Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-02-22 / 8. szám
viszonyaink nagymérvű megrázkódtatását vonja maga után. Természetes, hogy kinn Amerikában itt vannak teendőink, de nem ügynököket kell tartanunk odakinn, mert ezek csábítása nem hozza haza odaszakadt véreinket, hanem hazai viszonyaink javításával kell őket hazavonzani. Mindazáltal szükségesek odakint is egyes intézkedések, különösen a konzulátusok fejlesztése, hogy ügyes-bajos dolgaikban bizalommal fordulhassanak oda és érezzék a hazának védő karjait. A magyarságot azonban magyarnak megtartani csak Magyarországon lehet, Magyarországban pedig meg tartani osak úgy lehet, ha céltudatos nagyarányú gazdasági politikát és igazán szabadelvű belügyi politikát érvényesítünk. * Mint értesülünk, a tanulmány legközelebb teljes egészében nyomtatásban is megjelenik. Pápai Takarékpénztár. A Pápai Takarékpénztár holnapután tartja XLV. évi rendes közgyűlését, melyre az igazgatóság egy minden tekintetben eredményes év zárszámadási adatait terjeszti elő. Igaz ugyau, hogy a tiszta nyereség néhány ezer koronával kisebb a mult évinél, de ha figyelembe vesszük, hogy árfolyamveszteség oimen majdnem 42.000 K-át irt le az igazgatóság, mely összeg valóságos rejtett tartalékot képez s hogy e nélkül az óriási leirás nélkül a tiszta nyereség meghaladta volna a 100.000 K-t, nem tulozunk, ha azt mondjuk, hogy a mult esztendő egyike volt a takarékpénztár legeredményesebb üzleti éveinek. Mindenkinek élénk emlékezetében van a múltév második felében jelentkezett roppant pénzdrágaság, Budapesti pénzintézetek vagy egyálta Ián nem, vagy csak a normálist jóval meghaladó kamatláb mellett adtak kölcsönöket. A Pápai Takarékpénztár ezt a drágaságot alig érezte. Felemelte ugyan az év utolsó negyedében a betéti kamatlábat 4 1/ 2°/ 0-ra de inkább osak azért, hogy bitosítsa magát a tekarékbetétek elhúzódása ellen nem pedig azért, mintha szüksége lett volna nagyobb mérvű betétekre. A visszleszámítolási csak 93.000 K erejéig értékpapírjai, lombardirozását pedig csak 173.000 K erejéig vette igénybe, mind a kettőt csak rövid ideig, amit mutat az a körülmény, hogy visszleszámítolási kamatra csak 287 K-t, lombard-kamatra pedig csak 1368 K-t fizetett ki s év végére mind a visszleszámítolási, mint a lombard kölcsönt kiegyenlítette. Az egyes üzletágak mind emelkedést mutatnak. így emelkedett a betétek összege kerekszám ban 140.000 K-val, a folyó-számlái adósok tartozása 42.000 K-val, az ingatlanokkal biztosított kölesönök állaga 340.000 K-val, a december 31-én tárcában levő váltók értéke 32.000 K-val, vagyis mindezen üzletágak eredményesebben zárultak, mint az előző évben s hogy emelkedésük a jövedelem terén hasonló fokozódást nem idézett elő, azt, mint jeleztük, tisztán és kizárólag az értékpapírok árfolyamánál mutatkozó jelentékeny, de nem tényleges, hanem o«ak papiroson levő veszteségnek tulajdoníthatjuk. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság nyeremény felosztási javaslata a következő : a 60.002 K 31 f rendelkezésre álló nyereséghői fordíttassák 5000 K a tisztviselők éi szolga, 250 K a biztosítási tisztviselők és szolga jutalmazására, 2000 K jótékony célokra, 45.060 K részvény osztalékra, 4000 K a külön tartalék alapra, 1000 K a nyugdijalapra, 1000 K a jubileumi-alapra, a maradvány pedig 1752 K 31 f vitessék át a jövő 1908. évi számla javára. Az igazgatóság javaslatának elfogadása esetén a részvényesek vagyona részvénytőkében, tartaléktőkében stb. 77L796 K 88 f-re rug. Az igazgatósági jelentés meleg hangon emlékezik meg az intézet érdemes volt elnökének Bermüller Alajosnak működéséről, ki Budapestre költözvén, elnöki állásáról időközileg lemondott. Bermüller Alajos, mint az intézetnek előbb igazgatósági tagja, majd alelnöke s végül elnöke egy negyed századnál hosszabb ideig vezette az intézet ügyeit Szakértelme s ügybuzgósága jelentékeny mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az intézet virágzásának mai fokára emelkedett. Távozása után az elnöki állást Galamb József intézeti alelnök, mint helyettes töltötte be, ki mellé az igazgatóság az alelnöki teendők végzésével Karlowitz Adolf igazgatósági tagot bizta meg. A helyettesek buzgó tevékenységére alig mondhatnánk nagyobb elismerést, mint azt, hogy az intézet vezetésében a távozott elnökhöz teljesen méltóknak bizonyultak. A közgyűlés, mint azt ismertetésünk elején íb jeleztük, hétfőn délelőtt 9 órakor lesz az intézeti épület dísztermében. A YAROSHÁZÁROL. Városi közgyűlés. — 1908 február 17. — Régen volt a képviselőtestületnek népesebb gyűlése, mint e héten hétfőn. Megtörtént az a ritka eset, hogy oly ügyben, mely határozott számú képviselő jelenlétét kivánja, ujabb gyűlés közbevetése nélkül lehetett határozni. Határozott is a képviselőtestület, a rideg negáció álláspontjára helyezkedve, ami mindenesetre gondolkodóba ejtheti azokat, kik a város életképes fejlődését szeretnék biztosítani. Tudósításunk itt következik: bányatelepeken keresnek alkalmazást. Saját hazánk, főleg Budapest magyarosodásából vett analogiá jávai igazolja, hogy a városi élet asszimiláló ereje ellenállhatatlan s ez az erő sokkal gyorsabban hat Amerikában, ahol a városi élet sokkal fejlettebb, mint nálunk. A magyarság jövője osak egy módon biztosítható ; a visszavándorlás lehetővé tételével, de ennek eszközeit nem Amerikában kell keresnünk, hanem itthon kell annak feltételeit megteremtenünk. Nem policiális intézkedések segítenek, hanem olyanok, melyek az itthonmaradást kívánatosabbá teszik a kivándorlásnál. Meg kell szüntetni a hazai és amerikai közgazdasági és általában közviszonyok között levő nagy különbséget, ha azt akarjuk, hogy kint levő véreink visszatérjenek. Az erre vezető utak elsője a céltudatos birtokpolitika. A kötött birtok kérdése áll itt előtérben s oda kell hatni, hogy a városi tulajdont képező birtokok minél előbb parcelláztassanak, a a parcellázó bankok pedig ne űzhessenek földuzsorát, mert ez oda vezethet, hogy inkább Amerikában vesznek földet s telepesznek meg, mint farmerek, ami pedig egyenlő volna az illetők végleges elvesztésével. Szükséges továbbá nagyszabású iparpolitika, mely megszüntetheti a hazai és ame rikai bérek között levő óriási különbséget. A kivándorlók átlagos bérjövedelme 1 dollár 74 cent, vagyis 8-50 K, a magyar mezőgazdasági munkásé 1*97 .K. E különbség csábító erejét csak az ellensúlyozhatja, ha a mai extenzív gazdálkodást ipari kikészítés céljaira való termelési ágak művelése váltja fel. A mezőgazdaságnak a hazai iparban kell nagyobb fogyasztóra lelni, hogy a béreket emelhesse. Amerika is azáltal vonzza a nagy tömegeket, hogy iparát nagy arányban fejlesztette. Ugyanennek köszönheti Németország is azt, hogy a kivándorlás ma már onnét 15-szörte kisebb, mint tőlünk. Ebben kétségkívül fontos tényező volt egyébként Németországban az aggkori bizto sítás behozatala is. Mindezeket meghaladó jelentőségűnek tartja a felolvasó: a bérek és az elsőrendű szükségletek kielégítésére szükséges összeg közötti arányt. Mig ugyanis a bérek Amerikában a hazai bérek többszörösét teszik, addig a hús, zsír, liszt, zöldség, stb. ugyanoly áron kapható, mint nálunk. Egy munkás átlagos ellátása ott 45 cent, az átlagos keresetnek negyedrésze és így keresetének háromnegyedrészét megtakaríthatja. Náluak ahhoz, hogy valamit megtakaríthasson keresetéből, osak úgy juthat a munkás, ha nem táplálkozik rendesen, ha nem eszik hust. Ez a legvégzetesebben ha^ó ok a kivándorlásra s azért javítani kell közellátási politikánkat, melynek végzetes hibája, hogy előbb jött a tápszerek exportja, mint a belföldi fogyasztás kielégítve volna. Reformok kellenek végre a belügyi politika egész vonalán, hogy az amerikai eszméktől szaturált munkás ne érezze az ottani és hazai közviszonyok disparitását, mert különben visszatérésük beiárnyas pihenőt igért. Nem sokat gondolkozott, hanem merészen kapaszkodott felfelé. Fiatal volt, vágyott az új, szokatlan után, jól esett lerázni magáról az oly nehezen tűrt békókat. Szép, finom arca kipirult a megerőltetéstől, lábai remegtek. Persze, nem aszfalthoz szokottnak való út volt ez. Egyik kanyarulatnál majdnem összeütközött valakivel. Fiatal férfi volt. Tágra nyitott szemekkel, óriási meglepetéssel, szinte hihetetlenül bámult a lányra. Eta lett először ura a szónak. — Szentgály ! . . . Csakugyan maga az ? A véletlen öröm leplezhetlen kifejezésével nyújtotta feléje kezeit. — Eta — válaszolta amaz — alig hihetek szemeimnek. Hogy jut maga ide? — Ugyanezt kérdezhetném ón is. A csodákban, természetfeletti dolgokban valószínűleg nem hisz, így a magam részéről egész egyszerűen kijelentem, hogy a szokásos közlekedési eszközök igénybevételével tegnap este érkeztünk. Szintén fürdőzik ? — Igen. Ki hitte volna, hogy a szabadságom ily nagyrabecsült találkozáshoz juttat ? Eta arca még pirosabbra vált. Felnézett a férfira s azt gondolta : csakugyan, némi hálával ő is adősa ezért a sorsnak. Egy hirtelen pillantással meggyőződött róla, hogy Szentgály ma még csinosabb, mint két év előtt volt. Hirtelen, óriás nagyságban emelkedtek fel előtte az akkori események : mikor ő bolondul, őrülten szerelmes volt ebbe a kicsit hideg, zárkózott modorú fiatalemberbe, kit Füred összes hölgyvendége roppant érdekesnek talált. így esett, hogy Eta hódításai között a főhelyet Szentgály neve töltötte be. Mert a fiatalember erre a hitre csakugyan hatá rozottan okot adott. Meglepő volt azután, hogy a fürdőből való távozásuk után a találkozást sohasem kereste. Eta hosszú ideig nagyon boldogtalannak érezte magát miatta, keservesen elsiratta széthullt reményeit, de lassan-lassan mégis csak megnyugodott. Leányos ábrándjai között azonban még mindig gyakran szerepelt Szentgály. Benne látta a nemes eszmékért lelkesülő, fenkölt gondolkozású, minden anyagiasságtól ment férfiideált. Nézetei, melyeknek akkor oly szívesen adott kifejezést, hű tükrét mutatták a pénz által nem befolyásolható, tisztán ideális léleknek. Most valami mámoros öröm töltötte el a leány lelkét s hajlandó volt véletlen találkozásukban a sors ujját látni. Némi zavarral kezdett általános, közhelyekkel tele társalgást, de néha megakadt s alig tudta a mondatait befejezni. — Fel igyekeztem a hegyre, de azt hiszem, csakugyan elragadtattam magam. Mama nyugtalan lesz miattam. Visszafordult . . . Roppantul izgatott volt. Szentgály hoBezan rajt pihenő sötét szemei megfosztották minden nyugalmától. Mintha levegőben kóválygó veszélyt érezne, mdnekülni kivánt. — Őszintén sajnálom, hogy megjelenésem felébresztette elragadtatásából — kezdte kicsit neheztelően Szentgály. — Csakugyan oly igen szereti az erdőt ? — Emlékezhetne, mennyire óhajtottam két év előtt is ilyen erdővel borított hegyet. — Csakugyan. Maga akkor meglehetősen el is zárkózott a kirándulások elől, osupán azért, mert nem nyújtották volna azt, amit óhajtott. — No, nemcsak épen az tartott vissza, de tudja, a társaság egyes tagjai ellen is emelhettem volna kifogásokat. Ott volt például az a meggazdagodott paraszt kisasszony. A Barátos — emlékszik ? Micsoda jeles alak volt az. Néha valósággal nevetési inger fog el, ha felidézem emlékembe a szegény, lehetetlenül felcicomázott, ködmönszagu, nagytalpu, esetlen teremtést. Hiszen, Istenem, elvégre az nem baj, ha valaki nem születik grófnak, osupán a mértéktelen kapaszkodási vágy riasztja vissza az embert. Hogy képzelhette az el, a kicserzett bőrével, zsák-alakjával, hogy uri ember szeme megakadjon rajta ? Mert férjvadászaton voltak, az bizonyos. Majdnem befonták a szegény, kövér Maleczkyt — emlékszik ? Szerencséjére, még idejekorán megugrott. És mint kapkodtak fühöz-fához. Persze, vénecske is volt már a lányka ! Roppantul tudott boszantani, ha láttam, hogy jobb modorú emberek észre tudják őket venni, csak azért, mert tárcájuk tömött. Utáltam mindig az ilyen megvehető publikumot. Azt tartom, ha valakinek a barátságomat szivből nem ajándékozhatom, lealázó rám nézve, ha meggyőződésem ellenére, eladom azt. Szinte kíváncsi lennék tudni, mi lett velők ? Akadt-e hal a horogra ? Valami üresfejü hozományvadász könnyen lépre kerülhetett. — Ah, nézze osak ezt a képet! Nem érdemes e, hogy az ember kiosit kifárassza lábait, ha ebben gyönyörködhet ? Mint valami színes panoráma, fekszik alattunk a vidék, tele mozgalmas lüktető élettel. Szinte a föld szivdobbanását érzi az ember. Nem gyönyörü-e ? — Igen — felelte Szentgály olyan fojtott,
