Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-21 / 12. szám

dották meg, hogy a határozat csak birtokon kívül fellebbezhető meg, az építésre a versenytárgyalás sürgősen kitűzendő s ennek megtartása után hala déktalanul megkezdendő. Az építéshez szükséges 63.450 K-t mint legolcsóbb ajánlattévőtől a Pápai Közgazdasági Banktól veszik fel folyószámlára 575 °/

0 mellett. Mindez egyhangúlag névszerinti szavazással ment határozatba. Miután még vagy 10 illetőségi kérvényt kegyetlenül elutasítottak, a gyűlés — melyet a városatyák két és fél órán át túlfűtött teremben szenvedtek végig — 1/

26 kor véget ért. Márciusi ünnepek. A szabadság hatvanadik születése napján Pápa városa ünnepi díszbe öltözött. Zászlók lengtek a házakon, lelkesedés ült az emberek arcán. Egyik ünnepély a másikat érte. — Beszámolónk itt következik : A templomokban és pedig a r. kath. plébániai valamint a bencés templomban, a ref. és ev. templomokban reggel hálaadó istenitiszteleteket tartottak. A márciusi nagy napok emlékét méltó mű sor keretében ünnepelte meg az ev. nőegylet is. A közönség zsúfolásig töltötte meg a nagy tanácstermet, mely ez alkalommal is szűknek bizonyúlt. Az ünnepi megnyitót Baldauf Gusztáv püspöki titkár mondotta, ki lendületes szavakban emlékezett meg a nagy napról, mely mint „mementó" jelenik meg minden rügyfakasztó tavasszal, intvén az utókort, kiizdjetek, fáradjatok s „lesz gyümölcs a fán". Felolvasás keretében Magyar Géza segédlelkész emlékezett meg a dicső napokról. Kováos Irma, Piri Lajos ügyes, lelkesítő szavalataikkal járultak az est sikeréhez Az ének pontokat a tanítóképző intézet énekkarának egy része s a leányegyleti énekkar szolgáltatta. — Hatásos volt „Mi a haza?" o. melodráma, melyet Takács Gyula szavalt el sok tudással Nagy Pál tanító precíz zongorakisérete mellett. Lelket, emelő volt a hegedű duett Kis Árpád és Takács Gyula előadásában, kik édes bús népdalokat . játszottak. A műsort Gyurátz Linuska és Vikár Erzsike zongorajátéka fejezte be, kik Hunyadiindulóval lelkesítették fel a távozó közönséget, mely a Kossuth nótával ajakán távozott a ünnepélység színhelyéről. A főiskolai ifjúság ünnepélyének első része délelőtt 11 órakor folyt le a honvédszobor előtt. A kollégiumból zárt sorokban vonult fel ide az ifjúság. Addigra már nagy érdeklődő közönség is egybegyűlt. A Himnusz eléneklése után Siskey Imre egy alkalmi költeményt szavalt, majd Bakó Lajos tartott érces hangon magas szárnyalású, tartalmas beszédet, melyet többször félbeszakított az éljenzés zaja. Miután Benedek József hévvel eldeklamálta a Talpra magyart, az ünnep a Szózat eléneklésével ért véget. Az ifjúság hatalmas babér koszorút is tett a szobor talapzatáta. Este a szinházban folyt le az ünnepély második része. Az ifjúság szinielőadásainak megállapodott hírnevét bizonyítja, hogy már hetek előtt elkapkodták az összes jegyeket. A főiskolai zenekar egyöntetűen és hatásosan előadott zeneszámmal vezette be az estét. Majd Siskey István szavalta el nemes hévvel a Nemzeti dalt. Huber Szabadságdalát adta elő ezután az énekkar erővel teljesen, minden hangnem kiváló érvényesítésével, méltóan karmesteréhez, Gáty Zoltánhoz, kit a pompás énekszám elhangzása után melegen ünne pelt a közönség. Az ezután szinre került „Emigráns" cimü szinművet már egyszeri adta márciusi darabként az ifjúság. Műkedvelőknél még kényesebb lenne az összehasonlítás, mint hivatásos színészeknél, azért csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy a repríz szépen sikerült. A szereplők mind a leg lelkesebb ambicióval játszottak. Á hölgyek közül legnagyobb szerepe volt Kakas Hildának, ki az apja emlékéért rajongó honleányt mélyen átgondolt és hatásos előadásban mutatta be. — A drámai anya szerepe Neuhaiiser Erzsinek jutott, ki azonban e szokatlan és nehéz- szerepkört is kitűnő rutinnal, sikeresen töltötte be. Igen bájos volt a német megyefőnök-leány szerepében Borsos Olga, kecsesen a amellett temperamentumosán előadott táncát megismételtettik. A szobaleány kisebb szerepéhen otthonosan, ügyesen mozgott a színpadon a kis Bélák Rózsi. A fő férfi-szerep Siskey Imre vállain nyugodott. Színjátszó képességének szolgáltatta bizonyítékát az emigráns alakjának jellemzetea bemutatásával. Hidegh János a kerületi főnök intrikus alakját erős realizmussal sikerülten ábrázolta. Kedves bonvivant alakot muta tott be íekete János, mint Gerényi Pista, délcegen táncolt is. Rácz István pompás Börosök Gyuri rolt, Benedek János szimpatikus, jól deklamáló Lilienthal és elismerést érdemel végül Cséry Ernő megyefőnöke. A kisebb szerepeket is gondosan játszották meg a képzőtársulat derék tagjai, kiknek bőven kijutott az elismerő tapsból, az éljen bői. De az elismerés nemcsak őket, hanem a társulat lankadatlan buzgalmu vezetőjét dr. Kapossy Lucián tanár elnököt is méltán megilleti. A kcr. munkásegyesület d. e. 11 órakor nemzeti szinü zászlója alatt testületileg vonult fel a honvédszoborhoz, hol a Himnusz eléneklése után Maár János káplán tüzes hazafias lélektől áthatott szép beszédet mondott, mely úgy tartal mával, mint előadásával lelkes tetszést keltett. A munkásegyesület ünnepélyének második része d. u. saját helyiségében folyt le gazdag műsorral. Az egyesület a houvédszoborra szép babérkoszorút helyezett el. A tanítóképezde délután fél 3 órakor tartotta ünnepélyét. A márciusi nagy nap emlékezetét Longmáhr Ferenc tanítójelölt újította fel tartalmas felolvasásban. Az összes zene és énekszámokat, miket részben Hatvani Lajos tanár, részben Popp Alajos IV. é. tj. dirigáltak, fényesen sikerültek, amint azt a képző-intézeti ünnepélyeken már megszoktunk. Emmer Gábor, Pödör Béla és Sepkovszky Géza szavalatai egészítették ki a változatos műsorú szép ünnepélyt. Itt említjük meg, hogy a képezdei ifjúság még az ünnep reggelén szintén gyönyörű babérkoszorút helyezett a honvédszoborra. A ref. leányinternátusban d. u. 3 órakor tartottak ünnepélyt. Az ünnep gerincét Závory Teréz tanítónőjelölt „Nők a magyar szabadságharcban" c. lendületes stílusban megírt értekezése képezte, melyet Radács,y Mariska mutatott be. Volt azután több hazafias szavalat és énekszám, melyek mind osztatlan tetszést arattak. Az, izr. polgári fiúiskola ünnepén Schór Ármin igazgató mondott alkalmi beszédet, a tanulók hazafias énekeket 8 szavalatokat adtak elő. A leányegyesület soha sem marad hátra azok sorában, kik a szent emlékeket kegyelettel ápolják. D. u. 4 órakor tartott ünnepélye, melynek műsorát Steiner Róza, Pfeiffer Laura, Trauner Margit, Goldring Gyula, Szüsz Olga, Klein Béla, Hirsch Jenő, Klein Gizi és Wiener Irén látták el, minden tekintetben méltó volt úgy a nap emlékezetéhez, mint az egyesület megállapodott hírnevéhez. A kath. kör március 15.-iki ünnepélye a bencések tornatermében folyt le, még pedig a gimnáziumi ifjúsággal egyetemben. — A közös ünnepség szónoka itt Jándy Bernardin, gimn. igazgató volt, ki ismert szónoki tehetségét szivet rázó módon ragyogtatván, a hallgatóságot a szószoros értelmében magával ragadta. A hazafias felbuzdulás oly erővel nyilatkozott meg e beszédben, hogy végeztével falrengető taps és éljenzés hangzott fel. Az ünnepély műsorának többi pontja is igen ritka élvezetet nyújtott a jelenvoltaknak így különösen a ve^yeskar (azaz a kath. kör férfikara és a gimnáziumi ifjúság gyermekkara együtt) keltett feltűnést. E kar ugyanis két d<üt mutatott be Szentgyörgyi S. karnagy szerzeményeiből a szerző vezetése mellett. Úgy tudjuk, hogy a fellépés próbaköve lett annak, vájjon nem e lehetne most már sikerrel megalakítani egy dalkört, s mint halljuk, már a napokban meg is fog történni a szervezkedés. Nagy Gábriella, polgári iskola igazgató szavalata szintén remekül sikerült. A zongorarészt Kis Vilma látta el, a karokat pedig az „ad hoo" férfikar szolgáltatta. Igen szép volt továbbá Takács Gedeon szavalta, valamint az ifjúság fellépése. Egy szóval a tornatermet zsúfolásig megtöltő jeleDVoltak egyhangú összeesküvésbe, s egynek kivételével — véipadon fejezték be életüket. Az életben maradt fia ke gyelemben volt az udvarnál. A király parancsára megnősült, oltárhoz vezette Ellen Robey kisaszszonyt, kinek ereiben XIV. Lajos vére csörge dezett és virágzó családot alapított. Haláli után öt fiu és hét leány viselte a Dillmont nevet. Ez volt családom fénykora. A leányok kitűnő házasságokat kötöttek, a fiuk ... a fiuk . . . Őrnagyunk hangosan elnevette magát. Ördög vigye a fiukat, ha nem tudták megakasztani futásában az időt! A XVIII-ik század végén már csak itt-ott csillogott egy egy Dillmont. A többi . . . Ohó ! a többi . . . Ezekről jobb hallgatni ; csúnya kompánia volt. . . Nyomurult férfiak, igazi tökfilkók, könyelmü asszo nyok, igazi courtieane-ok . . . Úgy van ! Ohó, donnerwetter ... ez így volt . . . mindenütt . . . más famíliákban is. Dillmont Mária meggyilkolta férjét, St. Hiliér grófot. Dillmont Henriette megszökött egy kötéltáncossal, s midőn az egyszer jól elkorbáceolta a kalandos madame hátát, a madame dühében leszúrta a komédiást és egy osztrák kolostorba menekült, hol nyolcvan éves korában halt meg. Ét cetera . . . Atyám katona volt. Engem is annak nevelt. Bécsből azonban valaki miatt . . . igen magas valaki miatt, Pepperlim : egy galíciai ezredhez röpítettek szám fizetésbe. Senki sem sajnált, csak háziasszonyom leánya, aki képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy a száműzetés keserveiben egyedül hempe regjek. Utánam szökött a kis ártatlan. Önfeláldozása mélyen meghatott. Megesküdtem, hogy méltó leszek rá és szembeszállók az elkeseredett anyával. — Erre azonban nem volt szükség, — szólt közbe mosolyogva az egyik Öreg kapitány. (Tessék ! Megértettem, hogy ha dicső parancsnokunk berúg, mindig elszokta mondani ezt a históriát.) — Nem, — intett fejével az őrnagy — nem kellett 8zembe8zállanom az elkeseredett anyával. Boldogult férje, a derék Mayer Konstatin Szép nemcsak virágzó péküzletet hagyott a bánatos özvegyre, de egy áldott jó anyai szivet is, meine Herren, amely irtózott az erőszaktól. A kis leány még meg sem érkezett s már kezeim közt volt az anyai sziv nagyságáuak fényes bizonyítéka egy „dringend" sürgöny képében, melyben áldását és bocsánatot külde. Méltóságos fiamnak szólított a kitűnő anya. Kijelentette, hogy ha méltóságom az ő gyermekét szeretni kegyeskedik, neki nincs ellene kifogása, — sőt! Meg fog jelenni az esküvőn és elhozza a rokonságot is, hadd tomboljanak azok is az örömtől, meg a büszkeségtől. Nem vagyok ijedős természetű — de ez a hír lekapott a lábamról. Az összes Mayerek nálam ! Valamennyi aranyláncos, kikeményített gallérú, fekete nyakkendős, előzékenyen mosolygó és felette knláns M iyer! A fűszeres Mayer a vendéglős Mayer, a hentes Mayer, a kocsigyáros Mayer, a sörfőző Mayer és minden többi gyalázatosan gazdag, becsületes és rendes Mayer . . . imádott anyósomról nem is emlékezvén ... az én gargon lakáaomb in a garnizóa tisztikarának asszisztenciája mellett! Soha ! . . . Inkább fölpakolom az önfeláldozó kicsikét ós a legelső gyorskocsival Galícia legsárosabb és legkisebb falucskájába szököm. Hát. . . meg is tettem. De elfelejtettem fölpakolni az önfeleldozó kicsikét, s a bolond kis jószág másnap agyonlőtte magát a lakásomon Hát . . . ilyen ostoba gyermekek is vannak a világon . . . egészen tönkretette a szőnyegemet . . . Hiába mosattam szappanos vízzel — a vér folyt benne maradt. Drága szőnyeg volt . . . Kár érte. Ma is sajnálom, mert ilyen szép szőnyeget — négyszáz forintért — nem kapok többet. Hogy az ördögbe is lehet egy ritka szép szó'nyeget így tönkretenni! . . . Az őrnagy elhallgatott. Nöi kosztüm koliiioés férfi gyapjiiszövet-ujdonságokbol =zzm== legváltozatosabb raktár —— krausz József M. és Sarsa divafáruházában 3>ápán.