Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-09-26 / 39. szám
A közgyűlés maga a főiskolai díszteremben 22-én délelőtt 9 órakor nyilt meg. Antal Gábor püspök szívhez szóló, magasszárnyalásu imája után gróf Tisza István tartott megnyitó beszédet. A mély figyelemmel hallgatott s nagy hatást keltett beszéd legkiemelkedőbb része áz volt, melyben Tisza gróf a „Ne temere" kezdetű s a vegyes házasságokra vonatkozó pápai bullával foglalkozott az egyéniségét jellemző eredeti felfogással s azzal a tiszteletreméltó iutenoióval, hogy az ország nyugalma felekezeti villongások által ne zavartassék meg, a következőket mondván : Valahányszor és valahány helyütt összejönnek egyházunk és a testvéregybáz hatósági szervezetei, csodálatos egyformasággal hangzik fel mindenütt a panasz, hogy súlyos viszonyok elé megy egyházunk, hogy mind sötétebben tornyosulnak föléje a veszély fellegei. Es tagadhatatlan : Ha szemünket a tények előtt behunyni nem akarjuk, konstatálnunk kell, hogy mind ujabb meg ujabb jelek tanúsítják, miszerint az az ultramontán klerikális irányzat, amely ugy nézett ki, mintha végleg csatát vesztett volna Magyarországon, újból elérkezettnek látja az időt a szervezkedésre, az előbb talán óvatos és körültekintő, de mind határozottabb agresszív föllépésre. Olyan valaki konstatálja csekély személyemben e tényt a főtiszteletü közgyűlés előtt, aki nem nagyon szokott árnyékától megijedni (Élénk tetszés) és aki most is, a veszélynek láttára is, első sorban arra kéri mindazokat, akik vele együtt éreznek és gondolkoznak, hogy se bátorságukat, se hidegvérüket, se nyugalmukat e veszély láttára el ne veszítsük. (Éljenzés.) Alios iam vidimus ventos. (Úgy van ! Éljenzés.) A magyar protestáns egyházban kell annyi jogos önérzetnek, kell saját erőnk annyi tudatának élnie, hogy ezekre a jelenségekre ne egy hisztérikus asszony idegességével tekintsünk. (Tetszés, éljenzés.) De ha hiba volna túlbecsülni a veszélyeket, éppoly hiba volna szemet hunynunk ezek előtt. (Igaz. Ugy van !) Éppoly hiba volna tétlenül állani velük szemben ós fel nem használni a rendelkezésünkre álló időt arra, hogy gyűjtsük, fejlesszük és egyesítsük azt az erőt, amely ebben a küzdelemben a magyar nemzettel, a magyar felvilágoso dással és az emberi haladással változhatatlanul egybeforrt protestántizmus ügyének diadalára szükséges. (Élénk helyeslés.) Fejlesszük és szervezzük tehát az erőt, de egyúttal egyesítsük is. Egyesítsük először saját egyházunk erejét. És itt méltóztassanak nekem megengedni, lehetetlen bizonyos eUzomorodással nem utalnom arra a jelenségre, hogy éppen akkor, amidőn talán napról napra világosabban kezd meg látszani, minő hatalmas ellenfelek támadásainak vagyunk kitéve, éppen akkor látjuk ismét az egyenetlenség, a torzsalkodás, az elégedetlenség, az izgatás káros, veszélyes jelenségeit hiveink között mindjobban elterjedni. (Igaz ! Ügy van !) De a magunk erején kivül szükségünk van — amint szükségünk volt a múltban — az egész szabadságszerető, felvilágosodott magyar társadalvm erejére is. (Ugy van ! Ugy van !) Ezt az erőt nem szabad eltaszítanunk magunktól ós nem szabad megengednünk, hogy félre értéseknek ügyesen felszitása által ezt az erőt elidegeníteék mitőlünk. (Élé nk helyeslés.) Bárminő provokációknak is nem szabad bennünket arra indítaniok, hogy mi is oly térre lépjünk, ahol legalább is abban a szinben tűnhetnék fel a mi eljárásunk, mintha bennünket is a felekezeti türelmetlenség, a felekezeti elfogultság vezetne. (Igaz ! Ugyvan ! Élénk tetszés és helyeslés ) Az orvoslás súlypontja nem a magyar királyon, nem a magyar kormányon van. (Ugy van !) Rómát kell a' magyar állam illetékes faktorainak s a magyar katholicizmus illetékes tényezőinek meggyőzni arról, hogy itt veszélyes térre lépett. (Ugy van !), oly térre, amelyre való lépése éppen a katholikus egyház jól felfogott érdekei szempontjából is megboszulja magát. És it az összes magyar katholikusokhoz szólok : Hát ma, amidőn annyi ellenség környékez, ma, amidőn,-bármerre nézünk ebben az országban, benn és a határszéleken mindenütt csak ellenségeink mozgolódását, látjuk, (Ugy van 1) ma, amikor, ha elég könnyelműek lettünk volna, bármikor megfeledkezni arról, hogy mi magyarok milyen kevesen vagyunk és milyen gok ellenségtől vagyunk körülvéve, ma, mondom, amidőn minden napihir, minden napi jelenség, mindaz, ami körülöttünk lefolyik, csak ujabb meg ujabb bizonyíték, csak ujabb meg ujabb mementó erre a kemény igazságra : Ma szabad-e nekünk, maroknyi magyaroknak, szükség nélkül, elháritatlan ok nélkül, tisztán agresszív kezdeményezés alapján felvenni a felekezeti harcot egymás között, felemészteni legjobb erőinket egy olyan küzdelemben, amely, bárhogy dűljön is el, a magyar nemzeti ügynek csak gyengítésére, csak kárára szolgált (Élénk tetszés és helyeslés.) Olyan oldalról jön ez a komoly, aggodalomteljes kérés és figyelmeztetés, olyan férfiú részéről, aki egész életében igaz tisztelettel viseltetett a római katholikus egyház fényes múltja (Igaz ! Ugy van !), nagy kulturális missziója iránt. (Igaz ! Ugy van !) Én azt hiszem, ebben a teremben és a mi protestáns egyházunk vezetői között általában senki sincs, aki ne ismerné el azt, hogy a magyar katolicizmusra szükség van ebben az országban (Ugy van!), hogy a magyar katolicizmusra itt nagy, áldásos, nemes hivatás vár, amely hivatás teljesítésében bizonyos bajtársi, bizonyos testvéri érzülettel állunk szívesen segítségre. (Tetszés.) Ne tegyék ezt ránk nézve lehetetlenné : ne kényszerítsenek bennünket bele egy oly küzdelembe, ahol azután — ezt komoly aggodalommal és vérző szívvel mondom — nagyon félő, hogy a szélsőségek szenvedélyei fognak mindent magukkal ragadni. Minek köszönheti a róm. katholikus egyház azt a fényes szerepet, amelyet máig betölt Magyarországon ? Minek köszönheti, hogy Magyarországon a magyar liberátizmus nagy zöme ma is még nem egyházellenes ? Annak a mérsékletnek, annak a türelemnek, amellyel igyekezett a maga álláspontjának merevségét a haladó kor igényeivel és a magvar nemzeti élet érdekeivel kiegyeztetni. (Igaz! Ugy van ! Tetszés !) Ne térjenek el ettől az áldásos tradíciótól. (Ugy van!) és térjenek vissza liozzí; U3;n osak a magyar nemzet, de első sorban a római katolikus egyház érdeke kívánja tőlük ezt. Ez volna az a hivatás, főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés, amely a magyar kormányra és a magyar katolicizmusra vár. Adja Isten, hogy a magyar kormány is kellő nyomatékkal tudja hallatni szavát ebben a kérdésben és adja Isten, hogy legyenek ismét Lonovicsaink, akik egyházuk szolgálatát ebből a nemesebb, magasabb, tisztultab szem pontból fogják fel. (Élé nk tetszés és helyeslés.) Én meg vagyok győződve, hogy az ő szavuk nem találna Rómában siket fülekre. En meg vagyok róla győződve, hogy azt, amit a protestáns Németország Rómában elérhetett, azt a magyar katolicizmus irányadó tényezői is meg tudnák szerezni a magyar nemzet számára. (Igaz ! Ugy van.) Ez az ő hivatásuk ; a siker az ő kezükben van. Részünkről C3ak legjobb kívánságaink kisérhetik őket e törekvésben. Mi aunak a kísérletnek, ha megtétetik, csak jóakaró, de tétlen szemlélői lehetünk és bármint alakuljanak a viszonyok, bármit hozzoa ránk a jövő, akár elkerüljük ezt a küzdelmet, akár belekényszerittetünk, miránk más feladat nem várhat, mint rendületlen lelki nyugalommal, hidegvérrel, de egyházunk iránti törhetetlen hűséggel és ingadozást nem ismerő kötelességtudással teljesíteni a szinte ránk erőszakolt küzdelemben köteleségünket. (Zajos helyeslés.) Antal Gábor püspök a közgyűlés háláját ós elismerését fejezte ki Tisza beszédéért, melyet Barthalos István indítványára kinyomitnak és minden hazai ref. egyháznak megküldenek. Az alakulás formaiságai után a délelőtti gyűlés nagy része dr. Segesdy Ferenc referádájában az egyházi élet minden mozzauatára kiterjeszkedő püspöki jelentés tárgyalásával telt el, mellyel kapcsolatban több fontos határozatot hoztak. Sorban kerültek ezután tárgyalásra a közigazgatási ügyek Thury Etele és Peti Lőrinc aljegyzők, a főiskolai és pénzügyek Németh István Márkus uram a közgyám, Dudás János és István uraimék az elöljárók, néha bevetődik Nyomdok Vencel a kántor is, de ő róla tudva vagyon, hogy jobban szereti a bort minden Írásnál, mondván : — Borban az igazság, nem könyvben — tehát ő inkább a korcsma felé gravitál. De összejönnek a többi belső emberek is, már tudniillik, akik a falu ügyeit intézik, mint: a kovács, a halottkém, a kisbiró, a segrestyés (aki sirásó ós harangozó is egyszemélyben), a szatócs, a bognár és a postamester. Szóval az olvasókör erŐBen áll, ami azt jelenti, hogy az említetteken kivül még húsz tagja van. Nem csuda tehát, ha Krizsák OgúbiuBz ő tisztelendősége, az alapító elnök megpendítette az eszmét, hogy tudniillik az olvasókör rendezzen nagyszabású ünnepélyt könyvtárának és vagyonának gyarapítására. Nagyon természetes, hogy az eszme általános helyeslésre talált s midőn a keresztülvitelhez szükséges előkészületek megtétettek, senki sem beszélt másról, csak a bekövetkező ünnepélyről. Mindenek előtt Nyomdok uramat, a kántort bizták meg egy dalárda alakításával, azután EGY EGÉSZ DOBOZ ÁRA 2*50 KORONA Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. kijelölték a szereplőket és mire az ünnepély napja elérkezett, nemcsak Dórba, hanem a környékbeli falvak lakossága is lázba volt már a kivácsiságtól. Nyomatott meghívókat bocsátott ki a rendezőség, ami méginkább fokozta a kedélyek izgatott feszültségét s az ünnepély színhelyéül az iskola udvarát jelölték ki. Ekkörül különben egy kis vita is támadt, mert az iskola udvarán volt a disznóól is, közvetlen a szereplők háta megett és Krizsák Ogúbiusz nem találta a helyet eléggé esztétikusnak, azonban Fekete Márton biró uram eldöntötte a vitát eképpen : — A hidas azór hidas, hogy a zudvaron legyen. Az oskolában nem fér el a közönség, a hidast nem vihettyük az oskolába, hát mór ne férhetne el a hidas, meg a közönség egymás mellett ! Minthogy ellenkező érvet senki sem tudott mondani, abban maradtak, hogy az ünnepély az iskola udvarán lesz. Az ünnepélyre összesereglett az egész falu apraja, nagyja, meg a környék ifja, leánya, sőt még főtisztelendő Buffaló Bonifáciusz plébános úr is eljött és a belépő díjon felülfizetett öt koronát. Az időjárás természetesen kedvezett (egy káplán csak jó protektor ilyen esetben) s az ünnepély délután három órakor megkezdődött. A rendezők világoskék karszalagot viseltek s a belépőket az udvar közepén elhelyezett padokhoz kisérték, miközben ügyeltek arra, hogy ülőhely elsősorban a gyengébb nembólieknek ju sson, mert a férfiak állhatnak is, esetleg a tornác falán is helyet foglalhatnak. A női publikum azonban annyira megtöltötte a nézőteret, hogy a férfiak nemcsak a tornác faláról, hanem a hidas tetejéről és a szederfáról is leszorultak, úgy hogy magának Fekete Márton biró uramnak is csak a kapu tetején került hely. Midőn végre már a faluból senki sem hiányzott, Krizsák Ogúbiusz megadta a jelt az ünnepély megkezdésére. Nyomdok Vencel kántor úr tehát felvonúlt a hidas előtti emelvényre s maga köré gyűjtvén a dalárda tagjait, jelt adott a jobb oldali farakáson elhelyezkedett öt szem cigánynak, majd ismét jelt adott a körülötte levő dalosoknak, mire a közönség egyszerre elhallgatott s mindenki lélegzetét visszafojtva várta a bekövetkezendőket. Nyomdok uram mégegyszer végigtekintett a közönségen, aztán harmadszor is jelt adott s ekkor w § § § Leghathatósabb és legízletesebb hizlal ó és Tértisztító szer! Számos előkeli orvostanár és szaktekintély által kitünST eredménnyel kipróbálva! ÍÍYFRIWFlflflíNlíl * SieUeti a J ájást és f oe zás t. eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — biztoU I ŰrtlliílIYEllUIIiLi 1 sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. PF1 NfÍTTFlTlííl ' utolérhetetle n vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, — rriUllUIltlB.IiriL t mellbajosokná) megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.
