Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-10 / 15. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A főváros. Valamikor, nem is olyan régen, államhatalom és törvényhozás minden módot és alkalmat megragadott, hogy az ország fővárosát olyan naggyá, olyan hatalmassá tegye, amilyen nagy és hatalmas metropolisra egy, majd 20 milliós országnak szüksége van. A cél rövidebb idő alatt, mint bárki gondolta volna, megvalósult. Ma már ott tartunk, hogy azt a baja-báttaszéki Duna-hidat, mi negyedszázad előtt csak oly közszükség volt, mint most, de amelynek megépítését a fiumei forgalom Budapestre terelhetése céljából mellőzték, bátran meglehetett építeni s bátran meg lehet pár hónap múlva nyitni is, ma már hivatalok, kultúrintézetek decentralizásáról lehet bátorságosan beszélni, Budapestnek vele többé nem árthatnak. Meg tud állni a maga lábán. És hogy nemcsak állni, de járni is tud a maga lábán, megmutatta ezen a héten, amikor 30 milliót szavazott meg, hogy e rengeteg összeggel segítsen a lakásmizériákon, építsen belőle iskolákat, ovodákat, menedékházakat, munkáslakásokat, munkásotthonokat stb. Persze ahhoz, hogy ilyen merész vállalkozásba fogjon, vezető is kellett. Vezető, aki, mint Bárczy István, nyiltan merje hirdetni: „a főváros ügyeit oly irányban akarom vezetni, mely nem egyes osztályoknak, hanem az egész lakosságnak megfelel". Szép szavak, méltóak arra, hogy szerte az országban minden kommunitás vezetője meghallja és — kövesse is. „S. M. Z. I." Tizenkét-tizenhárom órahosszat sétál jobbra és sétál balra a levegőben birodalmi léghajó „S. M. Z. I." s végez, akárcsak földi ember a földön, öntudatos mozdulatokat s ime az emberek nem hurráznak, nem lobogózzák házaikat, nem ragadja el őket diadalmi mámor, lelkesedésük nem szárnyal fellegekig. Miért e hirtelen támadt némaság ? Mit jelent e különös csönd? A megszokás tette-e ily szokatlanul hamar közömbössé az embereket, vagy rabul ejtette a lelkeket csüggesztő félelem, hogy minő ismeretlen, borzalmas vész származhatik az emberiségre abból, hogy most már csakugyan, és végleg .hódítva lőn a lég". Feltámadás ünnepére. A keresztény hit legmagasztosabb emlékezéseiben merül el a lélek. Még annak a lelke is, akiben ezek a rohanó, izgalmas idők s a mindenek kifürkészésében tetszelgő természet-tudományok megingatták a föltétlen hitet. Nincs érző ember, aki ki tudná magát vonni a Golgothán lejátszódott világtragédia hatása alól. Mert Krisztust az az emberi elbizakodottság feszítette a keresztre, amely ma is érezteti igaztalanságát és túlhatalmát az emberiség százmillióival és Jézus Krisztus ugyanazoknak az egyetemes nézeteknek és meggyőződéseknek volt az apostola, amelyek a mai emberiség lelkét is betöltik, amelyeknek érvényesüléséért még ma is folyik a küzdelem. A krisztusi igazságokat megtaláljuk többé-kevésbbé minden vallásban, de sehol sem oly egyöntetűen és logikusan, mint a kereszténységben és sehol nem találtak ez igazságok olyan tökéletes hirdetőt és martírt, mint amilyen Bethlehem szülöttje volt. Amikor a szent ünnepet megelőzőleg utolszor szólalnak meg a harangok, hogy szép legenda szerint Rómába menjenek, amikor húsvét ünnepi hangulata ömlik el utcán és téren, az egész nagy, gyönyörű természetben: nincs jó ember, akiben áhítatra ne fordulna a hangulat, nincs senki, aki ne érezné a jó pusztulása fölött érzett fájdalmat, az eszmény és a reális élet között levő ellentét sivár voltát. És amikor ismét megszólalnak a harangok, hirdetvén, hogy Ö feltámadott, vájjon nem tör-e elö kebelünkből diadalmasan az átöröklött érzés: hogy mégsem pusztulhat el az, ami derék és nem lehet meggyilkolni az igazságot. Ezen máglyán és bitón keresztül feltámad az, hatalmába ejti az agyakat és sziveket és nem engedi, hogy a zsarnokság, a gőg, a jogtiprás és igazságtalanság fái az égig nöjjenek. Húsvétkor templomokban és szivekben egyaránt diadalmasan támad fel az igazság és leküzdi a hamisságot. Igaz, hogy ünnep multán, a szürke hétköznapokon ismét kiüt a harc a kettő között, szorongatja a hamisság, az igazságot de győzze bár le százszor, e győzelem nem lehet végleges, az igazság élete örök, miként a hit, melyet a Megváltó oltott az emberek szivébe. Mi magyarok ezúttal még bensőségteljesebben fordulhatunk húsvét ünnepén az Isten fiának trónusához. Jóságos keze nagy veszedelmet fordított el tőlünk. Kis A „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJl A pesti utcáról.* Irta: Lampért Géza, v Öklömnyi ember áll az utcazajban, Rövidnadrágos iskolásgyerek. — Villámos gépek, csengők, hengerek Előtte az óriás kirakatban. Körüle nagy parázna forgatagban A kávéházak léha népe zsong. — Ott benn megindul egy fényes korong, Nézi a gyermek merőn, szakadatlan.' Jobbról és balról löknek egyet rajta. Ügyet sem vetve a suhogó népre: Csak néz a gyermek a berregő gépre, Szinte segít szemének — füle, ajka . . . Nézem a fiút s elfog az iszony Egy lelkembe sötétlő gondolatra: — Vájj' ki lehet e gyermek anyja, apja ? Nem hurcolják-e kávéházba este S holnap reggelre nem lesz-e majd veszve Egy munkásagy . . . s tán egy új Edison ? . . * Mutató a költőnek május elején megjelenő új könyvéből. A rekord. Irta: Radier Iván. Jamriskó barátom lakásán éppen egy üveg szalma bor és egy -üveg szamorodni között vontunk párhuzamot, mikor hirtelen csengeni kezdett a telefon a másik szobában. Péter odarohant és én a következő párbeszédet hallottam: — Ott Jamriskó Péter úr ? — Igen! És ott? — Itt ? Azt hiszem : nem kell külön megjegyeznem, hogy tegnapi nevem, a John Smith csak inkognitóm megőrzésére szolgált. . . — Szemtelen fráter! — Könnyű magának onnan hazulról gorombaságokat vágni a fejemhez, aki itt állok jó messzi magától, a „Szőke-Duna" kávéház telefon-fülkéjében. Azonban ettől eltekintve: jól esett a tegnapi történet? Azt hiszem, nem kell külön megjegyeznem . . . — Hogy az egész hazugság volt!! — Igen. Ellenben módfelett rosszul esnék nekem, ha annak a nyolc pohár sörnek az árával, amit elbeszélésem folyamán elfogyasztani bátorkodtam, az ott jelenvolt urak egyikének tárcáját talán kelleténél jobban megterheltem volna ... — Ki van fizetve !!! — Miért is azt a propoziciót teszem, hogy miután az urak négyen voltak, mindegyikükre két pohárnak az ára esik. Talán így elosztva a költségeket, tegnapi hirtelen eltávozásomat kegyeskednek egy kissé humánusabb elbírálás alá . . . Péter barátom itt lecsapta a kagylót és kissé zavartan visszajött a szobába, ahol én addigra már megalkottam magamnak a helyzet képét. Ezekkel valaki fizettetett. De azért faggattam Pétert, mire ő, kelletlenül bár, így mondta el az előzményeket: — Tegnap szokás szerint a Császár-Uszodában voltunk. Utána bementünk tormás virslire az uszoda kocsmájába. Ez persze ivás nélkül nincsen és a beszélgetésünk minden Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- c^s a k Váffó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám Telefon 18 szám Lapunk mai száma ÍO oldal.