Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-10 / 15. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség 1: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A főváros. Valamikor, nem is olyan régen, államhatalom és törvényhozás minden módot és alkalmat megragadott, hogy az ország fővá­rosát olyan naggyá, olyan hatalmassá tegye, amilyen nagy és hatalmas metropolisra egy, majd 20 milliós országnak szüksége van. A cél rövidebb idő alatt, mint bárki gondolta volna, megvalósult. Ma már ott tartunk, hogy azt a baja-báttaszéki Duna-hidat, mi negyed­század előtt csak oly közszükség volt, mint most, de amelynek megépítését a fiumei forga­lom Budapestre terelhetése céljából mellőzték, bátran meglehetett építeni s bátran meg lehet pár hónap múlva nyitni is, ma már hivatalok, kultúrintézetek decentralizásáról lehet bátorságo­san beszélni, Budapestnek vele többé nem árt­hatnak. Meg tud állni a maga lábán. És hogy nemcsak állni, de járni is tud a maga lábán, megmutatta ezen a héten, amikor 30 milliót szavazott meg, hogy e rengeteg összeggel segít­sen a lakásmizériákon, építsen belőle iskolákat, ovodákat, menedékházakat, munkáslakásokat, munkásotthonokat stb. Persze ahhoz, hogy ilyen merész vállalkozásba fogjon, vezető is kellett. Vezető, aki, mint Bárczy István, nyiltan merje hirdetni: „a főváros ügyeit oly irányban aka­rom vezetni, mely nem egyes osztályoknak, hanem az egész lakosságnak megfelel". Szép szavak, méltóak arra, hogy szerte az országban minden kommunitás vezetője meghallja és — kövesse is. „S. M. Z. I." Tizenkét-tizenhárom óra­hosszat sétál jobbra és sétál balra a levegőben birodalmi léghajó „S. M. Z. I." s végez, akár­csak földi ember a földön, öntudatos mozdula­tokat s ime az emberek nem hurráznak, nem lobogózzák házaikat, nem ragadja el őket dia­dalmi mámor, lelkesedésük nem szárnyal fellege­kig. Miért e hirtelen támadt némaság ? Mit jelent e különös csönd? A megszokás tette-e ily szokatlanul hamar közömbössé az embere­ket, vagy rabul ejtette a lelkeket csüggesztő félelem, hogy minő ismeretlen, borzalmas vész származhatik az emberiségre abból, hogy most már csakugyan, és végleg .hódítva lőn a lég". Feltámadás ünnepére. A keresztény hit legmagasztosabb emlékezéseiben merül el a lélek. Még annak a lelke is, akiben ezek a rohanó, izgalmas idők s a mindenek kifürkészésé­ben tetszelgő természet-tudományok meg­ingatták a föltétlen hitet. Nincs érző em­ber, aki ki tudná magát vonni a Golgothán lejátszódott világtragédia hatása alól. Mert Krisztust az az emberi elbizakodottság feszítette a keresztre, amely ma is érez­teti igaztalanságát és túlhatalmát az embe­riség százmillióival és Jézus Krisztus ugyanazoknak az egyetemes nézeteknek és meggyőződéseknek volt az apostola, amelyek a mai emberiség lelkét is betöl­tik, amelyeknek érvényesüléséért még ma is folyik a küzdelem. A krisztusi igazsá­gokat megtaláljuk többé-kevésbbé minden vallásban, de sehol sem oly egyöntetűen és logikusan, mint a kereszténységben és sehol nem találtak ez igazságok olyan tökéletes hirdetőt és martírt, mint amilyen Bethlehem szülöttje volt. Amikor a szent ünnepet megelőzőleg utolszor szólalnak meg a harangok, hogy szép legenda szerint Rómába menjenek, amikor húsvét ünnepi hangulata ömlik el utcán és téren, az egész nagy, gyönyörű természetben: nincs jó ember, akiben áhítatra ne fordulna a hangulat, nincs senki, aki ne érezné a jó pusztulása fölött érzett fájdalmat, az eszmény és a reális élet között levő ellentét sivár voltát. És amikor ismét megszólalnak a haran­gok, hirdetvén, hogy Ö feltámadott, vájjon nem tör-e elö kebelünkből diadalmasan az átöröklött érzés: hogy mégsem pusz­tulhat el az, ami derék és nem lehet meggyilkolni az igazságot. Ezen máglyán és bitón keresztül feltámad az, hatalmába ejti az agyakat és sziveket és nem engedi, hogy a zsarnokság, a gőg, a jogtiprás és igazságtalanság fái az égig nöjjenek. Hús­vétkor templomokban és szivekben egy­aránt diadalmasan támad fel az igazság és leküzdi a hamisságot. Igaz, hogy ün­nep multán, a szürke hétköznapokon ismét kiüt a harc a kettő között, szoron­gatja a hamisság, az igazságot de győzze bár le százszor, e győzelem nem lehet vég­leges, az igazság élete örök, miként a hit, melyet a Megváltó oltott az emberek szivébe. Mi magyarok ezúttal még bensőség­teljesebben fordulhatunk húsvét ünnepén az Isten fiának trónusához. Jóságos keze nagy veszedelmet fordított el tőlünk. Kis A „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJl A pesti utcáról.* Irta: Lampért Géza, v Öklömnyi ember áll az utcazajban, Rövidnadrágos iskolásgyerek. — Villámos gépek, csengők, hengerek Előtte az óriás kirakatban. Körüle nagy parázna forgatagban A kávéházak léha népe zsong. — Ott benn megindul egy fényes korong, Nézi a gyermek merőn, szakadatlan.' Jobbról és balról löknek egyet rajta. Ügyet sem vetve a suhogó népre: Csak néz a gyermek a berregő gépre, Szinte segít szemének — füle, ajka . . . Nézem a fiút s elfog az iszony Egy lelkembe sötétlő gondolatra: — Vájj' ki lehet e gyermek anyja, apja ? Nem hurcolják-e kávéházba este S holnap reggelre nem lesz-e majd veszve Egy munkásagy . . . s tán egy új Edison ? . . * Mutató a költőnek május elején megjelenő új könyvéből. A rekord. Irta: Radier Iván. Jamriskó barátom lakásán éppen egy üveg szalma bor és egy -üveg szamorodni között von­tunk párhuzamot, mikor hirtelen csengeni kez­dett a telefon a másik szobában. Péter odaro­hant és én a következő párbeszédet hallottam: — Ott Jamriskó Péter úr ? — Igen! És ott? — Itt ? Azt hiszem : nem kell külön megje­gyeznem, hogy tegnapi nevem, a John Smith csak inkognitóm megőrzésére szolgált. . . — Szemtelen fráter! — Könnyű magának onnan hazulról go­rombaságokat vágni a fejemhez, aki itt állok jó messzi magától, a „Szőke-Duna" kávéház telefon-fülkéjében. Azonban ettől eltekintve: jól esett a tegnapi történet? Azt hiszem, nem kell külön megjegyeznem . . . — Hogy az egész hazugság volt!! — Igen. Ellenben módfelett rosszul esnék nekem, ha annak a nyolc pohár sörnek az árá­val, amit elbeszélésem folyamán elfogyasztani bátorkodtam, az ott jelenvolt urak egyikének tárcáját talán kelleténél jobban megterheltem volna ... — Ki van fizetve !!! — Miért is azt a propoziciót teszem, hogy miután az urak négyen voltak, minde­gyikükre két pohárnak az ára esik. Talán így elosztva a költségeket, tegnapi hirtelen eltávo­zásomat kegyeskednek egy kissé humánusabb elbírálás alá . . . Péter barátom itt lecsapta a kagylót és kissé zavartan visszajött a szobába, ahol én addigra már megalkottam magamnak a helyzet képét. Ezekkel valaki fizettetett. De azért fag­gattam Pétert, mire ő, kelletlenül bár, így mondta el az előzményeket: — Tegnap szokás szerint a Császár-Uszo­dában voltunk. Utána bementünk tormás virs­lire az uszoda kocsmájába. Ez persze ivás nélkül nincsen és a beszélgetésünk minden Legszolidabb cég-1 Remek szabású férfi-ruhákat tényleg- c^s a k Váffó Dezső első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. Pápa, Főtér 19. szám Telefon 18 szám Lapunk mai száma ÍO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents