Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-12 / 24. szám

fel több munkást és nem csupán a gazda, mert ö nem képes rá egyedül, hanem a rendőrség is hatékonyan ellenőrizze és sürgesse a munkát. Ha jól tudom, már 8 hete dolgoznak a kocsijáró reparálásán és még legalább 4—5 választ el annak a befejezésétől. Minden egyes héten munkabérül kiadott a város 105 koronát; elfogyott minden bat nap alatt legkevesebb 2 öl 22 frtos tűzifa; hozzájárul a drága szurok több métermázsája, a sok kavics és még egyéb szükségesek és mindezek után egy hét alatt pár négyszögöl foltot hoztak rendbe. Nem tudom ugyan, hogy mennyibe kerül ez az egész burkolatjavítás, de azt már előre sejthetni, hogy többe mint a mennyit ér. Egyrészt azért, mert csakis a nagyon hibás részek javíttatnak ki és a kisebb hepe-hupák óriási száma tovább is elcsúfítja a drága utunkat. Másrészt a lassan haladó munka folytán mire a főút végére ér a javítás, azonnal meglehetne kezdeni újra a másikon. Nem fűzik most reflexiókat ahhoz, hogy érdemes-e a legforgalmasabb teherkocsi közlekedési utat aszfalttal bevonatni, ezen már úgy sem segíthetni, késő, késő. Azonban megjegyzem, hogy azért a sok .kövezetvámért, amelyet e mindenesetre drága útvonal évenkénti kireperálására fordítunk, gyorsabb és alaposabb jókarba helyezését kívánhatnók a mi aszfalt kocsiútunknak. Amit vízvezetékünk tisztántartásáról mondani akarok, most csak annyira terjed ki, hogy fölhívjuk az illetékes hatóságok figyelmét arra a tapasztalásra, mely szerint a vízvezetékben egy idő óta kisebbnagyobb halak jelentkeznek és holmi kócfonatok. A kis halacskához magamnak volt szerencsém; a nagy hal és a kócfonat az utca öntözésre is használt fecskendő gummi csövében akadt meg. Nem végveszedelmes tünetek ugyan ezek, de mégis méltók a hatóságunk figyelmére. Szombathely sorsa int az előzetes vigyázatra. Igen.. Városunk ügyei is akkor mennek jól és. ékes rendben, ha hatóságunk éber figyelme és ernyedetlen tevékenysége őrködik minden felett, ami hatáskörébe tartozik. Gy. Gy. Antal Grábor jubileuma. Impozáns keretek között, az egész ország müveit közönségének érdeklődése mellett folyt le f. hó T-én és 8-án Révkomáromban Antal Gábor püspök jubiláris ünneplése. Negyven, munkában és eredményben gazdag esztendőt ünnepeltek itt az ország minden részéből egybesereglettek. Ünnepelték az egyház hómunkását, a tanügy kiváló bajnokát, a magyarság erős oszlopát, kinek érdemei előtt mindenki tisztelettel hajol meg. E negyven évnek éppen felét, vagyis 20 esztendőt a mi városunkban töltötte el Antal Gábor, az ünneplés fényének nem egy sugara beragyogta így Pápa városát is. Az ünnep első napja. A jubiláris ünnep hétfőn délután a vendégek érkezésével vette kezdetét. A szekeres gazdák festői bandériuma kisérte be az ország minden részéből összejött illusztris vendégkoszorut, melynek tagjai közül felemlítjük a következőket : Tisza István gróf, Darányi Ignác, Degenfeld József gróf, Rethlen Pál gróf, Zsilinszky Mihály v. b. t. t., Beöthy Zsolt, Hegedűs István; Gyurátz Ferenc, Baksay Sándor, Erőss Lajos püspökök stb. A vendégeket, kiknek száma mintegy 100-ra rúghatott, az állomáson Kálmán Rudolf főispán fogadta és üdvözölte. Este a komáromi Prot. Jótékony Nőegylet elnöksége szeretetvendégséget és ismerkedési estét rendezett, melynek folyamán a ref. ifjúsági dalárda szerenádot adott a püspök és főgondnok tiszteletére. A püspököt Kacz Lajos v. tanácsos, Tisza főgondnokot pedig dr. Kiss Gyula ügyvéd és lapszerkesztő üdvözölte szép beszédekkel. Majd a szülőföld üdvözletének megható tolmácsolása következett. A szentkirályszabadjai énekkar éneke után Szentkirályszabadja lelkes papja Gsomasz Gyula az igaz érzés meleg szavaival köszöntötte kis falujok nagy szülöttét. Antal Gábor megindultan mondott köszönetet a kedves meglepetésért, s az ég áldását kérte a kis balatoni falu felvirágzására. Az ünnep második napja. Másnap kedden, a dunántúli egyházkerület ünnepi közgyűlése keretében folyt le a jubiláns püspök ünneplése. Az u. n. kollégiumi nagyteremben kezdődött az ünnepi közgyűlés, melyet Tisza Ntvan gróf főgondnok nyitott meg, Czike Lajos esperes költői szárnyalású imája után. Ez alkalommal tették le Szabó György és Antal Lajos, az új kerületi tanácsbirák esküjüket. Majd küldöttséget küldtek ki Antal Gábor püspökhöz, amely felkérte a főpásztort, hogy a jubileumi ünnepségen részt vegyen. A közgyűlés tagjai a Kollégiumból fél tízkor átvonultak a templomba, melynek padsorait ekkorra már a testületek, küldöttségek, egyesületek, a tanuló ifjúság és a hivők százai és százai töltötték meg. A fentebb felsorolt notabilitásokon és vendégeken kívül megjelentek : Komárom vármegye küldöttsége a főispán vezetése alatt, soraiban Ghyczy Dénes alispán, Baranyay Géza, Beöthy Pál, gróf Zichy Miklós, Fáy István főszolgabíró, Dégenfeld Ottó gróf, Asztalos Béla főjegyző stb., Komárom szab. kir. város küldöttsége Kacz Lajos h. polgármester vezetése alatt, Pápa város deputációja Mészáros Károly polgármesterrel élén, a helyőrségi tisztikar küldöttsége Franz József altábornaggyal élén, a komáromi kath. egyházközség Sárkány Ferenccel élén, az ág. h. ev. egyház Jánossy Lajos vezetésével, az izr. hitközség Schnitzer Ármin dr. főrabbi és Weisz Miksa hitközségi elnök vezetésével, a kir. törvényszék Nádasdy Aladár elnökkel, a Közművelődési Egyesület Sárközy Aurél elnök, a helyi tanítói testületek Lőrinczy György tanfelügyelő vezetése alatt. Pápáról jelen voltak: Német István, Kis József, Barthalos István, Jákói Géza, Galamb József, dr. Antal Géza, Körmendy Béla, Baranyay Zsigmond, Csizmadia Lajos, Saáry Lajos, Faragó János, Thury Etele, dr. Kluge Endre, dr. Csoknyay János, Csoknyay Károly, Hajnóczky Béla, dr. Kőrös Endre. A küldöttségek tagjainak egy jé része — legalább 30-an — fényes díszmagyarban. A ref. papság komoly fekete öltözete mellett valósággal pompázott a festőies szingazdag ruha. A Jövel Szentlélek Úristen ünnepi hangjaival kezdődött az istenitisztelet, melyen Tóth Kálmán, komáromi egyházmegyei esperes mondott szent beszédet ^ a hű sáfárról, kit hű munkálkodásáért az Úr első vétett szolgatársai között. A mély hatást tett tartalmas egyházi beszéd után az alkalmi énekkar Szulacsek Lajos karnagy vezetése alatt megható szépen karéneket adott elő. Közének zárta be az istenitiszteletet, melyen az orgonarészietet Szabó Sándor pápai főgimn. VIII. o. tan. művésziesen látta el. Az üdvözlések. Az istenitisztelet végeztével Tisza István gróf főgondnok újból megnyitotta a közgyűlést s meleg üdvözlő szavaiban keresetlen egyszerűséggel jellemezte Antal Gáborban „az igaz kálvinista magyar ember, aki egyesíti magában az erős kálvinista és a tőről metszett magyar ember jó tulajdonságait, aki egyesíti Isten és haza fogalmát lelkében, akiben hazaszeretet és alakja molett; a harmincadik év körül már a lányok íb legtöbbször hízásnak indulnak. A haja fényes fekete, a szemei dióbarnák, okosak és jóságosak. Es ezek a szemek eszembe juttatják a leány nevét. Berta néuinek hivták. Az egész falu apraja öregje, Berta néninek szólította, éppen azért, mert olyan jóságos, komoly volt és okos. O pedig csendes mosollyal meghallgatott mindenkit, az unatkozót mulattatta, a bánkódót megvigasztalta, a habozónak tanácsot adott. Most már a hangját is hallom. Érces csengésű, mély alt hangja volt. És váratlanul egész beszédfoszlányok jutnak az eszembe. — Már ez így van és nem máskép — hallom a hangját. — Kikosaraztam és vénleány maradtam! Tessék stempli öt krajcárért. Még egy krajcárt csacsi ! Nem tudsz számolni ? Ilyen töredezve megy a beszélgetés. Az apró, tízesztendős, kendővel bekötött fejű paraszt leány veszi a stemplit és elmegy. Jön helyette más. Nyári reggel van. A nyitott ajtón beomlik a friss levegő. És emberek jönnek a postájukért. Piros nadrágban a szolgabíró hajdúja ; komoly, kávészinii dolmányban a járásbirósági szolga. És kafLános, hosszú szakállú zaidók jönnek, mezítlábas cselédlányok, alázatosan köszönő, iromba oláh parasztok. Berta néni mindegyiknek elintézi aa ügyét-baját, közben szakadozottan meséli a maga történetét. — Igen. Kikosaraztam a főhadnagyot! Pedig sirt előttem. Azután dühöngöt. Azt mondta, ő is postás lesz, leköszön a tiszti rangjáról értem. Mégie kikosaraztam. Nem tudok kibékülni ezzel a históriával: — Miért ? Hiszen akkor nagyon szerette magát! Egy kocsisforma ember — ostorral kezében — táviratot hozott. Berta néni kiszámolja a diját, átveszi a pénzt, aztán hátra megy a fényes rézhengerek és ragyogó sárga kerekek közé. Onnan felel vissza és szomorú, sápadt mosoly szalad át az ajkán : — Persze, hogy szeretett 1 — Akkor miért kosarazta ki ? Maga nem szerette ? Berta néni néhányszor kopog a táviró-gép billentyűjével. Azután válaszjelre vár. É3 ujját könnyedén a billentyűn tartva, a nyitott ablakon messze elnéz a fenyős hegyek felé. Es így feleli : — De én is nagyon szerettem. Hiszen épen azért! Mert nagyon szerettem ! Ezt megint nem értem. Kérdezni akarnék újra valamit. De a gép kopogni kezd s az ajtóban hosszú kampós bottal, zöld vadászruhában megjelenik az új vendég. Őszbecsavarodott férfi, erősen kipedert, fél fehér bajusszal. Berta néni nyájasan üdvözli : — Jónapot Korpás bácsi! Megint pénzt küld a hadnagy urnák ? Mindjárt, mindjárt! Tessék addig leülni ! A gép szaporán kopog, Berta néni szorgalmasan dolgozik a billentyűvel. A jövevény körül néz, azután ő is a ládához jön, leül. Megmondja a nevét. Kezet fogunk. Érdeklődik : Régóta van itt, öcsém : — Egy hónapja már ! — Persze, persze! Alig ismerem már a falubeli embereket. Egészen elvadulok. Fene egy hivatal ! Fene egy hivatal! Egészen megsántultam ! Ez a lábam, ni! — és a kampós szegvégübottal ütögeti a jobb lábát. WITTMANN IGNÁC , , Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát, gőztégla és tetőcserép gyára == Közp. iroda: Pápa. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen küld.