Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-12-26 / 52. szám

V évfolyam. 52. szám. Pápa, 1908 december 25 PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkeszlőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: tígész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 -fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDUB. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Olvasóinkhoz. Lapunk mai száma utolsó ez évben s a kővetkezővel megnyitjuk a Pápai Hirlap VI. évfolyamát. A jelen sorok célja az, hogy megköszönjük közönségünknek azt a páratlanul lelkes támogatást, mellyel lapunkat megjelenése óta szüntelenül részesítette s melynek erkölcsi súlyát az a bizalom adta meg, hogy lapunkban mindig és minden ügyben a közérdeket önzetlenül és becsületesen szolgáló orgánumot látta. Mikor ezt a bizalmat s ezt a támogatást a jövőre is kérjük, úgy érezzük, fölösleges újabb programm adása. Régi, első programmunkat a közönség szentesítette, ahhoz fogunk továbbra is hűek maradni. Közönségünk azt is tapasztalta hétről-hétre, mint iparkodtunk hírszolgálat tekintetében igényeit a legmesszebbmenöleg kielégíteni, rovatainkat változatossá és gazdaggá tenni és minden legkisebb közieménvünkben is az irodalmi szinvonalat megtartani. Megyünk tovább a régi úton, folytatjuk tovább az öt éve megkezdett munkát. Jeles erök egész gárdája, a pápai tollforgatók szine-java osztályosa e munkának, segít bennünket, hogy méltóan viszonozhassuk azt a szeretetet, mellyel e város és e vármegye közönsége közügyeinek bátor szószólóját, a Pápai Hírlapot megszerette. Kiváló tisztelettel a Pápai Hirlap szerkesztősége. SZEMLE. A helyesi rás. A idő nem kedvez annak, hogy nagy nyelvészeti viták folyhassanak a nyilvánosság előtt. A nyelv kérdései iránt kevesebb az érdeklődés, mint mondjuk egy negyedszázad előtt, amikor a Nyelvőr nyelvőrködése, meg a B. H. magyarosító munkája az összes műveltek közreműködésével ment végbe. Ma más a gondjuk az embereknek, üzletiesebb az életük, sem hogy ilyen elvont és hasznot nem hajtó kérdésekkel bibelődnének s azért valósággal meglephette a nagyközönséget, mikor a sajtóban a héten arról esett szó, hogy a Törvénytárt a szerkesztője szeretné, de nem meri egységes helyesírással kinyomatni, mert a szive, úgy látszik, az u. n. iskolai helyesírás felé húzza, az esze meg azt parancsolja, hogy az akadémia tudósaival se kerüljön ellentétbe. Sokan bizonyára ámulattal kérdezték: hogyan, hát csakugyan kétféle helyesírás van nálunk? íme, hát azoknak, kik nem tudnák, megmondjuk, hogy az akadémia még mindig ceruzával ir, holott az egész világ ceruzát használ, még mindig sokat bíbelődik az asszonynya.^ holott mások már nem is gondolnak az asszonnyal és történik mindez azért, mert az akadémia nagyfejüinek ideálja az aristokratia, mig mi kisemberek inkább a demokráciához vonzódunk. A legérdekesebb pedig, hogy az akadémiának ezt a helyesírását nem a nyelvtudósok állapították meg, mert ezek javaslatait annak idején leszavazta a plénum : a jogászok és a fizikusok (pardon physicus-ok). A miniszter azonban nem törődve az akadémia plénumával, a természetes egyszerűsítéseket életbeléptette az iskolában s mivelhogy az iskolának mégis csak erősebb az érintkezése a világgal, mint az akadémiának, az lett közhasználatúvá, amit Simcnyiék, a nyelvészek s nem amit a többséget alkotó jogászok és fizikusok pártoltak és terjesztettek. A Törvénytár szerkesztője kíméletlen, tapintatlan ember, mert eszrevétette az akadémiával, hogy — elmaradt a világtól. Döntést provokált az első tudományos testületben s a jelek arra vallanak, hogy ezúttal a nyelvészek fognak győzni, illetve az akadémia meghátrál az előtt a győzelem előtt, amit a nyelvészek az akadémián kivül arattak. És az egyszerű c meg a demokrácia bevonulhat a Törvénytárba is. Hadsereg és magyarosítás. Annak a rengeteg wieni kaszárnyának másik traktusában, melynek a Duna-kanálisra néző kavicsos udvara a szolnoki színmagyar ezred einzelmars műveleteinek volt gyakorló helye, egy székely ezred volt elhelyezve. A kantin — az einzelmarsi kínokat elfelejtető kantin — közös lévén, volt alkalmam ennek az ezrednek legénységével is megismerkedni. Többek között egy szép szál barnaképű legénnyel, aki a fűreri magas rangig vitte fel s akinek magyaros kiszólásai a népnyelv kincseiért rajongó lelkemnek kiváló gyönyörűségére voltak. Egyszer mondtam is neki: „Derék székely góbé lehetett fűrer uram édes apja, akitől ezt a szép kacskaringós beszédet tanulta". Az meg nevetett és szólt: „Nem az apámtól tanultam én ezt, hanem itt a kaszárnyában; az én apám oláh ember, egy kukkot se tud magyarul, harmadéve, mikor ide kerültem, magam se tudtam . . Most

y hogy ismét beszélni kezdenek arról, hogyan kell és lehet a hadsereg körében a hadsereg által magyarosítani, eszembe jutott az én régi fűrer barátom, akiről aztán megtudtam, hogy Bunea Jánosnak hivták. Tényleg magyarosíthat a hadsereg, de olyan szervezet mellett, mint a mostani, nehezen. Bármily sikert is várjanak az új népoktatási törvénytől, az a nemzetiségi fiú, aki a hadsereghez kerül, már 8 éve kikerült az isA „PÁPAI HIRLAP" TARCAJA. KET MADONNA. Velencében, a Belle Artiban, A gyönyörűség díszes templomában Csodás és bűvös káprázatba jártam, Nagy látásokkal s lélekben vigan. Az Assuntaro Madonnáját néztem, A homlokán glória ragyogott, Ereztem, hogy a szive dobogott, S csodás fény égett mélytüzű szemében. Az én lelkemnek elevenedett ; S kezemben tartván az arcképedet, Szent áhítattal bámultam a képre, Es súgtam, büszkén nézve szerteszét: — Ott már gyönyörrel föltekint az égre, Itt még szelíden lesüti szemét. Radnóthy Dénes. Amikor a szerencse félre néz. Irta: Báródi Géza. Egész életében nyomában járt a szerencse. Amikor megszületett és éppen jött a tudós asszony, hogy a papájának jelentse a nagy örömöt, akkor lépett be a levélhordó is egy nagy ötpeesétes levéllel, amely meg volt bélelve néhány jó ropogós új ezressel. Az apjának ugyanis volt egy pöre, melyet még annak a dédnagyapja indított meg és hagyott örökségül az utódoknak s így szállott fiúról fiúra, anélkül, hogy végét várhatták volna. De most az alperes késő utóda nagy örökséghez jutott, vagy megütötte a főnyereményt, vagy ő is megnyert egy pört, szóval sok pénzhez jutott és első dolga volt a százados pört megszűntetni, azzal, hogy az egész követelést megküldötte a póstán. És a pénz éppen abban a pillanatban érkezett meg, amikor Gyuszi úr hangos sírással köszöntött be ebbe> a gyönyörűséges világba. Természetes, hogy ilyen körülmények között, Gyuszi kedvence lett nemcsak a szorosabb, hanem a tágasabb családi körnek is. Hogyne, amikor már a születésével egyszerre, egy csapásra gazdaggá tette az apját. Éttől a perctől kezdve ő volt az úr a háznál s az is maradt később is. Persze az évek teltek és a pólyás babából iskolás fiú lett. Az apja beíratta az iskolába, hogy majd valami tudóst nevel belőle. De a tudományból nem sok ragadt ugyan Gyuszira, hanem a szerencséje mindig kisegítette minden bajból és pompás bizonyítványokkal evezett át az elemi osztályokon és ez a szerencséje végig kísérte a gimnáziumban is. Végre érett lett. Es itt kezdődik Gyuszi úrnak tulajdon képen az élettörténete. Talán nem is kell mondanom, hogy Gergely Gyuszi úr minden pályák között legjobbnak tartotta a jogászi pályát. Tudniillik nem a jogipályát,, amelyen tanulni kell, hanem a jogászit, mely mindenféle örömökkel jár. Gyuszi tehát jogász lett a szó-szoros értelmében, amennyiben szorgalmasan látogatta a kávéházakst, a mulatóhelyeket. Pompásan tudott kártyázni és a biliárd-asztalon olyan nagyszerű tripla és kvárt buzerókat és olyan rekuzékat vágott ki, hogy nincs az a közTüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofutozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rothe" eredeti csomagolást. F. Hflffmann-La Roehe & CO. Basel (Svájc) Roehe" Kaptiató orvosi rendeletre • jjyófyszertlrahbao. — K/» Ovegenklot 4 — knroru