Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-03-14 / 11. szám

V. évfolyam. 11. szám. Pápa, 1908 március 14. PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Elifizetési árak: ügész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára'24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Március J5. Harangok zúgása Nem hív ma bennünket. Mégis imádságra Kulcsoljuk kezünket. Külön templomunkba Ma nem sietünk; Egy a templomunk ma, Egy az Istenünk! Magyar lelkeknek ma Egy a hitvallása, Magyar sziveknek ma Egy a dobbanása. Együtt száll ma égre Imánk, énekünk, Az: mit hatvan éve írtak meg nekünk. Hatvan éve . . . régen . . Szinte már feledjük. — Megsiratjuk szépen S rendre eltemetjük Annak a szent napnak Dicső hőseit. . . De ma föltámadnak S elénk jőnek itt! Homlokukon tüske, Patakzik a vérük . . . Egy halovány, büszke Ifjú a vezérük. Lant van a kezébe', A szívében dárda . . . És szól: „Hatvan éve Ez volt im a gárda!" „Március szent napján Talpra, haj! mi álltunk; S vész, vihar szakadtán Se roppant meg hátunk! És remegve, félve Nem ejtettük sárba-. Szív-vérével védte A zászlót a gárda! „És nem alkudoztunk, Váltva hitet, elvet; Sírig kitartottunk Szent jogaink mellett! Ellenünk ha ronta Háládatlan fajta: Amúgy kuruc-módra Végig vertünk rajta!" „Álltuk kardra-vérre Ha mit szóval mondtunk, Zsarnokok fejére Meny köveket szórtunk! Bilincseket téptünk, Trónokat döngettünk. Eldobtuk az éltünk', De — megtartónk eskünk' !" . . . S eltűnnek ... A lelkünk Nehéz vádat érez. — Jertek, emelkedjünk Költőnk szelleméhez: Szabadságunk szentje Oh, el ne ítélj még; Márciusod lelke Nem halt meg, itt él még. Nem halt meg . . . alszik csak, Ébredését várja. S hajnala ha pirkad: Dalod szent szavára Megint talpra áll itt A gárda, a régi, S a zászlót halálig Úgy, mint ti — megvédi!. . . Lampérth Géza. Hatvan év. Két emberöltő telt el a legendás nap óta. Azok közül, kik tanúi voltak, alig él közöttünk csak egy-kettő is, akik pedig megteremtették, azok mind elhagyták már az élők birodalmát. Csupán nevük és emlékezetük maradt fenn minden időkre. Hatvan év számot tevő idő még egy nemzet életében is. Mélyreható, nagy változások jöhetnek ennyi idő alatt létre, olyan változások, melyek a nemzet legvitálisabb politikai és gazdasági érdekeit érintik, melyek az általa lakott föld tulajdonjogára vonatkozhatnak, melyek a nemzet bukását vagy feltámadását idézhetik elő. Hódíthat országokat s meghódíttatván lehet más ország provinciája. Erősödhetik vagyoni és szellemi javakban és elkorhadhat meddő tétlenségben. A hatvan év, mely a 48-iki március óta elzúgott felettünk, jóból és rosszból A „PÁPÁI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Zarándy Ág-nes. Irta: Kövestuti Jenő. Évenkint meg szokott fordulni egyszer a falunkban. Ha tavasszal nem jött, vártuk nyáron ; ha akkor sem jött, az ősz el nem múlt a látogatása nélkül. Nagyszélü, sárga szalmakalapja két színehagyott szalaggal volt fonnyadt állához kötve. Szikár testén régi divatú ingvállt viselt. A dudás ujjak meztelenül hagyták sovány karjait. Viselt rongyait az ölébe szedte, féltvén a sártól, a portól. Fakózöld ernyőjét mindig felnyitva hordta, legfeljebb akkor eresztette le, ha kőért nyúlt, hogy megdobálja annak a háznak ablakait, ahol nem elég tisztelettel fogadták. Csak az uri házakat látogatta meg. Nem kért és nem is fogadott el semmit, uri ebéden, vagy ozsonnán kivül. Hanem ezt megkövetelte. Ha valamelyik háziasszonynak az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a cselédszobában vagy éppen a konyhában teríttessen számára : szörnyen felháborodott e méltatlan bánásmód miatt. Éhezett inkább, minthogy a méltóságán ejtett csorbát elszenvedte volna. Nemesi származására hivatkozva, a vendégszobában követelt magának helyet s az ebédlőben, az asztalfőn. A második hellyel sem akart megelégedni. Méltatlankodásaiban nem ismert batárt. Fénytelen szemei villogtak s bágyadt, sovány ajkai átkokat szórtak tehetetlen haragjában. .Lármázva, hadonázva ment ilyenkor az utcán végig, keresve egy másik uri házat, ahol miudenek előtt sérelmeit panaszolta el. Pajkos paraszt fiuk ilyenkor körül vették, kisérték házról-házra s utána kiabálták: „bolond kisasszony, bolond kisasszony !

u S ő hátra-hátra tekintve, boszusan rázta meg sovány ökleit, kicsi fejét, melyről nagy rendetlenségben csüngtek alá fésületlen fürtjei. Apró gyermekek félve rejtőztek előle ágy alá, kálybasarokba. Pedig nem bántott senkit, nem törődött senkivel. De ha szőke férfit látott, azon rajta felejtette révedező tekintetét, nézte hosszan, mintha régi, ismerős vonásokat vélne felismerni a szőke fürtök alatt. Aztán megkérdezte : nem Eleknek hivják e, szőke ur ? S ha tagadó választ kapott, epedőleg kérdezte : — Ismeri ön, uram, Barcay Eleket ? Nem harcolt vele ? A Ferdinánd-huszárok közt volt és szép tisztséget viselt. A forradalom után ő is bujdosott. Mindenki haza került, csak ő nem . . . Szívtelen emberek ilyeukor, hogy megtréfálják, beszéltek bizonyos Barcay Elekről, aki most is bujdosik odalent a Mecsekben, mely halványkéken ellátszik egészen felső Tolnáig. Vagy azt mondták neki, hogy Barcay haza került a száműzetésből s most ott él Fehérmegyében egy idegen nővel, elvonulva, abban a kicsi faluban, amely a szőke Duna partján van. Ilyenkor a boldogtalan leány összeszedte gyorsan hitvány holmiját s futott le sugárzó arccal délnek, amerre a Mecsek halványkék tömege mosódik el a messzeségben, vagy sietett dult arccal fel, északra, hogy megkeresse azt a falut, ahol a régi kedves idegen nőt boldogítva tölti napjait. Rohant végig az utoákon, krinolinja furcsán himbálózott sovány tagjain, hosszú haja rendetSirolin Emeli az étvágyat fa a ttaiaülyt. «ic|»zO»tetl a köhögéit, váladékot. «|jeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen iiAmialan tanár ét orvot által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat it kínálnak, kérjen mindenkor „Rorhe*

4 eredeti csomagolást. F. H«ffmaiB-U Rtche A C«. Basel (Srije) Roehe" 1A orrosJ rendelt tre a fyAcytiertirafe* has - A/a Uvefenklat 4.— knra**.