Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-12-26 / 52. szám

kólából, magyar ismereteit csak ott újíthatja fel, erősítheti meg, ahol a környezet túlnyomólag magyar. Ugy mint a Bunea János ezredében tényleg 60°/ 0 volt a székely s csak 40% az oláh. Önmagunkat ámítjuk, ha azt hisszük, hogy olyan ezredekben, hol csak 20% a magyarság, hol tehát a legények túlnyomó többsége magán társalgását idegen nyelven folytatja, a magyar ezrednyelv segélyével számbavehető eredményeket lehet elérni. Lehet elérni ott, ahol a fele a legénységnek magyar. S ma már — hála Isten — vagyunk annyira, hogy módunkban áll az összes magyarországi ezredeket ilyenné tenni, csak — megkellene változtatni a hadkiegészítő beosztásokat s úgy kellene keverni a besorozott anyagot, hogy ahol a félezred somogyi magyar, ott az ezred negyedrésze soproni német, másik negyedrésze meg trencséni tót legyen. Meglátnák, hógy mire a három — sőt akárcsak két év letelik — úgy beszélne a poncichter meg trencsanszka legény magyarul, mintha a Kapós partján született volna ő is, sőt versenyeznének egymás közt a magyarságban. Engem legalább Bunea János példája erre tanított meg. Karácsony. Poétikus ellentétként, melyben annyi gyönyörűséget lel a poézis iránt érzékkel biró emberi lélek, a hideg időszak kellő közepére esik a legmelegebb, legbelsöségesebb ünnep, a karácsony ünnepe. Míg künn a természetben hideg szél fú végig a havas országutakon a jéggé fagynak a folyók vizei, benn s szobában a bizalom meleg fuvalma lengedez s felolvadnak a szívek a szeretet sugárzó melegétől. Ünnepel a család. Együtt vannak mind, akik egymást szeretik, s megszólal a hit regeajka arról, ki mindnyájunkat szeretett, ki eljött, hogy legyen váltságárá e bűnös emberiségnek. Régen, nagyon régen volt már, amikor eljött. Régen, nagyon régen volt már, mikor hirdetni kezdé azokat a tanokat, miknek magasztos ereje minden csodánál jobban megbizonyította, hngy Ö, aki jött, az égből való, Isten szól belőle, hisz ö maga az Isten. „Szeressétek egymást, amint én szeretlek benneteket" — völgyeken, bérceken, országokon, tengereken keresztül így zengett a nagy szó. Szeressétek egymást, mert élö lelket nem azért leheltem belétek, hogy egymást megrontsátok, hanem azért, hogy egymást megértsétek. Tizenkilenc évszázad után is hallik visszhangja a nagy, a fölséges szózatnak. És az egyes családok tagjai, a vérségi kötelékkel egybefuzöttek, hallják is a visszhangot. Harmóniás, tiszta, szent érzelemmel ülnek és ünnepelnek együtt; száműzve körükből minden, ami rossz és gonosz, feledve a mindennapi élet gondja, másra nem gondolnak, csakhogy egymás iránt jók, kedvesek, gyöngédek legyenek, mást nem éreznek, mint csupán a boldogságot, hogy együtt lehetnek Krisztus születésének ünnepén. A karácsonyfa lobogó apró fényei varázsos glóriát vonnak a mélységes szeretet csendes harmóniájától áthatott család fölé. Szép és megkapó a kép! ... Ó de mennyivel szebb, mennyivel megkapóbb volna, ha nemcsak az egyes családok körében, hanem az egész emberi társadalomban hasonló látványnak lehetnénk szemtanúi. Ha népek és nemzetek úgy tudnának egyesülni a szeretet szent érzésében, mint egyesülnek amaz ünneplő családok a csillogó karácsonyfa alatt? Hiú ábránd, dőre remény? „Szeressétek egymást", szólott a Megváltó és a kaszárnyákban köszörülik a kardokat és szuronyokat és a fekete hegyek oldalán farkasszemet néznek egymással a kötelesség akarat nélküli rabszolgái, a katonák. „Szeressétek egymást", szólott a Megváltó és szerte az országban halljuk, mint hirdetik a gyűlölség igéit, látjuk mint állanak elkeseredett, konok, egymást megérteni nem akaró ellenségkép egymással szemben azok, kik mind-mind a Krisztus nevére eszküsznek. Harcot folytatnak annak nevében, kinek földi egyénisége, égi lénye, egész valója maga a béke, szelídség, szeretet. . . A kedves, szép, a bizalmas, meleg karácsony a családok ünnepe. Tudatára ébred-e az emberiség valaha annak, hogy mint az irás is mondja, egy Atyának gyermekei, egy családnak tagjai vagyunk mindnyájan ? Megjö-e valaha az az idő, hogy mind, akik e nemzetnek tagjai, sőt mind, kik a világ messze birodalmait lakják, egy családként fogják megünnepelni a világot megváltó Krisztus ünnepét, enged a hidegség, olvad a gyűlölség, mely embert embertől elválaszt és a béke, szelidség, szeretet fogja egyesíteni a föld minden lakóit? Családok, kik együtt vagytok a meghitt, meleg körben, saját jóvoltotokon kívül ezért is imádkozzatok! A kataszteri bérház ügyében. „A kataszteri bérházról" irt múlt heti cikkünkre vonatkozólag Besenb ich Károly, képesített építőmester hosszabb polemikus nyilatkozatot küldött be hozzánk. Fontos és közérdekű ügyről lévén szó, ismert elvünknek is megfelelőleg, a nyilatkozatot alant egész terjedelmében közre adjuk, fenntartván cikk írónknak, bogv esetleges észrevételeit következő számunkban megtehesse. A dolog teljes tisztázása s a minden oldalról való felelősség megállapítása aunál is inkább fontos, mert a kollaudáció eredményével a legközelebbi városi közgyűlés is foglalkozni fog. A nyilatkozat így hangzik : A „Pápai Hirlap

1' múlt számában a cikkiró úr hibául rójja fél azt, hogy a terveket és költségvetést nem a városi mérnök úr készítette — és így nem volt módjában ellenőrizni, hogy a terv és költségvetés minden szükségletet felölel-e? Erre a feleletem az, hogy a kataszteri bérház első tervezetét a városi. mérnök úr készítette és az ő beosztását hagyta jóvá és annak alapján vette bérbe az épületet a magas minisztérium és a kataszteri hivatal most minden változás nélkül lett a földszinti épületben elhelyezve. Ezen földszinti épület költségvetését a városi mérnök úr nemcsak betekintette, hanem azt a városi közgyűlés határozata folytán átalakította a tervekkel együtt úgy, hogy az idővel emeletre építtethessék ; az ő általa átalakított terv és költségvetés Bzolgált az árlejtés alapjául, ami a városi számvevői hivatalnál lévő eredeti ügyiratokból megállapítható. jogi professzor, aki ehhez hasonló zseniálítással tudja definiálni például a pragmatika szankciót. Tehát Gyuszi kiváló jogász volt és e kivá lóságával mindenütt nyilt ajtókra talált. Ott volt ő mindenütt, ahol az élet minden vidámságát kinálja. A bálokban elnök és előtáncos volt és például a körmagyart olyan gyönyörűen táncolta, hogy a nagy hazafiak előre jósolgatták milyen nagy és vezető szerepet fog ő még vinni, ha majd a hazáért helyt kell állani. Neki már ilyen szerencséje volt, hogy még a táncából is tudtak következtetni az ő jövőbeli nagy hazafiságára. Az az ő különös szerencséje, amely szinte a tolakodásig hozzászegődött, a legcsekélyebb dolgokban sem hagyta őt cserben. Egyszer valami tüntetést rendezett az ifjúság a kormány ellen, amelyben Gyuszi természetesen részt vett, még pedig oly lelkesedéssel, hogy amint a botjával hadonászott jobbra-balra, a bot véletlenül kicsúszott a markából és egyenesen egy gázlámpának röpült, melynek üvegeit izre-porrá törte. Gyuszit ezért a rendőrök lefülelték és bevitték a kapitány elé. S másnap ezért már egy honatya meginterpellálta a belügyminisztert és a miniszterelnököt s így Gyusziból csakhamar nemzeti hős lett, sőt mártír. Máskor pedig Gyuszi kifáradva a sok mulatságtól, dorbézolástól, talán unalmában, talán, hogy kipihenje magát, elment az előadásra ós az egyik szigorú professzor, aki névsort is szokott egyszer, egy esztendőben olvasni, éppen akkor követte el ezt a szokását és Gyuszi, mint praesens tündökölt a professzor úr noteszében. Végre Gyuszi úrból Gergely Gyula úr^ lett. A vizsgáin mind átesett és szépen odabiggyeszthette a neve elé a dr.-t. Ekkor is az a szerencse érte, hogy a doktori értekezését a tanári kar olyan nagyra taksálta, hogy kinyomatásra és az ifjúság körében való terjesztésre érdemesnek, sőt szükségesnek Ítélte. Persze a professzor urak azt nem tudhatták, hogy Gyuszi úr, pardon Gergely Gyula dr. úr, egy szegény jogász ifjúval csináltatta meg, akinek 20 koronákat fizetett érte s ezzel még jótékonyságot is gyakorolt, mert a szegény ifjút az éhenhalástól mentette meg. De fájdalom egyszer a szerencse levette a szemét a doktor úrról, vagyis egy kissé félrenézett és ez a kis félrenézés örökre szerencsétlenné tette őt. A doktor úr ugyanis szerelmes lett, amint ennek már az élet sorrendje szerint megkellett történnie. Egy szende kis lány kék és szép szeme elbódította a fejét és Gergely úr egyszer csak azon vette magát észre, hogy a kis, kék szemű szende leánykával ott áll az anyakönyvvezető előtt s minthogy semmi akadályok nem voltak, a jegyzőkönyvet is aláírja. Es ekkor nézett a szereucse kissé félre. Talán úgy gondolta, hogy leveheti a szemét a dédelgett ifjúról, mikor a szerelem rózsaláncaival van összebogozva. Pedi^ kár volt. Mert a kék szemű, kis szende lánykából, egy zöld szemű szörnyeteg lett, aki a doktor urat olyan kordában tartotta, hogy még akkor is ellenőrizte, amikor az irodájában dolgozott. Folyton pörölt, zsörtölődött ós Gergely úrnak még mozdulnia sem volt szabad az ő beleegyezése nélkül. És Gergely úrból, a nemzeti hősből, a kiváló jogászból, híres táncosból ós a szerencse dédelgetett kedvencéből, hallgatag, félénk ós határtalanul pipogya papucshős lett. É* mindez csak azért, mert egyszer, egyetlen egyszer, a szerencséje kissé bandzsalítva, levette a szemét róla. Saját érdekében „Angol divat" A szabás művészi, az elkészítés elsőrangú és a szövetek a legjobb minőségekből vannak, tehát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelnek, mert felülmúlják a mérték után készített ruhákat is. — Szabott olcsó árak I ha ruhát vásárolni akar, próbálja meg "$SST nagyáruházában PAPA, Kossuth-utca, az új postával szemben. Ott ALTMANN BERNÁT óriási raktár ! van kész férfi-, fia- és gyermekruhákban, felöltők, gallérok, télikabátokban, gazdász-kabátok (szőrme béléssel), bundák stb. stb,, valamint egyes nadrágokban. A tanuló-ifjuságnak egyedüli legalkalmasab

b 1 bevásárlási forrása és részükre 5°/

0 árengedmény. J