Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-15 / 20. szám

nyában az egyéb vagyon után és az önálló fizikai személyektől szedett községi járulék képezze. 3. A városi közteherviselés legyen általános, az alól az áhamnak magántulajdont képező javai és az állami tisztviselők ne mentesítessenek. A közteherviselés lehető egyenlővé tétele érdekében, de meg a pénzügyi eredményekre is tekintettel, kívánatosnak tartja, hogy az ingatlanok átruházásánál az egyszázalékos pótlék az összes városok javára törvényben megállapíttassék és az az állam által szolgáltassék ki a városoknak. IV. Mindezeken kivül a városi háztartás rendezésének alkalmas eszközeit a következőkben jelöli meg. Szükségesnek tartja, hogy a telekértékemelkedés megadóztatásának kérdése tanulmányoztassék s megoldási módjai egyöntetűen szabályoztassanak. Indokoltnak találja, hogy a városok a gyógyszertári jog elnyerése iránt igényt támasztottak, s az oly irányban előterjesztett kérelmet, hogy a gyógyszertárak engedélyezésével járó nagy anyagi előny a városoknak adományoztassék, a kongresszus támogatja. A városok háztartása javára biztosítani akarja a kongresszus a városi tüzkárbiztosílásból eredő jövedelmet is, épen ezért oda törekszik, hogy a városi tüzkárbiztosítás törvényhozási úton kötelezővé tétessék s ennek alapján a városi tüzkárbiztosító intézetek felállítása lehetővé váljék. A kereskedelmi és ipariskolai tanfolyamok segélyösszegéről. Pár év óta az alsófoku kereskedelmi és iparoktatásunkat a kulturminiszterium nagyobb érdeklődéssel karolja föl. Élénk bizonyítéka ennek az az intézkedés, amely évenként, a nagy vakációban, az illető iskolák tanerőinek számára az ország több nagy városában szaktanfolyamot nyit. Ad a minisztérium e tanfolyam hallgatóinak némi segítséget is Azonban biz ez a segélyösszeg nagyon is némi. Még mindig nem kulturáltamhoz méltó. Hogy csak röviden emlitsük meg,, e tanfolyamok hallgatói 4 hétre 1U0, mond: száz korona segítségben részesülnek ; ha pedig 7—8 hétre terjed a kurzus, legfellebb 160 —180 korona államsegítség jár ki nekik. Hogy mily horribilis csekély összeg ez, azt legjobban az tudja, aki már egyszer ilyen tanfolyamon részt vett. Érzi ezt maga a miniszteriúm is és ezért akképpen akarja pótolni a segítő összeg hiányát, hogy a vakációban elhagyott iskolák, internátusok kaszárnya épületeiben rendeztet be olcsó szállásokat. Maga ez az utóbbi intézkedés éppen nem modern eljárás. Mert akik a vakációjuk nyugalmát föláldozva a tanfolyamra beiratkoznak, nem érdemlik meg, hogy nemzeti érdekből hozott áldozatkészségükért majdnem koldus ágyon kelljen átvirrasztaniok az éjszakákat és internátusi növendékek reglamája szerint szorulni meg nappal közös asztaluk körül. Az ilyen segítség a lenéző kegyelem segítsége. Bezzeg, ha egy anya-kanca vagy egy apamén drága megvásárlásáról van szó, amely a luxus-futtatások érdekét szolgálja, egész nagy bizottság vándorol a vétel színhelyére és minden tagja húzza az elegáns napidíjat és az első osztályú utazási jegy árát. De a kultura, az összes iskolák tanitóerőinek munkássága törpüljön el egy apamén nagyreményű esetleges eredm'énye előtt. Ennek az egy lónak egész nagy fényes istálló kell, annak a sok nemzetnapszámosának jó lesz nevelőintézeti szalmazsákon összezsúfolva hálni és napi ötven krajcáros koszton is a hon javáért tanulnia Elkeserítő volna e. helyzet, ha ezen a szánalmas állapoton nem könyörülnének meg maguk a városok. E derék testületek és néhol az ipartestületek is, belátva az ő alsófoku szakiskoláik tanitó erőinek az ilyen kurzusok alkalmával kapott csekély állami segítséget, magok toldották meg ezt tőlük telhető Összeggel. így tett már három éve Pápa városa is és legyen hála, elismerés nemes áldozatkészségükért. Az a pár száz korona, amelyet e célra nyújt, előbb-utóbb százszoros kamatját hozza viszsza neki és eljő az idő, mikor kereskedőink és iparosaink ennek jó gyümölcseit látva, el ismeréssel adóznak a mult ide irányuló intézkedéseinek. Ezeket a refleksziókat ama felszólalások váltják ki belőlem, amelyek a kereskedelmi és ipari iskolák felügyelő bizottságának legutóbbi Ülésén elhangzottak és kiváltképpen a város azon határozata, amely szerint egy évben legfollebb csak két tanfolyamosnak adnak per 100 korona segítséget. Hisz szegény városunktól ez is több aránylag mint amit az állam ad az illetőknek. De önmagában véve és a város egyéb hasonló jellegű költekezéseit tekintve, igen szük markú. De azt mondják némelyek, hogy még ez összegért is kár, mert nem látni a hasznát. Hát ezt az állítást teljes tisztelettel ée jogos önérzettel vissza kell utasítani. Persze aki nem ért a tanítás eredményeinek fölismeréséhez, aki mindenhol kézzel megfogható nagy százalék haBznot keres, annak látása elhomályosul a paedagógiai sikerek megbirálásánál. De a város ügyeinek jól felfogott elvi érdeke is megkívánja, hogy eflféle kicsinyes szempontok háttérbe szoruljonak a kisebb fajta kiadások mérlegelésénél. Hányszor megy kisebb-nagyobb számú küldöttség városunkból is Pestre egy-egy közhasznú intézmény megnyeréséért. És noha sikere nincs, kinek jutna eszébe a vele járó uti- és napiköltségeket hatóságunknak szemére hányni ? Csak könnyelműen és meggondolatlanul ne rendeztessék az ilyen ügy és akkor minden okos polgár belátja, hogy a fölmerült kiadások a város javának előmozdítását célozták. Vagy hatóságunk egyik-másik tagja, néha kettő is, eory évben hányszor mennek közköltségen városi tisztviselői gyűlésekre, avagy máskor meg csatornázási-, vízvezetéki stb. közhasznú intézmények tanulmányozására. És, habár útjoknak szemmellátható és megmarkolható eredménye nincs, mégsem szabad szűkkeblűségünk miatt kifogásolni az e részben fölmerült kiadásoka). Mert amit tettek, mindenesetre a város javára tették és előbb utóbb mégis csak hasznot hajt az az elköltött pár száz korona. Amely város, illetve haladni akaró r. t. város ily kiadások elől elzárja pénztárát, az cserélje fel címerét Mucsa címerével. Hiszen még attól a kiadástól sem borzadhatnánk meg, ha volna egy oly bizottságunk, amelynek egyik-másik tagja évenként, a mi költségünkre, egy-egy gyár idetelepítése végett utazgatna. Ha gyárakat akarunk szerezni, ne várjuk a sült galambot. Összegezve az elmondottakat, a szűkkeblűség megboszulja magát és kiváltképen ott lesz nagy e boszú, ahol a kulturális érdekek követelnének több-kevessbb költséget és azt megvonják tőlük. Ne feledjük el, hogy Poroszországot tanítói kara tette hatalmassá, annak köszönhette a königrátzi győzelmet. És hogy ide juthasson, a XVIII. század végétől kezdve 70 esztendőn át költött sokat a tanítói nemzedékek kiművelésére. Aki a kultúra szántóföldjébe így vet, az ily bő termést is arat. Amely ország, amely város sajnálja a kulturára és a nemzet igazi napszámosaira a garast, az sorsát parlagra viszi. Gy. Gy A VÁROSHÁZÁRÓL. § Iparos-iskolánk állami segélye, Kossuth Ferenc keresk. miniszter leiratot intézett a városhoz, melyben tudatja, hogy az iparos-tanonciskola építési költségeihez csak akkor járulhat hozzá, ha az egyszersmind tanonc otthon céljára is szolgál. A tanonc otthonra hajlandó 10.000 K építési segélyt és évi 1000 K fenntartási költséget kiutalni, de véglegesen csak akkor, ha a Azt hallottam, hogy valami szerelmi bínata van. Az olyan emberek szörnyfn veszedelmesek.. Izgatottan száguldoztam a szobámban föl s alá, amikor kopogtak. — Szabad ! Képzeljék, ki lépett be? Az aljegyző. Meghatott arccal nézett rám s felém nyújtotta mind a két kezét: — Uraim, mondotta, s könnyek csillogtak a szemében. Ön az én legnagyobb jótevőm. A boldogságom megalapítója. Engedje, hogy ezért Önnek forró hálát rebegjek. Meg voltam lepetve. — Mért volnék én az ön legnagyobb jótevője? — Mindjárt megmagyarázom. Én halálosan szerelmes vagyok egy angyalba. Az angyalnak az édes apja azonban egy büszke gentri úr, kaszinó tag, állandó becsületbiró, aki nem akarta a leányát hozzám adni, mert pár bajképtelen vagyok. De most ön megverekszik velem és ezzel lovaggá üt újra. A büszke dzsentri hozzám adja a leányát. És a kicsikének is hogy fog imponálni egy véres párbaj ? — Véres párbaj ? Hm ... És kinek a vére fog folyni ebben a párbajban ? — Természeteden az euyéin. Hát csak nem képzeli, hogy a legnagyobb jótevőmnek levágjam az orrát' vagy a fülét ? — Nem, azt már igazán nem képzeltem. Barátságosan búcsút vettem leendő ellenfelemtől s most már igazán nyugodtan dőltem párnáimra! Nem, ebben a párbajban valóban nem fenyeget semmiféle veszedelem. S elhatároztam, hogy én se vágom meg nagyon az ellenfelemet. Éppen hogy megkarcolom a homlokát. Megvirradt. Kikocsiztunk a párbaj színhelyére. Övig levetkeztünk. Az aljegyző úr herkulesi izmokat hozott napvilágra. De én azért persze nem vesztettem el a hidegvéremet. Vidáman fogtam a kezembe a kardot. Én be vagyok biztosítva ! A vezető segéd elkiáltotta magát: — Rajta ! Láttam, hogy az aljegyző úr most is hálás pillantást vet reám. Azután rám rohant. S a következő pillanatban elöntötte a pofámat a vér. — Halt! ordítottak a segédek. Nekem állottak a szivaccsal. Két doktor törölgette rólam a vért. A négy segéd meg a fél fülemet kereste, amely nem tudni, hova repült a terem ben. Az aljegyző úr sértetlen maradt. . . Az ördögbe is, gondoltam magamban, ez a gazember levágta a fülemet, amikor saját szavai szerint örök hálával tartozik nekem. Hát akkor mit csinált volna velem, ha nem tartozik hálával? Szepegve fordultam hozzá : — Hallja barátom, maga engem becsapott. — Nem tehettem máskép, mondta a derék férfiú. Eleinte azt gondoltam, hogy a kicsikének imponálni fogok, ha kiállók egy szál kardra s a párbajban megvágnak. De aztán eszembe jutott, hogy még jobban imponálok neki, ha én vágom meg az ellenfelemet! Beláttam, hogy ebben igaza van. Az aljegyző úr azután elrohant, hogy imádottja kezét megkérje. Kikötötte azonban, hogy ott leszek a lakodalmán, Vigasztalhatlan volna, — úgymond — ha hiányoznék onnan az ő legnagyobb jótevője, akinek örök hálával tartozik. No, hogy miképen rótta le az örök háláját, azt különösen akkor éreztem, amikor a fülemet varrták . . . ALTMANN BERNÁT az „Angol Divatához címzett férfi-, fiu- és gyermek-ruha áruháza megnagyobítva mértéli szerinti osztállyal Pápán, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Új üzletemben raktáron tartok, úgy mint eddig, — óriási mennyiségben — kitűnő szabású és kifogástalan elkészítésü • •••••••• kész- férfi- és flu-ruhákat, felöltőket és gallérokat, továbbá elsőrangú kivitelű gyermek-ruhákat. És raktáron tartok ezentúl gyapjúszöveteket csakis a legjobb minőségekben, melyekből mérték sze- ~ rint a legkényesebb Ízlésnek is megfelelő ruhákat készíttetek. A mérték szerinti osztályomban a szabás és az eHllttlíltltl $£ftlát Q\ elkészítés fővárosi mintára van berendezve, tehát felveszi a versenyt a fővárosban készített ruhákkal is. — Tisztelettel ^ '