Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-06-12 / 24. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi? : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I >

u- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Elvált magyarok. Balogh Pá!, a magyarság lelkes harcosa érdekes összeállításban foglalkozik a magyarországi válóperek statisztikájával. Adatainak különösen egy része ragadta meg figyelmünket, az amely nemzetiségi szempontból állítja fel a válóperek és elválások mérlegét. E szerint a törvényesen megszüntetett házasságokból 1000 eset között 600 eset magyar párokra, 26 pedig oly vegyes párokra, ahol 15 esetben a férj, 11-ben a feleség magyar. A többi 324 eseten hat nemzetiség osztozik, melyek közül a legkisebb számmal a tótok szerepelnek. Minthogy a magyarság az ország összes lakosságának meg mindig nem teszi ki több mint 52%'át, a házasságbontások terén pedig több mint 68%-al szerepelünk, világos dolog, hogy itt olyan sajnálatos jelenséggel állunk szemben, amelynek okain érdemes kissé elmélkednünk. Ez okok közül a faji okot mi eleve kiküszöbölni kívánjuk. A családi élet tisztasága terén a magyar faj semmi szin alatt nem áll hátrább, mint az ország egyéb nemzetiségei, házasság törést — ez leggyakoribb oka az elválásnak nem követnek el többet a magyarok, mint a németek, oláhok vagy pláne szerbek körében. Más, nem faji ok után kell kutatnunk. Ez okra feltétlen bizonyossággal rájönnénk ha, pontos statisztikában látnák magunk előtt az elválások számát a szerint is, hogy minő társadalmi osztályhoz tartoztak a váló felek. Minden statisztika nélkül is közismert tény azonban, hogy a legtöbb házasságot nem az alsóbb néprétegek, de a magasabb társadalmi osztályok körében bontják fel s minthogy intelligenciánk legnagyobb része magyar, ezért szerepelünk nagyobb arányszámmal abban a statisztikában, melynek rideg számai között megrontott életek bús tragédiai lappanganak. Hogy azonban mért kell az intelligencia emelkedésével az erkölcsi érzék hiányának is vele járnia, az bájos volna megmondani. Mért kell az „úri embereknek" könnyelműbbeknek, romlottabbnak lenni, mert kell nekik kevésbbé tisztelni azt a hatalmas erkölcsi erőt, mely a házasságban rejlik, s melyet a vallás szentségként véd, azt már bajos volna megmondani. A kor idegessége, a kisértő eszközök nagyobb száma, a gyakoribb tiltott alkalom, mind fontos tényezők e sajnálatos körülmény megítélésénél. Mentségül azonban mindezek nem szolgálnak. A tiszta erkölcsöt mind drákóibb törvényekkel kellene körülbástyázni, akkor majd kisebbednék a szerencsétlen házasságok száma s kevesebb volna a már apja vagy anyja életében apátlan vagy anyátlan árva. Városi dolgok. A házi kezelés hiányai és a vizvezetékiink tisztántartása képezi ezúttal felszólalásunk tárgyát. Mind a föutcavonal aszfaltjavításáról, mind a villamos hálózatnak ugyancsak a Jókai-utcán elkészítéséről már régebben kellett volna ugyan szólni, de még most sem késö. A gyorsaság nem ördögi mesterség — tartja a közmondás. De úgy látszik, hogy nálunk a házilag' kezelt vállalatoknál annak képzelik, igy tapasztalta ezt a fenti két városi munkálatnál türelmes lakosságunk apraja-nagyja. A luca-szék elkészításe, a csiga járása valóságos gyorsvonati sebesség ahhoz képest, amivel most az aszfaltburkolat javítását végzik és amivel nem rég a villamos drótokat végig húzták a Fő-utca házsorain. Az illető házak lakósai hol kacagtak, A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Öszi rózsák. A legtöbb ember azért kerüli a magányt, mert fél az egyedüllét csendjének hangos beszédjétől. Fázhatunk a körülöttünk levő nagy forróságtól is. Mindent meg kell bocsájtanunk ; — csak azt nem szabad megbocsájtani, — ha valaki nem tudott megbocsájtani. * Nagyobb dolog, állandó környezetünkből, egy-két ember becsülését és szeretetét megtartani egész életünkön át ; mint felületes ismeretség után egy pár tucat szivet meghódítani. . * Sokan csodálkoznak azon, ha egy orvos szerelmet érez egy nagy betege iránt, pedig a fájdalmak elviselésénét ismerjük meg legjobban egy más lelkét — s mikor betegek vagyunk nemcsak a testünk, hanem a lelkünk is sokszor pongyolában van az orvos előtt. Azt tartják idővel mindent meglehet szokni ; pedig vannak olv dolgok, melyek mindig jobban fájnak, és mindig jobban lázongnak értük. Ha igazán szeretünk valakit, akkor is találunk mentséget számára, ha mindenki elitéli s magunk is tudjuk, hogy helytelenül cselekedett. Nemcsak akkor sirunk, mikor könyeink peregnek végig arcunkon. * Az élet olyan, mint egy keményhéj jú dió, melyet jó foggal s ovatosan kell feltörnünk, hogy élvezhessük is. Aspirin. Hadnagy úr civilben. Irta : Honda Jenő. Egy falusi postahivatal jut eszembe, ahol valamikor kellemes időket töltöttem. Tágas, katlanszerü völgy, köröskörül fekete szálkákkal teletűzdelt fenyves-hegyek. Apró, fölvidéki falu, fehér országút. S az országút mellett egy sárhol boszankodva nézték és az aszfalt javításnál még most is nézik ezt a tehetetlenséggel határos munkanyomorítást. Mióta a tavasz beköszöntött, s mióta ez utca lakói élvezhetnék az üde kikeleti levegőt, azóta folyton a kátrány füst kellemetlen szaga és szine rontja el a májusi és júniusi levegöjöket. Ez útvonal lakosainak már évek óta nincs tavasza épen emiatt. Ugyancsak a villamos vezeték felrakásának munkája is két hónapig állott útjában a Jókai-utca járó-kelőinek. Az Irgalmasak háza és bérháza előtt hetekig meredeztek a házak tetejéig a telep emeletes létrái, a rajtok felmászkálni szerető suhancok nagy örömére, de a házak lakóinak jogos felháborodására. Azt hisszük, hogy egy kissé gyorsabb munkát a város közönségének e hangulata is elvárhat és megkövetelhet közigazgatási hatóságától. Arra meg egyenesen fölhívjuk az illetékes tényezők ellenőrző figyelmét, hogyha ilyen városi munkát folytatnak is, a gépekkel, a létrákkal, katlanokkal stb. egyéb eszközök tovább cipelésével és elhelyezésével ne tördeljék össze az utcavonalak fasorait. Mert nem azért ültettük oda, hogy ne vigyázzunk rá. A közvagyont, még ha élő fa is az, mindenkinek ugy kell respektálnia akárcsak a magáét. A közönség hangulatán kívül e munkák gyorsítását sürgethetné talán a költségkímélés tekintete is. Ha kell, fogadjanak gára meszelt földszintes házikó. Nagy, kitárt boltajtajáhoá három lépcsőfok vezet. Az ajtótól jobbra zöld levélláda, az ajtó fölött tarka cimérés paizs. Ez a posta. S ahogy ezt a házat magam előtt látom, egész sereg emlékfoszlány bukkanik föl előttem. Eleinte lassan, lombosán jöttek a/, agy homályos barlangjaiból, titkos járataiból. Halványan, bizonytalanul imbolyogtak a napvilágon. De azután fürgén szökdösve sorakoznak, összefonódnak, egymást űző szines képekbe fogóznak. Látom a kis postaszobát, amint hosz szában, középen,. sárgára festett rács választja ketté. A rácson túl megrakott polcok, asztalok vannak, a táviró-gép nagy sárgaréz hengerfii vakítóan csillognak a reggeli napsugárban. Magamat is látom; a festett rács ablakával szemben, a fal mellett van egy nagy sárga láda, ezen ülök. Egész délelőttöket egész délutánokat ültem így el, szemben a postáskisasszonnyal . . . És csodálatos, már nem tudom megmondani, hogy hivták a postáskisaszonyt . . . Pedig az egész leányt látom. Nagyon fehér, telt arc, sápadt, kissé vérszegény ajakak. Az I^égszolidabb cég I Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Yáö:ó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet kapni jutányos aron. Papa, Főtér 19. szám. Telefonj 18,; szám