Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-05-01 / 18. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak : Egés^z évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A száműzött. A száműzött, aki tizenegy gyönyörűséges húri kíséretében indul az elátkozott kastély felé, talán nem is jut olyan keserű sorsra, mint aminőt megérdemelt volna. A keleti nagyúr mulatságát meghagyják neki, meg a mohamedánnak azt a kiváltságát, mely kinai falként emelkedik az emberiség keleti és nyugati fele között. És ha az ifjú törökök jöttek e választó falat ledönteni, jöttek szellemüket az európai civilizáció levegőjében felfrissíteni, jöttek szokásaikat, erkölcseiket az európai társadalom követelményeihez igazítani, akkor mért nem kezdték meg ezt azon, aki egészen hatalmunkban volt, akivel azt tehettek, amit akartak, akit száműztek. Avagy ezzel szemben a lovagias ellenfél boszúját akarták gyakorolni s a múlt szimbólumaként engedték Abdul Hamidot a tizenegy cserkesz hölgy társaságában száműzetése helyére elvonulni. Magukkal szemben majd annál szigorúbbak lesznek ? Szultánjukkal együtt elűzik körükből mindazt, ami által a vitág egyik legdicsőbb nemzetéből a világ gúnyának céltáblája lettek ? így lesz-e vájjon ? Teljes lesz-e az újjáalakulás? Vagy a friss tavaszi virágot hamarosan megcsípi a dér ?!... A piac meghódítása. Ne gondolja senki, hogy a világpiac meghódításáról van szó talán a magyar tengeri (!) kereskedelem számára, egyszerűen szemlélődésünk közben rábukkantunk, hogy az az elkeseredett harc, amit a városi közönség a piac meghódításáért folytat, végre valahára döntő stádiumba jutott. Miután éveken keresztül hiába hozták meg a városok (a mienk is) az u. n. elővásárlási tilalmat, a miniszter a szabad kereskedelem neve alatt űzött szabad kizsákmányolás szent nevében megsemmisítette az idevágó határozatokat, most végre egy városnál, Aradnál, eltért a miniszter ettől a régi állásponttól, s ennek megfelelőleg majd az összes városok újból meghozzák eddig hiába hozott határozatukat. Bizonyos dolog, hogy az ekképen életbelépő elővásárlási tilalom még nem lesz elég a piac meghódítására. Azokat a sorompókat, miket a kofák elé állítanak, meg is kell védni tudni, meg kell akadályozni, nehogy a piacok kalózai módot és alkalmat találjanak a régi rendszer felújítására. S ha valaki erre a szabad kereskedelem vesztét siratná ?... Annak csak ennyit: Amikor a lakosság nagy tömegének közérdekéről van szó, azzal nem állhat szemben semmi tisztes elv paizsa mögé egyesek magánérdeke. Az amerikai munkaviszonyok. Ötnegyed évi szünetelés után, a magyarság kivándorlása Amerikába ismét kezdetét vette. Eleinte még csak elszórtan, kisebb csapatokban keltek útra az emberek, de az utóbbi időkben már folyton nagyobb számban, egész falvak indultak a tengeren túlra, pedig a munkapangás, munkaszünetelés Amerikában nem múlt el teljesen. A különböző hírek, hogy Araerikában ismét megkezdődött a gyárak, bányák és más ipari vállalatok teljes üzembe helyezése és az 1906-iki állapotok visszaállítása, teljesen valótlan dolog. Ezeket az álhireket az ügynökök és németországi hajózási vállalatok terjesztik, hogy a hiszékeny emberekben a kivándorlási vágyat felébresszék és hogy az üzlet ismét fellendüljön. Hogy Amerikában a munkaviszonyok nem javultak, az kitűnik a legutóbbi amerikai munkástelepeken lezajlott harc és munkásharcokból, amelyet magyarországi származású munkások rendeztek — amelynek számos halottja is volt — azért, mert a munkások legnagyobb részét el akarták bocsájtani és a munkabéreket, éppen a nagy bevándorlás folytán, le akarták szállítani. A munkások az egész vonalon érzik az amerikai munkapangást, mert még ma is a leszállított munkáslétszám mellett 33°/

0-al leszállított munkabérek mellett dolgoznak. Ahol pedig a teljes üzemet felvették — vasgyárakban — ott nem adják meg az előbbi fizetést, éppen azért, mert olyan nagy számban jelentkeznek újabb és kihasználatlan munkaerők, hogy a leszállított munkabérek mellett is ezrekre rug a fölösleges munkaerők száma. Az 1902. és 1903-iki amerikai munkabérekhez viszonyítva az 1906-iki jó kereseti viszonyokat, a munkások naponkénti jövedelme 50—70 centtel volt kevesebb, míg 1907ben és 1908-ban ismét újabbi husz centtel redukálták a munkabéreket, úgyannyira, hogy ha figyelembe vesszük azt, hogy a munkásoknak ugyanannyit kellett 13 óra alatt dolgozni, mint előbb 10 óra alatt, a felemelt 15 cent napi bérjavítás mellett is rosszabbul jönnek ki, mert sokkal többet kell nekik elkölteni hűsítő italokra, mint amennyit a felemelt napibérrel elérnek. 1902-ben volt átlagos keresete egy munkásnak 10 óra alatt: A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A TENGEREN. — Utikönyvemből. — A tenger, a tenger óh, mi fenséges! Az ember rajt" szinte szárnyakat érez. Valami roppant erő ragad: — Előre csak hullámról hullámra! Búg a zivatar vad orgonája Gyönyörű kísérő dalokat . . . A tenger, a tenger zord végtelenjén Míg lázas gyönyörrel repdes az elmém, Szívem egyszer csak azon kapom: Hogy ott andalog valahol messze, Hol a zalai reges hegyekre Szelíden mosolyog — a Balaton. Lamperth Géza. A két lelkipásztor. Irta: Marcel Prévost. Albret vidékén, mely a XVI. században annyit szenvedett a vallásháborúk alatt, ezen a vidéken, hol Montluo annyi hugenottát akasztatott föl, mai napság a katholikusok jó egyetértésben élnek a még megmaradt kisszámú protestáns hívekkel. A két templom szépen megfér egymás mellett a falu közepén, a valláskülönbség nem akadálya az összeházasodásoknak s a plébános és a lelkész, kiket a dogmák szétválasztanak egymástól, találkozni szoktak a szere tet cselekedeteiben. Candéléou városában azonban, mely körülbelül a fele utján fekszik a Néractól Vianne ig elterülő vidéknek, Krisztus két pásztorának (már tudniillik a katholikusnak és reformátusnak) összekiilönbözése nagyon megturbálta az illető nyájak vallási érzelmeit ezelőtt pár esztendővel. A plébános, aki elmúlt hatvan éves, s akit eddigelé nem háborítottak meg szellemi birodalmában, nem tudta megbocsátani a Cévennesből odaszármazott fiatal református lelkésznek, hogy a szelíd lelkű hivek közt szokatlan hévvel prédikál. Tudnivaló ugyanis, hogy Cévennesben még nagyon élénken él a dragonnáde-ok emléke. Aztán nem Lagarriguenak, az új protestáns lelkésznek a lelkén szárad-e a két áttérés ? Mert akárhogy igyekezett is Boulouinet abbé szépíteni a dolgot, mondván, hogy a két neophyta a községnek legcimeresebb gazembere volt, akik csak azért tértek át, hogy a protestáns uraktól pénzt kapjanak, nagyon fájt értük a szive. Éjjelenként lidércnyomás kinozta. Mintha a mennyei törvényszéket látta volna s mintha a legfőbb bíró faggatta volna : — Candélélou plébánosa, mit cselekedtél Gasquet és Dupin lelkével, melyeket rád biztam ? Szegény abbé mentegetni igyekezett magát : — Uram, Gasquet és Dupin úgyis két címeres gazember volt s nem az én hibám, ha . . . — Távozz hűtelen sáfár — mondá az Úr. — Rosszul gondoztad juhaimat, híjjá van a nyájnak. Pusztulj szemem elől hanyag szolga. S ahogy Couloumet abbé fölriadt álmából, úgy érezte, mintha tüzes mélységbe pottyanna, honnan legalább is a purgatórium lehellete csap felé. Megkettőztette a buzgalmát, előszedte könyvLegszolidabb cégi Remet szabású férfi-ruhákat tényleg- esak ff 8 O Vá a ó Dez eisö pápai férfi-divat termében lehetj: kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám. Telefon 18. szám