Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-12 / 24. szám

vallása iránti hű ragaszkodás oly egységes har­móniában olvad össze, hogy soha, semmiféle törekvésnél e két ügyet egymással ellentétbe helyezni, az egyház ügyét a magyar nemzet, a magyar felvilágosodás nagy kérdéseitől el­szakítani nem engedi, és az igaz lelkipásztor, akiben nemcsak az az erős hithűség, az az igaz, a szivben rejlő lelkierő van meg, amely annyi nagyot' szül, de akiben megvannak azok a hasznos, azok a becses tulajdonságok is, ame­lyek a mai kor változott viszonyai, változott feladatai és kötelességei között igaz lelkipász­torrá avathatják Isten szolgáját." Beszéde végén átnyújtotta a kerület összes alkotó tag­jainak arcképét tartalmazó remek albumot és az Istók János művész készített gyönyörű plakettet Gyönyörű volt az a válasz, melyet elnök­társa szavaira a jubiláns főpap adott. Elhárít­ván magáról minden dicséretet, Isten nagysá­gát dicsőítette, majd éleípályájára s azokra az elvekre tért át, mik elejétől mindig vezet­ték. Kiemelte, hogy Pápán oly iskolában nőtt fel, hol a tudományokat filozófiai alapon taní­tották, s nagy, magasztos elveket, valódi ember­és hazaszeretetet és igazi szabadelvüséget ol­tottak a tanárok az ifjúság szivébe. S e princí­piumok megvalósítása volt életének feladata, közpályán való 40 éves forgolódásának első napjától fogva. Egyházát szolgálva, a tanári és papi kathedrán — hazájának s az emberiség­nek is szolgálatot kivánt tenni. Működésében mindenkor magasabb, egyetemes szempontok irányították, s ha törekvéseinek némi sikerét tapasztalhatta : Isten kegyelme után az ö szel­lemi vezetőinek, munkatársainak s különösen Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor és gróf Tisza István főgondnok közreműködésének kell tulaj­donítania az eredményt. Gyakran olvashatjuk, mondta többek között, hogy csak az egyhitü nemzetek lehetnek naggyá s amidőn hazánkban a reformáció a hitbeli egységet megbontotta, ezzel a nemzet egységének, az ország boldogu­lásának is nagyban ártott. De hisz az itt meg­telepedett magyarság egyszerre ismerte meg s részben befogadta a nyugoti és keleti keresz­ténységet ; tehát nálunk már a reformációt meg­előzőleg se volt meg a hitbeli egység. S a gond­viselés bölcsessége hozta magával, hogy a ma­gyar faj befogadja az új hitet, mert a protes­táns egyházak önkormányzata, erős magyarsága, szabadságszeretete és hithűsége volt négy év­századon keresztül az az alkotmány biztosíték, amelyhez hasonlót a legokosabb államférfi se tud kigondolni és megalkotni. A küldöttségek. Nem kevesebb mint 36 küldöttség járult ezután az ünnepelt elé. Közülök első volt az egyetemes református konventé, melyet Degen­feld József gróf vezetett, utána következett az ág. h. ev. egyházkerületeké Zsilinszky Mihály­lyal élén. Az unitárius egyház nevében Józan Miklós esperes frappáns hatású szép üdvözlő beszédet mondott. Sorra jöttek az egyház­kerületi esperesek, az egyházkerületi gondnokok, a pápai főiskola, leánynevelő intézet és csurgói főgimnázium, Komárom vármegye, Komárom vá­ros. Pápa város nevében Mészáros Károly az őszinte tisztelet és meleg érzelem hangjait hal­latta. A válasz, mit reá a püspök adott, bizony­sága volt annak, hogy magát még ma is pápai­nak érzi, „hisz itt élte át a fiatalságnak s férfi­kornak legszebb napjait". Az orsz. ref. lelkészi egyesület nevében Kis József alelnök mondott szép üdvözlő beszédet. Nagy érdeklődést keltett a horvát-szlavón misszió egyházak népes depu­tációja, melynek élén Kelecsényi Zádor vuko­vári közjegyző ecsetelte azokat az érdemeket, miket Antal püspök a pusztuló magyarság meg­mentése körül szerzett. És így 11 órától majd 2-ig s Antal püspök mindenkinek bölcsen, for­dulatosán s megkapó egyszerűséggel válaszolt, nem fáradván sem fizikai, sem szellemi erőben. Királyi kitüntetés. A küldöttségek előtt Kálmán Rudolf fő­ispán emelkedett szólásra a kormány képvisele­tében és Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter nevében és megbízásából köszöntötte a jubiláns püspököt. Három évi miniszteri mű­ködése alatt alkalma volt megismerni, úgymond, az ünnepelt kiváló egyéni jellemvonásait és mű­ködését, mellyel a felekezetek közti békés egyetértést ápolni igyekezett. Biztosította a mi­niszter őszinte tiszteletéről és nagyrabecsülésé­ről, majd beszéde végén tudatta, hogy kiváló érdemeit magas kitüntetéssel ismerte el a király. Erre Németh István főjegyző felolvasta Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter következő levelét: 3052. eln. sz. A m. kir. vallás- és közokt. minisztertől. Méltóságos és fötiszleletü Antal Gábor urnák, a dunántuli ref. egyházkerület püspökének Révkomárom. Ö császári és apostoli királyi felsége folyó évi junius hó 3 án kelt legfelső elhatározásá­val, Méltóságodnak negyvenéves tanári és lel­készi működése alatt szerzett kiváló érdemei elismeréseül a Ferenc József-rend nagyker észt­jét méltóztatván legkegyelmesebben adomá­nyozni, van szerencsém erről Méltóságodat, legőszintébb szerencsekivánataim kíséretében, értesíteni. Ezúttal ismételten megragadom az alkalmat arra, hogy a magam részéről is a legmelegebb elismeréssel adózzam az egyházi és oktatás­ügyi téren kifejtett hosszú és sikerekben gazdag munkássága évfordulójának ünnepén, amikor tanítványainak és tisztelőinek sokasága, szere­tettel veszi körül Méltóságodat és amidőn fáradozásának eredményére büszke önérzettel tekinthet. Adja a Mindenható, hogy még számos éven át élvezhesse munkásságának gyümölcseit. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1909. évi junius hó 6. Apponyi. Bankett. A Dunaparton levő Magyar Király-szálló­ban 350 emberre volt terítve s nem maradt hely üresen, pedig az ünneplő közönség nagyobb része más vendéglőben végezte az étkezést, tartva attól, hogy itt helyhez és ételhez nem juthat, Az első felköszöntőt a királyunkért mondta Antal Gábor. Viszont az ő egészségéért gróf Tisza emelte lelkes tetszés mellett poharát. Kál­mán Rudolf, mint a kormány képviselője, a ke­rületi elnökségre mondott tósztot, Gzike Lajos gróf Tisza Istvánt köszöntötte, meg-megújuló taps és éljen között ; a kormányra dr. Gaál Gyula emelt poharat s a vendégeknek, főkép a más felekezetüeknek Konkoly Thege Béla mon­dott köszönetet. A hivatalos pohárköszöntők után, közkívánatra Beöthy Zsolt emelkedett szó­lásra s beszélt csodálatos szépséggel arról, hogy aki e hazában lakik — protestáns és nem pro­testáns — a ha za javát munkálja s kell is, hogy azt munkálja. Kéz-kézben, a szivek egy érzés­ben összedobbanva, mindnyájunk akarala egy főcélra irányulva: protestánsok és nem protes­tánsok, keresztyének és nem keresztyének — cselekedjünk, dolgozzunk, éljünk a haza bol­dogítására. Zászlóavatás és hangverseny. A délután folyamán tartotta a ref. ifjúsági egyesület zászlóavatási ünnepélyét, melyen a zászló anyai tisztet Antal Gáborné látta el negyven bájosnál bájosabb koszorú-leányka társaságá­ban. A felavató beszédet Boross Kálmán tar­totta, a kar ifj. Szulacsek Lajos vezetésével több énekszámot sikerülten adott elő. Az ünnep befejezéseül este hangverseny volt a Maitz-féle nagyteremben, melyet az elő­kelő közönség zsúfolásig megtöltött A hang­verseny keretében dr. Antal Géza, főiskolánk kiváló professzora, tartott logikusan felépített, eszmékben és érvekben gazdag felolvasást a gyakorlati kereszténységről, melyet zajos taps­sal jutalmaztak. Igen szép sikert aratott még egy pápai vendég, Hlattky Ida zongoratanárnő pompás zongorajátékával. A műsoron még Déri Jenő, operaházi tenorista, Török Irma, a Nemzeti szinház tagja és Szijj Ferenc, a komáromiak kitűnő zongoristája szerepeltek. Hangverseny után tánc volt, melyben vagy 70 pár reggel négy óráig vett részt. A kopogó gép mellől szól át hozzánk Berta néni : — Nem hogy örülne, Korpás bácsi, hogy ilyen szép nyári napokon a hegyek közt lehet ! — Igen? Hát ha esik az eső, húgom? Hát télen? És mindig csak azt hallgatni, hogy kopá­csolják a fejszék a fát, veszekedni az oláh nap­számosokkal . . . Fene egy hivatal . . . Havi hat­van forintért . . . Fene egy hivatal . . . Jobbat is tudnék, mondhatom . . . Szatmári püspök lenni, vagy huszár ezredes ! Óbester ... Az valami! Ha minden hadnagy arra az időre gondolna, amikor ezredes lesz belőle! Kevesebb volna a cigány, kevesebb a pezsgő, a bokréta ! És minden fiatal hadnagy úrból öreg ezredes lenne ! Mi ? Ugy-e A táviró-gép kopogása megszűnt, Berta néni előre jött a rácsablakhoz : No, hát mennyi pénzt küld a hadnagy Negyven forintot! urnák ? — Nem lesz sok ? Mi marad magának, Korpás bácsi ? — Marad, ami marad A katonaszabó türelmetlenkedik. Ha a hadnagy úr elhordta a fényes paszomántos ruhát, hát csak fizessen ! — De hiszen csak a múltkor küldött ötven forintot! — Az nem oda ment ! Az Brassóba ment! Tudja, mit csinált ott a hadnagy úr? A legfé­nyesebb kávéház előtt hajnalig itta a konyakot, muzsikáltatott magának, az utcát, az egész utcát pedig a legfinomabb francia pezsgővel traktálta ! Ahány bolti őr, fiakkeres koosis van Brassóban, az mind pezsgőtől volt részeg ! Százharminchárom üveg pezsgőt fizetett! Fene legény, mi ! Hehehe ! — A fia ez a mulatós legény, bátyám ? — kérdeztem. Az öreg nevetett : — Hehehe ! A fiam ? kéidezi az öcsém ! No nem éppen . . . De azért mondjuk, hogy a fiam ! Igen ! Hehehe ! Legalább is a fiam lehetne ! Hát menjünk ! Szerencsés jónapot kivánok. Szszsz ! A lábam ! Reuma hasogatja ! Fene egy hivatal! A kutyámat nem hajszolnám annyit ! De hát mindegy, élni csak kell valahogy, ugye e bár? Alászolgája ! Nehéz, sántikáló lépésekkel botorkált le a lépcsőn. Berta néni ezalatt elkönyvelte a negy­ven forintokat, — Szép firma lehet az az úrfi, aki ennek a szegény öreg urnák a keresetét fiakkeres kocsi­sokkal pezsgőzteti el! — mondtam haragosan. Berte néninek furcsa mosolyra húzódott az ajaka. — No, az öregnek legkevesebb joga van arra, hogy szemrehányásokat tegyen. — Miért? — Mert az a szép firma ő maga volt — busz esztendővel ezelőtt! Néhány pillanatig Berta néni újra gondol­kodva néz a nyitott ablakon keresztül a messze, fenyős hegyek felé. Azután hozzá teszi: — Lássa! Ilyen szegény ördögök lesznek a hadnagy urak — civilben ! ALTMANN BERNÁT az „Angol Divaf-hoz címzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mérték szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben — kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü kész- férfi- és fiu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat. És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- fi íj, O) *X rint $ legkényesebb Ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az cHltflMtltl BTUQt elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel — ^

Next

/
Thumbnails
Contents