Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-15 / 20. szám

A kérdés egész komplexumát felöleli az az előadás, melyet e tárgyban Lukács Ödön nagyváradi városi tanácsos fog a kongresszuson tartani s melyet a kongresszus tagjai egész nagy tanulmány alakjában máris nyomtatásban kézhez vettek. Átlapozgatván e határozottan érdemes müvet, teljesen megvilágítva látjuk a kérdést. Tiszta képet nyerünk a városok vagyoni viszonyairól, részletes, pontos kimutatásból értesülünk, hogy mire fordítják jövedelmeik legnagyobb részét. Közigazgatás és tanügy, ez emészti fel erejüket. A városi lakosság adóterhéröl szóló kimutatás egyike a legérdekesebb fejezeteknek. Míg egy adóalanyra vidéken átlag 61 K, városokban 88 K állami adó esik, míg a pótadó kis- és nagyközségekben átlag 16*77%, a rendezett tanácsú városokban 57'78%-ra rúg. Nagyon meggyőző az a fejezet, mely a városfejlesztésről szól. A magyar városok a közel jövőben 273,321.617 K értékű munkálatot akarnak végrehajtani, ily összeggel akarják gyarapítani a városi és a nemzeti vagyont. Történeti alapon tárgyalja az előadás a városi háztartások rendezetlenségének okait és alapos bírálatban részesíti az országggyülési képviselőház által kiküldött háztartási bizottságnak annak idején lapunkban is ismertetett jelentését. Ismerteti mindazokat az eszméket, mik a városok jövedelmének gyarapítása tárgyában újabban felmerültek, ilyenek pld. : vízmüvek, csatornázási üzemek, városi vasút, vásári intézmények, vágóhid házi kezelésbe vétele, községi takarékpénztárnak létesítése, kerti gazdaságok megteremtése, új adók, így a többek között a vigalmi jegyaclő behozatala. „A törvényhozás és a kormány teendői a városi háztartás érdekében" c. fejezethez fűződik az előadásnak konklúziója, az a határozati javaslat, melyet egész terjedelmében itt közlük, amint következik : I. A magyar városok országos kongresszusa állást foglal egy új városi törvény megalkotásának szükségessége mellett és az alkotandó törvénnyel szemben a városok háztartásának rendezése érdekében a következő kívánalmakat állítja fel: a) a vagyonkezelésnél általában szabadabb mozgás engedtessék; b) amennyiben vagyonjogi ügyekben hozott határozatok kormányhatósági jóváhagyásra szorulnak, az érdemleges döntés rövid határidőhöz köttessék; c) a költségvetés egyes tételei közötti hitelátruházás (virement) engedélyezésének joga az önkormányzat képviseletére ruháztassék. A felügyeleti jog szabályozásánál általában irányelvűi szolgáljon, hogy az csakis a városok törvényesen megállapított hatásköre betartásának ellenőrzéséig terjedjen. A felügyeleti jognak ily módon történendő szabályozása föltétlenül szükségessé teszi azt is, hogy az autonómia terjedelme szabatosan körülirassék, az önkormányzati és államhatalmi hatáskörök élesen elhatároltassanak. Ez alapon elvként állítja fel a kongresszus, hogy az új városi törvényben mindazon teendők, amelyeket a városoknak átruházott hatáskörben az állam helyett és annak érdekében teljesíteniök kell, taxatíve felsoroltassanak s ezáltal az autonómia feladatköre szabatosan kijelöltessék s ezen feladatkörön kívül eső teendők a városokra csak a pénzügyi megterhelésre nézve előzetesen létrejött megegyezés után legyenek a jövőben utalhatók. II. Az új városi törvény közjogi és szervezeti részénél kifejezésre juttatott eme kívánalmak teljesítésével a városi háztartási viszonyok javításának közvetett eszközeit kivánja a kongresszus megszerezni. A helyzet orvoslásának közvetlen eszközét az állam anyagi támogatásában látja, s azon meggyőződésben, hogy a városok háztartásának az igényeket kielégítő megnyugtató rendezése az állami támogatás egy módjával el nem érhető, igényt támaszt a közvetlen állami támogatás mindkét fajára, a segélyezésre és dotációra is egyaránt. Számol a kongresszus az állam ezidőszerinti anyagi képességeivel s épen azért, a két irányban támasztott igényének kielégítését sorrendben várja. Az egyetemés nemzeti érdekek szférájába emelkedve, tüzetes megfigyelés alá vette, hogy vájjon az aránytalan városi terhek nivellálása, avagy az állami feladatok okozta terhek könnyítése-e az elsőbbrendű érdek. E magaslatról széttekintve s látva a városi adózás elütő aránytalanságait, megfigyelve ennek a korlátozatlan és rendezetlen városi adózásnak a közéletre való romboló hatását, megállapítja a kongresszus, hogy a köz érdeke szempontjából a városi megterhelés lehető arányosítása a legelsőbbrendű érdek. Minthogy pedig ez az állami feladatok rekompenzációja útján s így a dotációval el nem érhető, mert ez nem a községi pótadó mérvéhez, de az átvállalt terhek nagyságához igazodik, ennélfogva az anyagi támogatás terén első feladatnak a kongresszus a segélyezést tekinti. Az állami segélyezésnél alapul a szűk ségletet elfogadja és pedig olyképen, hogy a mutatkozó szükség nagyobb vagy kisebb voita képezze azt a mértéket, amely szerint a segélyben való részesedés történjék. Minthogy pedig az egyes városok szükségletei egyik évről a másikra nagy eltérést, ingadozást mutatnak, ebből folyólag a segélyezésnél nem az egy évi, de a jogerős költségvetések alapján megállapított legutolsó három évi fedezeti hiány átlaga vétessék alapul. A segélyezés módjára nézve helyesnek találja a kongresszus, ha az állam a három évi átlag alapján megállapított fedezeti hiány bizonyos százalékával alimentálja a városokat. Ez a százalék három évenként a városi pótadókulcs magasságának megfelelőleg progresszív alapon nyerjen megállapítást. A gazdasági kérdések eldöntéséhez szükséges komoly megfontolás, másrészt a kiadások körüli takarékosság biztosítása céljából pedig kimondandó volna, hogy a segélyezési lépték az ötven százalékig emelkedhetik, vagyis a legnagyobb segélyezési összeg, amelyet a város nyerhetne, a fedezeti hiány három évi átlagának 50 százaléka lehet. Azon célból pedig, hogy a segély az önkormányzati szabadságot ne érintse, a vállalkozó kormányok kényétől és kedvétől ne legyen függővé téve, de meg, hogy lehetőleg kikerültessék a jövőben az önkormányzati élet természetével ellenkező folytonos kéregetés, a városoknak a segélyezéshez való jogosultságát a kongresszus a törvényben kivánja biztosítani. III. A végleges rendezés érdekében a kongresszus az államidotációra tart igényt. Ez az állami feladatokért ellenértékképen illeti meg a városokat. Az állami dotáció kétféle formája közül egyrészt a pénzügyi eredményekre tekintettel, másrészt az önkormányzat függetlenségének biztosítása céljából és mert a hozadéki adók, valamint a város által lakóiknak nyújtott előnyök között szoros összefüggés van, azon formára tart igényt a kongresszus, amely a hozadéki adók átengedését teszi lehetővé s nem pedig arra, amely a különböző jövedelmekből való részeltetéssel kíván a városokon segíteni. Állást foglal a városi (községi) pénzügy oly irányban való reformálása mellett, hogy : 1. annak főforrása a ház és háztelkekre alapított független és önálló községi adó legyen; 2. segédforrását pedig az érdekeltség ará— Hogy is ne! -- kiáltottam fel, majd még én fizetek ! Kérje a pénzét attól az úrtól, a ki a kulcsot a zárba beletörte. Ebben a percben kinyillott a szoraszédszoba ajtaja s egy fiatal ember jelent meg a küszöbön. Gyűrött ábrázatából ítélve, nem lehetett más, mint az aljegyző úr. — Micsoda, még hogy én fizessek ? — pattant föl, amikor a lakatos hozzá fordult. Nem vagyok huncut ! Miközöm nekem más emberek ajtajához ? De már ez kihozott a sodromból. — Hallja maga szarvorru ! riadtam rá. Maga hajnalig húzatta a fülembe a Rózsabimbót, a méhhel súlyosbítva, beletöri az ajtóba a kulcsot s még azt akarja, hogy én fizessek ? Ez már igazán szemtelenség. Azzal elrohantam s vágtattam a vasúthoz. Persze, hogy lekéstem a gyorsvonatról. No de megvigasztaltam magamat : hiszen nemsokára indul a személyvonat Elmegyek azzal. Igen ám, de amikor éppen föl akartam szállni a vonatra, elém állott két iinnepies arcú férfiú s megfogták a kabátom szárnyát: — Megálljon az úr. Adjon lovagias elégtételt. — Lovagias elégtételt? Miért? — Az aljegyző úr szarvorruért! Mit volt mit tennem ? Le kellett szállanom a vonatról s visszatértem a városba. Hogy a mennydörgős menykő látogassa meg az aljegyző urat, de meggyült vele a bajom! Fölkerestem két ismerősömet s rájuk biztam az ügy elintézését. Déltájt vissza tértek a segédeim. — No, mi újság ? Kard, pisztoly ? — Se kard, se pisztoly, felelte az egyik szenvedélyes párbajsegéd szomorúan. Megtudtuk, hogy te nem verekedhetsz meg az aljegyző úrral. — Miért? — Mert a legnagyobb mértékben párbajképtelen ember. Egy ízben ugyanis fölszólították a nyilttérben, hogy tekintse magát úgy, mintha pofon ütötték volna. — S az aljegyző úr ? — Ugyan csak a nyílt térben kijelentette, hogy ő nem hajlandó magát úgy tekinteni, mintha pofon ütötték folna. — De hiszen az aljegyző úr okos ember. — Okos, hanem azért párbaj képtelen. Ebben aztán a segédemnek volt igaza. Hány okos ember van a világon, aki párbaj képtelen. Az ügy tehát el volt intézve. Segédeim fölvették a jegyzőkönyvet, hogy az aljegyző ur nak nem tartozom elégtételt adni. Este még nyugodtabban feküdtem le, mint az előző nap. Most a méh se háborgatott. Más bogárkák ugyan jelentkeztek, de egy álmatlan éjszaka és egy izgalmas nap után azokat fel sem vettem. Másnap reggel korán talpon voltam. Lementem a kávéházba, hogy elutázásom előtt, reggeli közben, elolvassam a helyi lapokat. Az első ami szemembe ötlött, a „nyilttér" volt, amely én rólam szólt s amiben mindennek el voltam mondva, csak becsületes embernek nem. Aláírva Timsó Ákos. Az én végzetes aljegyzőm . — Megölöm a nyomorultat ! — ordítottam fel olyan hangon, hogy a kávéházban jelenlevő állatsereglet-tulajdonos azonnal szerződtetni akart oroszlánnak. Vágtattam a segédeimért. — Hívjátok ki azt a gaz fickót, pisztolyra, kardra, ágyura ! Mit bánom én akármire ! Ha százszor párbaj képtelen is, keresztül megyek a lelkén ! — Helyes ! mondá a szenvedélyes párbajsegéd ragyogó szemmel. — Pár óra mutva visszatértek a segédeim. — Minden rendben van, mondták. A párbaj holnap reggel meglesz. Kardra, bandázs nélkül, végkimerülésig, szúrás sincs kizárva. Az angyalát! Ezek ugyan szigorú feltételek ! Kezdtem nyugtalankodni. Még gulyáshussá aprít az eljegyző, amennyire el van keseredve. WITTMANN IGNÁC Készít legjobb minőségű tetőcserepet és különféle idomtéglát. gőztégla és tetőcserép gyára == Közp. iroda: Pápa. Mintákat kívánatra bárhová díjmentesen küld.