Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-09-26 / 39. szám

V. évfolyam. 39. szám. Pápa, 1908 szeptember 26. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: ím- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A külföld és mi. Ha összeszámítanák, hát kiderülne, hogy az utolsó két évtizedben a legtöbb internácionális kongresszust a mi fővárosunkban tartották. Ahányféle — logus-a és — gráfus-a csak van a világnak, az Budapestet már mind látta, s meggyőződést szerezhetett arról, hogy a magyar civilizáció már áll azon a fokon, hogy legalább civilizációnak lehet nevezni. És e számtalanok által szerzett meggyőződés ellenére a külföldön mi még mindig csak úgy szerepelünk, mint azelőtt: barbárok, balkánok gyanánt, vérszopó zsarnokokként, akik a nemzetiségieket Torquemada módjára kezeljük. Ennek pedig a nyitja az, hogy a külföldet nem éppen azok a jóétvágyu s étvágyukat Budapesten fényesen kielégíteni tudó — logusok és — grafusok informálják, hanem azok a bizonyos újságírók, akiket lenézni, semmibe venni, üldözni ujabb időben nagyobb divat nálunk, mint valaha volt. Ha ugy néha egy a nyilvánosság kizárásával megjelenő mágnás folyóiratban egy-egy töreknök belföldi mágnás egy-egy jóakaratú cikket kiadhat rólunk, már uszunk a boldogságban. És ezalatt a 100.000 példányban megjelenő nagy külföldi lapok tovább terjesztik rólunk a hazugságokat. Külföldi sajtó-szolgálatnak igazi újságírókkal való berendezésére a mai antizsurnalisztikus korban gondolni sem szabad. Hát ne is gondoljunk rá. Lássuk el minden széppel-jóval a most Budapesten anketí-ző kriminalogusokat is s várjuk egykedvűen, hogy rá két hétre, melyik külföldi lapban szednek le bennünket mind a tiz körmünkről. Más ugyanarról. Azonközben pedig más tekintetben is felénk fordul a külföld figyelme. Uralkodók adják egymásnak a kilincset a budai várban. Ez nagy eset, ritka eset, ilyen még a német császár látogalása óta, azelőtt egyáltalán nem volt. A főváros alaposan meg kell, hogy nyissa er szényét. hogy méltó fénynvel fogadhassa őket. Sőt még a lakosságtól is vártak a házak díszítése terén né mi áldozatot. Ami hiszen Ferdinánd esetében nem volt olyan nagy dolog, mivel hogy éppen csak meg kellett fordítani a nemzeti zászlótskészen volt a zöld-fehér-piros bolgár lobogó. Már Alfonzóval szemben ezzel a szolid furfanggal nem lehet élni, ott ha ünnepelni akar a nép, illetve háztulajdonosok, hát áldozniok is kell érte. Hát fognak is áldozni. Biztosak vagyunk róla. Parádé terén nem maradunk el soha. Parádé a legfőbb hiuságunk, parádé az egész életünk. Ám ezúttal ne bántsuk a parádét. Ha hozzájárul csakugyan állami önállóságunk dokumentálásához, isten neki, ünnepelje a főváros, ahogy birja, a spanyolok ifjú királyát. De az az állami önállóság egyébként se menjen ám feledésbe! Mert ha mégis, akkor megint mi voltunk azok a jó balekek, akik fizettünk, hogy — mások mulassanak. Egyházkerületi közgyűlés. — 1908. szept. 22—24. — A dunántúli református egyházkerület e héten városunkban tartott közgyűlésének két kimagasló mozzanata voli, amelyek mindegyike a kerület fó'gondnokának, Tisza István grófnak nevéhez fűződik. Az egyik az egész országban visszhangot keltett beszéd, melyet Tisza István gróf a gyűlés megnyitása alkalmából mondott s mely a felekezetközi békének oly igen kívánatos ügyét van hivatva szolgálni, a másik pedig az a gyönyörű adomány, mellyel ugyanő a helybeli tanitónőképző-intézetet a fejlődés biztos útjára segítette s mellyel nemcsak az egyházkerületnek, de bennünket közelebbről érdeklőleg Pápa város tanügyének is kiváló szolgálatott tett. A nemes, kulturális cél iránt megnyilatkozott áldozatkészségnek jelentőségét növeli az a körülmény, hogy példája másokat is hasonló áldozatkészségre sarkalt. A közgyűlésről itt következő tudósításunk számol be: Az egyházkerületi gvülésre a kerület egyházi és világi tagjai rendkívül nagy számban jöttek össze városunkban. Az elnökség tagjain kívül itt voltak a többek között: SárkÖzy Aurél nyug. főispán, Kálmán Rudolf főispán. Kovács Sebestény Endre, Kenessey Miklós, Konkoly-Thege Lajos, Chernel György egyházmegyei gondnokok, Czike Lajos, Segesdy Miklós, Nagy Lajos, Patay Károly, Tóth Kálmán, Medgyasszay Vince, Oroszi Jenő esperesek, Molnár Béla ker. főjegyző, dr. Segesdy Ferenc, Konkoly-Thege Béla, Peti Lőrinc aljegyzők, Szabó György ker. ügyész stb. stb., összesen mintegy 100-an. A gyűlés első napján mint vendég jelen volt Gyurátz Ferenc ev. püspök is, kit a terembe léptekor meleg éljenzéssel üdvözöltek. A közgyűlést megelőző n;ipon délelőtt lelkészértekezlet volt, mely a ref. templomban istenitisztelettel kezdődött, hol Kis József esperesprédikált; az értekezleten felolvasást tartottak Csizmadia Lajos és Thury Etele theol. tanárom. Délután a főisk. igazgatótanács tartott gyűlést,, melyen a folyó iskolai ügyeket intézték el s a kerületi gyűlésre javaslatokat készítettek. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A felső-stubnyai templom. Amott, a fenyves mélyén Egy réges-régi templom áll, Bevonta halvány Icödbe Az alkonytáji árnyék. Fala meghámlott már egészen, Benn méla bánat, csend, homály, Bús áhitat honol örökre. Ott künn a régi szellő jár még. Egykor e csöndes szentegyházban, — Emlékszel-e rá, seelid szerelmem ? — Ahol az oltár előtt egy ócska zsámoly, Egy tfj

u s lányka térdepeltek. Szent pap lépett elő most ócska diszruhában S beszélget vélök ős egyházi nyélven, Ott fenn, egy rozzant régi orgonából Néhány bús akkord vonaglott, kesergett. És e jóshangu indulózene Kisérte őket messze a világba. Oondoktól kábult a férjnek feje, Tövistől vérzett az asszonyka lába; Vad mélységek fölött vitt útjok el, Agyuk szédült, a mélybe nézve : Jer, jer! a szellő túlnan fényt lehel, S jutottak fönt kiesb vidékre. ... Az ég derült, a déli Nap heve Perzsel. A küzdő pár ott áll magába, Mosolygva néz a vad ösvényre le S a fenyves tájnak ócska templomára. Kövesknti Jenő. A dorbai népünnep. Irta : Tanczer József. Dórba község nem örvend akkora hírnévnek, mint ahogy megérdemelné. Nem valami nagy hely, de éppen ezért nevezetes, hogy három temploma van : egy kálomista, egy pápista és egy lutrános. Eme három szent épület létezéséből kifolyólag nevezték el szent Dorbának, amire a geográfiában igen kevés példa akad s legfeljebb Szent-Pétervár vetekedhetik vele elnevezés dolgában. No de történetileg is felette fontos hely. Itt székelt ugyanis hajdanában a környék főbírája s a község még egy másik nevet is kapott, tudniillik : Dorbaszék. Nem csuda tehát, ha Dorbán sokkal műveltebbek az emberek, mint másutt; úgyannyira, hogy a disznótüskétől az irodalomig minden egyaránt díszlik s hogy a dorbai szabad gondolkodó egyesület még nem alakult meg, osupán a három templomnak és Fekete Márton biró uram fütykösének köszönhető. Ezenkívül azonban számos kultur-intézményben bővelkedik Dórba. így például, hogy a sok közül egyet említsek, ott ran a virágzó olvasókör. Ez az olvasókör egyik legfontosabb tényezője a dorbai társadalmi életnek és jó magam is erről az olvasókörről akarok bővebben irni. Tisztelendő Krizsák Ogúbiusz káplán úr alakította az olvasókört a múlt esztendőben. A nemes intézmény célja : a munka utáni szabad időnek a lélek nemesítésére és az ész fejlesztésére való felhasználása. Esténként tehát összejönnek a falu komoly elemei : Fekete Márton uram a biró, Piros Pető szíves Tanulók részére intézetek által előirt le^j obb minóségii ruhanemüeket dús választékban találjuk Krausz József M. Fia és Társa divatáruházában. IXói és ^yerraek lio[níek|cióban az idei újdonságok már beérkeztek.