Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-07-11 / 28. szám

V. évfolyam. 28. szám. Pápa, 1908 julius 11. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Az ingyenes népoktatásról. — Gyurátz Ferenc püspök beszéde. — Az ingyenes népoktatás főrendiházi tárgya­lása alkalmából folyó hó 3-án felszólalt a főrendi­házban — ezúttal főrendiházi tag minőségében első ízben — Gyurátz Ferenc püspök is, aki a nagyfontosságú javaslatot a következő mélyreható kommentárral .kisérte: Nagyméltóságú Elnök Ur! Méltóságos Főrendek ! A tárgyalás alá került törvényjavasla­tot az elemi népiskolai oktatás ingyenes­ségéről meggyőződésem szerint nyugodt lélekkel és örömmel üdvözölheti a nép­nevelésnek minden barátja. Aki elismeri azt, hogy egy nemzet hatalmának, jólété­nek, tekintélyének ép valláserkölcsi érzés mel­lett a műveltség, az ezáltal kiképzett értelmi erő, a tenni, hatni tudó képesség az alapja: az méltányolni fogja azt a törvényhozási in­tézkedést, amely a legutolsó szegény kunyhó lakója előtt is könnyebbé teszi a köz­művelődés alapvető eszméjéhez, az iskolá­hoz jutást. Ennek a törvényjavaslatnak célja határozottan az és pedig elvitázhat­lanúl méltányos módon. Eddig a családfő és ezek között nagyobbrészt szegény, va­gyontalan kézmunkások, napszámosok, cselédek maguk fizették gyermekeik helyett a tandíjat és ez ö reájuk nézve, amidőn két-három, esetleg négy gyermeket kellett iskolába járatniok, bizony súlyos teher volt. Ezt tették a közvélemény azon nyo­mása alatt, hogy csak annak a család­főnek és annak a gyermeknek érdeke az ö kiképeztetése. Ha azonban elfogulatlanúl tekintjük ezt a kérdést, akkor be kell val­lanunk azt, hogy annak a legutolsó sze­gény gyermeknek a neveltetése is nem pusztán egyéni, hanem valósággal társa­dalmi, nemzeti érdek is, mert a gyermekek­nek minél alaposabb iskolai neveltetése emeli a közművelődés fokát és nem lehet elvitatni azt, hogy a földbirtokra, annak mívelésére, az iparos műhelyére, a keres­kedő boltjára nézve sem közönyös az a kérdés, vájjon egy tudatlan, neveletlen, együgyü, vagy pedig a jó iskola által ne­velt, kiképzett növendékifjú áll-e az ott reá váró munkába. Amint jelezni bátorkodom, ez a tör­vényjavaslat ezt célozza s ezért csak öröm­mel lehet fogadni. Igaz, hogy ez a tör­vényjavaslat nem fogja még teljesen meg­szüntetni az iskolai nevelést nélkülözök számát. A tapasztalás tanítja, hogy sok helyen az a szegény növendék menne iskolába, de nincs hová. Szükséges, hogy a törvényjavaslatban kifejezést nyerjen a törekvés a nevelés akadályainak megszün­tetése céljából az iskolák szaporítására. Csak néhány év előtt végeztem egyházi látoga­tást egyik egyházmegyében, Vasmegyében és sorra találtam az iskolákban 120—130— 140 növentléket. Találtam egy iskolát, mely­ben 180 gyermek volt egy tanteremben. Elismerés annak az emberfeletti munkát végző tanítónak, ki ennyi növendékkel töre­kedett nevelői tisztének eleget tenni. Mikor ezen iskolából kijöttem, előttem esdekelve könyörögtek a szülök, tegyek intézkedést, hogy jövöre az ö gyermekeik juthassanak az iskolába, akik most nem fértek be. Utánkérdezésemre jelentik a tanító és a lel­kész, hogy 85 növendék maradt helyszűke folytán iskolai oktatás nélkül a széles vidékre kiterjedő gyülekezet körében. A gyülekezet hivei földhözragadt szegények, azokat lehe­tetlen új iskola építésére és tanítói állás szervezésére rábirni. Felterjesztést intéztünk a magas tan­ügyi kormányhoz, hogy állítson állami nép­iskolát. Több helyen közelebb emeltetett is állami népiskola, de most is megvan még a túlzsúfoltság. A lefolyt tanévben is ugyanazon vármegyében több állami iskola volt, melyben a tanköteles növendékek száma meghaladta a 120—130—-140 gyer­mek számot. Ezen bajokon és hiányokon segíteni igazán fontos állami feladat. Ő nagyméltósága a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elismert lelkesedésével, jó­akaratával meg vagyok győződve, kész is megtenni a lehetőt, s ép azért bátorkodom ezen meggyőződésemben jelezni, hogy igen­igen hathatós eljárás volna, ha a magas tanügyi kormánynak rendelkezésére bocsát­tatnék az anyagi erő, hogy oly helyeken, hol a hivek maguk az iskola hiányát pó­tolni nem tudják, az állam állítson nép­iskolát, vagy pedig, amit én részemről még szivesebben üdvözölnék, hogyha azon fel­hatalmazás, mellyel a törvényhozás segélyt nyújt a középiskolai építkezésekre, kiterjesz­A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Népdalok. I. Virág van az ablakodba\ Friss, gyönyörű gyöngyvirág. Arra mentem, megcsodáltam Szép formáját, illatát . . . Láttam, hogy a legények mind Az utcádba járnak —• Mert a legszebb virágja van A legszebb leánynak . . . Azt mondom én neked mégis : Ne tedd ki a virágot! Ne csalogasd ablakodhoz Ezt az egész világot! Gyöngyvirágnál százszor szebbet, Magadat tedd oda . . . Hozzád megyed, őrzöd leszek, Nem hagylak el soha! II. Mosolyg a reggeli nap A földkerekségre, Minden ember sütkérezik Szép szelid fényébe'; Jól tudja azt minden ember: Rövid élte van a nyárnak, Egy-kettőre vége . . . Minden ember sütkérezik A nap melegébe'. . . . Nekem mindegy: a napsugár Ragyog-e az égen, Vagy a sötét felhő borul Rám a havas télben ? . . . Van nekem egy külön napom, Világít az reggel, este, Nyáron úgy, mint télen . . . A galambom szemében ég Örök napom, fényem! Katona Iván. Tiiööboíogségek, A balatoni halászok. Irta: Köveskuti Jenő. Még szendereg a Balaton. Mint mikor az ember éjjeli mély álmából fölébredt, de a hajnali szürkületben még egy ráadást alszik. Még egy édeset. Bűbájos látvány, soha el nem mosódó emlé­kezeti kép, ha egyszer láttad : ez a Balaton. Ot nyújtózkodik a zalai és somogyi partok vetett széles ágyában. Olyan, mint egy álmodó, bfíbájo szőke asszony. Duzzadó párnái: a Badacsony Haláp, Szentgyörgy, Szigliget, Szentmihályhegy, melyekre virágok vannak hintve. A fejét reáhajtja a Bakony széles mellére : a füredi hegyekre, a kenesei dombokra. Az Ég halványszürke, átlátszó, könnyű leplet hullatott reá, úgy gyönyörködik benne éjjelenkint millió szemével. Arca nem mozdul, nyugodt. Lélekzetét nem hallani, de leheletét érezni. Duzzadó keblei szelí­den emelkednek. Nézed, nézed, hosszan, elmerülve. Nézed és ha van szived, mely véredet hajtja : belészeretsz, beléőrülsz. i köíiöoé SKf ellen síámtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..ítorhe 4 4 eredeti cnomagolást. F. Hoffmann-La Roehe A CO. Basel (Sfije)

Next

/
Thumbnails
Contents