Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-17 / 16. szám

pen sem szolgálják városi érdekünket, azért csak nem verejtékezhetünk, s mégis mit látunk : A vármegyének fizetünk útadóban évente 22917-28 K Székházépítési adóban „ 924051 „ Megyei nyugdij-alap adóban „ 1090 58 ,, Megyei katonabeszállásolási adóban ,, 5019-70 ,, Előfogati dijban 2762*76 „ Összesen: 4103073 K. Ha ezeket az utóbbi 10 évben összegezzük, fizettünk a vármegyének útadóban kerek összegben 241638 korona 52 fill.-t, mellyel szemben fentartotta a város határában levő 17 kilóméter kiterjedésű utait, melynek fentartása évente 13890 korona, 10 év alatt, 138900 koronára rúgott, tehát e címen adóztunk a vármegyének 102738 korona 52 fillért méltánytalanul. A nyugdíj-alapba ellenszolgáltatás nélkül fizettünk 10 év alatt 11009 korona 75 fillért. Székházépítési adóban 10 év alatt . . . 46795-17 K Megyei katonabeszáll. adóban 10 év alatt 32071'98 ,, Visszakaptunk ebből 10 év alatt . . . 22257-58 „ Tehát illetéktelenül fizettünk 10 év alatt 9814'40 „ Előfogati dijban űzettünk 10 év alatt . ' . 15295-43 ,, Visszakaptunk 10 év alatt 12011-56 „ Itt is tehát 10 év alatt ....... 3283-87 Kval fizetünk többet, mint araennyi joggal várható lett volna tőlünk. Ha mindezeket összeadjuk, minő intézményeket létesíthettünk volna a kifizetett összegekből? bizonyára már valamennyi városi intézményeink kiépíthetők lettek volna belőle. Ily illetéktelen kiadások mellett csakugyan lehetetlen azoknak a törekvéseknek megfelelni, amelyek a város képviselőtestületének lelkét áthatják. Le kell tehát venni válláról az idegen terheket, meg kell szüntetni a gyámkodást felette, mely most bilincsekbe veri, s szabad röptében megakadályozzák. Pápa városa a vármegye törvényhatósági bizottságába 12 választott és 34 virilissel van képviselve, ha ezek kimaradnak, úgy helyettük ugyancsak megfelelő egyének választhatók, a városi virilisták után pedig ugyancsak a legtöbb adófizetők jöhetnek be, tehát ez éppen nem befolyásolhatná az átalakulást.. Anyagi szempontból sem lehet az átalakulás ellen érvet felhozni, mert a vármegyén a pápai ügyek kivonásával a hivatalnoki létszám csökkenthető; továbbá az utak jókarban tartásának áthárításával megszabadul a vármegye egy jelentékeny kiadástól. Területe lakossága pedig alig változik, mert 20000 lélek, s a 11000 ezer katasztrális hold terület kivonásával is a vármegye még mindig területi nagyság szerint a vármegyék között 28-ik, lakossági szempontból 31-ik helyet foglalja el. A vármegye lakossága pedig elég jó módú ahhoz, hogyha némi anyagi hátrányt szenvedne is a vármegye, hogy ezt nagyobb nehézség nélkül pótolhassa, különösen akkor, amikor a vármegye csakis arra van hivatva, hogy egy nagy terület szétágazó akaratát központosítsa, a községek és kisebb városok önkormányzatát, közigazgatását ellenőrizze, azokra felügyeljen. A YAROSHAZAROL. § Általános tisztújítás. Az általános tisztújítás pályázati határideje f. hó 15 én lejárt. A város régi tisztviselői ez ideig mind beadták pályázati kérvényeiket. Az elhalálozás, illetve lemondás következtében megüresedett állásokra a következők pályáztak: a főügyészi állásra: Baranyai Zsigmond tiszteletbeli ügyész, h. főügyész és dr. Csoknyay János ügyvéd, a tiszteletbeli ügyészi állásra: dr. Hojfner Sándor ügyvéd, a számtiszti állásra: Tóth Ferenc pénztári irnok és Szita Gyula fogyasztási adóhivátaínok, a városi végrehajtói állásra: Oram Ferenc segédvégrehajtó, Kardos István kőmives mester, Orbán Károly s.-végrehajtó, Tomor Antal s.-végrehajtó, Wohlmut Lajos v. díjnok, a pénztári Írnoki állásra : Czeke Zoltán, végzett joghallgató. § Az állandó választmány folyó hó 15-én készítette elő a 21-én délután 3 órakor, tartandó közgyűlés tárgysorát. Javaslatait, melyeket beható megvitatással készített elő, röviden a következőkben ismertetjük: A bizottságok megalakítására nézve elfogadásra ajánlja a vároai tanács propozicióját. Kálmán Sándor Kistéri építkezésénél házából a Kistér felé eső területért kárpótlásul a Cince-árok megfelelő részének cserébe adását javasolja. Az orvosok fizetésrendezésének napirendről levételét ajánlják s ajálnják az egészségügyi szabályzatnak új az egészségügyi törvényhez képest leendő módosítását. Ajánlják a Vásártéren egy 30 q teljesítményű hídmérleg felállítását, a tenyészapaállatok beszerzéséhez 600 K-s hozzájárulást és a Hosszú utcán csatorna létesítését. Özv. Kertész Józsefné számára 195 K kegydíj megadását. Az özv. Matkovics Pálnétól ipariskolai célra megvett házra előlegül 1000 E. kiutalását véleményezték . Tudomásulvételre ajánlja a kataszteri bárházra vonatkozó jogügyi bizottság jeleetóst. A népkonyha céljaira évi 350 K segély s a népkonyha épület átalakítási költségeinek fedezését javasolják. A patkányirtó ebek adójára vonatkozó törvényhatósági határozat megfelebbezését ajánlják. Elfogadásra ajánlják a törvényhatósággá alakulás tárgyában készített memorandumot s egyszersmind javasolják ez ügyben egy 5 tagu bizottság kiküldését. Schwarz Mózes és Német Pál Korona utcai házálan azon aggály, hogy Pápa r. t. város nem érte volna el a fejlődésnek azt a fokát, hogy a megyei gyámság alól kikerüljön, s kénytelen legyen tovább tűrni, hogy egy város fejlesztésére irányuló minden fontos cselekménye a városi élettől teljesen távol eső községi képviselőkből álló bizottsági tagok jó vagy roszindulatu szavazatától fűgjön, s haladásában megbénítható legyen. Pápa r. t. városnak fontos okai vannak arra, hogy egyenesen a magas kormány felügyelete alá jusson. Előre törekvésében lépten-nyomon kell fordulni a minisztériumhoz, mit most csak a vármegye első tisztviselője utján tehet meg s így számtalanszor óhajai teljesítésében késedelem áll be, mi csak rovására eshetik. Rendkívül hátrányos az is, hogy intézményei megvalósítása szabályrendeleteinek alkotásánál a megye jóváhagyását kelt kikérni és ennek véleményével juthatnak fel csak az illetékes minisztériumokba. Miként a tapasztalat mutatja, a vármegye nem is alkalmas egy haladó város közig, ténykedéseit felülbírálására, mert az a községi közigazgatástól annyira eltérő s komplikált, hogy annak elbírálására külön városi ügyosztályt kellene szervezni megfelelő szakerőkkel, ami jelenleg keresztül vihetetlen. Mindnyájan tudjuk, hogy a közigazgatás jóságához tartozik az is, hogy az gyors is legyen ; már pedig ki mondhatja el azt, hogy a vármegyéhez felterjesztett ügyek gyors elintézésben is részesülnek, bizonyára senki, de nem is lehet ez másképpen, mert a vármegyei ügyviteli szabályrendelet három közgyűlést ir elő egy évben, tehát addig, mig közgyűlés nem tartatik, pihen minden ügy bármily vitális érdekű legyen is az, mig a városban annyiszor tartható tanácsülés és közgyűlés, amennyit a város jól felfogott érdeke s ügyei megkívánnak. Önálló törvényhatósággá való válásra azonban a fentieknél sokkal nagyobb súllyal esik a mérlegbe azon indok, hogy a városok önkormányzatuk mellett csak nagy hivatalnoki létszámmal teljesíthetik az állami természetű funkciókat, s tarthatják fenn a közbiztonsági szolgálatot, rendőrséget, anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatásban részesülhetnének, sőt óriási áldozatokat, kell nekik meghozni, hogy a kultura melegágyai legyenek, bennük semmi közegészségügyi kívánalom fenn ne maradjon. Ez mind fontos állami érdek, s mégis törekvései ellenérték nélkül maradnak. De nemcsak az állam támaszt követeléseket a várossal szemben, hanem a vármegye is. Meghozza a város áldozatát szívesen, ha látja, hogy városi érdekei nyernek ez által kielégítést; de már oly célokért s oly intézményekért, melyek semmiké„A várba, előre, indulj." És az ezredes elhagyta házát katonai kísérlet mellett. „Oh anyuskám, milyen szép a papa és milyen szépen lép. Tehát ő is a várba megy, látni fogja Őket, Ő . . . „Szegény kicsikém, jer karjaimba !" A következő napon szegény anya nem volt képes ágyát elhagyni. A kis Ábby, miután parancsot kapott hogy künn játszék, nehogy anyját felköltse, künn is tartózkodott, az ajtó előtt játszadozva. Azt gondolta magában, hogy jó lesz, ha majd apját értesíti mi történik náluk a távolléte alatt. Egy órával később a haditörvényszék összeült a hadvezér jelenlétében. „Mi megkérdeztük őket" mondá az egyik bii'ó „válasszanak melyik haljon meg, de ők visszautasították." Cromvell tábornok arca elsötétült. „Nem fognak valamennyien meghalni" mondá „majd sorsot huzunk. Küldjenek értük, vezessék őket e szobába, állítsák egymás mellé, arccal a fal felé, hátratett kezekkel. Értesítse nek engem, ha készen vannak." Magára maradva szomorú gondolatokba látszott elmélyedni ; azután az előhívott törvényszolgának a következő parancsot adta : „Vezesd ide a legelső kis gyermeket, ki az ajtó előtt elmegy." A szolga azonnal jött, kézen vezetve a kis Abbyt. A kis lány bátran közeledett Cromvell felé és minden teketória nélkül térdeire mászott." „Én Ont nagyon jól ismerem, uram" mondá „ön a vezénylő tábornok, én sokszor láttam önt a házunk előtt elmenni. Mindenki félt Öntől, de én nem." Egy gyengéd mosoly vonult át Cromvell szigorú arcán. „Hogyan, Ön nem emlékszik rám ? Én nem felejtettem el önt." „Én sem felejtlek el Téged többé, szavamat adom. Mi mindig jó barátok leszünk." „En is azt akarom: De hintáljon meg, úgy mint papa szokott." „Nagyon szívesen, mert te a kislányomra emlékeztetsz, ő ebben a korban ép oly kedves, ép oly édes volt mint te, az Isten áldjon meg ezért." „Nagyon szerette Ön a kis leányát? Papa nagyon szeretett engem." „Oh igen, nagyon szerettem, ő parancsolt, én engedelmeskedtem." „Akkor én Önt nagyon szeretem, nem akar megölelni?" „Hogyne, de ez kiváltság! Nesze, az egyik osók s tied, a másik neki szól. Te képviseled őt és amit te parancsolsz, ón megteszem." A kis leány örömében tapsolt, és meghallva künn a dobszót, így kiáltott fel : „Tábornok, katonák jönnek, katonák, Abby látni akarja őket." „Majd meglátod őket, kedvesem, azonnal, de előbb egy megbízást adok Neked." Egy tiszt belépett s halkan köszönve jelentette : „Itt vannak már" és azután visszavonult. A tábornok három kis viaszgolyót adott Abbynak, kettő fehér volt, a harmadik vörös. A vörös volt hivatva kijelölni a három ezredes közül azt, kinek a halált kellett elszenvednie. „Oh de szép ez a vörös! Ez az enyém?" „Nem kicsikém. Emeld fel ennek a függönynek a sarkát, mely a nyitott ajtót födi, ott három embert látsz majd, kik háttal vannak feléd fordulva, s kezük a hátukon. Mindegyiknek nyitva a keze és mindegyikébe beledugsz egy ilyen kis golyót; ha ezzel készen vagy, jöjj vissza hozzám." Abby eltűnt a függöny mögött. A tábornok egyedül maradt. „Az Isten az tudja, kit választ és az ártatlan hirnök, kit neüem küldött. Legyen meg az ő szent akarata." A kis leány leeresztette maga mögött a függönyt, egy percig mozdulatlanul állt, csodálkozva a félhomályon, mely a szobában uralkodott és a katonák meg a foglyok mozdulatlanságán, de azután örömteljesen így kiáltott fel. „Oh itt van a papa, megismerem a hátát, ő kapja a legszebbet." A foglyok felé futva beletette a nyitott kezükbe a golyókat, azután apja karja alá csúszva mosolyogva szólt. „Papa, papa nézd csak, mi van a kezedben, neked adtam a legszebbet." Az ezredes egy pillantást vetett a szerencsétlen ajándékra, aztán térdre hullva karjaiba vette kis leányát és keserves zokogásban tört ki. A katonák, a tisztek, a foglyok kik tanúi voltak e rettenetes tragédiának, nem tudták könnyeiket visszatartani. Néhány perc múlva az ügyeletes tiszt a fogolyhoz lépett, megérintette a vállát és sajnálkozó hangon"így szólt. „Igazán nagyon sajnálom ezredes úr, de a kötelességem kényszerít." „Mit ?" kérdezte a gyermek. „El kell őt vezetnem, nagyon sajnálom." „Papát elvezetni ? Nem akarom. Mama beteg, én érte jöttem." És mig e szavakat mondá, atyja hátára