Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-21 / 12. szám

elismeréssel adóztak minden szereplőnek, mint a hogy meg is érdemelték. A zárdában is volt szép ünnepség, melyet dr. Újváry igazgató szép beszéde vezetett be. Itt is ének és szavalat képezett keretet Annunoiata nővér felolvasásához. A szavalók közül a kis Szentgyörgyi Elza tünt ki bátor fellépésével, (r.) A szociáldemokrata párt március 15-ike alkalmából vasárnap délután 4 órakor politikai népgyűlést tartott a Bástya-téren, ahova a Munkásotthonból zárt sorokban vonultak fel a szervezett munkások. A gyűlés szónoka Klárik Ferenc budapesti kiküldött volt, aki szónoki készültséggel előadott beszédében a koaliciós kormány működését kritizálta, erős szavakkal Ítélvén el különösen a szavazati jog reformjával való taktikázását és szint nem vallását. Bejelentette, hogy ha a szavazati jog kiterjesztése olyan lenne, amely sértené a jogtalan munkásnép érdekeit, akkor az általános sztrájk fegyveréhez is hozzányúlnának. A népgyűlést Muli József elnök berekesztvén, ama panaszának adott kifejezést, hogy a rendőrkapitány jóvoltából a szabadság ünnepén nekik csak a félreeső' Bástya téren szabad gyűlésezniük. A gyűlésből a Petőfi emléktáblához vonult a sokaság, ahol a munkás dalárda éneke és Bernát Izidor, Knapp Imre lelkesítő szavalatai után Klárik Ferenc tartott igen sikerült emlékbeszédet Petőfiről, jellemezvén őt mint az elnyomott nép igazi költőjét. Majd elhelyezte az emlektáblán a munkások egyszerű, vörö«szalagos koszprúját. Végül a dalárda énekelte el a munkás-marseillest, s ezzel az ünnepély véget ért. Az iparos ifjak egyesülete a főgimn. tornacsarnokában tartotta hazafias ünnepélyét nagyszámú közönség jelenlétében. Az ünnepélyt az egyesület énekkara Rácz Dezső főgimn. tanár vezetése mellett a Nemzeti imával nyitotta meg, később pedig a Nemzeti dalt és Tréfás dalt a német táncra adta elő, abban a pontos Összhangban, mely az egyesület dalárdájának minden szereplését jellemzi. A felhangzó tapsok egyként illették a kar buzgó betanítóját, mint annak egyes tagjait. Alkalmi szavalatokkal működtek közre Piri Lajos, Horváth Gyula és Béldi Zoltán. Mindhárman kiérdemelték a közönség elismerését, de különösen Béldi Zoltán, akinek lendülettel előadott szavalata nagy hatást keltett. Végül dr. Lakos Béla főgimn. tanár az 1848-as időket megelőző nemzeti reform küzdelem, illetve az annak nyomán támadt reakció vezérembereit mutatta be sikerült vetített képekben, a magyarázó szöveget kiegészítvén a saját — a kamarillára vonatkozó sokszor csipős — megjegyzéseivel. Előadását zajosan megéljenezte a közönség, amely aztán a Himnusz éneklése közben oszlott szét. A Perutz-gyári önképzőkör este fél 6 kor a Jókai-körben szép műsorú ünnepet tartott. A kar Széptóth János vezetése alatt a Talpra magyart énekelte, Vér József szavalt, Kertész Gizella gyönyörűen jásszott egy magyar ábrándot, Gerecs Anna, Deutsch Lajos és Laufer Zoltán egy kisebb alkalmi szindarabot játszottak igen ügyesen s végül bemutatták a „Balaton" c. Uránia előadást. Méltó és szép alakban ünnepelte meg a pápai kereskedő if ak önképző köre a magyar szabadságharc 60-ik évfordulóját f. hó 15-én este a Jókai kör helyiségében. Az ünnepélyt Klein Sándornak, a kör új tagjának és alelnökének, értékes gondolatokkal gazdag beszéde nyitotta meg, amelyben az agilis alelnök a szabadságharc esz méjét a kör életével hozta szépen sikerült összefüggésbe. A nagy tetszéssel fogadott beszédet Weiler Etelka remek cimbalomjátéka követte, utána a közönség a szilveszteri estély egyik kitűnő előadójának, Freund Pálnak művészies szavalatában gyönyörködött, mely után Füredi karmester játékát hallgatta meg szokott élvezettel. A műsor utolsó számát Forgács László és Binéth Ferenc szolgáltatták egy vig dialóg színészi zsenivel való előadása által. Műsor után vig táncra perdült a fiatalság, mely a hajnali órákig maradt együtt. EGYESÜLETI ELET. = Kaszinók egyesülése A Kaszinó közgyűléséről szóló tudósításunkban említettük, hogy a Kaszinó a Pápa és vidéki kaszinóval leendő egyesülés keresztülvitelére 20 tagu bizottságot küldött ki. Mint értesülünk, ugyané célból a Pápa és vidéki kaszinó szintén kiküldött egy 20 tagu bizottságot s e 40 tag már most folyó hó 22-én Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt együttes ülést fog tartani, melyen a két kaszinó egyesítését hihetőleg egészen simán ós közmegelégedésre el fogják intézni. = A Jókai-kör március 22-én, vasárnap 6 órakor Baját helyiségében estólyt tart — a következő műsorral: 1. Grieg. Peer Gyt Suite, a) Reggeli hangulat; b) Auitra tánca. Zongorán négy kézre előadják Paizs Ágnes és Gáty Lenke. 2. Aranyhajú Lóra. Horváth Bélától. Szavalja Szutter Mariska. 3. Szécby Mária és a vele fog lalkozó költői művek. Irta és felolvassa Nagy Gabriella. 4. A mai tánoról Előadja Geiger Edith. A zenekiséretet játssza Kiss Vilma. = A pápai Lloyd társulat múlt vasárnap délután tartotta közgyűlését Krausz József N. elnöklete alatt. A társulat múlt évi működésének s az 1908. évi költségelőirányzatnak ismertetése után nagy érdeklődés mellett ment végbe a választmányi tagok választása. A választmány régi tagjai újból meglettek választva, mig az üresedésben levő két helyre Beck Zsigmond és Wittmann Ignác téglagyáros kerültek be. — A kath. kör folyó hó 22 én, vasárnap délután 6 órakor felolvasó-estélyt tart a bencések tornatermében : 1. A szegény özvegy. Rátkay Lászlótól. Szavalja Wajdits Ilona. — 2. Airs Variets. Beziottól. Hegedűn előadja Jeszenszky Antal, zongorán kiséri Szentgyörgyi Sándor. — 3. A társadalom pszihikai alapjai. Szabad előadás. Tartja dr. Szinek Izidor. —• 4. Rhapsodia XII. Liszttől. Zongorán előadja Kertész Gizella. HETI ÚJDONSÁGOK. — Kossuth Tizennégy éve halt meg. Tizennégy éve halhatatlan. Szelleme — a népszabadság szelleme — örök időktől élt ós örök időkig fog élni. Herószok erejét öntötte abba a nemzedékbe, mely végig küzdötte a világtörténet egyik legfenségesebb szabadságharcát ós talpra fogja állítani valaha azt a nemzedéket, melynek szent feladata lesz a magyar függetlenség végső kivívása. Emlékét halála évfordulóján — tegnap — szivünkben a kegyelet érzésével ültük meg. Az országos függetlenségi és 48-as párt ünnepélyén a párt ügyvezető alelnöke, városunk orsz. képviselője, Hoitsy Pál áldozott szép beszédben a Halhatatlan emlékének. — Ferenc Szalvátor kir. főherceg folyó hó 18 án az ihászi csikótelepen hivatalos szemlót teljesített. Ihásziról visszatérvén kíséretével együtt fél órát a pápai állomáson töltött. Tiszteletére megjelent az állomáson Kralovánszky Gyula őrnagy, h. állomásparancsnok, kivel a kir. herceg szívélyesen elbeszélgetett, egész addig, mig kocsiját a budapesti gyorsvonathoz nem csatolták, melyen aztán kíséretével együtt elutazott. — Előléptetések a bíróságnál. Magyarország érdemes bírói testületáuak: nngy napja volt mult szombaton. A hivatalos lap ekkor hozta nem kevesebb, mint 1200 birónak a VII., illetve VIII. fizetési osztályba törtónt kinevezését. Az előléptetettek között találjuk járásbi róságunk legújabb tagját, Keméniiffy Aladárt, aki a VIII. fizetési osztályba járásbiróvá neveztetett ki. — Gyermeknap. Április hó 2 án és 3 án az országos gyermekvédő-liga idén is gyermeknapot tart, Kérjük kereskedőinket, hogy ezt a páratlanul humánus ügyet idén karolják fel melegebben, mint az — sajnos — tavaly történt. —• Eljegyzés, őszinte örömmel vettük a rózsás hirt, hogy Weisz Irénke úrhölgyet, Weisz Zsigmond helybeli kereskedő és háztulajdonos leányát eljegyezte Elekes Ignác, m. kir. állatorvos Pozsonyból. A két idős kapitány úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Szép szőke grófocskánk körmeit nézegette, de láttam, hogy szája szegletében megjelent egy könnyű remegés . . . nyilván undor ... 8 attól a pillanattól kezdve sokkal ' szimpatikusabbá vált szemeim előtt, mint előbb. ' Hanem az őrnagy ... az őrnagy ! . . . Vájjon csak tüntet a bestialitással ? Mert ilyen típus is van. Vagy valóban az ? A mulatsága ekkor már csinos kis dobzódáesá fajult. A vendégek versenyezve ittak és énekeltek. A tamburások legvérlázítóbb nótáikat hangoztatták. Némelyik körmeit vágta a sikoltozó hurok közé, s kiszakítva a lepattant húrt, hangszerével együtt zuhant az asztal alá. A többiek kacagtak. Mirko úr szolgái félre vonszolták az öntudatlan malacot, s befektették a kocsiszínbe. Künn a felvirágozott, lampiónokkal díszített kapu előtt szájtátók bámulták a mulatságot. Tizenegy óra felé az őrnagy még ivott, de homloka, arca hideg ós sápadt volt, mintha valami benső félelemmel küzködött volna. — Kolossale Dummheit ... — mormogta nehéz nyelvvel, s rámeresztette szemeit a főhadnagyra — ostobaság, Pepperl . . . was ? Pedig úgy van, mondom — nem elég, hogy tönkretette a szőnyegemet, de folyton alkalmatlankodik is az embernek. Mutogatja magát a kicsike . . . — Ne gondolj vele őrnagy úr — jegyezte meg óvatosan a főhadnagy. — Muszáj ! - dörmögte elkeseredve az őrnagy, s remegő ujjaival dobolni kezdett az asztalon — látnom kell, mert mutogatja magát otthon is, itt is . . . mindenütt! Mert nem vált semmivé, pedig tönkretette a szőnyegemet. Fehér teste fölemelkedik a szőnyegről s idomtalan szörnyeteggé puffadva mindegyre nő . . . nő . . . a bal melle alá lőtt seb mindegyre tágul, s csak úgy ontja a vért, mely mind a szőnyegre loccsan . . . mig a megdagadt, ónszínű, pöfeteg test végre kitöri a mennyezet falát, s ott formátlan tömeggé kavarodva, visszazuhant a szőnyegre... a szőnyegre, Pepperl . . . hogy még jobban tönkregye . . . „Pepperl" vigyázva távolabb húzódott az őrnagy mellől, r mintha most már szánalommal, semmint megvetéssel tekintett volna a majdnem nyöszörögve beszélő Herkulesre. Mit éreztem, nem tudom. Igazságosan itéltem-e, nem-e? Semmit. Úgy tetszett : sajnálom. De ez sem egészen bizonyos. Tizenkét óra után gyorsan borulni kezdett. A vendégek nem törődtek vele; senki sem sietett fedél alá. Csakhamar aztán megeredt a meleg augusztusi eső, s néhány pillanat alatt sűrű záporrá erősödve, végigpaekolta az ittas társaságot. A diszes papir-lampiónok elázva csüngtek drótjaikon. Valamennyi gyertya és lámpás egyszerre kialudt — sötétség borult a lakoma színhelyére. Egy nyitva felejtett ajtót valahol oly hevesen csapott be a zápor nyomában száguldó szól vész, hogy mindkét ablaka kitört, s az üveg fülsértő pengóssel tört darabokra a folyosó kövezetén. A szájtátók eltisztultak az utcáról — a guzlárok és tamburások egy része bemenekült az udvar végén levő cselódházba, a többi ott hevert az udvaron ós a tornácon, nem tudva, nem érezve boldog részegségében semmit. Az egyik zenész hosszan elnyújtott lábai a tornácról az udvarra lógtak. Azokon feküdt házigazdánk : Mirko ur. Haja arcába csapzott, összeszorított markában egy darab kenyeret szorongatott. A zápor végigmosta arcát ós átnedvesítette egész testét, de rettenetesen mólyen aludt a szerencsés apa: nem ébredt föl. A tisztek egymásután tünedeztek el a sötétségben. A két öreg kapitány mindegyre messzebb ós messzebb játszta magát az őrnagy oldala mellől, s egyezer csak nem voltak sehol. Minden köteles tiszteletük mellett a parancsnok iránt — okosabbnak tartották visszavonulni idejében, mig a parancsnok apathikus mélázásából ismét föl nem riad. Grófocskánk ott maradt. Nem szökött meg. Ugy láttam, ki akar tartani az őrnagy mellett. Szóval —

1 új csalódás. Ez az impertinensül szép szőke fiu egészen derék gyerek. Az őrnagy érzéketlenül, a jmámor — vagy tán nem a mámor — hatása alatt, minden iránt közönyös, tompa egykedvűséggel ült még egy darabig az asztal mellett. Nem akart megmozdulni. A zápor dőlt, pászmákban, mintha öntötték volna. Nem is érezte, gondolom, hogy ázik. Tekintete bambán meredt a földöntött boros üvegekre, szája rángatódzott ós ijesztően bárgyú mosolyra torzult. — Beérhetné vele . . . hogy tönkretette szőnyegemet ... — dadogta suttogva maga elé, s feje az asztalra esett. — Alszik — mondotta a grófocska, miután kitapogatta a sötétségben az őrnagy vállait — gyere, vigyük haza ! Fölemeltük ós vittük. Maglaj koromsötét, felázott utcáin zuhogó záporban, fólig megvakulva a ezembevágódó szélvész dühös csapásai alatt, lépésről-lépésre botorkálva cipelt hazafelé kőt fiatal ember — ha nem csalódom — egy nagyon szegény embert . . . Két óra tájban, éjfél után.