Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-03-21 / 12. szám
megszerzésével kell megoldani. A polgármester megígérte, hogy a tanács figyelme e dologra ki fog terjedni. Válaszát, valamint az összes előbbi interpellációkra adott válaszait úgy az interpellálók, mint a közgyűlés tagjai egyhangúlag tudomásul vették. Április 22-ére. Kellő számú képviselő hiányában úgy a vágóhid elhelyezésének kérdését, mint a ker. és ipariskola oéljaíra megvásárlandó ház ügyét április 22-én tartandó újabb közgyűlés napirendjére tűzték ki. Vita nélkül. Klára Sándorné ajánlatát, hogy Jókai utcai házát a város vegye meg, minthogy a városnak reá szüksége nincs, az előkészítő bizottságok javaslata értelmében egyhangúlag mellőzték. — A Máties János-féle alap bemutatott alapító oklevelét, melyet a vármegyével támadt kontroverziából kifolyólag a végrendelet pótlásáúl kellett készíteni, egyhangúlag elfogadták, tudomásul vévén, hogy a tébolyda céljaira tett alapítvány állaga jelenleg: 9183 K 37 f. — A város Sörház-utcai bérházában a Pántz Alajos által birt lakást Turi Nagy Jánosnak, Turi Nagy Jánosét pedig Scháffer Frigyesnek adták ki névszerinti szavazással egyhangúlag. — A pénzügyminiszter hez kérvényt intéznek, hogy a pápai kataszteri felügyelőséget sopronmegyei munkálataik bevég zése után Pápa város felmérésével és a város térképének elkészítésével bizza meg. Emeleti építkezések. A tanács azt javasolja, hogy az 5 éven belül épülő emeletes házak 12 évi pótadó mentességben részesüljenek. A pénzügyi biz. és áll. választmány ennek ellene van, mert addig modern építkezés nem képzelhető, míg a város csatornázva nincs. Lippert Sándor hajlandó megadni a tanács proponálta kedvezményt, mert a vizsor mentén pld. az általános csatornázás hiányában is épülhetnek emeletes házak. Dr. Lövy László egyáltalán helyteleníti a pénz. biz. felfogását, ezzel csak kényszerhelyzetet akartak teremteni, hogy a csatornázást mielőbb megvalósítsák. Dr. Hoffner Sándor utal arra, hogy a csatornázás hiányában az új emeletes házaknál folytonos mizériák vannak. Némely új ház szennye a Tapolcába van levezetve, ami éppen nem mondható egészséges állapotnak. A csatornázásra égető szüksége van a városnak, mindazáltal maga sem ajánlja addig létesítését, míg a város anyagi erőre nem kap ; a csatornázás 13°/ 0 pótadó emelkedést jelent, a fogyaszt, adóknak csak felerészben átengedése e pótadó emelkedést megszüntetné. Szokoly Ignác a mostanában történt építkezéseket minden tekintetben megfelelőnek tartja, pártolja a pótadó mentességet. Vágó László hallani se akar a csatornázásról ; Néhman Gábor a belső város csatornázását fontosnak tartja, de megvalósítára a belvárosi lakosság terhére történjék. Miután Gaál János s Keresztes Gyula a pótadó mentesség ellen, Billitz Ferenc pedig mellette szóltak, Csoknyay Károly főjegyző okolja meg a pótadó mentesség jogosultságát azzal, hogy a jelenlegi mind szélesebb körben történő építkezés a városra egyre nagyobbodó közigazgatási, világítási, vízvezetéki terheket ró. A városnak városi jelleget az emeletes épületek adnak. Hajnóczky Béla utal arra, hogy minden polgárnak egyforma érdeke, hogy a belső terület szépen legyen megépítve. Nem helyesli, hogy a tanács mindenféle limbusba enged építkezni, csoda, hogy járvány nem támad. Még Csurgay Gyula szólt röviden s aztán a dolgot szavazásra bocsátották. 31 en szavaztak a pótadómentesség megadása mellett, 41-en ellene s így a tanács javaslatát elvetették. A Kossuth-utca aszfaltozása. A Koseuth-utcai lakosok ismert kérvényére vonatkozólag három javaslat került a közgyűlés elé: 1. a tanácsé, hogy az úttestet aszfaltozzák, a költségek 1/ 3-át a háztulajdonosok fizessék; 2. a pénzügyi bizottságé, hogy a úttest bazalítörmelékkel javíttassák; 3. az áll. választmányé, hogy az aszfaltozással egyidejűleg készíttessék el a Kossuth utca csatornázása is, a tulaj donosok köteleztetvén a csatornázás költségeihez való hozzájárulásra. Hajnóczky Béla a kérelem elutasítását javasolja, a Kossuth-utoa osak most kapta meg déli végének — a város nagy megterheltetésével történt — megnyitását n már új terhet akar róni a városra, valótlannak mondja a kérvény azt az állítását, hogy az úttest rosz Matus György hivatkozik arra, hogy a Kossuth utca fizeti a legnagyobb pótadót s hogy ott lévén a legnagyobb forgalom, az idegenek az utca képe után itélik meg városunkat, a kérelem teljesítését javasolja. Dr. Körös Endre szerint nem a Kossuthutcaiaknak kellett volna e tárgyban kérelmezni, de magának a tanácsnak lett volna kötelessége javaslattal jönni. így az a látszata van a dolognak, mintha ez a Kossuth utca érdeke volna, pedig érdeke az az egész városi közönségnek. Az utca mizerábilis állapota tűrhetetlen. Radikális segítés tényleg osak az aszfaltozás volna, de ezzel ajánlatos addig várni, míg 4 év alatt a kövezeti vámpénztár a Fő- és Jókai-utoa aszfaltozásának törlesztési költségeitől megszabadul. Indítványozza: utasíttassák a tanács, hogy az úttestet bazalt makadámmal a legsürgősebben alapos jókarba helyeztesse. Lippert Sándor jónak tartja a makadám kövezést, ha jól kezelik. Hajnóczky Béla annak a véleményének ad kifejezést, hogy a déli rész rendezésével megszűnik minden baj. Végül a polgármester reflektált a Kossuth utca déli végének megnyitásáról mondottakra. Ha a képviselőtestület annak idején elfogadta volna az ő indítványát s a megnyitásnál érdekelt négy házat megvette volna, akkor még nyeresége is lett volna a városnak. A közgyűlés ezután elfogadta dr. Kőrös indítványát s az úttest sürgős és alapos megjavításával a tanácsot megbizta. Miután dr. Lővy László indítványára elhatározták, hogy a keresk. minisztertől ipari szakiskola felállítását kérelmezik, továbbá a Hosszú utoai lakosoknak a vízvezetéket egyhangúlag megszavazták s végül Nagy József rendőrnek juniua 1-től leendő nyugdíjazását kimondták, áttértek az öt éve kisértő alagcsövezés ügyére. Alagcső a Korvin- és Kuruc-utcában. Az áll. választmány az alagcsövezést illetve Bottka Jenőnek azt az indítványát, hogy az alagcsövezés költségeihez való hozzájárulásra az érdekelt háztulajdonosok szabályrendeletileg köteleztessenek, szintén a csatornázás (sokak szemében szinte mumusszerü) felemlegetésével akarja elütni. Dr. Kőrös Endre látván a nagy — bár indokolatlan — antipatiát a csatornázás ellen s tudatában annak, hogy ez osak a távolabbi jövőben valósulhat meg, a segítség meg gyorsan kell, az alagcsövezési szabályrendelet megalkotását pártolja. Dr. Hoffner Sándor szintén akarna segítői a veszélyeztetett házak tulajdonosain, de figyelmeztet arra, hogy ha e két utca megkapja az alagcsövezést, van joga követelni a Petőfi- és Bástya-utcának s ez a városra horribilis külön terhet ró, amitől a csatornázás megmenthetne bennünket. Rechnitz Béla utal arra, hogy a helyzet a Korvin- és Kuruc utcákban már tarthatatlan. Évek hosszú sora óta a háznak vízben állnak, az állott víz állandó bűzt terjeszt, kéri, hogy végre valahára adják meg azt, amit a városnak mint erkölcsi testületnek már régen megkellett volna aduia. Lippert Sándor felemlíti hogy az eddigi alagcsövezés fényesen bevált; mivel a piucevizet a vízvezeték okozza, talán a költségeket a vízvezetéki pénztárból lehetne fedezni. Lampérth Ferenc ós Ács .Ferenc szerint a bajt nem a vízvezeték, hanem a betömött kutak okozták, Keresztes Gyula azt állítja, hogy nagy baj nem lehet, mert különben a háztulajdonosok szabályrendelet nélkül is fizetnék a költségeket. Bottka Jenő azt a méltányosságot kéri és várja á közgyűléstől, amit a Felsőhosszu-utcaiak vízvezetéki kérvényével szemben tanúsítottak. Végül dr. Lövy László hangsúlyozza, hogy ahol legnagyobb a baj, ott okvetlenül segíteni kell s ezután a közgyűlés egyhangúlag utasította a v. tanácsot, bogy a szabályrendeletet készítse el s a legközelebbi közgyűlésre terjessze be. A kataszteri épület. A földszintes kataszteri épületre nézve a múlt közgyűlésben hozott határozatot azzal tolnak tornáca, az erkély, a kert, az egész kőház szines papiros lampiónokkal és viaszgyertyákkal megrakva, fénytengerben úszott. Az udvaron guzlárok és szerb tamburások játsztak, a fiatalság már jó korán táncra perdült és bortól, rákitól hevülten, tűzzel járta. Ott volt a tiszteletreméltó török kadi is, a község birája. Megérkezése után alig egv óra múlva azonban már úgy lerészegedett a jó öreg, hogy haza kellett vinni. Egy szolga lábait, es:y a fejét tartotta a bölcs kadinak, úgy oipelték és kacagtak, amint csak torkukon kifért. A lerészegedett igazság maga is kacagott; s egészen boldog volt, midőn kiszabadított lábával az egyik szolgát sikerült megrúgnia. Közben rágyújtott kopott, fénytelen hangján egy régi mohamedán bordalra, de folyton osak az első vers-sort nyomorgatta : „ibriki mei mera sikeszti Rebbi . . ." (boroskupámat eltöréd, óh Isten). Az udvar kataipafái alatt volt megterítve. Mirko ur kitett magáért újszülött trónörököse örömére : valamennyi asztal gazdagon meg volt rakva. Ennivalók, borok, virágok, egész halom. „Helybeli" urak, kicsi és nagy potentátok vegyesen, vagy húszan — huszonketten. És mi — a garnizón, összesen valami ötven vendég. De Mirko ur, amilyen zsivány volt máskülönben, most ragyogott az örömtől, s el tudta volna költeni apai szive nagy áradásában a szultán vagyonát is. A hosszú asztal legvégén, egy virágzó jázmin bokor alatt trónolt herkulesi termetű zászlóaljparancsnokunk : az őrnagy. Körülötte két idősebb kapitány és egy kivasalt bécai főhadnagy — szőke és fehér, mint egy kisasszony, s egymaga illatosabb két patikánál. Máskülönben báró volt a szép ifjú s nyilván azért nyomult mindenkor oly közel az őrnagy lakkoipőjéhez, mert az meg gróf volt. Gróf Dillmont Fülöp. Melléknéven : sörkirály őfelsége. Szeretett inni, — most is elemében volt. Hatalmas alakja mintha még megnőtt volna egy fejjel; tüzes tekintete diadalmasan cáfolgatta az agyára nehezedő mámort, mely lábait és nyelvét ostromolta, győzelmet azonban nem tudott ő rajta venni. Csak a nádat nyomja le porig az orkán : a tölgyfa ellenáll — mondotta önérzettel, míg kissé téveteg kézzel újra meg újra megtöltötte a számára hozott félkupás diszpoharat. — A legrégibbb tölgy ivadéka is tölgyfa — magyarázta, a szép szőke főhadnagyhoz for dúlva — te ezt érteni fogod, lieber Pepperl . . . was ? — Értem, őrnagy úr — intett fejével a grófocska. Grófocskáuk különben tökéletesen józan maradt, s borzasztó rosszul érezte magát ebben a vigan ordítozó „barbár" társaságban, melynek jókedve a kikotyogtatott üvegek arányában mindinkább szilajodott. — A tölgy ivadéka nem lehet se olcsó fenyő, sem törékeny fűz . . , was ? . . . tódította ugyanazt a témát az őrnagy, miközben ismét ivott, — családom minden tagja tölgyfa volt . . . himmel sacrament, a vlámische Familie 1 . . . XIV. Lajos idejében egész Frankhon ismerte a Dillmont nevet. Gascogne övék volt. Méltóságuk, gazdageáguk nagy és örök időkre szóló . . . Bár nem így volt, mert mindent elseper az idő. Úgy van, kedvesem, Pepperlim, mindent . . . még a tölgyfákat is. Az idő verflixt ránehezedett családomra. Egyik hiba a másikat szülte . . . azt kell hinnem, hogy családom tagjai rendre megőrültek . . . Az őrnagy megrázta szakállas, kemény fejét; mámoros tekintete tűnődve révedezett a levegőben, mely tele volt lármával, borgőzzel és forrósággal. — Félix Dillmont Párisban pocsékolta az ősi vagyont, s néhány évi őrjöngés után tüdővészben halt meg. Fiai belekeveredtek az 1608-iki MIT IftYIIMK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES l?AT>páo Millenniumi nagy éremmel ~ rUird b ' kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyviz, a gyomor égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borviz 1 oicsóbb a~dariznéi! Mindenütt kaphatói Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (1) Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
