Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-03 / 40. szám

V évfolyam. 40. szám. Pápa, 1908 október 3. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Október 6. A lázban, mely uralkodók ölelkezésének láttára elfogja az embereket, a fény közepette, mely a világ élő nagyjainak hatalmát hirdeti, jut-e egy pillanat azokra gondolni, kiket 59 esztendővel ezelőtt a halál hideg karja ölelt át, fellebben-e egy percre az a komor lepel, mely azok emlékét borítja, kiket az önkény hatalma juttatott kora sírba ? Vértanúi a magyar szabadságnak, gondolnak-e rátok azok, akikért életeteket feláldoztátok ? Az igaz kegyelet, a valódi hála érzete eltölti-e mindazok kebelét, akik ma a ti véretek megszentelte földön az istenadta szép világot élik? Avagy már elfeledtek benneteket s a nektek szóló megemlékezés ünnepe sem egyéb üres konvenciónál ? . . . Kérdések, amelyek csak maradjanak mindaddig kérdéseknek, amíg eljön az idő, amikor ismét majd megtudjuk érteni a tizenhárom Aradinak nagyságát és szívből tudunk gyászolni. Egyszer majd megjön ez az idő . . . Meg kell jönnie! Beöthy Zsolt. Csak talán az, aki maga is ott ült a Mester lábánál s hallgatta ajakáról a nemzeti hitvallás igéit, szivta magába a nyugati kulturának tanításából kiáradó éltető lehelletét, az tudja igazán megmondani, hogy ki is az a Beöthy Zsolt. Akik csak írásait olvasták, irodalomtörténeti, esztetikai munkáit, azok előtt nem teljes az ő képe. Mert ezekben a munkákban — arany minden szavuk! — Beöthynek énje egészen háttérbe szorul. Szigorú szinte fenséges objektivitás ezeknek uralkodó vonásuk. Hogy ki irta, az mellékessé válik, lényeg csak az, hogy aki irta, annak eszménye a magyarság naggyá s e cél elérésére gondolkodóvá, okossá tétele. Ezért méltán mondhatják Beőthyről, hogy „magister sapientiae*. Mondhatja, aki csak írásaiból ismeri. És aki hallotta őt valaha, akit elbűvölt előadásának varázshatalmával, aki megismerte Beöthyt az embert, aki tudja, hogy esztetikai elveivel, irodalmi tanításaival, a nemzeti művelődésre vonatkozó összes nagy gondolataival lelke is össze van forrva, az még többnek tartja őt a magister sapientiae-nél. Tartja a nemzeti eszme apostolának. Apostolnak, kit a jövő jobban fog megérteni tudni, mint az előítéleteknek e mai kora. A népkonyha. A legutóbbi költségvetési tárgyaláson a város 4000 koronával akarta fölemelni a városi szegénysegélyező összeget azért, hogy Pápán is megteremtse a fölemelt segélyösszegből a népkonyhát. A gyűlés csak azon föltétellel fogadta el ezen összeg, a 4000 korona megszavazását, ha tiszta és elfogadható terv szerint a népkonyha fölállítható lesz városunkban. Különben az említett összeg elmarad és a városi pótadó ennek arányában alább Bzáll. Azóta a városi tanács kiküldötte egyik főtisztviselőnket, a főjegyzőt, Győrbe, az ottani népkonyha tanulmányozására. S midőn e tisztviselőnk beszámolt útja eredményéről, a tulajdonképpeni és eredeti tervtől eltérőleg, a tanács nem csupán a hely beli szegények segítésmódjának megváltoztatását javasolta az alapítandó népkonyhában, hanem valódi népkonyha létesítését tette .programjává, olyat, amilyen már Győrben, Pozsonyban és más nagyobb városainkban több óv, sőt évtizedek óta működik. Erre a terv megváltoztatásra nem csupán a Győrben szerzett tapasztalatok vitték rá a tanácsot, hanem egy, még elevenebb csattanáeú tapasztalat, t. i. az, hogy a helybeli szegények 1, mondd : egy kivételével mind tiltakoztak az oly segélyezés ellen, amely egyedül a kosztban nyilatkoznék meg. Ha alapos okuk nem is lett volna e szegényeknek erre, a majdnem egyöntetű nyilatkozatra, még akkor Bem szólhatnánk semmit. Hisz, utoljára is, aki szegény és a Bzomorú sorsát bevallani kényszerül, attól, a tőle óhajtott segítési módot megvonni embertelenség lenne. Azonban a mi szegényeink legnagyobb része elfogadandó okot hozott fel, midőn bevallotta, hogy nekik a heti segélyezés lakáspénzük összekuporgatására és nem az étkezésre szükséges, mert az ő élelmezésük dolgában nagy nehezen ugyan, de valahogy mégis megv olnának. E tényből több tanúságot vonhatunk le. Először is azt, ha szegényeinket az eddigi módtól eltérőleg kívánjuk segélyezni, akkor a lakásnyomorüságát javítsuk hathatósan. Ide irányítsuk gondoskodásunkat legelső sorban. Másodszor : ha a költségelőirányzó javaslatba veszünk ily cimü tételt, azt teljesen kidolgozva s minden oldaláról megvilágítva, kifogástalan költségkiszámításeal kell előterjeszteni, nem pedig úgy, ahogy az a jelen évben történt, amikor e kérdést a közgyűlésen hosszú ideig tárgyaltuk és még azt sem tudtuk, hogy tulajdonképpen milyen is lesz az a népkonyha és mire is kell az a 4000 korona fölemelt segélyösszeg. Mert, bár magam is teljes tisztelettel és humánus érzülettel hajlok meg a közgyűlés ismert határozata előtt, mégis ki kell jelentenem, hogy rendkívüli külömbség van a közgyűlés által elfogadott cél és a városi tanács újabban elfogadott szegény-segélyző terve között. A közgyűlés tisztán a helybeli és a már eddig is segített szegényeken akart, élelmezésük utján, a 4000 korona segélytöbblettel segíteni. A városi tanács azonban újabban egy igazi népkonyha létesítését tervezné belőle, amely nem is annyira a pápai szegényeknek javára szolgálna, hanem a helybeli s esetleg vidéki munkások élelmezését tenné kívánatosan olcsóbbá, úgy, ahogyan ez Győrben és Pozsonyban már régóta van. Nem zárkózunk el az ilyen humánus intézmény megvalósítása elől sem. Sőt teljes szívből üdvözöljük. Azonban előre figyelmeztetjük közhatóságunkat arra, hogy a költségvetésben megszavazott 4000 korönányj többlet cime ós a tervezett népkonyha eszméje között igen nagy ür áll. Törvényes következetesség a kettő között nincs. Mi a költségvetés V. cime alatt szavaztuk meg azt az összeget, az újabban kontemplált tervről a költségvetési előirányzatban erre sem semmiféle pont nincs, sem szándékba sem vétethetett. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. HUGÓMNAK. 0 — Emlékkönyvbe. — Ne érjen soha gond, búbánat, Maradj csak boldog és vidám! Nevető, nagy, piros rózsákat Szedtél az élet hajnalán . . . — Szedjél az élet alkonyán! És fiatal, derült lelkedből Áradjon szét a napsugár! Juttass a fényből, a jókedvből Annak, aki körülted jár — Aki a meleg napra vár . . . Katona Irán. Mozgóképek a turf-ről. Irta: Rien. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de az ég már olyan ritkán derült, hogy a legtekintélyesebb gastronomusok is legfeljebb egy tál rántott lebbenos-leveshez tudják hasonlítani a benne úszkáló felhőcsipetkék miatt. A nők nem bánják azért, és azt mondják éppen ilyen idő való a lóversenyhez, ami alatt örülnek az alkalomnak, hogy a legkülönbözőbb őszi felöltők megválasztásával bizonyságot tehetnek az asszonyi találékonyságról. Két óra felé (milyen korán ! e miatt kellett az ebédet fűzőben megenni) egymásután robognak a fiakkerok a versenypálya irányában. ErzHÓk néni, aki nem megy ki megnézni a futtatást, a sok szép asszony, meg a nagy pompa mián annyira megfeledkezett magáról, hogy szó Bem jött ki az ajakán. Isván bácsi, akit a sorsharag Erzsók néni férjévé tett, erre azt óhajtotta, bárcBak minden nap lenne valami lóverseny-féle bámulni való, legalább az embernek inkább nyugta volna, mint nem. Legott beszüntette azonban ezen óhaját, mikor Erzsók néni az őnála szokásos szívóssággal felocsúdott első bámulatából ós annál szaporábban adta le benyomásait a látottakról. A lóverseny tehát Isván báoaira kedvezőtlenül hatott. Ennek folytán Ő, akit nem anyagi érdekek, inkább a lótenyésztés ügye iránt érzett rokonszenvedély (igy mondta jó maga) sodort a kivonuló tömeg közé, eléggé megütközve hallgatta a következő párbeszédet, ami egy színészforma fiatal úr, meg egy jogász között folyt le. Azt mondja a szinész: Te Lai, légy szíves adj kölcsön öt bükköt, egy óra múlva megkapod. A jogász így felel: — Minek neked az öt bükk ? Ugy sem lesz totalizatőr. A sziaéBZ-forma látszólag megnyugszik. Darab ideig csöndesen mennek egymás mellett, mikor a színészforma ismét szól: betegségek, .......».«., köhögés, skrofulozss, ellen aiámtalan tanár éa orvot által naponta ajAnlra. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kér}« mindenkor eredeti osomagolást. F. HtffoiABB-La Roehe A Co. Basel (Mjfl) orvsai rcfidtlrtrr • (työfftrerlárak* b*a — Asa Uv«crnkÍBl 4 — knreita.