Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-08-08 / 32. szám

V. évfolyam. 32. szám. Pápa, 1908 augusztus 8. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDJRB. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A magyarságért. Nem először irunk e helyütt ez alatt a cím alatt, A Pápai Hirlap legelső megjelent számában sarkalatos programmpontul tűztük ki magunk elé, hogy a magyarságért küzdeni fogunk. Fel akartuk kelteni az érdeklődést nyelvünk terjesztésének fontos ügye iránt, s tétlen közömbösségébői felrázni ezt a vármegyét, melynek nemzetiségi szigetei csökönyös következetességgel zárkóztak el a magyarosodás elől. E célunk érdekében sok viszás és szomorú jelenségre mutattunk reá és ha némelyeknek fájt is, amit irtunk, azok, kik a magyarosodás ügyét valóban szivükön viselik, igazat adtak nekünk. És ha most majdnem öt év után már jutottunk annyira, hogy a hivatalos tényezők mind több figyelemre méltatják az ügyet, akkor azórt — mint már egy izben jeleztük is — hírlapírói munkánkat e téren sem tartjuk befejezettnek. Résen leszünk továbbra is, hogy ne hiú látszat, üres cifraság legyen az, mit nyelvünk terjedése bizonyítékáúl a nagyvilágnak bemutatnak, hanem legyen annak komoly, reális tartalma is. Ne csak a Himnuszt tudják magyarul énekelni azok a kis sváb gyerkőcök, de megtudjanak magyarul felelni ilyen egyszerű kérdésekre is: »Hogy hívnak? Hol lakik az apád? Hányadik osztályba jársz? « Mert mi már hallottuk a Himnuszt Városlődön s ilyen kérdésre nem tudtak a gyerekek felelni — ugyancsak Városlődön. Ami ma ismét aktuálissá tette a magyarság egyébként mindig aktuális kérdését, az egy örvendetes mozgalom, melyről Veszprémből hírt kaptunk. Nem egyszer kérdeztük a fájó szemrehányás hangján, hogy a somogyi, komáromi stb. D. K. E. fiókok példájára mikor alakul meg végre a Dunántúli Közművelődési Egyesület veszprémmegyei fiókja is 8 most ime azt halljuk, hogy a népnevelés lelkes munkásainak agilis kezdeményezésével külön Veszprémvármegyei Közművelődési Egyesület van alakulóban. Tehát nem a D. K. E. fiókja, hanem önálló egyesület? Igy is jól van, sőt így még jobban van. Ismét csak régebbi cikkeinkre kell hivatkoznunk, amelyben sok másokkal ellentétes véleményünket nyilvánítottuk a D. K. E. működéséről. Leplezetlenül megmondtuk, hogy viszás állapotnak tartjuk azt, mikor egy nagy egyesület jövedelmének több mint felét az irodai és reprezentatív költségek emésztik fel és jóval kevesebb jut az alapszabályokban kitűzött cél elérésére. Azt is megmondtuk, hogy többet és szebben egy kulturegyesületben sem szónokoltak, mint a D. K. E.ben és pozitív eredményt egy helyen sem értek el kevesebbet, mint ugyancsak a D. K. E.-ben. Pedig itt Dunántúl talán mégis csak hálásabb talaj van a magyar nyelv terjesztésére, mint Erdély románjai vagy a Felvidék tótjai között. Amikor igaz örömmel veszünk tudomást a megyebeli tanítók mozgalmáról, amit hihetőleg követni fog a megyebeli társadalom megmozdulása is, ezt a most alakulása küszöbéu álló egyesületet éppen attól a kettőtől akarjuk óvni, amit a D. K. E-ben hibának találtunk. Nem hangzatos szólamokra, gyönyörű beszédekre van itt szükség, hanem gyakorlati eredményekre. Nem az kell, hogy ennek vagy annak a nagynevű férfiúnak beszédétől visszhangzatos le1 gyen az ország, hanem kell csendes munka, mely megalapozza a^ magyar nemzeti egység nagy épületét. Es nincs arra szükség, hogy nagy fizetéssel ellátott hivatalnokok legyenek, s a tagok díjai, az alapítványok kamatai tekintélyes részben irodai költségek vagy nyomtatványok cimén könyveitessenek el, hanem kell, hogy a befolyó pénzeknek 90°/

o-a oda fordíttassék, amire szánva van. Óvodákat, gyermekmenhelyeket mind nagyobb számmai nyitni, nemzetiségi vidékeken sikerrel működő tanítókat jutalmazni, könnyű, népies olvasmányokat adni a nép kezébe, ismertető előadásokat (esetleg Urániával kapcsolatosan) tartani körükben stb. stb. ezek és kizárólag csak ezek ama feladatok, amelyekre az új egyesületA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. PUSZTÁN. Felettem ég a déli perzselő nap, Köröttem mély csend, — lélek sincs sehol. A szemhatáron ég, föld egybeolvad Es elmosódik, lassan összefoly. Oly mozdulatlan, hangtalan a róna! El-el repül felette egy madár Es a magasban egyet-kettőt szólva, Alább ereszkedik — és tovaszáll. Ki-kicsillan a távol falu tornya Szelíden kéklő lombsátor megett, Ide hallatszik halkan, elmosódva, Amint kondítják hosszan a delet. Toronyirányból tart felém egy ember, Vállán kapája, — csendesen halad S mig szembe néz a néma végtelennél, Tekintetében biztos öntudat. A homloka sűrűn barázda-hintett, Napbarnított, de büszke és merész, Arcán verejték ül, — de a tekintet, Az a szabad, nagy végtelenbe vész. Járása lassú, mozdulata ritka, Körötte, benne, nyugalom honol, Puszta nevelte, rónaság tanítja S az a tanító fenséges, komoly. S hogy elhalad a déli verőfényben, Kalapot billent — köszön csendesen, Tovamegy szótlan, én csak nézem, nézem, S egy gondolat fut által lelkemen : Te vagy a nemzet, rónaság lakója, Te vagy a mult, ki jövendőnk marad; Olyan vagy népem, mint hazád, a róna: Komoly és méltóságos, hallgatag. S amint ez ember ment a pusztán végig, Népek nagy utján így mégy nemzetem, Haladsz — szemünknek láthatatlan célig Nyugodtan, büszkén és fenségesen. Szcntessy (iyula. A karrier. Irta: Kövér Ilma. Négyen ültek a fiatal orvos várótermében, mikor a rendelő óra előtt öt perocel megnyílt a belső ajtó s az elsőnek érkezett élemedett férfi bement. A várakozó publikum két elegáns hölgy tagja halkan beszélgetett, miközben lopva arra a halott hallvány leányra vetettek egy-egy tekintetet, aki a szoba távoli szögletében húzódott meg. — Nagy beteg lehet. Jóformán a szájában a halálpénz — súgta az idősebb hölgy társának. — Na én nem bíznám magamat, ha lényeges bajom lenne, efféle kezdő orvosra. Hisz alig féléve, hogy kórházi alorvos, az ilyennek még nem igen van praxisa. En csak fürdőre akarom magam menesztetni és a háziorvosunk nincs itthon. Erre ez is jó. — HÍBZ érti nagyságos asszonyom ? — Oh igen, az én férjem is megkívánja a jeleneteket, mielőtt a fürdőzéshez beadja a derekát. Nekünk privát ismerősünk Zombory Béla, hát eljövök hozzá, hogy szaporítsam a váróterem publikumát. A halvány leány szemei egy percre a beszélőkre tévedtek. Azok halkan megint valami megjegyzést tettek a kétségbeesett kinézésű fiatal nőre. — Ügyes orvosnak mondják ; folytatta kis vártatva az előbbi tárgyat a fiatalabbik asszony. — Elég ügyes. Ma azonban még inkább a csinossága vonzza hozzá a női pacienseket és házasulandó volta a lányos apákat. Értem alatta azt az öreg urat, aki most ment be. — Ismeri nagyságos asszonyom ? — Par renomé. Nagyon gazdag polgár, aki doktornévá szeretné előléptetni homályos származású leányát. — Aha, értem, azért népesíti hetenként kétszer is a várótermet. — Természetesen. Jó negyed óra múlva ismét nyilt az ajtó ós most a sorrend révén a hallgatag, ijesztően sápadt leány suhant be az ajtón, amelyet óvatosan tett be maga után. Az orvos fölpillantott az íróasztal mellől, ahol óp jegyzeteket cBÍnált. Megdöbbenve kédezte : — Mit akarsz itt? — A becsületemet. Már irtana neked, de legalább Öt levelemet hagytad válasz nélkül. „A rendelő órát kivéve a doktor ur soha se találha' " itthon" ezzel utasított el két nap előtt a szolgá — De hát mit kívánsz tőlem ? — Az ígéreted beváltását. Most már v állásod. Végy feleségül. Adj nevet a gyerr kednek. — Az Isten szerelméért, ne beszélj ilyen ket. Légy eszeden . . . Nem állok még olyau polcon, amely védelmet adna az ellen, hogy