Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-06-20 / 25. szám

V. évfolyam. 25. szám. Pápa, 1908 junius 20 PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IJR- KŐKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A vizsga. Még egy-két nap és vége lesz a nagy drukknak. A 25°-os melegben agyonkinzott tanulóknak a vizsgával hasonlókép alaposan megkínzott tanárok kiosztják a bizonyítványokat, megjő Péter-Pál s az aranyszabadság. Most azonban még tartanak a vizsgák minden ismert s annyiszor leszólt fölösleges gyötrelmükkel egyetemben. Az osztályzatért, ezért a gyakorlati életben oly jelentéktelen semmiségért folyik a lélekemésztő verseny. Igaz, hogy a tanár, ki egy éven át együtt volt tanítványával, éppen eléggé megismerhette e hosszú idő alatt tudását és szorgalmát, de azért a vizsga formalitását csak nem akarják mellőzni nálunk Magyarországon. Hogy a vaskalaposnak csúfolt Ausztria mennyire előttünk jár e tekintetben, arról éppen e héten vett a világ tudomást. Ausztriában többé nem fognak osztályozni, csak azt mondják meg, hogy érdemes-e a tanuló a feljebbmenetelre: igen, vagy nem. Ennek kimondásához pedig nem kell vizsga. Nálunk azonban nem engedik el a vizsgát a világ minden kincséért se. Persze, mert nálunk mindenben csak külső hatásra dolgoznak. A zajtalan, komoly munkát itt nem méltányolják. A szesz. Hogy a héten az ország házában is folyton a szeszről, a testet, lelket égetőről, az emberirtóról esett a szó, újra elibém tűntek a pünkösdkor meggyilkolt fiatal embernek eltorzult vonásai. Törvényjavaslatról, még a legjobbnak kikiáltoltról is, csak a gyakorlat mutatja meg, mit ér valójában. Legyen bár akárkinek kárára vagy hasznára ez a most tárgyalt törvény, ha csak valamit is segít az alkohol nemzetrontó veszedelmén, akkor bölcs törvény lesz. Persze ahoz, hogy az alkoholizmussal még alaposabban szembeszállhassunk, nemcsak a szesz megdrágítása kellene. Kellene például az is, hogy azt a bizonyos záróóra szabályzatot kissé komolyabban kezeljék, mint az tényleg történik. Hogy minden kéteshirü mulatóhely pár flóres leszurása mellett „licenc"-hez juthasson, ez mégis abszurd állapot. Álszenteskedő nem vagyok. Hogy a heti munkában eltörődött munkás ember ne juthasson szokott szolid szórakozásához, nem óhajtanám. De csak kipróbált megbízhatóságú vendéglősök részesüljenek a szabályzat nyújtotta kedvezményben. Olyan helynek, ahova az emberek veszekedni, verekedni járnak, megadni a licencet, legalább is van akkora bün, mint mikor a részeg embernek még több és több szeszt szolgáltatnak ki. Az 1907. évi zárszámadás. Pápa város 1907. évi zárószámadásai elkészültek, s a pénzügyi bizottság jelentése kíséretében kerülnek a jövő heti városi közgyűlés elé. — Érdemileg a jövő számunkban akarunk a zárószámadásokkal foglalkozni, egyelőre közreadjuk a pénzügyi bizottság jelentését: A házi pénztári számadásokat a pénzügyi bizottság ugy bevételi, mint kiadási részeiben számszerűleg helyeseknek, a képviselőtestület határozatain nyugvóknak, s okmányokkal igazoltaknak találta, minek következtében tisztelettel javasoljuk, hogy a képviselőtestület a számadóknak a felmentvényt a szokásos fenntartással adja meg. A számadások átvizsgálása ezúttal is arról győzött meg bennünket, hogy a városi tanács, s ennek élén a város polgármestere a kiadási czimleteknél a képviselőtestület által költségvetésileg vagy póthitellel engedélyezett kereteket nem lépi tul. Igaz ugyan, hogy költségvetésileg előirányoztatott 351.464 K 53 f, a zárszámadás szerint pedig 335.452 K 61 f adatott ki, tehát az előirányzatnál 16.011 K 92 f-rel több, de ha ez összegből leütjük az átmeneti tételekből előálló 12.644 K 80 f-t, tényleges kiadási többletül csak 3367 K 12 f mutatkozik, az egész költségvetési összegnek l%

_

aA bevételek a dolog természetéből kifolyólag nagyobb eltérést mutatnak a költségvetési megállapodásoktól, mint a kiadások; a tényleges különbség, ha eltekintünk a pénztármaradvány többlettől, s az átfutó tételektől, 15.291 K 56 f, mely összeg a költségvetésnek 472%-át képezi, s igy szintén a költségvetés teljes realitása mellett bizonyít. A bevételi tételek legnagyobb részét az egyenes vagy közvetett adók szolgáltatják, s a város saját vagyonából eredő jövedelmei csak pár ezer koronával haladják tul a város által felvett adósságok kamatait. A város törzsvagyona 12.141 K-val emelkedett, daczára az időközben felvett ujabb kölcsönöknek. Ez a törzsvagyon emelkedés azonban legnagyobb részben a kölcsönök törlesztése, s főleg a sörház-utczai bérházra fölvett kölcsön törlesztése folytán állott elő. Ha a pápa-bánhidai és pápa-csornai vasutak törzsrészvényeit, mint semmi jövedelmet nem hajtó, s fájdalom mindenképen „elidegeníthetetlen törzsvagyon"-t a város cselekvő vagyonából leütjük, s eltekintünk a jövedelmező jogok tőkeértékétől, a város cselekvő vagyona — a jövedelmet nem hozó ingatlanok értékével együtt — csak 507.448 K-val haladja tul a terhelő vagyont, s ujabb elodázhatlan beruházások esetén ez az aránylag csekély vagyontöbblet is megszűnik, s a város adósságai rövid időn belül meghaladják a város valóságos vagyonának értékét. Intő jel arra, hogy a képviselőtestület a jelentkező ujabb szükségletekkel szemben a legmesszebb menő rigorozitással járjon el. A házi pénztár kiadásainak átvizsgálásánál egy oly utiszámlát kifogásolt bizottságunk, mely egyik városi tisztviselőnek nem közvetlenül a város érdekében tett útjáról nyújtatott be. A kifogásolt tételt ezúttal nem óhajtjuk ugyan külön határozat tárgyává tenni, de utasíttatni kérjük a városi tanácsot, hogy csak oly utiszámlákat utalványozzon, melyek vagy a képviselőtestület hatá_ A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. HALLGATÁS. A derekához simulok gyöngéden, Megsimogatva kis fehér kezét. Már vállamon nyugtatja szép fejét, De még egy könycsepp reszket a szemében. Tele bübájjal, szerelemmel, dallal Reszket köröttünk a világos éj. 8 bár édes hallgatásunk csudamély, Szólunk egymáshoz szótalan ajakkal . . . . . . Mohos vár szirtfokán kihajlik egy lány, Haja hullámzó, mint aranypatak. Alant a mélyben áll egy bús lovag, S mindkettő néma és mindkettő halvány. Nem szólnak, nem mozdulnak, csak úgy állnak, Talán régóta nem is élnek ők. A sisakon, a vérten rozsda nőtt S divatja ósdi a selyem-ruhának. Szerelmök úgy nőtt, mint tenger dagálya, Nem kellett hozzá földi szóbeszéd . . . S rájok hullajtja sárga levelét Egy vén platánnak fosztó koronája. Martos Ferenc. Mindenki üdülni akar . . . A kurszezon már vége felé jár: Csanádyék utolsó fogadónapján már a tavaszi divat különlegességeit lehet szemlélni. Tarkaszinü virágok pompáznak — a hölgyek kalapjain. A szokott témák letűntek a programmról, a színházi esték megbirálásának már nincs érdekessége, mert már adják azokat az olcsó viccekkel ellátott revüket, melyek ilyenkor tavaszszal szokásosak. Azért a Kugler féle sütemények épp úgy fogynak, mintha haute saisoson lett volna. A turf eseményei és az állítólagosán jótékonycélra rendezendő bazárok már teljesen le voltak tárgyalva, mikor a kínosan fenntartott társalgást a belépő Tarján dr. szakította félbe, kit a társaság mindegyik tagja örömmel fogadott. Ezt a fiatal orvost mindenki nagyon kedvelte szellemes és megnyerő társalgása miatt. „Van szerencsém, hölgyeim és uraim ! Ha jól sejtem, ép megzavartam Önöket a nyaralás terveiről való beszélgetésben". A hölgyek kaptak a jó eszmén és pár perc elteltével élénken beszélték meg, hogy ki-ki hol szándékozik nyaralni. A szép Vermesné Karlsbadba szándékszik menni az urával és erre a célra rendelt már vagy egy fél tucat nyári toilettet. Horvayné Wiesbadent, Csorbáné Marienbadot választották üdülő helyül. Szóval, mindenki tisztában volt már a nyári programmal. Csupán a bájos kis háziasszony hallgatott. „Halljuk az Ön tervét, kedves Csanádyné," érdeklődött Csorbáné. „Idén igazán nagy zavarban vagyok," felelte az. „Az uramuak nagyon jót tenne a karlsbadi kura, hiszen tudja, hogy mennyi baja van szegénynek a gyomrával. Jómagamnak pedig csendre és magányosságra volna szükségem, mert az idegeim nagyon gyöngék; mindezt Karlsbadban semmiesetre nem találom. A kis lánykám pedig még nem igen heverte ki a kanyarót, de jó erős erdei levegő megint kipirosítaná halvány arcocskáját. Bár nehezemre esik, csak rövid időre is megválni uramtól, mégsem tehetek máskép, és hogyha esetleg Edithkét nagynénjével a Semmeringre küldeném, teljesen széjjel szakadnánk egymástól". „Hát nem mehetnének egy fürdőhelyre, mely egyesíti mindazt, amire mindegyiküknek szüksége van?" kérdezi Horvayné. „Sajnos, hiába törtük a fejünket, még eddig nem akadtunk ilyen sokoldalú fürdőhelyre." „Hát Lipikről sohasem hallott még, Nagyságos asszonyom", kérdezi Tarján dr., ki eddig hallgatve figyelte a beszélgetést. „Lipik volna a legmegfelelőbb Önöknek". „Hiszen úgy hallottam, hogy Lipik csak a reumát gyógyítja és aztán különben nem nagyon bizom a magyar fürdőhelyekben, rendszerint nem jó ellátásban részesül ott az ember. „Ugyan, tisztelt Hölgyem, hogy ítélhet, mielőtt meggyőződött az ellenkezőjéről. Először is speciel gyomorbajosoknak ez a hely kitűnő jó, a kiváló levegő és csend úgy magának, mint kis leánykájának valóságos jótétemény volna. Múlt évben Lipiken töltöttem néhány hetet é3 szinte újjászületve tértem ismét haza. Először is a gyönyörű hatalmas parkban épült.