Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-15 / 20. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre .'5 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos es felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A német hűség. A német hűségnek olyan ovációt rendez „birodalmi" fő- és székváros Bécs („birodalmi" azóta, mióta Budapest is ,,szék"-es,) amire még ebben a sok császárt látók metropolisban se igen volt példa. Amerre halad az úton németek császárja, húszezer katona áll sorfalat s követi tisztelgő pillantásával és százezrei a népnek állanak a sorfalak mögött, kiknek ajkáról hangos ujjongásban tör ki a hála, mit a német hűség iránt éreznek. Zászlótenger hullámzik utcák magasában, diadalivek ragyognak és kápráztatnak és a május legszebb virágai üdvözlik a hatalmas germán uralkodót. Elvitázhatatlan tény, hogy őszintébb ünneplésben még kevés felséges személynek volt része, Vilmos császárnak is legfeljebb akkor, mikor a millenium idején a mi vendégünk volt s a magyar nemzet történelmi erényeit magasztalta lelkes beszédében. Ma az ünneplés odaát van, de való igaz, hogy ezúttal mi is lélekben odaát vagyunk és örvendünk az örvendezőkkel. Nem nézi, nem kutatja senki, mennyiben befolyásolta a német hűséget a józanul számító politikus bölcs belátása, a saját érdekének megfontolt mérlegelése, nézi csupán azt, hogy a germánok olyanok voltak szemben egy világháború fenyegető rémével, aminőknek őket már Tacitus jellemezte: hivek és kemények. Hivek barátjaikhoz, kemények ellenségeikhez. Nemzeti hadsereg. Ha Anthes, Burian és (csupán az abc érdekében harmadik helyre téve) Caruso urak (adassék tisztelet művészetüknek !) egy-egy vendégjátéka elmarad, engemuccse ez az eset legalább is oly mértékben foglalkoztatja a sajtót, mint az, hogy az országos tornaverseny, melyre 6500 diák nemes ambícióval készült, szőrin-szálán elsikkadt nemcsak a sport annaleszéből, de egyszersmind a magyar „nemzeti" kalendáriumból is. Egyes újságok fiiztek a dologhoz pár soros sajnálkozó kommentárt, mások az okokat is próbálták feszegetni, de végezetül mindannyian elnémultak s mikor a miniszter lakonikus irása megjelent, teljes közömbösséggel fogadták, szinte mintha kérdezték volna: „Elmaradt? Hát akart lenni?"... Pedig hát kár ezen a dolgon olyan egészen könnyedén keresztül siklani. Sem pedagógiai, sem általános nemzeti szempontból nem helyeselhető, hogy a tornaversenyt, amelyen való részvételre egész sereg rendelettel buzdították a tanintézeteket, a tanintézetek vezetőségét és így közvetve az ifjúságot, egész ötletszerűen lefújták. Kitűzött cél felé komoly elhatározással törekvő ifjúságot hogy lehessen olyan példa• adással nevelni, mely a célt kitűzi, lelkes erővel tör felé és — a fele úton visszafordul. Avagy nézzük a nemzeti szempontot. Az egész országos tornaverseny intézményének megalapítását nemcsak a testi nevelés fejlesztésének gondolata vezette, hanem irányította a nemzeti öntudat emelésének eszméje is. Felvonul 200 intézet; az Alföld látja Erdélyt, Dunántúl üdvözli a Felvidéket, a pápai diák találkozik a kolozsvárival, a pozsonyi a szegedivel, a pécsi az ungvárival, és mindnyája mindnyájával és mindahányan látják, bizó lelkesedéssel látják, hogy mégis csak vagyunk mi valamik és valakik e földön, itt állunk, ha kell,, síkra szállunk, mint igazi nemzeti hadsereg! Ó jaj, avagy ezt nem szabad immár hacsak szimbolikus képben sem bemutatni ?! Kongresszus előtt. (A városok háztartásának rendezése.) Idén, pünkösdkor, ha jól tudjuk, negyed izben gyűlnek össze Magyarország városai, hogy megoldást váró nagy kérdéseik felöl tanácskozzanak. Összegyűlnek abban a most már egész határozottsággal kecsegtető reményben, hogy ez lesz az utolsó tanácskozásuk, mielőtt az állam a városokkal szemben fennálló erkölcsi kötelezettségének gyakorlati teljesítésére térne át. Azt mondják, hogy mihelyt a jelenlegi politikai válság hullámai elsimulnak, a kormány első, legeslegelsö teendőjének fogja tartani annyiszor tett ígéretének beváltását. Tény, hogy a városok segélyezése már a költségvetésben is szerepel, ha nem is oly összeggel, mint amekkora a csak legmérsékeltebb igényeket is kielégíthetné. A küszöbön levő kongresszus legfontosabb fanácskozási tárgya kétségenkivül a városok háztartása rendezésének kérdése lesz, ez az életbevágó kérdés, melyet az illetékes tényezők mindezideig még komoly tanulmány tárgyává sem tettek, nemhogy ez irányban törvényhozási intézkedések tétettek volna. Egyes monográfiákból, melyek a helyi adóztatás kérdéseit tárgyazták, lehetett legfeljebb némi bepillantást nyerni a községi háztartás belső életébe. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Az örök hála. Irta: Sas Ede. Ügyvéd vagyok s ebben a minőségben gyakran szenvedek végrehajtást. Tudniillik bolond jó szivem van s akkor én is szenvedek, amikor nekem kell ekzekválnom másokat. Ez pedig a gyakorlatomban elég sokszor előfordul. Csak akkor mulatság részemre a végrehajtás, amikor valami nyakas, megátalkodott fickót kell ekzekválnom, aki tudna fizetni, de nem akar. Nos, ilyen mulatságban volt részem a minap is. Egy vén zsugorít ekzekváltam egy vidéki városban. S mondhatom, hogy estére a jól elvégzett munka nyugodt, édes öntudatával hajtottam álomra a fejemet a szálló szobájában. Azonban, jaj nekem ! A vén zsugori átka utolért. A szálló földszintjén vendéglő volt, ahonnan gyönyörűen felhallatszott, amint a cigány a rózsabimbóról ós a méhéről szóló ismert nótát játszotta. Nekem a rózsabimbóból csak tövise, a méhéből csak a fullánkja jutott, mert nem tudtam a szememet lehun)ni. Hát még mikor ez volt még csak be a szobapinaz üveget kezdték a tükörbe hajigálni ! Ezt a pokoli csörömpölést hallgatni : az élvezet ! Kétségbeesve csöngettem cért. — Kik mulatnak odalenn ? — Az aljegyző úr meg egypár barátja. — Hát mondja meg az aljegyző urnák, hogy csendesebben mulassanak, mert itt egy nagy beteg haldoklik. A pincér elment. Kis idő múlva vissza jött : Az aljegyző úr tisztelteti a nagyságos urat, hogyha haldoklani tetszik : tessék menni közéjük mulatni, mert ott még a halálos beteg is meggyógyul I Minthogy nem voltam haldokló, nem tettem eleget az aljegyző úr barátságos meghívásának. A pincér aztán elmondta, hogy az aljegyző úr nagyon el van keseredve, azért mulat olyan bomlottul. Őszintén sajnálom az aljegyző urat, mert hiszen világos, hogyha nem lenne úgy elkeseredve, akkor nyugodtan alhatnám. De bizony csak reggel felé nyomott el az álom, amikor már úgy ki voltam fáradva, hogy elaludtam volna, ha tarackot sütögetnek is a fülem mellett. A nap már magasan járt az égen, amikor felébredtem. Ijedten ugrottam ki az ágyból. Teringettét! Siessünk, mert különben lekésem a vonatról. Magamra kapom a ruháimat és csengetek a számlámért. A pincér jő és kopog. — Lehet ! — Dehogy lehet, felelt a pincér. Hiszen be van csukva az ajtó. Szemügyre vettük az ajtót, hát biz az úgy be volt csukva, hogy még a kulcsa is bele volt törve a zárba. — Hát ezt ki cselekedte ? — Bizonyosan az aljegyző űr, aki mint afféle legény ember : itt lakik a szállóbaa. Éppen uraságod mellett van a szobája. Alighanem eltévesztette éjjel az ajtaját és ide akart bejönni. S a zárba beletörött a kulcsa. — Az ördög vigye az aljegyző urat! Hát már most egy-kettő! hívjanak lakatost, mert lekésem a vonatról. A lakatos nagy sokára megjelent s én azalatt az idő alatt úgy járkáltam a szobában, mint Hirkániá bezárt fenevadja. A lakatos anynyi ideig bajlódott a zárral, hogy azalatt Papacosta kinyitott volna tizenkét Wertheimszekrényt. Végre fölpattant a zár s ón künn termettem a folyosón. A lakatos a markát tartotta a pénzért. Legszolidabb cég" I Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- csak Vágó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet^Kapni jutányos aron. ""

* Pápa, Főtér 19 "szám. === Telefon 18 Ü szám