a megoldás ilyetén módjában is. Megnyugszunk annál is inkább, mert a város — úgy gondoljuk — addig is megtalálja a maga számítását, míg a házak jelenlegi állapotukban néki magának jövedelmeznek. Hogy ez valóban így van-e, azt illetékesen a város szakbizottsága fogja megmondani. Addig is, míg ennek véleményét hallanók, magát a házak megvételének eszméjét — mint amely a város építészeti fejlődésének biztató perspektíváját nyújtja — igaz örömmel üdvözöljük. Á „PAPAI HÍRLAP" TÁRCA J

A. Az elegancia. Irta: Radier Iván. Szvobody a világdetektiv (nagy elődei példa adásához hiven), kiverte makracsibukját és a kö vetkező elbeszélésbe kezdett : — Te piktor tudod, mi az elegancia, meg te is, te mátémátikus, mert a ti me sterségtekben is jut neki valami szerep, de, hogy a mi szimatoló cserkészésünkbe is legyen alkalom "eleganciát kifejteni, arról nem is álmodtatok talán sohasem, úgy-e ? — Nem, nem! — bizonyítottuk mi és önkénytelenül közelebb huztuk magunkhoz poharainkat. (Ebben bizonyos előrelátás nyilvánult meg. Szvobody ugyanis az elbeszélés hevében hallgatóságának poharait ki szokta inni.) — No hát pedig lehet. Itt van például; . . . mikor is ? . . . ja! Kilencvenhatban. Ti persze nem emlékezhettek a három láda történetére, mert iszen . . . mennyi idős vagy te, Mich ? Huszonkettő ? Nem hiszem, hogy kilenc éves korodban rendes újságolvasó lettél volna. * Az ember kilenc éves korában örül, hogy él; eszeágában sincs az újságban azt nézegetni, hogy mások mi mindenből próbálnak megélni. A Tom Crackskull meg a Sander Breakbone mindig annak az üzletnek a jövödelméből éltek, amelyiket éppen kinyitottak. Az a körülmény, bogy az üzletek tulajdonosaik neve alatt voltak bejelentve és reggeltől estig ugyancsak azok neve alatt álltak nyitva, Tomot és Sandert rábirta, hogy ugyanezen üzleteket az estétől reggelig terjedő időköz valamely órájában tárják fel és vevőktől nem zavarva olvassák össze a kész bevételt, mire lehetőleg feltűnés nélkül eltávoztak, látszólag avval sem törődve, hogy az üzlet névleges tulajdonosa mekkorát fog ugrani meglepetésében, Nagyon természetes ezek után, hogy, ha az államnak érdekében állana minden alattvalójával ilyen nagy percentre dolgoztatni, én sem kaptam volna parancsot arra, hogy Tomot és Sandert szem előtt tartsam. Nekiöltözködtem hát és már valami három hétig voltam a bandában, mikor egyszer Gipsy, a bandánk kéme azzal a hirrel jött, hogy C. P. Porterhez, a peacock utcai ékszerészhez néhány láda ezüstnemü érkezett. Tom, aki fékezhetetlen és tüzes volt, mint egy telivér finánc, azt erősítette, hogy a szállítmány ból előbb ki kellene vennünk a vámot, mintsem C. P. Porter kezét rátenné. Evégből azt határoztuk, hogy másnap este lemegyünk Porterék pincéjébe, és élünk a kedvező alkalommal. Én, aki az elméleti megbeszélésekben annyi jelét adtam szaktudásomnak, hogy fontosabb exkurzióknál, melyek közül ez volt az első, döntő véleményt mondhattam, a magam részéről azt kivántam : egyszersmindenkorra példát kell staluálni C. P. Porternek és valamennyi ládát el kell szállítanunk mostani helyéről. Majd, midőn a ládák nagy tömege miatt a társaság nemtetszését fejezte ki, figyelmeztettem őket azokra az előnyökre, amelyeket Mourner-anyó kocsija fog nyújtani az elszállítás körül. így, aztán mindnyájan elfogadták az eszmét. Miután így a dolog nagy vonásokban előttünk állt, a részletekre nézve úgy döntöttem, hogy én magam, vagy legfeljebb Peterrel még este elmegyek Mournerékhez, ott befogunk és megvárjuk, míg ők hárman felhordják az üzlet alatt levő pincéből a ládákat az üzletbe. Ha ezzel készen lesznek, az üzletbeli telefonon szólnak nekünk Mournerékhez és mi odavágtatunk a kis egyfogatú stráfszekéren. New-Yorkban nem ritkaság, hogy üzletemberek éjjel is beszélgetnek , telefonon, tehát feltűnést nem okoz és én megnyugtattam Tomot, Sandert és Gipsyt, hogy azon legszolidabb cég ! Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak ó D e 8 O első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18, szám