Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-10 / 41. szám

V. évfolyam. 41. szám. Pápa, 1908. október 10. PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDKE. Kiadóhivatal: Petőn-utea 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Háború I Nem messze tőlünk, annyira, mint amennyire az orient-expressz hat és egy félóra alatt elröpíti az embert, olyasféle előkészületek folynak — ne szisszenjenek fel a még nálam is nagyobb soviniszták! — mint aminők nálunk a hatvan év előtti nagy nyáron át; egy puskalövésnyire a magyar határtól sereget toborzanak, boszú-fogadalmakat tesznek és fegyverkeznek, itt nálunk pedig minden csendes. A katonai raktárakban édesen szenderegnek az éles muníciók, ökörkorukról álmodoznak a pléhskatulyába szorított húskonzervek, a vezérkari irodában belepi a por Szerbia katonai térképét és még az sem igaz, hogy a monitor nevű édesvízi hadihajók felszedték volna horgonyukat. Az erőnek, az abszolút hatalomnak oly fönséges biztonsága ez, minőre az osztrák-magyar hadtörténelemben (immár ez is kifejlődött) csak ebben az egy esetben lehet példa, amikor — Szerbia dühöng ellenünk. Bezzeg, lehetne ez máskép is. Ha azt a rengeteg adót, aminek fizetésére az óriási (még Bulgária, meg Bosznia nélkül is óriási) török birodalom képes, nem lopták volna mind el omnipotens miniszterek és kormányzók, pasák és bégek tolvaj százai, ha abból a háromból, ami Montecuccoli szerint a a háborúhoz szükséges, a pénz, pénz és pénzhői csak az első megvolna a török hadi kincstárban, akkor katonai vonatok százai szállítanák már délfelé a magyar katonák százezreit s volna olyan zavar, olyan kapkodás és olyan pánik, aminőt egy félelmetes ellenfél támadása idézhet elő. Ha Törökországot minden európai seregeknél jobban tönkre nem tette volna saját belső züllése, akkor nem volnánk hajlandók amolyan üresen nagyzoló szellemességgel operett-forradalomnak minősíteni azt se, ami Belgrádban történik. Ha . . . persze ha az a ha nem volna! De hisz ha az a ha nem volna, akkor Boszniát se annektáltuk volna és akkor Ferdinánd se emelte volna olyan magasra a — rangját. így azonban maradhatunk nyugodtan. A tartalékosoknak nem kell a kardjukat köszörültetni, a népfelkelő tiszteknek pedig még arról az egyetlen sapkáról sem kell gondos kodniok, amit az előirás szerint behivatásuk esetén magukkal kell vi'nniök. Ez a generáció — ha a jelek nem csalnak — még nem lát háborút. De a következő — csak jöjjenek rendbe a török financiák ! — még Szulejmáni hadat is láthat az amektált területre felvonúlni. A gróf és a jobbágyleány. Gundel-Göröncsér József nem volt éppen gróf és GrünblattMáté Ilona nem volt éppen jobbágyleány, de a sorsuk szakasztott olyan volt, mint azoké, akikről Eötvös József halhatatlan verse szól. Szerették egymást és egymáséi nem lehettek. Meg volt bennük mindaz a kellék, ami a boldog házasélethez szükséges : nemcsak szépek voltak és fiatalok, de a választott életpályának azonossága, az a művészi rajongás, mely lelküket egyenlő nemes hévvel áthatotta, szinte természetessé, magától értetődővé tette, hogy egymásra találjanak és egymáséi legyenek. Még a vagyon, a kincs, mely után kiirthatlan kapzsi sóvárgás él akárhányszor nem a házasuló ifjak, de a házasító szülők kebelében, még annak se kellett volna gátjául szolgálni a szerető szivek egyesülésének. Az egyedüli gát a vallás volt. A fiatalember keresztény volt, a leány zsidó. És a keresztény szülők oly merev gőggel zárták el a zsidó leány elől ajtajukat, mint ahogy a vár kapuját hidegen, szivtelenül csapták be a szerelmében elepedő jobbágyleányka előtt. És aztán. . . . aztán jött a mindent kiengesztelő, mindent egyenlítő halál. Előbb az ifjú halt meg, utána a leány. Önkezétől mindenik. És a gőgös szülők ott zokoghatnak most a közös sir felett. Mert úgy történt, mint az Eötvös versében. A papok nem voltak oly szívtelenek, mint a szülők. Nem gördítettek semmi akadályt elébe, hogy a szép zsidó leányka holtteste ott nyugodhassék a keresztény ifjú hült teteme mellett, akihez megőrizte hűségét a sirig . . . Rög rögre hull, temetve ott Két fájó sziv pihen, A gróf és a jobbágyleány Egy sirnak mélyiben . . . A humanizmus és erkölcs. A büntető novella életbeléptetése. A büntető törvénykönyvnek és a bűnvádi perrendtartásnak kiegészítéséről és módosításáról szóló büntető novella (1908. évi XXXVI. t.-c.) a büntetés feltételes felfüggesztéséről, a kerítésről (leánykereskedelem) alkotott új rendelkezései és a büntető törvénykönyvben a pénzhamisítás, hamis, vagy hamisított pénz csalárd használata, lopás, csalás és tulajdon elleni kihágást helyettesítő módosításai f. évi október hó 1-én léptek életbe. A fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezések érvényessége 1910. évi január hó elsejével van meghatározva, noha ezen terheltek bűnügyének mikénti ellátása tárgyában az eljárási szabályok már jövő év január hó elsejétől érvénnyel birnak. A büntető novella megalkotását több mint 10 évi készülődés, javaslatok, tanácskozmányok előzték meg. A tizenkettedik óráig — a törvénytervezetnek a képviselőházhoz történt benyújtásáig — szakavatott vita tárgya volt az, vájjon az 1880. évi szeptember hó elsején életbeléptetett A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. A kegyelmes asszony. Irta: Vértesi Arnold. Az 1705-ik esztendőben a kegyelmes űr, Lubomirszky Theodor herceg a húsvéti ünnepek alatt Lubló várából lejött Iglóra, fényes udvari népével, lengyel nemesek sokaságával s uagy dáridót csapván, megitták, ami bor az érdemes bányaváros pincéjében találtatott s megtáncoltatták, aki szemrevaló cipszer leány akadt a városban, tiszteB öreg polgárok nagy megbotránkozására. Mikor a lengyel urak eltávoztak, eltűnt velők a városból Halbschuh Márton Katalin nevű szép hajadon leánya is. Nagy szégyen volt ez az egész városra, hol a nemes tanács szigorúan vigyázott a jó erkölcsökre s fejével lakolt, aki megtántorodott. Bizony Halbschuh Katinkának sem fogják kímélni sem szépségét, sem iijuságát, hanem ki fogják rá mondani, hogy feje hóhérpallos által választassák el testétol, csak kezébe kerüljön egyszer a magisztrátusnak, mert példát kell mutatni a leányszemélyeknek, hogy megmaradjanak a becsületben s az Úr félelmében. Halbschuh Márton pedig, aki özvegy ember vala, nagy bujában, szégyenében az utcára sem mert kimenni, nehogy ujjal mutogassanak rá: ime ez az az ember, aki olyan csúfságra nevelte a leányát, hogy megszökött valami lengyel semmirevalóval, Lubomirszky herceg valamelyik táuyérnyalójával. Szidták az átkozott pólyákat, arról in beszéltek, hogy deputációt kellene küldeni a kegyelmes herceghez ; de attól féltek, hogy a kegyelmes úr, ki erkölcsösség dolgában máskép gondolkozott, mint a XIII. szepesi város polgársága, kineveti őket e valami affélét mond, ahogy szokta : — Menjen csak kegyelmetek isten hirével s arra legyen gondjuk, hogy az adót pontosan megfizessék. Leány marad még a szepesi szászoknak elég, ha a szépét el is kapkodják az én embereim. A szigorú erkölcsű szepesi polgárok azonban nem nyugodhattak meg az ilyen beszédben : nekik ítélet kellett. Főbenjáró kemény Ítélet. A szentmibálynapi terminusra meg is citálták a leányt, noha mindenki tudhatta, hogy nem fog megjelenni. ^ De ime bárom nappal előbb nagy fegyveres csapat jelent meg a város kapujánál s a toronyőr megismerte a herceg hatlovas hintóját a nyeregben ülő fullajtárokkal s a kocsi előtt szaladó kengyelfutókkal. Nagy lett az ijedség a városban, mert nem tudták, hogy mit akar a kegyelmes úr. Bezárni a kaput nem merték előtte s nem is sokat ért volna, mert a falak immár nagyon omladozófélben valának s nagy darabokon holmi sövénykerítés védelmezte, úgy ahogy, a ledőlt fal helyén a várost. Minden pusztulófélben volt már a háromszáz éves lengyel uraság alatt, bástyák, törvények, emberek. Nem lehetett sokáig habozni, beeresztették a herceg fegyveres népét. A főbiró még ki is jött elejökbe a tanácsbeliekkel együtt, hogy tisztességgel fogadja s levett süveggel alázatosan közeledtek a hintó felé, melyből cobolyprémes bársony ruhába takarózó szép fiatal asszony nyújtotta előre a fejét. A főbiró elképedt s torkán akadt az üdvözlő beszéd, mig a szép dáma mosolyogva bólintott : — Eljöttem a hivásra, főbiró uram. Mit kiván tőlem kegyelmetek ? Akkor előlovagolt Theodor herczeg is és rárivallt a főbíróra : — Térdet hajtsatok előtte, aki a szépség királynéja. S akkor a tanácsbeliek mind meghajtották Szülők szives II Taaulók részére intézetek által előirt 1

e ÓD t> minőségű ruhanemüeket dus választékban találjuk Fia és Társa divatáruházában. •IV ő i és gyermek k o]n f e|k e i ó b a 11 az idei újdonságok már beérkeztek. rtKUCk Krausz József M.