Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-08-01 / 31. szám

V. évfolyam. 31. szám. Pápa, 1908 augusztus 1. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. — A lábbadozó beteg. A nagy-beteg keleti ember, a török, akinek nem egyszer már holt hírét költötték, akinek testébe az orvosok morfiuminjekciókat fecskendeztek nem annyira azért, hogy fájdalmát tompítsák, mint inkább, hogy a kábultságnak abba az állapotába ringassák, amelyben nem tud róla, mint fosztják meg legdrágább kincseitől, mint rabolják el koronájának legszebb ékköveit, a nagy-beteg keleti ember lábbadozni kezd. Miután az orvosok, akiket közönségesen nagyhatalmaknak is szoktak csúfolni, minden gyógyító kísérletükkel kudarcot arattak, gondolt egy nagyot, igen nagyot és igen merészet a beteg ember és meggyógyítja önmagát. Ahhoz az orvossághoz nyúlt, amely eddig leghatásosabbnak bizonyult minden nagyúr betegségénél. A népszabadság éterét fecskendezi be most önmaga a bőre alá és ime az eredmény mutatkozik, lábbadozik már a beteg török s rövidesen talpra is áll. Hogy aztán meg is állhat-e a talpán, az még nagyon is kérdéses. Nem attól féltjük, hogy recidíva lesz, hanem attól, hogy az orvosai megharagusznak rá, amért magától akar meggyógyulni s most már majd erőszakkal törnek az életére. De most már nehezen fognak vele boldogulni. Aki az alkotmány, a népszabadság bástyájával veszi magát körül, az nem ijed meg egykönnyen. Meg aztán a fölött szabadságszerető népek rokonszenve s féltő gondja is őrködik. Harc a megélhetésért. Az a bizonyos türelem, melyet a magyar ázsiai közömbös természetének megfelelőleg hihetetlen módon képes gyakorolni, elérkezett immár végső határáig. A drágaság vonatja, amelyen a legszegényebb ember is akarva- nem akarva I. osztályon kénytelen utazni s amelyre semmiféle minisztere az országnak sem szabad, sem akár féláru jegyet nem tudott adni, elérkezett az utolsó állomásra, „Kiszállni" — kiáltja a borravalóktól meghízott kalauz s az utasok kiszállanak. És most aztán megkezdődik a harc a megélhetésért. A harc elkeseredett lesz

; meglesznek a maga halottjai, de végezetül a felvilágosodott, a saját kárán megokosodott tömeg győzni fog. Tessék csak körül nézni az országban, hogy folyik a harc. Zalaegerszegen a város méri már a hust, Győrött szövetkezeti mészárszék van megnyílóban, Hódmezővásárhelyen az állami és városi tisztviselők egyesülnek a húsnak közösen és nagyban vásárlására, Miskolcz, Makó és ha ez a mi lomha városunk képes lesz megmozdulni. Pápa is követni akarják a zalaegerszegi példát, folyik a küzdelem az egész vonalon. A nagy urak, az egy kettőre felgazdagodó mészáros-virilisták ma még hatalmukban elbizakodva, mosolyogva nézik ezt az „erőlködést", de ha majd a harc viharja ezt vagy amazt elsodorja soraikból, akkor jutnak tudatára annak, hogy kár volt gőgös elbizakodottságot szegezni szembe az elkeseredés kitöréseinek. Valóban ideje lesz már, hogy ez a föld, melyet valamikor „tejjel-mézzel folyó Kanaánnak" neveztek, az emberek olyan lakóhelyévé váljék, ahol nemcsak krumplit, de néha húst is lehet enni. A hiisvizsgálaí országos rendezése. Több nyomtatott ívre terjedő nagyfontosságú rendelet érkezett a napokban a városházára. A rendeletről, mely a húsvizsgálat orsz. rendezését, a közegésségügy, valamint az állategészségügy nagy érdekeinek előmozdítását célozza, már megemlékeztünk. Most itt közöljük azt a közérdekű határozatot, melyet a rendelet végrehajtása céljából a v. tanács múlt heti ülésében hozott. Tekintettel arra, hogy magán és közfogyasztásra szarvasmarha, borjú, ló, szamár, öszvér, továbbá közfogyasztásra szánt juh, bárány, kecske, gödölye, sertés ós malac csak közvágóhidon vágható, ennélfogva a v. tanács a kozvágóhidnak eyy sertés-vágóhiddal való kibővítését elrendeli. Felhívja a v. mérnököt, hogy a vágóhid istállóját sertés szúrásra, a mellette levő helyiséget vizforralásra, továbbá a fentmaradt helyiségekből egyet az állatorvos hivatalos helyiségéül, egyet husvizsgálatra, egyet pedig hatósági husszék*) céljaira alakíttasson át akként, hogy a sertésvágóhíd teljesen elkülönítve legyen a szarvasmarha vágóhidtól. A sertések felhajtására a kert-utcai kerítésén egy kaput nyittasson, s a kertben alkalmas helyen nyitott sertés-állást, akolt építtessen, nemkülönben a folyékony szenyvizek befogadására egy vízhatlan gödröt, az elkobzott és egyéb szilárdabb hulladékok számára egy nagyobb ládát állíttasson fel. A gyepmestert pedig Kötelezi a tanács minden másodnap az összegyülemlett hulladékok és szennyes folyadékok eltávolítására. Minthogy pedig, r. tan. városokban a hasvizsgálatot egyedül az állatorvos teljesítheti, meghagyja az állatorvosnak, hogy augusztus 1-től a husvizsgálatot, valamint a husbélyegzést és a lajstromok vezetését a vágóhídon Gyenese Pál segédlete mellett foganatosítsa. A rendelet értelmében szigorúan megtiltja a tanács a mészárosoknak, hogy növendék marhák húsát, a nagy marhák húsának eladására nyitott üzlethelyiségeikben mérjék ki, hanem tartoznak e célra külön üzlethelyiséget nyitni, ahol növendék-marhahús cimen mérhetők ki a magyarfajta marhák 2 hónapos kortól 5 éves, a nyugoti marhák 2 hónapos kortól 2 éves korig, továbbá a bivalyhus ennek külön megjelelése mellett. *) E hatósági hússzék nem tévesztendő össze a még csak tervben levő hatósági mészárszékkel. A hatósági hús székben selejtes marha húsát lesz köteles a város kimérni. Szerk. A „PÁPÁI HÍRLAP" TÍRCÍ JA. Zeppelin, meg a többiek. Irta: Rádai Ervin. A császároknak Fok minden szabad. Xerxes például a maga idejében jól elnáspángoltatta a tengert, mivel háborogni mert olyankor, mikor ő átmenendő volt rajta. A tenger csakúgy szorúlt ijedtében, ami nem is volt nagyon nehéz, hiszen tengerszoros volt szegény. A német császár meg, a II. Wilheim, a „Dal Aegirhez" szerzője és elismert hirü primadonna az európai concertben, azt hagyta telegrafirozni a Zeppelin nyug. tábornok urnák a repülő flottánál, hogy pajzsával meg fogja őt védelmezni. Jó tudni, hogy Zeppelinnek két ellensége van: a földön a hadügyminiszter Eynem ur, a föld felett meg a levegő. Az előbbi, habár egy kissé hajbakapott az őszfejü fanatikussal, mégis másnap békével távozott. A pajzs tehát nem ide kell. A levegőnek azonban nincs Aegirje, akit legfelsőbb helyről megzenésített invokációval meg lehet szelídíteni, amint megszelídült a császári hi mnuszra a tengerek Aegirje, megengedvén a német tengeri haderő szaporítását a többi országok nagy kényelmetlenségére. A pajzs a levegő ellen kell. A levegő rosszabb mint egy hadügyminiszter, mert a hadügyminiszter csak azt kivánta, hogy Zeppelin repüljön, de mindjárt, és Zeppeiln ezt nem tudta megtenni; mikor pedig már meg tudta volna tenni, ott termett a levegő és beleszólt. Hát nem udvariatlanság ez ? Az ember fölszáll, megy egy darabig, akkor a levegő fuj egyet, aztán fuj még egyet és az ember ott van, ahol kezdte. A levegő mindent elront. Elrontja a svábhegyi kirándulást, a gellérthegyi bucsut, a szabad ég alatt megtartandó népgyűlést az általános titkos választói jog érdekében, és elrontja a magasan szárnyaló repülést, lefújja az ábrán dókat. Valóban elérkezett az ideje, hogy a rakoncátlan levegő legmagasabb helyről orrot kapjou és az „olleWillem" pajzszsal súlyosbított tekintélyével oda hasson, hogy a levegőben való közlekedés a pajzs szélmentes árnyékában akadálytalanul legyen lebonyolítható. Csodálatos, hogy éppen Németországban ragaszkodnak a kormányozható léghajó elcsépelt és valószínűtlen eszméjéhez. Pedig az első, aki a repüléB problémájának megoldásába Zeppelintől eltérőleg a saját keserveB pénzét öldöste bele ós ugyancsak őtőle eltérőleg a levegőnél könnyebb szerkezet helyett a' levegőnél nehezebb sárkánylapokkal próbálta meghódítani a harmadik dimenziót (miután a spiritiszták egyenest a negyedik dimenzióra térve át, a harmadikat kiaknázatlanul itt felejtették), mondom ez a követésre méltó példa német ember volt, a sokat emlegetett Lilienthal. Mióta ő 1896 augusztus 9-én egy repülését lezuhanással fejezte be és halálával fizette meg, azóta német ember nem ült aeroplanon, azaz sárkány-repülőgépen. Nem is kisérték nagy figyelemmel Stentzel hamburgi mérnök gépét, amelynek a szárnyai pedig úgy csapkodtak, mint a lepkéé. És még most is magára hagyatva évődik egyik német vidéki városban Jatho, akinek készen is áll a Chaunte-éhoz hasonló repülőkészüléke, de annak dacára, hogy egy fényképen látható, amint a gépen ül és indít, felszállásáról semmi hir nincs. Valószínűleg elhibázott valamit ós most, mivel az összes pénzét beleölte az első forma előállításába, nincs módja újraépíteni. Pedig ügyes gondolatot valósított meg benne, amennyiben a felemelkedéshez szükséges sebesség eléréséi'g a földön szaladván, nem kellett a motor egész munkaképességét igénybe vennie. Tudvalevőleg a sárkányrepülőknek a vízszintessel 8 -19 foknyi szöget kell alkotniok. Ha a kerekeken járó repülőgép ilyen előre ferdén állított sárkánylemezzel szalad neki a levegőnek, tetemes ellenállásra talál. Jathonál ellenben a nekifutás éllel történik és csak mikor 10 — 11 méter másodpercenkinti sebességre tett szert, akkor állítja be a chauffeur egy hirtelen rántással ferdére a nagy tafotaszárnyakat, de ebben a pillanatban a kerekek is elpattannak a földtől, a repülés tehát megkezdődik. Azonban, ha a súlypont nem jó helyen van, a repülés be is fejeződik majdnem in statu nascendi. Amelyik gépnél a súlypont jobban van elhelyezve, nevezetesen: lehetőleg elől, az olyan sárkányrepülő hosszabb-rövidebb ideig billeg a levegőben, vagy a hossz-, vagy a kereszttengelye körűi, azután leesik, amint leesett egy bukfeno után a Gastambide-Mengin-féle francia repülőgép. Ennek a lezuhanása azért is előrelátható volt, mert súlypontja a hosszú fark végén levő stabilizáló felület miatt nagyon hátul feküdt, mig elülső része az ilyen súlyos hátrészhez képest nagyon it* könnyű egylemezes rendszer szerint épült. Éppen ilyen rendszer szerint esett le Ernault-Pelterie Róbert motorgyáros is, habár ő 800 métert tudott repülni, és maga vezette a gépet, mig sem Gastambide, sem Mengin nem merték maguk kipróbálni motoros aeroplanjukat, hanem egy mechanikusukat ültették bele, ki is 150 méter