Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-09-26 / 39. szám
főjegyző előadásában, valamint az egyházak segélykérvényei 8 a missziói ügyek. A gyűlés második napján az iskolai ügyek tárgyalása alkalmából a leányiskolái pénztár nehéz helyzetéről tétetvén jelentés, Tisza István gróf bejelentette, hogy a leánynevelő intézet céljaira 40 000 K-t ad, A bejelentés nagy lelkesedést keltett, mit növelt még az a körülmény, hogy ugyanazon célra dr. Antal Géza 1000 K, Kádár Kálmán 1000 K, Dózsa József 600 K, Csorba Ede 500 K, Mozsonyi Sándor 200 K, Antal Lajos és Máté Lajos 100 — 100 korona adományt ajánlottak meg. Az iskolai ügyek tárgyalása során theol. akad. igazgatónak az 1908 — 7909. évre Csizmadia Lajost, internátusi felügyelőnek pedig Kutassy Máriát választották meg. A népiskolai ügyek tárgyalása alkalmával Apponyi Albert gróf kultuszminiszternek a tanítói fizetéskiegészítések gyors kiutalásáért köszönetet és elismerést szavaztak. A többi ügyek közül kiemelendőnek tartjuk még azon határozatot, mellyel kimondták, hogy az országos lelkészi nyugdíjintézetbe befizetendő járulékokat az egyes lelkészek helyett a kerület magára vállalja. 22 én és 23 -án a kerületi biróság nyolc rendbeli fegyelmi ügyben ülésezett a hozott ítéletet. A kerületi gyűlés tagjainak jórésze már 23-án d. u., a többiek pedig a 24-iki délelőtti vonatokkal utaztak el városunkból. * A gyűlés első napján délben a GriíF-ezállóban bankett volt mintegy 120 résztvevővel. Az első felköszöntőt Antal Gábor püspök mondotta Tisza István grőfra, aznapi megnyitója alkalmából, azt a férfiút ünnepelvén benne, ki az egyházához való ragaszkodást a haza érdekeivel mindenkor összeegyeztetni képes. Tisza István gróf viszont Antal püspököt éltette, kinek egész élete áldásos építő munkában telik s kivel nézetei a felekezetközi kérdésekben ia találkoznak. Bakó Imrének az elnökség tagjaira mondott tósztja után Gyurátz Ferenc püspök mondott nagyhatású ékes pohárköszöntőt, a két protestáns egyháznak a liberális haladás terén való vállvetett munkásságának szükségét hangsúlyozván s éltetvén a ref. egyház összes vezetőit. A kitűnő hangulatban lefolyt közebéden felköszöntőket mondtak még Czike Lajos Gyurátz püspökre, Kenessey Gyula a lelkészkedő papságra és Mozsonyi Sándor Czike Lajosra. felzendült a Himnusz a dalosok ajkán és a cigányok hegedűjén. Mindenki felállott s midőn kitűnően kieBzelt zenekíséret mellett elhangzott a magasztos ének, mindenki tapsolt és a kántor urat dicsőítette. A dalárda eloszlott s Darab Gyuri állt fel az emelvényre, elszavalván az Obsitost, mi roppant derültséget keltett a közönségben. A következő szám monológ volt. Ezt Nagygerő István uramnak a szabó fia adta elő, aki most jött meg a katonaságtól. A monológ tárgya az eszperantó-nyelv kifigurázása volt, s általában a műveltebb közönségnek volt szánva, s a jelen esetben igen helyesen. Ennek dacára a közönség kissé unatkozni kezdett, B a kántor gyerek (hogy ezt is már régen fel nem akasztották !) mivel éppen a hidas oldalán üldögélt s onnan lóggatta le a lábait, hogy a monológ alatt némileg szórakozzék, összekötötte a nyugodtan heverésző két koca farkát, a zsineget áthúzta a deszka résén, megkerülte vele a szavaló előtt álló asztal lábát s a végét rábogozta az ott ólálkodó Bodri nyakára, aztán újból felült a helyére, várván a következményeket. A Bodrinak eközben mehetnékje támadt és megrántotta az asztalt, de egyszersmind a két malao farkát ia. A szavaló meghökkent, a két koca ösazeronent. A következő pillanatban a bodri nekiiramodott B a két mala e vi sítozva összekapott. ? döntött. A szabólegény a közönség szíves engedelmével abban hagyta a monológot, B ' mig a rendezők a megbomlott rendet állították helyre, Nyomdok uram szeretetreméltó csemetéjével fejezte be az (j g y csattanóját. E csekély i n oidens után, mely különben Yármegyei közgyűlés. — 1908 szept. 21., 22. — — tíjabb 1% pótadó. — Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 21-én tartott rendes közgyűlésében a vármegyének adókkal úgyis eléggé sújtott közönségét a veszprémi múzeum építése cimén — újabb l°/o" 0 8 pótadóval sújtotta. Hogy ez megtörténhetett, az egyszerűen a törvényhatósági bizottsági tagok közömbösségén múlott. Tudták, hogy a vármegye újabb súlyos megterheltetéséről van szó, s mégsem jelentek meg ott, hova a közbizalom a közérdek megótalmazására küldötte ki őket. Akik megjelentek, főkép egynéhány pápai megyebizottsági tag, mindent elkövettek, hogy a vármegye lakosaágát ettől a meglehetős súlyos tehertől mentesítsék (körülbelül 4 l/ 2 millió K lévén a vármegyei lakosság állami egyenes adója, 45.000 K-ról volt szó, mely összegből magára Pápa városára 2600 K esik, azonban minden törekvésük hajótörést szenvedett a gyors ütemben ÖBSzetrombitált Veszprémvárosi megyebizottsági tagok azon elhatározásán, hogy városukat a megye költségén egy újabb középülettel gazdagítsák. Hogy a megyegyűlésen tapasztaltak a Pápa-városi megyebizottsági tagokban a vármegyétől külön-szakadás gondolatát újból életre keltette, azt mondanunk sem kell. Meg kell szereznünk az önálló törvényhatóságot, hogy megkímélve legyünk az ilyen és hasonló fölösleges terhektől, de meg azért is, hogy városunk minden megyei gyámkodás nélkül szabadon fejlődhessék. A hozott határozatot egyébként — mint halljuk — számosan törvénytelennek tartják s ellene a belügyminiszterhez fellebbezést nyújtanak be. A gyűlésről itt következő tudósításunk számol be: A vármegyei közgyűlést, melyen eleinte 30—40-en, később (a múzeumi szavazásnál) már 80-an voltak jelen, Hunkár Dénes főispán 3/ 4l0-kor megnyitván, megemlékezett, a királynak a váráltalános derültséget és a kántor gyerek részére számos oldalról elismerést okozott, az ünnepély tovább folyt. A dalárda elénekelte eigánykisérettel a „Z»indelyezik ..." és az „Ábránd a mélabús holdnál" cimü dalokat. Az első nagy lelkesülést, a másik általános elérzékenyülést keltett, különösön a lányok és asszonyok között. (Nyomdok Vencelné asszonyom a szemét törülgette.) Mihelyt |az általános helyeslés okozta zaj lecsillapult, Böjté Pista, a bognár fia lépett az emelvényre, hogy elszavalja Petőfitől a „Magyar nemes"-t. Mielőtt azonban szóhoz juthatott volna, Kulcsos András uram, a sekrestyés lekiáltott a tornác faláról mondván : — Megájjunk ! Böjté Pista tehát megállt, illetve nem kezdett szavalni. Kulcsos András pedig folytatta. — Tieztölt ünnepség I Már akár rossz néven veszik, akár ee, énértem elizent a zannyuk, aki kivételesen otthun maratt, mer hogy a tehén borgyazó félben van, oszt lesni köllött a szegény párát. Hát mondom, hogy elizent a zannyuk, hogy aszongya hogy mennyek hamar, mer a tehin ippen most borgyazik, azt pedig nem lehet elhalasztani, hát ón osak ammondó vónék, hogy várnának ekkicsit a szavalattal, mire visszagyüvök. A beazédet egész rakás ellentmondás követte minden oldalról. Különösen a rendezők kiabáltak. — Nem lehet várni! Egy ember miatt nem lehet elrontani az ünnepélyt. — A kisbíró azonbau, aki keresztkomája a eegreBtyésnek, pártjára állt. —- A komának juaaa van az ünnepséghöz, megyében tett látogatásáról, mely alkalommal mindenek ékesen ós szép rendben voltak s köszönetét fejezte ki azoknak, kiket ez megillet, főkép pedig Koller alispánnak, Szeglethy polgármesternek és Kerényi főbírónak. Bejelentette a főispán, hogy a számonkérősréket megtartotta s mindent rendben talált. A tárgysor első pontjai simán mentek keresztül. Tudomásul vették az utolsó évnegyedről szóló alispáni jelentést, melynek örvendetes pontja az, hogy útlevelet kevesebbet adtak ki, mint az utolsó évnegyedben. Elfogadták a vármegyei közgazdasági és közúti költségvetést, köszönetet mondtak a főispánnak és alispánnak, amiért az utadó-alap rendbehozására a keresk. minisztertől nagyobb dotációt eszközöltek ki s névszerinti Bzavazással, egyhangúlag megszavazták a 3y 4 százalékos székházépítési és vasúti, valamint az l°/ 0 os előfogati pótadót. Jött azonban a muzeumi bizottság elterjesztése, hogy állandó vármegyei múzeumépület céljaira 1%-os pótadó vettessék ki. Koller Sándor alispán indítványozza, hogy az idei rossz termésre való tekintettel, az ügyet vegyék le a napirendről, dr. Övári Ferenc ennek ellene van. Á vármegye kötelezte magát, hogy a muzeumnak helyiséget ad, a mai helyiség kell a levéltár számára, az épületet tehát fel kell építeni. A hozandó áldozat csekély, a fontos kulturális célért hozzuk meg. Dr. Kende Ádám fikciónak tartja, hogy az l°/ 0 csak ez évre kell. Ha megszavazzuk, a pótadó állandósodni fog, hisz a muzeumi épület fenntartásáról, őrzéséről is gondoskodni kell. A vármegye szegény, lakossága alig bírja terheit Amíg égető szükségletei nincsenek kielégítve, ily célra nem költhet. Óva int egyébként a pótadó megszavazásától, mert akkor az összes vármegyei pótadó felülhaladná az 5°/ 0-ot, ami törvényellenes! Dr, Csete Antal szerint a pápaiak csak azért vannak a pótadó ellen, mert Veszprém antagonistái! Bezzeg a pápa bánhidai vasutat ugyanezen urak erőszakolták. Csapó Kálmán t. főügyész nem lát törvénytelenséget a pótadó megszavazásában. Dr. Kőrös Endre utal arra a kötelességekre, miket Veszprémvármegye kulturális téren nem teljesít, pedig teljesítenie kellene. Iskola, ovoda nincs kellő számban a megyében, nyári menedékházak aránytalan csekély helyen. Ha a népműveltség emelésére kell áldozat, szívesen megszavaz 2—3 °/ 0-ot is, de a muzeum nem vitális kulturális szükséglet. Amíg Schmidt Józsefek e vármegyében egyáltalán meghallgatásra lelnek, addig anyagi erőnket első sorban a magyar nyelvnek terjssztésére kell fordítanunk. Szeglethy György beszól a muzeum keletkezéséről. Azt mondja, bogy az épület felemelésére a vármegye erkölcsileg kötelezve vau, egyébként a muzeumot eleven kulturai mer a taksát lefizette. Én azt határozom, hogy várjuk meg ! Ebből aztán nagy vita támadt. Voltak, akik elismerték, hogy a segrestyésnek joga van az egész ünnepély végighallgatásához, mert a belépő dijat lefizette, minthogy azonban hirtelen el kell mennie, s így az ünnepély másik felén részt nem vehet, ha azt tovább folytatják, meg kell várni, mig viaszajön. A hevesebbek ez ellen erősen kikeltek. Egy ember osak egy ember. Őmiatta nem lehet a többit megvárakoztatni. Senki sem kenyszerítette ide, ő se kényszerítsen mást a várakozásra. Végre Krizsák uram felhívására Fekete Márton biró uram döntötte el az ügyet, ekképen Ítélkezvén a kapu tetején— Minekutánna Kulcsos uramnak el köll menni annélkül, hogy az egész ünnepaéget végig élvezhette volna, vissza köll neki adnyi a taksa felit, az ünnepség pedig tovább folytatódik. Az ítélet olyan bölca volt, hogy hatalmasan megéljenezték és minden oldalról megnyugodtak benne. Böjté Pista tehát elszavalta a „Magyar nemeat", a dalosok meg elénekelték a „Kápláré az asszony" cimü műdalt. Majd Krizaák Ogúbiusz rövid ünnepi beszéd keretében méltatta az olvasókört ós annak tagjait s azután a közönség átvonult a Rákóczi-induló hangjai mellett Dórba község nagyvendóglőjébe s a fiatalság táncra perdült ós táncolt kivilágoa kivirradtig. Ime tehát bemutattam Dórba közaég kifejlődött társadalmát a az elmondottak után meggyőződhetett a kedves olvasó állításom igaz voltáról, hogy Dórba község nem örvend akkora hírnévnek, mint ahogy megérdemelné.
