Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-06-27 / 26. szám

V évfolyam. 26. szám. Pápa, 1908 junius 27. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A zárószámadásokról. A mai közgyűlés tárgysorozatának nincs egyetlen pontja, sem, mely iránt a képviselőtestület tagjai oly keveset érdeklődnének, mint a múlt évi zárószámadások, s csak az a szerencse, hogy a pénzügyi bizottság tagjai elég alaposan átvizsgálják a város számadásait, mert különben szinte kárbaveszettnek kellene tartani a költséget, melyet a szépen kiállított s immár tekintélyes vastagságú füzet kinyomatására fordítottak. Mint rendesen, úgy ezúttal is minden vita, sőt hozzászólás nélkül fogják tudomásul venni a pénzügyi bizottság jelentését, hogy azután megindulhasson a szóáradat a drágasági pótlék, meg az alagcsövezés érdekében. Hogy félreértésre okot ne adjunk, kijelentjük, hogy nekünk sincsenek kifogásaink a zárszámadások ellen, sőt mi is elismerjük, hogy városunk föszámvevője dicséretre méltó, derekas munkát végzett azok összeállításával. A városi pénzkezelésnek tiszta és könnyen áttekinthető képét nyújtja a zárószámadás, amely arról is tanúságot tesz, hogy a tanács hűen betartotta a költségvetés által megszabott kereteket, s ami lényegtelen eltérés az előirányzattal szemben mutatkozott, az is oly tételeknél állott elő, amelyek a költségvetés realitását nem rontják. Legfeljebb a város vagyonleltárának összeállítása az, ami ellen némi kifogások eshetnének, hiszen egyenesen komikus dolog az, hogy a város elidegeníthetetlen törzsvagyona gyanánt 371.716 K 13 f van felvéve, amely összeg évi jövedelme csak 819 K 96 f; de ezért sem okolhatjuk a kezelöséget, amelynek törvény által előirt kötelessége a mit sem jövödelmező csornai és bánhidai vasúti törzsrészvényeket 300.000 K névértékben felvenni, holott azoknak valódi értéke — nulla. Az sem kifogás, csak szerény óhajtás, hogy a zárószámadások mellett szivesen látnók a polgármester jelentését az elmúlt évről. Itt fekszik előttünk a szomszéd Veszprém városnak 1907. évi jelentése, melyben a pénztári jelentés csak alig pár oldalt tesz ki, ellenben vaskos füzetet tölt meg a polgármester jelentése, mely nagyszabású intézmények, a város vagyonosodását hatalmasan fejlesztő nagy alkotások egész seregéről számol be, s a város fejlődésének és haladásának valóságos mérföldes lépéseit tünteti fel. Mi nem kritikát akarunk irni a zárószámadásokról, s nem is ezt várjuk a képviselőtestülettől, hanem a zárószámadások eredményéből levonható tanulmányok komoly megszivlelését. Hogy új jövödelmi forrásaink nincsenek, s a meglevők is alig mutatnak emelkedést, az elég szomorú, de általánosan tudott dolog, s ép oly megszivlelést érdemlő fontos körülmény az is, hogy a város vagyonának jövödelmei alig elégségesek az adósságok törlesztésére, s így a városnak összes szükségletei csaknem kizárólag a közvetett és közvetlen adókból fedezendök, s ma csak ez az egyetlen jövedelmi forrás (?) amelynek emelkedését fájó szivvel, de abszolút biztossággal megjósolhatjuk. Villany telepünk jövödelme ugyan szép emelkedést mutat, de abból egyelőre a lakosság pótadó terhét alig apaszthatjuk. A telep fennállásának ötödik évében immár a harmadik nagyobb beruházási kölcsön küszöbén áll, s a telepnek elég dolga lesz azzal, hogy fedezhesse az ott szükségessé vált nagyobb méretű átalakítások terhét. Annál szomorúbb a helyzet, ha megfontoljuk, hogy a legközelebb megvalósításra váró reformok többnyire anyagilag improduktív befektetések lesznek. Nagy tőkéket kell újabb feltétlenül szükséges alkotásokra fordítanunk anélkül, hogy ezek a reájuk fordított összeg kamatát meghozhatnák; nagy áldozatokat kell hoznunk oly célokért, melyeknek haszna közvetlenül nem materiális, de amelyek elöl a városnak elzárkózni még sem lehet. Eme tanulságok legelső eredményét a jövő évi költségvetés összeállításában kell látnunk, s a szükségleteknek szigorú mértékkel megszabását, mindenben felesleges és elkerülhető kiadás törlését várjuk magától a városi tanácstól is, s reméljük, hogy ugyanily szempontok vezetik a képviselőtestületet is. A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Részlet Goethe „Torquato Tasso"-jából Fordította: Ceglédi Sándor. ELSŐ FELVONÁS. Első jelenet. Kerti tér, epikai költők hermájával diszítve. A szín elején jobbról Vergilius, balról Ariosto hermája. — (Hercegnő, Leonora.) Hercegnő. Mosolyogva nézel rám, Eleonóra. Magadra nézel és megint mosolygasz. Mit rejtegetsz ? Barátnőddel közöld ! Elégültség s gond együtt arcodon. Leonóra. Úrnőm, elégedetten látom én Mindkettőnket vidéki díszben itt. Elnézhetnének boldog pásztoroknak, S úgy is teszünk, miként e boldogok. Kötünk koszorút. Ez kezembe' tarka Virágaimból mind hosszabbra nő. Magasb érzék, nagyobb s:&ív véteté A karcsú, szép babért te véled el. Hercegnő. Az ág, amelyet gondolkodva fontam, Magának méltó főt talált azonnal: Virgil fejére hálásan teszem. (Vergilius hermáját megkoszorúzza.) Leonóra. S én felteszem vidám, dús koszorúm' Lajos mester magas, szép homlokára. (Ariosto hermáját megkoszorúzza.) Kinek tréfái el nem nyilanak, Hadd vegye részét most az új tavaszból. Hercegnő. Jól tette bátyám, hogy már e napokban Bennünket a vidékre elhozott. Most minmagunké lettünk s óra hosszat Andalghatunk költők aranykorán. E Belriguardo kedves, mert e helyt Víg ifjúság sok napját éltem át S ez újuló zöld és e napsugár Azon idők emlékét hozza vissza. Leonóra. Igen, minket most új világ övez. Ezen örökké zöld fák árnya más Orömkeltő. Újra éledünk E csobbanó kutaknál. Ringanak Reggel szelén az ifjú ágak és Ágyukból a virágok ránk tekintnek Barátságos, vidám gyerek szemükkel. A kertész bizvást szétbonthatja már a Citrom- 8 narancsfák téli fedelét. A kékelő ég nyugszik most feleltünk S ott fenn a távol bérceknek hava • Csendes szelíd párába olvad át. Hercegnő. Oh, mily szivesen látnám e tavaszt, Ha tőlem téged nem szakítna el. Leonóra. Ne emlékeztess, oh ez édes órán, Úrnőm, bogy mily gyorsan közéig a válás. Hercegnő. Mit elhagysz itt, a nagy városban azt Megkétszerezve újra feltalálod. Leonóra. A tisztem hív és hív szerelmem is Férjemhez, aki rég óhajtva vár. Fiát viszem, ki gyorsan felnövekvék Ez évben és kifejlődött hamar. [benne Nagy Flórencz s pompás, ámde mind a Felhalmozott kincsek nem érnek annyit, Mint Ferraráuak drágakövei. Várossá azt a várost népe tette És Ferrarát naggyá fej'delmei. Hercegnő. Inkább a jók, kik itt egymásra lelve Szerencsés sorsra egyesültenek. Leonóra. Vaksors szétszórja azt, mit összegyűjt. Nemes kebel magához csak nem nemest [von. S megőrzi híven úgy, amint ti tesztek. Bátyád körül s körüled oly szivek Társultak itt, melyek méltók reátok. S méltón dicső atyáitok nyomán Jártok ti is. Kigyúlt itt szép világa Tudásnak és szabadgondolkodásnak, Midőn nehéz homályba burkolá még Tudatlanság a nagy világot. Én, mint Gyerek, baliám estei Hercules És Hippolit nevét fülembe csengni. Rómával és Flórencczel jó atyám Sokszor dicsérte Ferrarát; gyakorta Vágytam felé és most im' itt vagyok. Vendégelék Petrarchát s gondozák itt S eszményeit leié itt Ariosto, Itáliának nincsen nagy neve, Akit vendégül nem látott e ház. És jó dolog vendég gyanánt fogadui A géniuszt. Ajándékozd meg őt S bizonnyal szebb ajándokát veszed.