Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-12-05 / 49. szám

V évfolyam. 49- szam. Pápa, 1908 december 5 PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkeszt őség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: figész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS P:NDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A háromféle nemesség. A császári jubileum — ez a végtelenbe nyúló bécsi látványosság — kitűnő leckéül szolgált a többek között azoknak is, kiknek összes élettevékenységük a cím és rang hajhászásában, a nemesség után való elkeseredett törtetésben merül ki. Mikor a császár az osztrák nemesség hódoló küldöttségét fogadta, (a nép nem mehetett küldöttségbe, azt majd balettben fogják csak bemutatni) a hercegek, grófok, bárók és nemesek egységesnek látszó nagy tömegét római imperátor módjára három külön kasztba osztotta : „örömmel látom magam előtt — úgy mond — úgy az ősnemesség, mint a hivatalnoki és katonai nemesség tagjait." Képzelem, milyen leforrázva érezték magukat e megkülönböztetésre az újdonsült grófok, bárók és nemesek százai, mikor látták, hogy ime hiába volt minden ambíciójuk, amivel a felsőbb rendűek sorába jutni akartak, ők csak katonai és hivatalnoki nemesék, az ősnemesek az valami más, az valami magasabb, különálló, ellérhetetlen, azok talán nem is emberek, hanem felsőbb lények, a mithosz félistenei . . . E tanulságért bizony érdemes volt a Burgba feldiszvonulni . . . Ám ez a tanulság valóban a Lajtán is túl terjedő hatásra érdemes. Mindazoknak, akik már nemesek s mindazoknak s akik eztán' akarnak nemesek lenni, jó tudni, hogy a nemesség megkapható, de a forrás, amelyből származik, nem megy feledésbe. Nem megy feledésbe, ha a jelen korban pénzért vásárolták s nem, ha pld. dicstelen emlékű I. Lipót alatt — egy kis hazaárulással szerezték meg. Mert sajnos, de való, hogy a magyar nemesi diplomáknak jelentékeny része éppen annak a Lipótnak korából való, aki ellen Rákóczi fegyvert fogott. Sokaknak kár tehát dicsekedni a nemességgel és senkinek sem érdemes esengeni utána. Mert ha nagy lótás-futással, kinos-keserves kapaszkodással, végre mégis elérte, akkor jön a császár és külön sarokba állítja őket, amin az ősnemesek előkelően mosolyognak, de a becsületesen, demokratikusan gondolkozó polgári társadalom, a küldöttségből kirekesztett nép — jóizüet kacag. Bilek felől. Bilek felől, a hálálmarsáról hírhedtté vált Bilek felől, rossz hir jött a dróton. Egy magyar katonatiszt, két kecskeméti baka vére pirosra föstötte a sziklás montenegrói határt. Balkán módra, lesből lelőtték őket s mire társaik szétkergették a martalócokat, a három magyar fiú lelke ott járt már a mennyek fölött, a többi mártírok társaságában. Mert gerjedjen fel bárkiben a vitézi felbuzdulás s örüljön eleve annak, hogy ismét meglehet mutatni, mint 30 évnek előtte is, hogy mi a magyar virtus, én részemről nem hősnek, csak martírnak fogok tartani minden magyar katonát, akit az annexió áldozattal kiván. A hős, az tudja miért harcol, de nemhogy a két bakagyerek, maga szegény Trajtler Dezső főhadnagy se tudta volna megmondani, mért kell neki őrt járni lenn a hercegóc sziklák között s mért kell itt hagynia ezt a szép világot, mely fényt, boldogságot, egy ifjú élet annyi örömét kínálta neki. Bizonyítvány-hajsza. A tanügyi cikkeknek a sajtóban megvan a maguk megbatározott idejük. Tanügyről csak a tanév végén és a tanév elején szoktak írni nálunk. Az előbbi alkalommal óva intik a tanárokat a szigoruságtól és mellékesen szidják az érettségi intézményt s nagy általánosságban az érettségi kormánybiztosokat is, tanév elején pedig az ifjúságnak adnak a pályaválasztásra nézve bölcs útmutatásokat. Ez a két cikk édes-kevés ugyan, de ennyi és netn több fényképszerű hűséggel mutatja azt az érdeklődést, amivel nálunk a közönség az iskolai ügyek iránt érdeklődik. Tévedések kikerülése végett sietek kijelenteni, hogy e sorok irója szintén a közönség köréből való, s nem hivatásos pedagógus. E sorok irója szemlélni s ba alkalma nyílik rá, bírálni szokta a közélet egyes jelenségeit. Sajnos, kelleténél többször nvilt alkalma rá, hogy szűkebb vagy szélesebb körű panamákkal kelljen foglalkoznia. Arra azonban soha nem gondolt, hogy valaha iskolai panama és pedig ilyen valóságos, nagyszabású, rendőrileg és bünügyileg kezelhető panama születhessék meg. A pedagógia mezeje az úgynevezett „ártatlan stiklik "-tői eltekintve, többi közéleti territóriumainkhoz viszonyítva meglehetősen immúnisnak látszott. Nagy a megdöbbenés, a megrökönyödés, hogy az immunius területen ilyen alapos fertőre lehetett bukkanni. Meggondolva azonban jól a dolgot, olyan országban, hol a bizonyítvány-hajsza valóságos mániává kezd már válni, ilyen fertőnek logikai következetességgel kellett keletkeznie. A bizonyitvány-hajszát főkép az idézte elő, hogy a formális képesítést nálunk annyira megkívánják, mint sehol másutt, műveltebb, nagyobb országokban sem. A 4 középosztály, ez az alapfeltétel, mely nélkül mozdulni sem lehet. És akárhány esetben az, aki csak a hat elemit végezte el, de saját szorgalmával, önmivelésével olyan általános és szakismeretre A „PÁPAI HIRLAP" TARCAJA. ALKONY. Amint lehunyja tüz-szemét a nap És legyezőként szétterül sugár a: Csukott szemének arany-szempillája Mind elveszöbb lesz: jő az alkonyat — Oh ez az imádságos alkony óra! Csupa fátylas, merengő sejtelem, Lágy himbálódzás álom-vizeken, Nincs benne távlata a messzinek, A szögletek, a hangos, nagy szinek Finom, letompult tónusokba folyva, A bántó ellentétek elsimulva Mély szakadékok, örvények felett Csipkeszövésü lengő hid vezet, A magasságok égbe feltörök: Lebírhatok mind, mind elérhetők! trolin Cmd ax étvágyai «• a tcaisUlyt. eit|iiO»tetl a kOhOg«»t. *iladtkol. <|jeli izzadlat Nincs vágy oly képtelen, mit ez az óra Beváltani ne ígérne valóra! A fájdalom lecsittul, elpihen Almatag, lágyringásu öliben Csöndje ezer zsongással van tele S ezer érzéssel, melynek nincs neve. Valami csoda-babonás Leheletszerű finom suttogás Meséket hint a szélbe: Lágy lombozatú fák titkos beszéde. S leirhatatlan édes dallamok Reszketik által e borulatot: Mint hogyha számtalan kis eolcsengőt Melodikus akkordban összecsengöt Szivárvány szálon angyal keze húzna . . . . . . S eközben puha bársony szárny csapással Száll . . . száll — a Múzsa . . . J. Draskóczy Ilma. A kémikus. Irta : Zöldi Márton. A kémia nagyhírű tanára, Ortass Dániel, egyedül ült a laboratórium egyik zugában. Mintha szögletes tatár arcán valami ábrándosság derengett volna, amint túlfejlett, sűrű sörtehajjal borított fejét a falnak támasztotta, 8 a félig hunyt szemhéjak alól a plafonra meresztette tekintetét. Teljesen gondtalanuak látszott. Pedig ez a tudós rab volt. Rabja egy mérhetetlenül nagy gondolatnak, mely őt e lebaratóriumba zárta, — a szabadulás kétes reményével. Már öt év óta dolgozott, kísérletezett. De nem ámította magát : tudta, hogy még mindig a kezdet kezdetén áll. Ezen a héten kedvezőbb fordulatot remélt. Nem döntőt, csak útbaigazítót. Sikerült egy elem energiáját fokoznia. A gondolat, mely ezt a nagynevű tudóst lenyűgözte, mérhetetlenül grandiózus volt. Arról álmodozott, hogy a levegőt, az emberiségnek e közös s elvitázhatatlan tulajdonát a könnyebb megélhetés forrásává teszi. Annak a probrémának szentelte életét, hogy Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánl**. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Ro*S«" eredeti csomagolást. Roehe" fcapbaló orvoal rendelt tre a gyAgysiertirafeban. — Kié Uvcgmklot 4 — linrena