Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-15 / 7. szám

SZEMLE. Állat az emberben. A mármarosszigeti akasztás hajmeresztő részleteinek kiszinezésében egymással versengett a fővárosi sajtó minden organuma. Kiküldött tudósítók és egyéb „saját külön-"ök hosszú hasábokat szenteltek annak, hogy mentül hivebben rajzolják le az elitélt végperceit. És nem akadt egyetlen lap, mely bátor lett volna megirni, hogy az a borzasztó 20 perc, amit egy — bár elvetemült gonosztevő — de mégis ember, a bitófa előtt tölt, az szégyenfoltja a XX. századnak és megtagadása a sokszor hangoztatott humanizmusnak. A kultúrtörténetnek alig van csudálatosabb jelensége, mint az, hogy az a hatalmas mozgalom, melyért Voltairetől kezdve másfél évszázadnak majdnem összes nagy elméi sikra szállottak, t. i. a halálbüntetés eltörlése mind máig nem tudott diadalmaskodni. 1764-ben azt irta a halhatatlan Beccaria: „Képtelenségnek tartom, hogy a törvény, a közakarat kifejezése, mely utálja és bünteti az emberölést, azt maga is elkövesse, s a polgárokat a gyilkosságtól tartóztatandó, azt nyilvánosan rendelje végrehajtani". 1908-ban pedig az előfizetők Ízlését jól ismerő és arra utazó lapok erősen konkurrálnak egy kivégzés borzalmainak részletezésében. Mi ez? Az állat az emberben. A kétféle becsület. Az a bizonyos kétféle becsület, a polgári meg a katonai, amelyek létezését afférmentes időkben mindig tagadják, de amelyek a legelső kis affér esetén, mint Athene Zeusz fejéből sisakosan, harcra készen pattannak ki a síkra, ismét összeütközésbe kerültek egymással. Az összeütközés szintere Veszprém, eredő oka pedig a pesti lapokat is bejárt kínos botrány, melynek aktív hőse brutalizmusban kereste a maga igazságát, amit enélkül talán feltalálhatott volna, de ezzel semmi esetre sem. Mindenki azt gondolta, hogy azzal a levéllel, amit a megtámadott, tekintélyes pozíciót elfoglaló férfi az ügye elintézésére felkért két előkelő gentlemantől kapott, a sajnálatos eset befejeződik. Ámde nem így történt. Az említett két gentleman, minthogy a támadásban a közéleti szereplés elleni terrorisztikus kísérletet látott, nem tartotta megengedhetőnek az u. n. lovagias eljárást, magyarán párbajt. Ekkor azonban fellépett a helyi tisztikar és felszólította a kaszinó elnökségét, hogy mivel a két kaszinó-tag között felmerült ügy egész váratlanúl nem úgy intéztetett el, mint a társadalomban szokás, a tisztek pedig mindig szívesen számították magukat a kaszinó ' tagjai közé, hasson oda, hogy az affér „a sértés minőségéhez képest szanáltassék". Ez persze más szóval azt jelenti: Csak a belső kis bolygókról, meg a Holdról tuduuk annyit, hogy némi következtetéseket vonhatunk; sőt itt se mindnyáról. A legbelső bolygó, a Merkúr, nagyon közel jár a Naphoz ; a másik, a most esténként nyugaton ragyogó Vénus, közelebb jön ugyan néha hozzánk, még a Marsnál is, de ilyenkor, mivel közelebb van a Naphoz, mint mi, sötét oldalát fordítja felénk, vagy osak keskeny sarló alakot mutat. Különben is felületét sűrű felhők födik, úgy hogy még tengelye körül való forgásának idejét is csak legújabban állapították meg némi biztonsággal. Az eredmény az, (mint már e helyről említettem,) hogy mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Nap felé, tehát egyik oldalán állandó napsütés van, a másikon pedig örökös éjszaka. Tehát ha van élet rajta, akkor annak jelentékenyen másnak kell lenni, mint nálunk ; vagy olyan lényeknek, amelyek állandó sötétben is megélnek, vagy olyanoknak, amelyek kibírják a Nap örök ragyogását; hozzávéve még azt, hogy közelebb lévén a Naphoz, ennek melegítő ereje is tetemesen nagyobb még a felhőkön keresztül is. A belsó' bolygók közül a Mars-ról tudunk legtöbbet. De előbb végezzünk e mi kis mellékbolygónkkal, a Holddal. Valamely bolygón élet légkör nélkül nem lehet. Nemcsak azért, mert tán nem ismerünk olyan élő szervezetet, amely légüres térben is megmaradhatna; hanem azért is, inert a bolygó légTOre védi meg a felületén lévő életet az agyonbo$ttefetó[tól. A világűrben ugyanis milliószámra röpködnStc*a kis meteorkövek ; a legnagyobb része ökölnyi sincs talán, de a Föld közelében' átlag 70 —80-szorte nagyobb sebességei haladnak, mint az ágyúgolyó; ós ily sebességnek mi állhatna ellen ? ! Csak ezért sem volna tanácsos valamely legyen párbaj, mert máskép kilépnek a kaszinóból. Ez idő szerint tehát harcban áll Veszprémben a polgári és katonai felfogás, a kétféle becsület. Hogy-hogy dől el a harc, az ránk nézve igazán közömbös. Mert ha a jobbik esetet véve, a polgári felfogás is lesz a győztes, győzelme csak ez egy speciális esetre vonatkozik. Igazi győzelmét csak akkor aratná, ha minden esetre szólólag kimondatnék, hogy becsület pedig csak egy van, illetve a jövőben csak egy lesz, ez azonban az a becsület, mit a becsületes embertől semmi néven nevezendő brutalizmus el nem vehet, viszont azonban semmiféle párbajnak nevezett komédia a csak éppen lovagias értelemben vett becsületes ember számára meg nem szerezhet. A tanítóképző hangversenye. — 1908. február 8. — Állami tanítóképezdénk hosszabb pauza után fényes sikerű hangversennyel lépett múlt szómba ton a nyilvánosság elé, A hangversenyre a Griff terme egészen megtelt díszes nagy közönséggel, mely a műsor minden egyes számát nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatta végig és lelkes elismeréssel honorálta. Az estélynek három hölgyvendége volt. Illő, (hogy először róluk emlékezzünk meg. A vendégek közül elsőnek Hanauer Zoltánné lépett — zajos ovációval fogad(atva — a pódiumra. Alig hogy ajkát felnyitotta, elnémult, a hangversenytermek ismert zsibongása s áhitatszerü csendben hallgatta végig a közönség azt a gyönyörű szavalatot, mellyel Hanauerné eddigi sike reit valósággal megkoronázta. Váradi Ezüstfátyol legendáját szavalta tökéletes művészi előadásban. Ez az előadási mód öntudatos ós mégis termé szetes volt, mélyen járó interpretációja a csodákba vetett rajongó hitnek. Nemcsak az érzékenyebb szivü hölgyeknek, de akárhány férfinak szemébe is köny szökött a szavalat hatása alatt s ez a zúgva előtörő tapsnál és a felnyújtott csokornál is beszédesebb elismerés volt Hanauerné előkelő művészete iránt. A nagyszabású hangversenynek művészi értékre nézve egyik legkiemelkedőbb pontja Gerstt Leóné zongorajátéka volt. Moskowsky klasszikus szépségekben pazdag „Valse du Concert

u-jét oly művészi tökéllyel interpretálta, hogy utána a műértő hallgatók feledhetetlen percek emlékét zárhatták szivükbe. Lehelletszerü pianói, a lélek mélyéig ható sforzandói, tiszta üdeséggel gyön győző chromatikus futamai magas technikai kép zettségéről tanúskodtak; de talán még csillogó technikájánál is maradandóbb hatással volt a mű értökre a nehéz kompozíciónak az a világos felfogása és tiszta értelmezése, melyre csak valódi művészi lélek képes. Miután az első tapsvihar nagy nehezen elcsendesült, Brahms „Magyar táncok' c. művével keltett frenetikus hatást. Az elismerésnek csak csekély jele volt az a taps, mely az utolsó akkordot elnémította s az a szép virágcsokor, mely a rendezőség háláját tolmácsolta. A lelkesedés a műsor derekáu tetőpontra emelkedett. Zúgó tapsok között lépett az emelvényre Havas* Gáborné s egyéniségéhez tökéletesen illő bájos műdalokat énekelt — köztük egyet franoia szöveggel. A lírai részeknél lágy, hajlékony, a drámai és pathetikus helyeken színes, erőteljes hangjával oly könnyedén bánik s dalait a művészetnek és kedvességnek oly ellenállhatatlan varázsa lengi át, mely laikust és műértőt egyaránt magával ragad. Minden egyes dalnak falrengető taps volt a visszhangja s ő fáradhatatlanul énekelt tovább zongora ós cigányzene kísérete mellett, felváltva, mű és népdalokat. Az ő igazi levegője mégis inkább a műdal; lélekzetvételének játszi könnyedsége, olvadékony hangjának magas iskolázottsága ezekben valósággal csodákat művelnek. A zongorakiséretet Kiss Vilma szolgáltatta ismert művészetével, tökéletes harmóniában simulva a művésznő énekéhez; a figyelmes rendezőség úgy néki, mint Havassnénak gyönyörű virágcsokorral kedveskedett. A cigányzene-kíséretről nem sok elismeréssel szólhatunk, nem ártott volna legalább a kÍBérő hangok érdességét hangfogóval enyhíteni. A műsor többi számát a képezdei ifjúság látta el. A zenekar három izben szerepelt mintegy M taggal. Legimpozánsabb volt első fellépése a Zampa-nyitányban, melynek úgy erőtől duzzadó, mint lágy poétikus szépségeit méltó kifejezésre juttatta. Őszinte dicséret illeti a Mendelssohn féle .Nászinduló" szabatos előadását is. Végül Kossuthnótákkal kedveskedett és záradékul az énekkarnak a zenekart koszorú gyanánt ÖvezŐ részével együ'tt a Kossuth indulóra gyújtott rá — jeléül annak, hogy vége a szivet-lelket gyönyörködtető hangversenynek s következett a nem keveaebb élvezetet igérő táncmulatság. Az énekkar két önálló számmal lépett fel. Huber hatalmas Fohásza ünnepi hangulatba ringatta a közönséget s az áhítatos csendben kellemesen emelkedett ki a dongó kíséretből Kecskés Lajos II. é. növendék lágyan csengő tenor szólója. A hatalmas — mintegy 60 tagból álló — kar másodízben magyar népdalokkal gyönyörködtette a fellelkesült közönséget, mely a nyert élvezetet hálás tapssal honorálta. Úgy a zenekart, mint az énekkart a képezde új zenetanára, Hatvani Lajos vezette kiváló szaktudással és lelkes hévvel. légüres térben is repülőgéppel útnak indulni egy más égitest felé. Azonban ezek közül csak a legnagyobbak jutnak le néha a Földre, — persze erősen megfogyva, — mert a levegővel való zsurlódás következtében izzásba jönnek és a kisebbek teljesen elégnek; a legtöbb oly magasan, hogy nem is látszik meg; csak amikor nagyobb tömegben érkeznek, akkor láthatjuk meg a szép „csillaghullást". Már pedig a Holdnak nincs légköre s talán nem is volt soha. Ezt mutatja a tapasztalat, mert a közvetlen mellette álló kis csillag fénye is törés nélkül jön el hozzánk, — de erre mutat a számítás is. Mert a légkört az égitest csak akkor képes megtartani, ha a körülvevő gáz feszítő erejét le tudja győzni a bolygó vonzása. Ezen oknál fogva a Hold felületén 75 foknál melegebb légkör már nem tud megmaradni, már pedig a Holdnak 14 napos nappalán a hőmérséklet ennél sokkal magasabbra emelkedik. Nincs tehát légköre ; de vize sinca neki. Azok az u. n. holdbeli tengerek, amelyeket már kisebb távcsöveken is, mint nagykiterjedésű sötét foltokat látunk, nem vízterületek, hanem osak síkságok. A Holdban tehát nincs élet. E következtetés bizonyosnak tekinthető, bár közvetlenül meggyőződni erről nem lehet. Mert a legnagyobb távcsővel sem tudjuk jobban megnagyítani a Holdat, mint amilyennek akkor látnók, hogyha 70—80 kilométernyi távolságból néznők szabad szemmel. A legjobb esetben tehát osak oly házakat lehetne észrevenni, amelyeknek hosszúsága legalább 50 vagy 100 méter. De nemj is látunk semmit; csak a puszta, kopár, kőfÖdte vidéket. Még kedvezőtlenebb helyzetünk a Marasal szemben. A Mars körülbelül 300-szorta távolabb van tőlünk, még akkor is, amikor legközelebb jön, tehát a legjobb esetben olyan tárgyakat lehetne meglátni, amelyeknek méretei elérik a 10 — 15 kilométert. Nem is a közvetlen látás az, amelyből egy kicsit tudunk a marsbeli életről. A Marson légkör van; széle felé a foltok elmosódnak, mert a fénynek vastagabb légrétegen kell keresztül haladni. Sőt muló elhomályosodást is látunk néha rajta, ami bizonyára felhőképződést, esős időt jelent. Pólusai körül fehér foltok vannak; ezek mindenesetre hó- és jégmezők. E jégmezők kiterjedése változik. Mikor az északi félgömbön nyár van, az északi fehér folt összehúzódik, egy része megolvad. Télen megfordítva. Mindez arra mutat, hogy van viz a Marson, sőt hogy a hőmérsékleti viszonyai körülbelül ugyanazok, mint itt a Földön. Azonkívül a Marson világos és sötét foltok vannak. Ugy szokták mondani, hogy a világos foltok a szárazföldek, a sötétek a tengerek. A viszonyok ugyanazok tehát, mint a Földön és így nagyon valószínű, hogy élet is van ottan. De csak valószínű, mert biztosat nem tudunk ; mindaz, amit erről mondtak, osak találgatás. Kedvező viszonyok mellett úgy látszik, hogy e sötét foltokat, a tengereket, sötét, egyenes vonalban haladó csatornák kötik össze, amelyek időközönként meg is kettőződnek. Ez utóbbi azonban valószínűleg osak optikai csalódás. Ilyen szabályos csatornarendszer csak értelmes lények műve lehet, tehát kell lenni ilyeneknek a Marson. Azonban még az sem tekinthető feltétlenül bizonyosnak, hogy ezek a legalább 100 kilométer széles csatornák megvannak-e? Egyszer egy angol iskolában kia gyerekek elé kitették a Mars térképét a sötét foltokkal, de csatornák nélkül. A gyermekek azt se tudták, hogy mi van előttük. És majd