Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-21 / 12. szám

V. évfolyam. 12. szám. Pápa, 1908 március 21. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész 6vre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)H. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az eskü. Haj! az az eskü! Az a büszke, bátor eskü, mit a hatvan év előtti zimankós márciusi napon először a költő-vátesz ajaka mondott el, de elkopott, de színtelen lett már. Tüzes ifjak izzó hévvel deklamálják és némán, szinte idegenkedve hallgatják az idősebbek. A szavalók még nem érezhetik, de a hallgatók mélyen érzik a keserű szemrehányást, az önvád marcangolását, amért nem tartották meg a szent esküt, a dicső fogadalmat. Avagy tán szabadok vagyunk? Politikai, közgazdasági, nemzeti életünk minden szabad megnyilatkozása nincs-e még inkább gúzsba kötve, mint volt ama nagy márciusi nap előtt? De — mondják — a lélek, a gondolat szabad. Láttuk azt is, hogy meddig. Amig nem lesz rebellis. Amig hivséges, lojális, meghunyászkodó. De ha egyszer olyan lángot vetnek a lelkek, aminő lángolás közepette a 48-adiki március dicsősége világgá áradt, akkor más formában, de csak megint nyakunkon van — a cenzúra. És azért mi csak esküszünk. Azaz mégis: esküszik az ifjúság, a férfiak pedig fázósan összeborzongnak és komoran földre szegzik tekintetüket. Színészek. Máskor így szini szezón előtt szinte obligát volt, hogy a helyi lap a n. é. közönség b. pártfogását esdve kérje Thália pajai számára. Amióta azonban a szinészet az embereknek valóságos életszükségletévé lett, ami nélkül ép úgy nem tudnak ellenni, mint mondjuk, a rendes napi szellemi táplálék: az újság nélkül, azóta a szezónt köszöntő hazafias szólamok bátran elmaradhatnak. Mint mindent, úgy a szinészetet is kezdjük már a rideg, de célszerű szociális szempontból tekinteni. És ebből a szempontból tekintve a szinház nem egyéb, mint bár kulturális célzatú, de lényegileg mégis üzleti vállalkozás. És ha az üzleti vállalkozást tovább elemezzük, előttünk áll a tőkés, a színigazgató s a munkások, a színészek. Nem speciaiiter az ide jövő színtársulatról szólunk, de általánosságban elmondhatjék, hogy kevés tőke szipolyozza ki a munkást inkább, mint a színházi tőke. Megdöbbentő csekély fizetésért játszanak ebben az országban színészek és színésznők. A férfiakat ez által a legképtelenebb anyagi züllésbe, a nők egy részét azonban olyan mellékkereset hajszolásába kergeti bele a tőke, ami mindennek mondható, csak tisztességesnek nem. A tőkét ebben a szipolyozó műveletében az a túltermelés segíti elő, ami egy-ket évtized óta színészi pályán mutatkozik. Úgy véljük: sajtó és társadalom akként segíthetnek a szinészet szociális bajain, ha azokat, kiknek sem tehetségük, sem képzettségük nincs a pályára, minden módon iparkodnak onnan elzavarni. Ez által szűnik a túltermelés, a verseny és a szinész megkaphatja megillető bérét. Városi közgyűlés. — 1908 március 8. — A csütörtöki közgyűlés tárgysorának majd minden fontosabb pontja a csatornázás kérdésébe ütközött bele. Ez az ütközés mindannyiszor a türelmetlen elszörnyüködés olyan moraját idézte elő, mintha az a csatornázás valami hallatlanul káros intézmény, végtelenül könnyelmű vállalkozás volna, melyet tán utódaiuk utódai is megsiratnának. Mi sem tartozunk azok közé — ha ugyan vannak ilyenek — kik a csatornázást mai financiális viszonyaink között megvalósítandónak tartják, ámde tény, ami tény, hogy a csatornázásnál üdvösebb közegészségügyi intézmény egyáltalán nincs és ha végre valahára csakugyan megjö az a régóta igért állami segítség, akkor a csatornázást meg kell valósítani. Meg kell, nemcsak a mai nemzedék érdekében, de azért is, hogy a jövő generációk áldva emlegessék a mai nemzedék emlékezetét. Megnyitás. Mészáros Károly polgármester a gyűlést megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Kobera Károly, Billitz Ferenc, Valter Sándor és Lamperth Ferenc v. képviselőket kéri fel. A műit ülés jegyzőkönyvének felolvasása után az elnök részvéttel emlékezik meg Klein Jónás v. képviselő elhunytáról s bejelenti, hogy a törvényhatóság több hozott képviselőtestületi határozatot jóváhagyott. Interpellációk. Napirend előtt egész sor interpelláció volt. Pados József a Veszprémi ut keleti oldalán levő gyalogjáró tarthatatlan állapotát hozta szóba. A polgármester kilátásba helyezte, hogy a legközelebbi gyűlés e tárgyban megfelelő javaslatot hoz. Dr Lakos Béla a Zrínyi utcának a Batthyáuyutcáig egyenes vonalban leendő meghosszabbítását célzó kérvény sorsa iránt érdeklődött, mert az utca megnyitása azon vidék lakosságának vitális érdeke. A polgármester azt válaszolta, hogy az ügy jelenleg a mérnöki hivatalnál van és az áprilisi közgyűlésre remélhetőleg előterjeszthető lesz. Marton Antal a disznópiacnak a város belső területére visszahelyezése targyában szólal fel. A jelenlegi elhelyezés óriási kárára van úgy az iparnak, mint a kereskedelemnek. A polgármester kijelenti, hogy kész az elhelyezés ügyét újból tárgyaltatni, ha valaki megfeldlő jó helyet ajánl. Végül Kovács Sándor az Erzsébetváros nyugati rendezésének kérdését szóba hozta, amelyet előreláthatólag némely teleknek már most A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. AKKORDOK. I. MegjöUél hát! Mindössze néhány hét volt, Mig nem láthattam rózsás arcodat, De mintha hosszú évek lettek volna —S mily kinos évek . . . Minő hangulat . . . Megjöttél hát! Es jöttöd nyomán eltűnt A zimankós tél. Itt van a tavasz! Te hoztad a pompáját, ragyogását, A Te szemed tüzétől virul az! II. Oh, azt az egyet szeretném megérni, Hogy rám ragyogjon legszebb pillantásod, S bennem álmaid büszke, nagy királyát, Az első férfit lássad! Testet öltene a hűség, a jóság, Valóra válna hosszú, régi álmom . . . Oh, ne mondd azt, hogy nem lehet valóság, Hogy marad örök álom. Katona Iván. A tönkretett szőnyeg-. Irta: Abonyi Árpád. Tízenkét évvel a vérontás után Maglajról is eltűnt agyonvert huszárjaink árnya. Bánatos emlékezetük évről évre enyhébb, homályosabb, bizonytalanabb lett a mindent kiengesztelő idő szürkeségében, mely az ő emléküket is bevonta patinával. A sürün váltakozó maglaji helyőrség hűségesen megkoszorúzta ugyan sírjaikat a vérontás forduló napján : az élet azonban az élőké és nem a halottaké. Nem örök ezen a világon semmi, s be jó, hogy így van . . . Abban az évben, midőn magam is ott iparkodtam beletanulni a semmitevés tkeleti gyönyö reibe, immár egy szó sem esett a szegény huszárgyerekekről. Repüljön nevük emléke szélnek : az élők munkája más. A helyőrség legénysége különben is javarészt csupa fekete potáju, zömök marosmenti virágszál volt : hírét sem hallá tán a régi vérontásnak, s azonképen viselkedének a zászlóalj tisztjei is. Egyéb bajuk volt: viaskodni kellett a nyári forróság, a szolgálat mindent eltompító egyformasága s főlqg az unalom ellen, melynek rettentő mélységeit még ma sem képes megjárni fantáziám. Egy képtelenül forró nap délutánján azzal a hirrel fogadott kvártélyomon a bakám, hogy jelenti alássan, itten járt az imént a félszemű Mirko kereskedő, kitol a borokat, söröket, subickokat, teákat, meg az „nádmézeket" (fehér cukor) vásároljuk, s aszonta, hogy tessen megtisztőnyi házát, akiben ma este nagy fene mulatság lészen, mivelhogy tiumagzattya született Mirko urnák. Ott leszriek a többi tiszturak is egy szálig Mert hogy aszonta a Mirko ur — s haj, mi nagy örömben vala, szinte fütyült, meg táncolt a bugyogójában — hogy Őrnagy ur is ott lesz. Nem tréfa, de bizony magam is osepp hijján táncra nem perdültem erre a kellemes hirre. Végre valmi ! Nem sok, egy kis szórakozás, — de mégis valami. S ha csak egy homokszem is a tó vizére ejtve : legalább megrezdül kicsinyt a pállott víztükör és ha lehelletkönnyen is, de rao zog, s ez már az élet. Üdv neked, dicső Mirko, nagy ember ! Egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy e kitűnő bosnyák krájzlerosnál ravaszabb svihákot voltaképpen kettőt sem sikerült legazembereznem. De el van feledve és minden megbocsátva : a kilátásba helyezett vidám kis kutyaütés megment a teljes elzülléstől. Mirko egész nap szaladgált, s estére házáEmels «l étvágyat ét • trmülyt. nicftzQntetl a köhOgíet, viladlkol. í|jrli nudlit Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánivm. Minthogy értéktelen utánzatokat ír kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti etoimagolúet. Roehe a Kaptató orrooí rendeletre • gyöcraxertArafe b*a — A/a üvegenkfat 4 — knroM.