Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-15 / 7. szám

V. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1908 február 15. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. •aB/i Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Közöny. E lapok hasábjain nemrég két figyelemre méltó cikk fejtegette azokat a feladatokat, melyek megoldását a város közügyeit intéző képviselőtestülettől a közel jövőben várja a közönség. Fejtegették azok a cikkek, hogy a munkába, mely a képviselőtestületre vár, rendszert kell hozni, nem szabad ötletszerűen előállni egyes ügyekkel, hanem határozott programm után kell haladni. Nem ezeket a fejtegetéseket szándékozom tovább fűzni. A lefolyt héten — ugyan már egyébkor is — azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy felesleges ott rendszeres munkáról beszélni, ahol a munka egyáltalán rendszeresítve nincs, ahol a közügyek intézése iránt könnyelmű és érthetetlen közöny mutatkozik. Benéztem a héten a város egy — ha jól tudom — 40 tagból álló bizottságának az állandó választmánynak ülésére. Az ülésen, mely pedig nem kisebb fontosságú ügyek elökészitésére volt egybehíva, minők: a vágóhid kérdése, a városháza kibővítésének terve, az alagcsövezés esetleg csatornázás kérdése és még ezenkívül egy egész sereg kisebb-nagyobb jelentőségű ügy, jelen voltak — a hivatalnokokat nem számítva — összesen 5, mondd és ird öten. Ezen érdeklődés ilyen fokú hiánya előtt lehetetlen szemet húnyni. Lehetetlen rá nem mutatni arra, hogy ez jóra nem vezethet. Régebben is hallottuk, ma is szokták némelyek emlegetni, hogy a város ügyeit egykét ember intézi. Amit ezek akarnak, az történik, ezek az egyedüli okosok, egyedül bölcsek, akik meg tudják mondani, hogy mi lesz jó és üdvös a városra nézve, ezek élet és halál urai, klikkvezérek, helyi nagyságok és nem tudom még mik. Ha valami aztán a város közönségének, vagy akár egyeseknek nincsen Ínyére, akkor természetesen rájár a rúd az említett egy-két törzsfönökre — vagy ahogy éppen hívják őket —, szidják őket, mint a bokrot és minden rosszért, kátyús útért csak úgy, mint pislogó világításért, vízvezeték elromlásáért úgy, mint építkezési hibákért és elsősorban és főkép a magas pótadóért ezeket a bizonyos kiválasztott alakokat teszik felelőssé. Az igazság pedig az e bűnbakok körül, hogy vannak -— mint az utolsó áll. választmányi ülésen is látható volt — egyesek, de nagyon csekély számú egyesek, akik felfogják azt a kötelességet, ami reájuk bizonyos őket ért megtiszteltetésből származik és más helyen, más módon valószínűleg jövedelmezőbben értékesíthető idejüket azzal töltik el, hogy közdolgokkal komolyan és mindig foglalkozzanak, mikor azok intézésére meghivatnak. Ez az áldozatra és munkára kész egy-két ember tehát nem érdemel sem most kárhoztatást, mikor valamit tenni szeretne, sem még akkor sem, ha valamit úgy tett meg, hogy vele a közmegelégedést nem tudta kivivni. Öt ember csak öt ember, öt ember könnyebben tévedhet, mint ötször öt ember. A kárhoztatást, a gúnynak oly könnyen elhangzó szavát azok érdemlik meg, akik semmivel sem törődnek, semmibe bele nem folynak, hogy aztán könnyebben — kritizálhassanak. Kritizálhassanak ők, akiknek módjukban állott volna megakadályozni, hogy ez vagy az a határozat ne hozassék, ilyen vagy olyan anyagi tehertől a város mentesíttessék. De persze a kritikus feladada mindig hálásabb és népszerűbb, mint az alkotó munkásé. A hibát könnyebb megtalálni, mint a tökéleteset megalkotni, ez régi igazság és minden téren igazság marad. Az a közöny, mely a közügyeink intézése iránt lépten-nyomon megnyilatkozik, nem biztat semmi jóval városunk jövője iránt. Egy élni és virulni akaró városnak tevékeny,, lelkes és energikus emberek seregére van szüksége. Abban pedig csak nem szabad kételkednünk, hogy városunk élni és virulni akar. Martialis. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Isten kardja. Leesett az égből Isten csodakardja A nagy rónaságra, füzes Tiszapartra. Hunn pásztor a csordát terelgette éppen, Annikor rabukkant égerfa tövében. Nem hagyja aludni a kard mesefénye, Káprázat amit lát, elvesz szemefénye. Megfejteni titkot, mi lesz a jövendő, Attila várában van jós elegendő. S olvassák a jósok, mi van irva rája: „Kösse fel a kardot a hunnok királya 8 ura lesz a góthnak, herulnak, alánnak, Gepidának, szlávnak s a kerek világnak Tisza partján járok ábrándba merülve 8 tűnődöm: az a kard még visszakerül-e ? És ha igen, hogy majd ősi igaz jusson Hunnok utódának a magyarnak jusson? Feltetszik egy csillag a keleti égen, Mosolya átragyog ködön, sötétségen. S sugarával felém mintha intene Ö 8 mondaná: ne csüggedj, lesz még olyan idő! Akkor mai góthok, szláv, szarmata népek A magyarral szembe ki a sikra lépnek, Megküzdeni azt a rettenetes harcot, Miért annyi meddő század leviharzott. Aratása szörnyű nagy lesz a halálnak, A történet földjén új határkő támad. Egy nép ha kifárad, tíz ront a magyarra, De az ő kezében lesz az Isten kardja. Nógrádi Pap Gyula. Élet a Naprendszeren. Irta: Fejes Zsigmond. (Folytatás és vége.) Itthon vagyunk, ez már a mi világunk. A Föld ugyan még nem látszik; hiszen ezt a sokszorta nagyobb bolygót sem lehet szabad szemmel látni a Földről és csak az emberi ész legszebb diadalaképpen, a számítás vezetett ennek föltalálásához ; hogy látszanék akkor a sokkal kisebb Föld a Nap tőszomszédságában. Még most is csekély fénye* van Napnak. Korongjának átmérője 30-szorta kisebb, mint amilyennek a Földről látszik, és fénye 900-szorta kevesebb ! De menjünk közelebb; ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e élet Naprendszerünkön, akkor ezeken a külső nagy bolygókon semmi keresetünk nincs, mert ezeknek felületéről keveset tudunk. Menjünk tehát tovább, abba a világba, amely innen még nem is látszik : a belső, kis bolygókra. Ezek közé tartozik a Föld is. — Elrepülünk a gyürüs Saturnus és a nagy Jupiter pompás világa mellett, át a kis bolygók övén és a Mars pályáján és végül megérkeztünk a Földre. Ha valóban tudnánk ily módon utazni a gondolat szárnyán, ha nem állnának utunkban legyőzhetetlen nehézségei, végtelen távolságok, akkor könnyű volua megmondani, hogy van-e élet és milyen élet van a többi bolygókon ; a laikus embert, a nem csillagászt talán ez érdekli legjobban. De hiába, nem mehetünk el oda megnézni ; mindössze tehát arra szorítkozhatunk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök segélyével némi következtetéseket vonunk le arra nézve, hogy lehet-e élet a szomszéd bolygókon. Tovább nem mehetünk. Azontúl már csak a fantázia dolgozhatik ; csak a valószínűségre építhetünk, hogy annyi millió csillag közül miért volna élet éppen csak a Földön ? ! Sirolin Emeli •> étvágyai éa a teataülyl. nit(»i0ntetl • köhögéat. váladékot, éjjeli nudlit Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlTa. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjeo mindenkor „Roehe" eredeti caomagolást. F. Koffmann-La Roehe A €•. Basel (MJc) Roehe" Kaptató orvod rendeletre a gyAgyaiertirakbao — AJ a UvegenLlal 4 — knrona