Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-03 / 40. szám

De nem is lehet, mert a népkonyha felállítása elsősorban is társadalmi feladat s osak másod sorban közigazgatási, illetve városi ügy. Igy van ez Pozsonyban is. E nagy és gyáriparivá íejlődő városban két népkonyha áll fönn. Az első 33 óv előtt keletkezett. S a második, a fiókja 15 év előtt alakult meg. Célja a szegény népnek jó és olosó ebédet, sőt vacsorát ie nyújtani. Fönntartási alapelve: önmagát fönntartani, idegen segítség nélkül. A város maga, mint erkölcsi testület, az első gyűjtés megindításakor 1000 koronát adott Azóta e testület évi járulékot nem nyújt. Maga e konyha, illetőleg az érdekében alakult és lelkesen működő társulat látja el ez áldásos üzletet, amelyet élvez sok száz munkás, nem kevés számú hivatalnok és elég sok katona stb. Mert mindenki kaphat ott egy hóra előfizetéssel 3 tál ételt 10 koronáért, 2 tál ebédet 6 koronáért. Télen esténként 5—8-ig teát 8 fillérért s 4 fillérért burgonyát vajjal, tész tát ós főzeléket az ebédről. Valláskülönbség nélkül mindenkinek nyitva áll az ajtója. Az ottani izraelita népkonyha is hasonlólag működik és virágzik, anélkül, hogy a város egy fillérrel segítené, sőt a hitközség maga is évi 50 koronával gyámolítja csupán. Nem a város, mint testület, tartja fenn tehát, hanem annak igazán humánus érzésű és tetterős közönsége. Szinte felmagasul a lélek, amidőn olvassa évi jelentésüket, hogy az a sok jótékony egyesület éa azoknak tagjai micsoda nemes versenyt fejtenek ki ezen áldásos intézmény támogatásában. Nemcsak tombolákat, teaestélyeket ós egyéb összejöveteleket rendeznek javára, hanem oda is hatnak, hogy végrendeletek által is gazdagodjék a népkonyha. S lehet-e csodálni, ha ily viszonyok mellett 33 év óta nem emelkedett az élelem ára semmivel. Most, mint kezdetben, egy jó nagy adag leves: 6 fill.; tészta: 16 fill.; főzelék hússal (4 deka): 16 fill.; hús nélkül: 8 fill.; kenyér: 4 fill. Az adagok oly nagyok, hogy alig bírják megenni. Nem városi nagy segedelemmel lehet ilyen népkonyhát teremteni, hanem egyedül áldozatkész városi közönséggel. A szegények javára megszavazott összegből pedig e célra elvenni egy fillért is hiba volna. Ha tehát Pápán is komolyan akarják a népkonyhát, ne a képviselőtestület költségvetési javaslatának tárgyalásából induljon ki, egyszerre 4000 koronával az eszme, hanem van sok jótékony egyletünk és sok lelkes polgárunk és honleányunk, ezek vegyék kezükbe az ügyet és ha akarják, könynyen megoldják. És Isten áldása lesz munkájukon. Vagy ha a hatóság mindenféleképpen gyökeresen és humánusan óhajtja megoldani a városi szegények segélyezését, ám létesítsen a mai segélyösszeg egy részéből szegényházakat ós az élelmezést a már említett népkonyhával kapcsolhatja egybe, anélkül, hogy csak egy szegény egyéni kívánságát e tekintetben mellőzné. A Szegényházakra példát találhat Somogy-Csurgón, Szabad kán ós más városainkban. Azonban mindenekelőtt teljesen kész tervet kérünk, nehogy csak egy fillért is, nem 4000 koronát dobjunk a sötétbe. Győri Gyula. Azoknak, akik haragusznak. Aki haragszik, annak nincs igaza. A veszprémiek nagyon haragusznak, a vesz prémiéknek nagyon nincs igazuk. Haragudtak már askor, mikor a muzeum ügyében a legtárgyilagosabb véleménynyilvánítást lehurogással szerették volna elnémítani, haragudtak akkor, mikor a megindult eszmecserét a személyeskedés terére akarták átjátszani s haragusznak most, mikor sajtóorganumaik útján a legképtelenebb kommentárokat fűznek ahhoz a tényhez, hogy a Veszprémben felállítandó muzeum épület, illetve az e célból kivetendő pótadó ellen éppen pápaiak szólaltak fel. Ezek között a kommentárok között van olyan is, értjük a Veszprémi Hirlapét, amellyel igazán nem érdemes bővebben foglalkozni. Hogy valaki ebbe a muzeumi ügybe felekezeti momentumokat keverhessen bele, ahhoz az elfogultságnak vagy a rosszakaratnak olyan mértéke kiván tátik, amellyel szemben szinte védtelenül áll mindenki, aki valaha közügyben közérdekből síkra szállt. Es még a Veszprémi Hirlap hivatkozik a hazára, melynek érdekében minden igaz fiánák egybe kell tartani. Nem hisszük ugyan, hogy a muzeum épületének ügye volna az a jegecedési pont, amely legalkalmasabb a hazafiak tömörülésére, de az bizonyos, hogy furcsa kívánság közös táborba hívni a haza érdekében azokat, kiket még csak az imént durván meggyanúsítottak. Nem úgy, kedves laptárs 1 Előbb el Canossába, aztán majd beszélhetünk a többiről, Addig pedig minket illetőleg nyugodt lehet, hogy soha semmi néven nevezendő érdeket, sem személyit, sem hatalmat, sem felekezetit előbbre nem teszünk a haza érdekénél, s akár jár velünk egy úton, akár másfelé tévelyeg, mi. haladunk azon. amelyen a magyar nemzet egyetemének boldogulását tudjuk szerény erő ikhöz képest előmozdítani. Ezt azonban ós most már a Veszprémvármegyéhez szólunk, nem a parciális érdekek előretolásával érhetjük el. A jó VeBzprémvármegye ebben az egész muzeumi ügyben a pápaiak rivalizálásának jelét látja, hogy mi megirigyeltük az ő haladásukat, hogy ilyen meg olyan a mi nobilitásunk, hogy egyetlen elfogadható érvük nem volt a pápaiaknak, hogy a muzem ilyen meg olyan fontos kulturális ügy stb. stb. Veszprém tényleg halad az újabb időben. Nem ho.íry irigyelnénk, de örülünk rajta. Tiszta szivből mondjuk ezt, őszintén, férfiasan. De nem azért örülünk, mert véletlenül egy megyében vagyunk, hanem általános, magasabb szempontból. Az erővel teljes városi élet fonto3 nemzeti közérdek. Ha Veszprém közgazdasági és kulturális élete fejlődik, az hasznára válik az egész országnak. És ha e törekvésében a várost a kormány támogatja, kaján irigykedéssel soha sem fogjuk neki felhánytorgatni/ Jól tette a kormány, az állam érdekében kötelessége volt ezt megtenni. Ám a vármegyének nincs semmi köze a parciális városi érdekekhez. Vagy ha mégis van, csupin akkor, ha. előbb minden mis kötelességét már teljesítette. E vármegye pedig még sokkal adósa a falvaknak, kis- és nagyközségeknek, a népnek. Hogy mivel? Azt elmondta a Pápai Hirlap két vezércikke, fejtegettók a megyegyűlésen nemesük pápaiak, de a Veszprémvármegye mindebből nem tudott egy „elfogadható érvet" kihámozni. Neki iskola, ovoda, menedékház, utak, hidak, amerikai kivándorlás egyik sem érv, vagy ha az, hát nem elfogadható ! Nobilitást emlegetnek. Nobilitást Veszprémben, ahol a pápai Petőfi-Jókai szoborra -nem volt egy fillér sem ! Nekünk meg legyen most 2700 K-nk a római régiségek elhelyezésére! Különben igen könnyű azt a nobilitás szót kimondani. S főkép könnyű más bőrére nobilisnek lenni. Mivel hogy a megyegyűlésen jelen volt biz. tagok többségét (61 „'gen" szavazatból 36) veszprémiek alkották, tehát az ugodiak, takácsiak, teveliek, tapolcafőiek, csótiak meg varsányiak rovására voltak nobilisek saját városuk javára. Arról a nobilitásrU nem is szólunk, amit kifejtettek azok, akik szavaztak, mint a karikacsapás, pedig ők maguk nem is fizetnek vármegyei pór,adót! Mikor pedig odaát fontos kulturális ügyrő[ beszélnek, akkor megint csak a mi svábjainkra gondolunk s arra, amit a magyarosítás terén megtenni a vármegye évtizedeken át elmulasztott. De nem fejtegetjük újra e kérdést. Csupán egy a hét folyamán hozzánk beküldött hivatalos írást teszünk e helyen betűről betűre pontos másolatban közzé. Ezt az irást egy veszprémmegyei község birája adta ki. Melyik a község, ki a biró, azt bárki megtudhatja, megláthatja szerkesztőségünkben. Nyilvánosan nem akarjuk a neveket kipellengérezni, mert nem az illetőt tartjuk hibásnak, hanem az államot ás megyét, melynek területén egy magyar községi biró ilyen irást állíthat ki : Ikaszolvegy mek holt a Vesztenkom Pál mik meg bíszajung a . . . Elöjárosák hógy Pésztősson mek bolt Veszprémmegye (Aláírás,) . . . község bíró, elöljárósága. Te Lai! Annak dacára nem lennél szives . . . Igy aztán Isván bácsi, aki a szünetet arra akarta felhasználni, hogy tiszteletteljesen megkérdezze, mi az a totalizatőr, az újabb megszólaláskor elállott szándékától. Még egy idegen szó ütötte meg fülét Isvánnak : a turf. Ez úgy történt, hogy egy szomorkás uri ember, aki minden előforduló eseménynek utána azok ott nézni könyvekben, így panaszkodott a barátai előtt: Képzeljétek, amint tegnap a Pallas Lexikon legújabb kiadásában kerestem ezt a szót: turf, a következő utalást találom benne: Turf, lásd : Végrehajtási novella . . . Isván bácsi a jól ismert magyar szó hallatára egészen elvesztette a kedvét, hogy idegen szavakat ezzel kapcsolatban tanuljon meg ós már nem érdekelte, hogy mi mindent Összebadart az a néhány aranyifjú, aki csak úgy dobálózott a spurt, canter, run, outsider, finisoh, favorit szavakkal, biztonság okából ott rejtvén a zsebben a „TurfUjság" néhány antiquár példányát, amelyből előre nem látható szituációknak nevet adjanak ; ami nem is kell, hogy hiteles legyen, hisz ignotos faliere könnyű és notis derisui esse nehéz, legalább pápai lóversenyen. Ezen viharos előkészületek az angol sportnyelvben való enormia jártasság elárulására, vagy titkon sejtetésére egészen tárgytalanok lettek. De már kint is vagyunk a versenytéren, ahol annyi minden leköti figyelmünket, hogy Isván bácsit szem elül tévesztjük. Van, ami ő érte kárpótol bennünket. Például, hogy nagyon magasra ne menjünk, (amiben udvarias, de határozott tilalom is közrejátszik) ott a tribün, amelyre a fent említett udvarias, de határozott tilalom értelmében férfiaknak nem, csakis nőknek van joga felmenni. Azonban a pálya túlsó feléről gyönyörű távlatban szemlélhetjük a sürü virágágyhoz hasonló emelvényt, amelyen a nehéz heliotroptól a könnyű és kairói telekre emlékeztető écru-ig minden szin érvényesülhet, annak dacára, hogy a túlfejlett florentine és kacér Charlotte Corday kalapok föléjük terjeszkedve mindenáron igazolni akarják a virágágy-elnevezést divatárusnők csináltvirág-melegágyából szedett díszeikkel. Az urak, ha mindjárt négy koronát fizettek is, állni kényszerültek. Egy többször büntetett hamis szójátékost egyenesen azért néztek ki a közönségből, mert kegyetlen hajlamától üldöztetve, egy szóval akarta kifejezni az urak ilyetén állapotát, nevezetesen kényszerállásnak mondotta. Hanem azért a futamközökben szívesen tipródtak ide-oda mindnyájan. A Laci papája is, aki a hintók között járva észrevette, hogy a fia valami Ödön gyereknek ajánl könyvre fogadást. És pedig alig egy hónapja nyűtt ABC és könyvre, ilyenformán : — Te Odi fogadjunk, hogy a Sibrik bácsi lova lekésik. Ha nem igaz, megkapod a könyvemet. — Odi gyanutlanúl állta a fogadást, mig Laci, aki valóságos enfant terrible, így mentette magát az apja előtt : — Tudod apus, én nem sajnálnám a könyvemet, mert az ón elvem az, hogy aki akkor és azt veszíti el, amit ós amikor akar, az inkább nyert. Igy történt aztán, hogy mire a Sibrik bácsi lova bejött elsőnek, a jól sejtő Lacit a papa megbízásából már haza felé vitte a kocsi, ami egy felnőtt bukmékerrel aligha történik meg. szíves Tanulók részére intézetek által előirt legjobb minőségű ruhanemüeket • dűs választékban találjuk Krausz József M. Fia és Társa divatáruházában. IN oi és» gyermek konfekcióban az idei ujdonság-ok már beérkeztek.