Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-09-05 / 36. szám

V. évfolyam. 36. szám. Pápa, 1908 szeptember 5. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDEE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városi ankét. A belügyminiszter a városok ügyeinek megbeszélésére szeptember 20-ikára ankétot hivott össze. Örömmel üdvözöljük ezt a nagyfontosságú eseményt s reméljük, hogy az ankéten Pápa. város is képviseltetni fogja magát. A mi magát az ankét tárgyát, illetve a segélyezés módozatait illeti, erre nézve már meglehetősen kialakult a közvélemény, amely évek, sőt évtizedek óta sürgeti már ezt a dolgot. A rendezett tanácsú, valamint a törvényhatósági joggal felruházott városok is számtalan értekezletet tartottak már ebben a kérdésben, s ezeken az értekezleteken oly becses és oly nagy terjedelmű anyag került össze, hogy annak feldolgozása elég munkát fog adni a belügyminiszter által egybehívott ankétnek. Mi is számos cikkben és cikksorozatban foglalkoztunk már a vidéki városok bajaival, úgy hogy azokat egy rövid vezércikk keretében összefoglalni nem is lehet. A mi célunk ezúttal csupán az, hogy a mi városunk kiküldötteinek figyelmét erre a nagy fontosságú kérdésre felhívjuk s különösen a Pápa város szempontjából fontosabbnak mutatkozó kérdéseket figyelmükbe ajánljuk. Legelső sorban a városok és az állam viszonyát tartjuk szabályozandónak, a közigazgatási terhek viselése szempontjából. Egyik legnagyobb baj eddig az volt, hogy a városok rengeteg állami funkciót végeztek a pénzügyf, tanügyi, katonai, anyakönyvi stb. közigazgatás terén anélkül, hogy az ezzel járó terhekért az állam részéről bármilyen kárpótlásban részesültek volna. Amikor tehát a vidéki városok ügye napirendre kerül, ennek a szabályozatlan viszonynak rendezése el nem maradhat. A másik nagyfontosságú feladat, amely megoldásra vár, a városok fokozódó szükségleteinek fedezetéről való gondoskodás. A haladó kor és a társas élet folyton fokozódó szükségletei mindig újabb és újabb áldozatokat követelnek a városoktól. Ma már minden valamire való városban szükség van csatornázásra, vízvezetékre, rendes utcai világításra, modern kulturális intézményekre s főként a közrend és közbiztonság megfelelő biztosítására. E nagyszabású feladatok akkora áldozatokat követelnek a városoktól, hogy azokat a legtöbb város meg sem bírja. E feladatok teljesítésének szükség esetén állami támogatással való lehetővé tétele, nézetünk szerint egyik legfontosabb tárgya lesz a városi ankétnek. Az előbbi kérdéssel szorosan összefügg a városok legtöbb és sok helyen egyedüli jövedelemforrásának: a községi pótadónak szabályozása és egyenlősítése. Meg kell valósítani azt a nagyfontosságú elvet, hogy a pótadó-teherben minden városi polgár egyformán részesüljön, aki a városi élet előnyeit élvezi. Az eddig fennállott igazságtalan pótadó-mentességek megszüntetendők s a pótadó-teher feltétlenül általánosítandó. Egy további már elodázhatlan szükségességet képező feladat a városi tisztviselők fizetésének rendezése és nyugdíjának biztosítása. Ez a rendezés a vármegyékre és a községekre nézve már megtörtént, csupán a rendezett tanácsú városok vannak még hátra. Ez a rendezés képezi egyedüli módját a városi adminisztráció körüli panaszok megszüntetésének. Hégi, elcsépelt igazság az, hogy jó tisztviselőt csak tisztességes fizetés és nyugdíj biztosítása mellett lehet kapni. Ezek a nagyfontosságú feladatok állanak most az első sorban. Igaz, hogy ezek mellett a városi közigazgatás törvényes szabályozása, illetőleg a városoknak az elavult községi törvény rendelkezései alól való kivétele, szintén égető szükséget képez városaink fejlesztése szempontjából. Ámde ez, a városok anyagi helyzetének rendezése mellett, mégis csak későbbi feladatot képez. Végeredményben tehát a küszöbön álló ankét legfőbb, sőt mondhatni egyedüli feladatául, a városi jövedelmek fokozásának lehetővé tételét tekinthetjük. Ha ez sikerül, akkor az összes feladatok meg lesznek oldva, mert ha pénz van, minden van. Hogy miképen lesz lehetséges a városi jövedelmek fokozása, arra nézve bizonnyal meg lesznek a miniszternek a maga javaslatai. De ebben a tekintetben is sok életrevaló eszme vettetett már fel a különböző értekezleteken. Mi a városok segélyezésére irányuló A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. ERZSÉBET. (Halálának tizedik évfordulójára.) Tíz éve már ... A legnemesebb szivet Alattomos, csúf gyilok járta át — S a legnemesebb szívnek elmúlása Mély gyászba döntött fejdelmet, hazát! Siratta népe . . . Itt, a lelke földjén Búsan bólintott minden rózsaszál, A kis patak is bánatosan csergett: Erzsébetünkre sújtott a halál . . . Mi volt ö nékünk? Vigasz bánatunkban, Nagy gondjaink közt vidító madár; A balsorsverte nemzet életében Az egy remény, az egy meleg sugár! Kívüle nem volt pártfogónk, barátunk, Sok éven át királyunk oldalán. Nagyasszonyunk — ó, más volt ö minékünk, Az örömünk, söt üdvünk is talán! . . . Árván hagyott. Ó, hányszor visszasírtuk, Hányszor foglaltuk imánkba nevét! De haj! hiába . . . Amióta elment, A magyar égbolt felleges, sötét. Ám bizva bizunk, hogy szép tiszta lelke Egyszer még a király lelkébe száll — . . . Erzsébetünk! Tekints e népre és tedd, Hogy újra magyar legyen a király! Katona Iván. Két öreg*. Irta: Gyarniathy Zsigáné. Erzsók bonyának van egy tehene, egy szép fiatal unokája és egy öreg kisasszonya. Csordajövés után megfejik a Virág tehenet, a tejet elsziirik három zöld csuporba, az egyik a tanító kisasszonyé, másik a postás kisasszonyé, harmadik az öreg kisasszonyé, ami azon felül marad, azt maguk vacsorálják meg. — Oh, bár érkeznének már ! — mondogatja az öreg bonya és a sövénykerítés nyílásán kinéz a rét felé. A tehenet és az unokáját nem látja; de lát egy roskadozó barnafeledü házat, b tudja, hogy abban a házban egy öreg kisasszony most rá-, azaz a téjre, vár. A roskadozó ház háta mögött a hagyományos hét szilvafából is alig van négy, öt darab, az sem hajt úgy, mint a többi kertekben való ; senki sem nyesegeti és több rajtuk a száraz galy, mint a virágos ág. A csorda szép csendesen elléptet öreg bonyáék házikója előtt, de a tehén és a szépséges unoka nem jő, s az öreg asszony tudja miért késnek és nincs elragadtatva a dolog felett, csakhogy most bossznságát felülmúlja a Biri kisasszonyra való gondolat: megneheztel, megneheztel ! Máskülömben ón is várok a té ára után ... — nyugtatgatja magát, de nem nyugszik meg, mert azt mégis „más dolognak" tartja. Amint pueztolóra vált a Kutházy kúria és a lábas jószágok is ellábaltak valamerre, ahonnan akkor térnek vissza, mikor a kártyán elvesztett pénz, azóta Kutházy Borbála kisasszonyból őnagysága lett, mert csak nem hivathatja magát egyformán a postás-, vagy a tanítónő kisasszonnyal ; akikről azt sem lehet tudni kivolt a nagyapjuk? "i' ii'l'iiléíti rtmrfni iríit rtiiíC.j, SKrOTUíöZIS. ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajinln. Minthogy értéktelen utánzatokat í* kínálnak, kérjen mindenkor „Rőtbe" eredeti ceomagoiáel. F. Haffnann-U Raehe A Ca. Basel (Sr&ji) F ff ,J« f9 ipfcatA orrod rtndclrtrr • gyógyszertárakban — AJ» üvegenkint 4 — Irnrona