Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-19 / 25. szám

Megszívlelni valók. Az iskolák szellemi aratása most folyik, sőt a legtöbb helyütt már be van fejezve. Ilyenkor évenkint átszokták nézni a szellemi vetés eredményét, s már évtizedek óta a bírálatok csakis a termés silányságát hangoztatják. És ez igazsághoz igenlőleg kell magunknak is intenünk. Azonban a gyökeres igazságérzet bátorságával kell rögtön kijelentenünk, hogy ez általános hibának egyik fokon sem az oktatók az okai, hanem egészen más körülmények. Elsősorban is az osztályok, illetve az iskolák tanulóinak zsúfoltsága. Aki valaha is tanított, vagy a tanítás iránt érzékkel rendelkezik, mondhatja-e, hogy oly elemi iskolában, amelynek egyes osztályaiba 60—70, 80—90 tanuló szorul össze, lehet a kivánt sikerrel tanítani, kivált akkor, ha e horribilis számot I., II., III., IV. osztályú növendékek alkotják? Hány fel ekezeti , községi-, sőt állami iskolánk sínylődik ily brutális viszonyok között és ahelyett, hogy segítenénk rajta, tanítóink vállára hárítjuk igazságtalanúl a felelősség terhét, akárcsak az ősiség korának Pató Páljai. A közép fokú, de különösen a gimnáziumi oktatás szembeszökő kis eredménye is elsősorban az osztályok zsúfoltságán alapszik. Alig van már valamire való középiskolája ennek az országnak, amelyben vagy az összes osztályokban, vagy az azok egyrészében 60-ál kevesebb tanuló lenne. Sikeres tanítás ily tömeggel szemben sisifusi munka. Azért persze itt is a professzorok minden baj okai. Hisz legkönnyebb és balkáni módra belénk évődött szokás a hibákért csak a tanárt venni elő. Egyetemi tanáraink is, — már akik, — ez oldalról helyezve el szemüvegökel, ily szándékkal bírálgatják a középiskolázást. Mintha lehetne valaha a világnak oly kiképzett tanára, aki 60—70 különböző tehetségű tanulót egy osztályban, a megszabott egy év alatt, kívánatosan tudna tudományos ismeretekre rátanítani. Ha az egyetem, a többi iskolákkal egyenlően, nincs megelégedve saját sikereivel, a tanulóinak óriási nagy számában keresse a fő hibát. Két egyetemünk van csupán. Egyikben 6 ezer, a másikban 2 ezer hallgató keresné fel naponta a tudomány csarnokait; de nincs hely. De ha volna is tágas tanterem, még akkor sem emelkednék magasabbra az elért értelmi és tudományos ismereti fokmérő, mert 2—6 ezer hallgatót még az egyetemeken sem lehet oktathatni sikerrel Felső oktatásunk fundamentális megoldása azzal venné kezdetét okosan, ha nem két, hanem legalább 5-6 egyetem falai között oszolnának el magasabb műveltséget igénylő ifjaink. De mikor — szinte látom — a hiúság ott fészkel tanférfiaink szivében. Hatezer hallgatótól látogatott egyetemen tanítani: mily dicsőség ! Holott nem ilyen dicsőségből, hanem alapos tudományú és kötelességtudó intelligens nemzedékek előteremtéséből épülhet fel hazánk nagysága is, mint a többi kultúrnépeké! Az egyetem, illetve a legfelső tanítás központosítása helyébe léphetne a tervszerű decentralizálás. A kormánynak a régi pontokon ismét életre hívnia kellene azon akadémiákat, amelyek valamikor oly jelentős szerepet játszottak ifjúságunk magasabb kiművelésében. Azonkívül még ujakat is szervezhetne, különböző szakcsoportok számára, annyit, amennyit csak lehetne, de mégis inkább többet, mint kevesebbet Ma már nemcsak jogakadémiákra van szükség, hanem bölcsészeti-, orvosi és még az ezekből elágazó főiskolákra is. Minálunk a felsőiskolákat nem annyira tudományszomjból, hanem inkább a kenyérkereseti feltételek miatt látogatják ifjaink. Úgy hogy egyetemeink is tulajdonképpen az egyes pályákra előkészítő iskolák. Ha pedig ez így van, akkor kötelessége is ezen intézeteknek, hogy minél több és alaposabb ismerettel lássák el a szakpályákra kilépő ifjakat. Ilyet várni, remélni oly egyetemektől, ahol 2—6 ezer hallgató tanul, nem szabad. Mi magyarok még mindig a régi csapáson haladunk a kulturális szükségletek kielégítése dolgában. Látszatra dolgozunk, hogy elkerüljük a világ korholó Ítéletét. Külsőleg hát meg is van a máz. de aki belétekint a lényegbe, csalódva kapja el a fejet. Mindenfajta iskoláink zsúfoltságát már régen panaszoljuk. Az orvoslásért is kérelmezünk, sőt az orvoslás módját is eléggé megvitatták tekintélyes faktoraink. De sehol semmi nesz, semmi zaj, semmi válasz. Persze ez mind pénzbe kerülne. Már pedig sokkal olcsóbb e helyett az oktatókra hárítani a sikertelenség okát. Ez, megengedjük, jó nemzetgazdászati észjárás, de nem becsületes és hasznos és igazságos kulturális jóindulat. Gy. Gy. Vármegyei közgyűlés. — 1909. junius 14. 15. — A vármegye törvényhatósága évnegyedes közgyűlését, a bizottsági tagok élénk részvétele mellett, e hé 14 én és 15-én tartotta meg Veszprémben. A közgyűlés megnyitása után, napirend előtt, Vajda Ödön ziroi apát emelkedett szólásra, ki magas szárnyalása beszédében Koller Sándor vármegyei alispánt közszolgálatának 30 éves jubileuma alkalmából, a vármegye közönt ge nevében, üdvözölte. A lelkes éljenzéstől én tap soktól sűrűn megszakított remek beszéd után, az ünnepelt alispán mély meghatottságtól rezgő hangon köszönte meg a közgyűlés kitűntető figyelmét. Az alispáni és számonkérőszéki jelentés tudomásul vétele után, az üresedésbea volt vár megyei IV. aljegyzői állás betöltése került tárgysorra. A választás megejthetése céljából a kijelölő választmányba tagokká a közgyűlés Vajda Ödön, dr. Óvári Ferenc és Barthalos Itsván biz. tagokul választotta meg, míg a főispánt a maga részéről dr. Magyar Károlyt, dr. Kemény Pált és Purgly Lászlót nevezte ki. — A kijelölő választmány tanácskozása után elnöklő főis pán a választmányi ülés tartamára felfüggesztett közgyűlést újból megnyitván, bejelentette, hogy az üresedésben levő aljegyzői állásra egyedül dr. Bottka István közigazgatási gyakornok pályázott, kit a közgyűlés ez állásra egy hangú lelkesedéssel nyomban meg is választott. Főispán ezután Köröxzy Ferenc közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli vármegyei aljegyzővé nevezte ki. Bottka és Kőrössy eskütétele után a vármegye 1908. évi házipénztári számadása került tárgyalásra, mely észrevétel nélkül jóváhagyást nyert. Miskolc város átirata nyomán a a törvényhatóság a katonai előfogatokért adandó térítmények felemelése tárgyában a képviselőházhoz^ és a kormányhoz felíratott intézett. Élénkebb vita fejlődött ki a vármegyei tüzrendészeti szabályrendelet módosítása kérdésében. A decemberi közgyűlésből kiküldött hetes bizottság javaslata Mohácsy Lajos, dr. Óvári Ferenc, Jókuthy Albert, Lintner Sándor, Hennel Károly bizottsági tagok, dr. Véghely Kálmán előadó s a vármegye alispánjának felszólalásai után a 15. §. szövegének csekély módosításával a szabályrendeletet elfogadta a közgyűlés A pápai járásnak Pápa székhelyekkel leendő ketté választása ügyében Bnrthalos István, dr. Kemény Pál és Csóthi Géza szólaltak fel, mire a törvényhatóság az állandó választmány javaslatát elfogadva, akként határozott, hogy a pápai főszolgabirói hivatalnál egy második szolgabírói állásnak rendszeresítését kéri a belügyi kormánytól. éjjel unokanővérem tesz éjjeli szolgálatot a telefon-központban, ahol valóban alkalmazva is volt. A ládákat még napfölkelte előtt Mourner anyó kezeihez juttatjuk a megfelelő ellenérték fejében. Mourner'anyó volt ugyanis a fővállalkozó, aki csekély díjért átvette egy egy éjszakai munka eredményét. Napközben ő is libákat hizlalt, mint az az egész utca, amelyben lakott. Megnyugtattam még a felől is hármójukat, hoyg tíz perc alatt ott leszünk a kocsival az üzlet előtt, mig ha előbb odaállítanánk, mint ők telefonon felszólítanak, bizonyosan akadna valaki, akinek egy ácsorgó kocsi éjnek idején szemet szúr. Ez a világos okfejtés annyira megnyerte tetszésüket, hogy mindnyájan jelen akartak lenni a felmálházás ünnepélyes mozzanatánál, én azonban azt ajánlottam, inkább tartózkodjanak az egész idő alatt Mourner anyónál, ahol különben én is leszek, és ahol a kocsi megérkezésére való várakozás kellemes izgalmai vetekedni fognak egy Mikulás- vagy karácsonyest szépségeivel. Ebbe is belementek. Most még csak a rendőrségi hivatalba mentem be és figyelmeztettem Mao Hearst-et, hogy amennyiben éjjel 12 és 2 között a telefonban ilyesvalamit hall: Készen van, jöhettek, lehetőleg gyorsan ültessen be egy zöld kocsiba hat rendőrt és hajtson velük C. P. Porter üzlete elé, ahol nemsokára felemelkedik a redőny stb. stb. — Tehát 12 és 2 közt okvetlenül tartsa valaki a kagylót ! hangsúlyoztam mégegyszer és elváltunk. Megfontolásaim szerint a zöld koosi még poroszkálva is kétszer odaérhetett a rendőrség épületéből azalatt, mig mi a Mourner háztól az üzletig vágtatva eljutunk. Ez irányban is nyugodt voltam tehát. Az eotét barátságos vacsora mellett töltöttem Tom, Sander és Gipsy társaságában. Vízórakor külön-külön elindultuuk, én egyenest Mournerék, ők pedig C. P. Porter irányában. Menetközben még egyszer nem állhattam ellen ösztönömnek és leszóltam a rendőrségre, hogy az éjjel minden bizonnyal várható a rejtélyes üzenet. Tizenkettőre Mournerék társaságában voltam, ahol néhányan már fogadásokat kötöttek arra nézve, hogy a szállítmány milyen értéket fog képviselni. Általában az estély nagyon vidáman folyt le, és főleg theából fogyott el sok. Egy óra huszonkét perckor megszólalt a telefon : — Jöhettek ! Három láda . . . — Nem baj, csak nehezek legyenek — mondottam én. — Nyolcvan font darabja. Gyorsan, mert kiég a lámpánk. Peter rávágott a keselyre és rohantunk. Mikor az üzlet előtt megálltunk, a redőnyt belülről lassan emelni kezdték. Én a lovat tartottam, Peter leugrott a bakról, körülnézett, és mivel egy lélek sem volt az utcában, odasurrant a redőnyhöz, behajolt alatta és fojtott hangon beszélt: Tom, Gipsy, Sander. Itt a kocsi. Ebben a pillanatban valaki belülről elkapta a csuklóját, berántotta az üzletbe és mielőtt szóhoz jutott volna, egy más valaki kaucsuk zsákot húzott a fejére ; ez aztán a nyakán összeszorult. Kezeit hátrakötöiték. Nagy megnyugvásomra szolgált, hogy a rendőrségről olyan hamar ide értek, mert ez a távolságbecslő képességemet igazolta. Hogy azouban Peter mennyire csodálkozott, mikor az utcasaroknál várakozó zöld kocsiban egyszerre csak Tómmal, Gipsyvel és Sanderral találta magát szemtül-szembe, arra nézve csak másnap kaptam értesítést. Bent ugyanis így ültek : egy úr, egy rendőr, egy úr, egy rendőr stb. Ami engem illet, Mournerék kocsiját elhajtottam az utcájuk elejéig, onnan a ló maga is hazatalált. Én pedig az éppen induló első villamosai visszatértem a városba. Itt közbeszólt Shep'herd a piktor: — Szvobody mester, ha jól emlékszem, ön előbb a telefon-központot is említette. Hogy ia volt tehát ? Mégis csak beszélt maga valamelyik WITTMANN IGNÁC Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát, gőztégla és tetőcserép gyára Borsosgyőr. = Közp. iroda: Pápa. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen küld.