Pápai Hírlap – VI. évfolyam – 1909.

1909-04-03 / 14. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőséi?: Jókai Mór utca t>0. szám. FAöfizetési áruk: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I >KŐRÖS ENDKE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Amikor baj van. Miként a nap, mielőtt végleg lenyugodnék, még egyszer végig pillant a tájon, mejyet elhagyni készül s utolsó átröp penő sugaraival megaranyoz mindent a világon, akként az osztrák sajtó is, mielőtt végleg búcsút mondana a szerb háborús válságnak, még egy utolsó pillantásával bearanyozza — Magyarországot. Gyönyörű szólamok, hizelgö bókok repülnek felénk s megtudjuk belőlük, hogy mily drágák, mily ritka becsesek vagyunk mi az osztrák sógornak, nemzetünk dinasztikus, külpolitikusaink messzelátók, népünk nagy, nemes és vitéz. Mindezt ugyanabból az ömlengő tónusból fújják, ami az egész háborús készülődés tartama alatt napirenden volt. Hej, de vigyáztak is odaát a Lajtán túl ezek alatt az igazán nehéz napok alatt a dualizmusra. Hej, de nem irták volna le csak egyszer is ezt a szót Oesterreich kötőjeles Ungarn nélkül, hej, nem mert egy követ se osztrák lenni, „osztrákmagyar" volt mindegyik. A közjogi pontosságot, mi máskor nem éppen túlságos erényük, ebben az időszakban hajszálnyi finomsággal érvényesítették. Szinte dagadhatott nemzeti önérzetünk, hogy íme mégis tudják csak kik és mik vagyunk és a dualizmus nem csak üres frázis, hanem valóra vált igazság. így volt, ki ne emlékeznék rá, hogy így volt, mert mindig is így van, — mikor baj van. Ha azonban a baj elmúlik, a vész elsimul, akkor leáldozik osztrák napunk is s lön az a nagy sötétség, amely nem engedi, hogy a két államtestet meg lehessen különböztetni egymástól, amelyben szőni, szövögetni lehet a Gross-Oesterreich álmait s kicsinylő gúnnyal lehet kisérni, dinasztia-elleni hűtlenséggel lehet vádolni minden oly törekvést, mely annak a sokat emlegetett dualizmusnak ha még oly csekély gyakorlati megvalósítására törekszik . . . Annyi szent, Macchiavelli meg lehetne elégedve osztrák tanítványaival. Ezek értenek hozzá, hogy kell az embereket orruknál fogva vezetni. A nyári programm. Tegnapelőtt a hőmérő 20° G-t mutatott. Másnapra ugyan alaposan leszállt, veszedelmesen közeledett a 0 felé, egy

_egy morómsabb időjós képzeletben megint már hópihéket látott szálldogálni, de annak az első, egyetlen, meleg napnak emlékét sem a 0, sem az időjós nem tudta feledtetni. Hiába, semmi sem tart örökké. Egyszer csak még a leghosszabb és legdrágább télnek is véget kell érnie, egyszer csak gondolkozni kell azon, hogyan tehetjük drágává, de elviselhetővé a nyarat is. Az emberi természetben.rejlik, hogy egyik végletből a másikba csap, hogy alig kerül le a bunda a hátunkról, mindjárt a fürdőzésre gondolunk. S az emberi természet eme különösségét akarja kihasználni e sorok irója, mikor az összes nyári programmal foglalkozóknak most még idején szives figyelmükbe ajánlja a következőket : A balatoni vasút a nyárra visszavonhatatlan bizonyossággal megnyílik. A külföld által méltán irigyelt magyar tenger, mely a mi megyénkben fekszik, de eddig ép olyan messze volt tőlünk, mint a külföldtől, valósággal itt lesz most már a közelünkben. Négy óra alatt lejuthatunk partjára, fürödhetünk hullámaiban, láthatjuk pompás panorámáját, bejárhatjuk Füredet, Tihanyt, Badacsonyt s azt a sok bájos helyet, miket eddig csak — versből ismerünk. Ne gondoljon hát senki a külföldre, ne tervezgessen senki Salzkammergutot vagy Wörlhi-tavat a nyarára, a mottónk maradjon most és mindenkorra: „ Le a Balatonra !" Városi takarékpénztár. A képviselőtestületnek újból való megalakítása alkalmával annyi friss, egészséges erö vonul be a képviselőtestületbe, hogy tőlük joggal elvárhatja a v.iros, hogy oly alkotásokat végeznek, melyre büszkén tekinthetnek majd vissza. Ily alkotást képezne egy városi takarékpénztár. Tudjuk nagyon jól, hogy a gazdaság minden ágában — legyen az ipar, kereskedelem, földmivelés — pénz kell, rnelylyel nem minden ember rendelkezik, habár fedezete mégis van. Ezen hiányok pótlására szolgálnak a takarékpénztárak, hova az emberek gyümölcsözés végett elhelyezik tökéjüket, hogy vele a takarékpénztárak operáljanak. Van-e nemesebb hivatás, mint megadni a lehetőséget minden embernek, hogy jólétét hasznos beruházásokkal emelhesse, s vele a nemzeti tökét gyarapíthassa, már most, ha a város kimondaná a takarékpénztár létesítését s erre 200.000 koronát megszavazna, azon kivül kimondaná, hogy az alapítványi és gyámi pénzek mind itt helyezendök el, ezen intézetnek egyszerre akkora tökéje lenne, mellyel az üzletet megkezdhetné. A takarékpénztár élén állana egy ügyvezető igazgató, melléje rendelve a megfelelő számú segéderő. Hiszem, hogy ezen intézet a versenyt megtudná állani a többi intézettel s az A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. [HAIFERFI VOLNÉK . . . Zúgjon az Elet! Vad ökölcsapásolc Törjenek sort a népek erdején, El nem rejtőzöm, hanem szembe állok : Ifjú erőmmel megbirkózom én, Akármi ront rám a föld kerekén! Szegénység ha jő ? — Játszva elbirom! Alázkodó könnyekbe nem borit: Emelt fővel hordom! Vagy megvivom A fukar Elet elzárt kapuit S kincsekre váltom koldus-rongyait! ír Szenvedés ha jő ? Viharok után Még kékebb lesz az ég fejünk felett S száz bimbó pattan egy letört nyomán ! A lelkemet, a költészetemet A bú is így termékenyíti meg! í-: Rosszakarat jő ? Bujkáló szava Hiába támad orwd ellenem: Szennyfoltot rajtam nem ejthet soha f Kitárva nyiltan egész életem, Egy gondolatom se rejtegetem! S ha jő a halál ? — Mit nekem halál ? ! Szembekacagom rémes árnyait; Lelkem nem görnyed igája alá! Nem csupán, mert a hit is így tanit En magam érzem örök árnyait! Csak jöjj te Elet! Nem szököm meg gyáván Diadalmasan győzni fogok én A balsorson, a vak éjjek homáján, Ifjú erőmmel, hisz enyém, enyém! Minden napsugár a föld kerekén! — így dalolnék én, hogy ha férfi volnék S nem ilyen gyönge, félős-szivü asszony: Aki, ha megzendül felettem az ég, Hogy harsogása fülembe ne hasson, A két karomba rejtem el az arcom . . . J. Draskoczy Ilma. Ostobaság.* Irta : Biró Lajos. A naiv Csanád, a festő, zajosan rontott be a lakásba. — Vilma, kiáltotta, Vilma, világszép cousineom, panaszszal jövök. A szép, fiatal asszony nagy karosszékben ült; bágyadtan emelte fel a fejét és fáradtan mosolygott. — Vilma, — mondta komolyan Csanád, — nem akarlak ugyan elvitatni uradtól és paranesolődtől, a derék Kálmántól, le azzal tartozol a szépséget szomjúhozó emberiségnek, hogy piros ruhádban zölddel befuttatott erkélyeden megjelenj ilyenkor alkonyattájban. Nekem kell az a nagy piros színfolt a zöld erkélyen, én belebetegszem, ha nem lá'lak. Tartozol vele közül. Szerzőnek a „M. K."-ban megjelent elbeszélései Legszolidabb cég-1 Kernek szabású férfi-ruhákat teny le g\ c?s a k ó I) e z első pápai férfi-divattermében lehet Kapni jutányos aron. : Pápa, Főtér 19.*szám. íz: Telefon*18.^szám,