Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.
1909-04-17 / 16. szám
Lapunknak mondhatni hagyományossá vált szokásával jönnénk ellentétbe, ha e helyen bármelyik állás betöltését illetőleg is személyek mellett vagy ellen állást foglalnánk. Nem tettük ezt a múltban s nem kivánjuk tenni a jelen esetben sem. Egy helyi lapnak ilyetén állásfoglalása megokolt legfeljebb abban az egy esetben volna, ba a legfőbb vezetői állás eldöntése volna szavazástól függővé téve, amire sem most, sem még hihetőleg igen-igen messze jövőben nincs kilátás. Minden más állásnál ildomtalannak tartanék a képviselőtestületet független akaratában csak a legtávolabbról is befolyásolni akarni. Részünkről csupán egy óhajunknak kivánunk kifejezést adni s ez a következő : Mikor a városi képviselők szavazatukat a küszöbön levő választások alkalmával leadják, ne tekintsenek semmi egyebet, mint a város közérdekét. Szavazzanak azokra, akiknek személyében a város közérdekét minél hathatósabban biztosítva látják s szavazzanak reájuk minden melléktekintetet félretéve, egyedül valódi közérdekből. Viszont azok, kiknek neve győztesen fog kikerülni az urnából, ne keressék, kutassák soha, — ez úgyis meddő fáradság volna — hogy kiknek szavazata segítette őket állásukhoz, hanem szolgálják a valódi közérdeket, szolgálják a város minden egyes polgárának s ezzel a város egyetemének érdekét is oly híven, oly becsületesen, oly tárgyilagosan, hogy megszerezzék ez által azoknak bizalmát és elismerését is, akik első megválasztásukat alkalmával talán még nem mellettük, de ellenük voltak. Az önálló törvényhatóságért. — Csoknyay főjegyző memoranduma. — A községi törvény 150. §-a kimondja, hogy r. t. városoknak külön törvényhatósággá alakulását a törvényhozás engedi meg, míg nagyközségnek r. t. városokká való átalakulását a belügyminiszter. A további §-ban körül van irva az átalakulás feltételei az utóbbira, valamint kisközségnek nagyközséggé, viszont a nagyközségnek kisközséggé való alakulására nézve. A magasabb önkormányzati közületbe való jutásnál bebizonyítani kell, hogy az átalakulást a község összes egyenes állami adójának felénél nagyobb tisztviselők kívánják. 2, kimutatandó, hogy ezen alakulás folytán reájuk nehezedő kötelezettségek pontos teljesítésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek. 3, hogy a vármegye lakossága továbbra is képes leend terhének viselésére. Az 1. pontra nem lessz nehéz megfelelni, ha Pápa város képviselőtestülete egyhangúlag kimondja, az átalakulás szükségét tekintve, hogy a város adózó polgárságának legalább 2/ s-da szivesebben veszi, ha magasabb közjogi helyzetbe jut a város, mintha továbra is gyámság alatt tartatik. 2. Annak igazolására, hogy Pápa város közönsége elég szellemi és anyagi erővel rendelkezik az átalakulásra, s az átalakulásból származó kötelezettségek és terhek viselésére: arra élénk világosságot vet lakosságunk , 10 évi statisztikája. Rövid 10 év alatt városunk lakossága 15—20%-al emelkedett s ez az emelkedés folyton észlelhető. A lakosság számának ily rohamos emelkedését alig képes egy város felmutatni, ami annak tulajdonítható, hogy Pápa város nem állott meg, hanem kultur intézményei gazdagításával, vízvezetéke létesítésével, villanyvilágítás megteremtésével, aszfalt, kocsi és gyalogjárdája kiépítésével, gyáripara fejlesztésével a távol vidék lakosságát magához vonzotta, s virágzó városi életet teremtett. Állami érdekeink is megkövetelik azt, hogy hazánkban ép úgy, mint nyugoton, oly életképes városok keletkezzenek, melyek műveltségével ipari és kereskedelmi tevékenységével a magyarság supremáciáját mindenkorra biztosítsák. Ennek tudatában kiván Pápa város erőteljes önkormányzatával hazánk szellemi, anyagi és kulturális fellendüléséhez hozzá járulni. Pápa város a kulturális, ipari és kereskedelmi, de különösen kulturális intézményeivel a dunántuli városok között az első helyet foglalja el, ép e-raiatt is van elnevezve dunántul Athénjének, tekintve, hogy Pápán van theológia, 1 főgimnázium, 1 algimnázium, 1 állami férfi tanítóképző intézet, 2 tanitónőképző-intézet, 2 felekezeti polgári leány, 1 felső leányiskola, 1 fiu polgári iskola, 4 hitfelekezeti elemi, 1 állami minta, állami földmives iskola, 1 városi és keresk. tanonc iskolája. Pápa városának van állandó színháza, továbbá irodalom és művészet emelésére több társasköre, központja több hivatalnak, borászati felügyelőségnek, osztálymérnökségnek, méhészeti felügyelőségnek. Van benne járásbíróság, adóhivatal, pénzügyi biztosság, csendőrség, a 7-ik honvédhuszár ezred törzse itt van elhelyezve, azonkívül még itt székel a 19-ik felmérési felügyelőség is. Ezen intézményei mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy mint kulturális tényező nagy célok megvalósítására hivatott s igazságosan nem tartható mint kiskorú, megyei gyámság alatt akkor, amikor Komárom, Pancsova, Selmec és Bélabánya, Versec, — nálánál kisebb városok, — önálló törvényhatóságok. De nem a népesség számaránya szempontjából húzható meg a válaszfal a városok között, hanem meghúzható igen is azok fejlettségi foka szempontjából. Hogy át tudja-e érezni városi hivatását, megtud-e felelni a hozzáfűzött követelményeknek. Ha egy pillantást vetünk fentebb vázolt intézményeinkre, úgy bizonyára mindenki azon meggyőződést nyeri, hogy Pápa r. t. városban megvan mindazon kellék, melyek feljogosítják arra, hogy a teljes önkormányzat előnyeit élvezhesse. Fejlődésére legjobban reá mutathatunk évi költségvetési adatai feltüntetésével: az 1909. évi szükséglet volt 226.295-08 K, az 1909. évi szükséglet volt 335.472*93 K, a szükséglet emelkedése volt 109.177-85 K; az 1900. évi fedezet volt 137.151-76 K, az 1909. évi fedezet volt 196.011*21 K, a fedezet emelkedése volt 58.859-45 K; 1900. évben a pótadóval fedezett hiány volt 89.143*32 K, 1909. évben a potadóval fedezett hiány volt 137.461*72 K, a pótadó emelkedése 48.318*40 K. Százalékban kifejezve a lefolyt 10 év alatt a szükséglet emelkedett 43%-al, a fedezet 44%* a l; a községi pótadóval fedezett hiány 3'6%-al. A számok bizonyítják, hogy mily rohamosan emelkedtek kiadásai s ezzel szemben mégis a pótadó százalék csak igen kis mértékben nőtt, mert a város intellectuális ereje mindig tudott jövödelmi forrást nyitni, mely a bevételeket szintén emelte. A város activ vagyona 2,547.965*28 K, a város szenvedő vagyona 1,329.216*84 K, a város tiszta vagyona 1,218.748*44 K, tehát vagyoni helyzete is olyan, mely elfogultság nélkül minősiti őt magasabb közjogi helyzetére. A város tisztikara is olyan, melynek minősítése megfelelő a törvényhatósági tisztviselőkével, csak még néhány állást kellene szervezni. Van 26 tisztviselője s megfelelő segédszemélyzete, rendőreinek száma 20, s viszonyaihoz mért cselédsége. Megvagyunk győződve, hogy egy levéltári, egy tanácsosi s egy fogalmazói állás rendszeresítésével minden nagyobb zökkenés nélkül képes lessz hivatásának megfelelni. Amikor ezeket itt felsoroljuk, az igazságos vizsgálódó előtt nyomban kitűnik, hogy alaptaEgy szép kis lány, fürtös Bzőke hajjal, mosolygó areu ugyan, de határozott tekintetű, megjelent hálóingecskéjében a félig nyitott ajtóban ég boldogságtól eltelve, hogy Bzülőit láthatja, futva jött be, atyja térdeire mászott, ki magához ölelve a kis leányt, szenvedélyesen megcsókolta. „Apuskám, ne ölelj meg így • nagyon szorítasz, ez fáj, összeborzalod a hajamat." — Le akart szállni, de atyja visszatartotta őt. „Ne menj el, maradj itt térdeimen, én rossz voltam, bocsáss meg. Mit kell tennem, hogy bűnbocsánatot nyerjek?" Egy pillanat alatt mosoly és öröm tükröződött vissza a lányka aroán és fejecskéjét atyja arcához szorítva, mesét kivánt, mesét! „Hallgasd csak ! . . A szülők visszatartották lélekzetüket és hallgatóztak. Dacára a szél süvöltésének, léptek hallatszottak, először messziről, azután mindig közelebb jöttek, végül elhaladtak és eltávolodtak. Az ezredes és felesége fellélekzettek, mintha veszélytől menekültek volna meg. Amaz csendesen így szólt kis lányához : „Te mesét kívánsz kis lányom, kétségkívül ríg mesét?" „Oh nem apuskám, mesélj szomorút, nágyon szomorút, hogy féljünk, mintha csakugyan megtörtént volna. Anyuskám add ide kezedet, jöjj közelebb. Most kezdd el apuskám." „Volt egyszer három ezredes. A csatában fegyelmi vétséget követtek el. Parancsot kaptak, hogy támadást színleljenek egy igen erős hadiáiláson, azután az ellenséget caalják oda és a köztársaság hadseregének időt engedjenek, hogy visszavonulva harcoljon; de lelkesedésükben a három ezredes valóságos ütközetet vívott és győztek. A vezénylő tábornok ámbár megdicsérte őket, mégis nagyon neheztelt engedetlenségük miatt és parancsot adott, hogy jöjjenek Londonba, ahol majd Ítélni fognak felettük." „A nagy tábornok úgy-e Cromvell, apuskám ?" „Igen." „En nagyon jól ismerem, láttam is. Ha erre megy hatalmas lován ülve é» katonái élén haladva, az emberek úgy félnek tőle, de én nem, rám olyan jóságosan néz." „Oh te kedves kis csacska." — „Az ezredesek tehát Londonban vannak fogságban, de becsületszóra megengedték nekik, hogy családjukat még utoljára láthassák." „Hallod ?" . . . Hallgatóztak. Ismét léptek, de ez alkalommal is eltávolodtak. A nő férje vállára hajtotta fejét, hogy arcának halványságát palástolja. ,,Ma reggel érkeztek meg." — A gyermek nagy csodálkozással kiáltott fel. „De apuskám ez valóságos történet." „Igen, édesem." „Oh mennyire szeretlek apuskám." „De anyám, te sirsz, mondd csak miért ?" „Semmi, semmi kedvesem, én ... én a szegény családra gondoltam." „Ne Bírj anyám, meglásd, nemsokára vége lesz a mesének. És reggel óta hol vannak, mondd csak apuskám?" „Mielőtt megengedték volna nekik, hogy otthonukat felkeressék, a várba kisérték őket. A birák kihallgatták őket, bűnösnek találták és mind a hármat halálra ítélték." „Oh ez nagyon csúnya tett volt. Édes anyuskám te még mindig sirsz ? Ne sírj, meglásd, nem fognak meghalni. De gyorsabban, apuskám, mondd el a végét." „Gondolkozom, mielőtt beszélnék." „Erre nincs szükség, te tudod jól a mesét. De mondd csak, ismered tea három ezredest?" „Igen, édesem." „En is szeretném őket ismerni, én igen szeretem az ezredeseket. Mondd csak úgy-e szívesén vennék, ha megölelném őket ?" „Az egyik — bizonyára igen szívesen venné" szólt az ezredes remegő hangon. „Ölelj meg engem helyette." „Szívesen és a másik kettő helyett is és ha látnám őket, így szólnék: Az én papám szinte igen derék ezredes, aki ép úgy cselekekedett volna, mint Önök, tehát Önök sem szégyelhetik tettüket. Mind a kettőjüknek igazuk volt." „Hallod, hallod" !! . . . „Talán a szél . . „Nem ..." „A tábornok nevében nyissák ki." „Apuskám, ezek katonák, engedj engem, majd én beeresztem őket." Gyorsan az ajtóhoz ment, kitárta és ki kiáltott „Jöjjenek, jöjjenek be! Papa, papa, ezek gránátosok." A katonák beléptek. Fegyverrel a kezükben. A tiszt szalutált, az ezredes viszonozta. Szegény felesége remegve és halotthalaványon állt mellette, alig birva kétségbeesését palástolni. A gyermek csodálkozva nézett rá. Az apa gyorsan megölelte feleségét és gyermekét.
