Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-05-16 / 20. szám

önző érdekek tülekedésének harctere, ha­nem a város fejlődését, a polgárság javát céltudatosan szolgáló vállvetett munka mű­helye. Igazán nemes, altruisztikus érzéstől áthatott gondolkodás kell, hogy vezessen minden képviselőt, s főleg annak meggon­dolása, hogy nem önmagukért vannak a közgyűlésen, hanem a közért. Salus reipublicae suprema lex esto. Cenzor. SZEMLE. — „Magyar nyelv szóban és írásban." A tegnapi pesti lapok hozták, hogy valahova a Felvidékre Pápáról választottak rabbit. A válasz­tást egy párt azon a cimen megfellebbezte, hogy a megválasztott rabbi a „magyar nyelvet szóban és írásban nem bírja". A közigazgatási biróság a fellebbezésnek helyet adott s most az illető rabbi a polgármester előtt fog számot adni magyar tudományáról. Bármily furcsaságszámba megy egy polgármester, mint nyelvi cenzor, azéit főkép a szégyenletes soproni eset után a magyar­ság minden barátja örömmel fogja tudomásu 1 venni, hogy legalább legfelsőbb közigazgatási bí­róságunk tudja érvényesíteni a magyar áMam­nyelv jogát. A pápai származású rabbiról leg­természetesebb eszmetá'-sítás útján jut eszünkbe a pápai illetőségű rabbi-ügy. Ez mintha végleg elaludt volna. Derekabbnál derekabb magyar rabbik tartottak próbaszónoklatokat, de a magyar rabbi több mint másfél év után sincs megvá­lasztva. Ha ezt a helybeli zsidó hitközség nem bánja, mi se bánjuk, de amennyiben a hosszú halogatás mögött valami titkos célzat lappangana, ajánljuk azok figyelmébe, akiket illet, a köziga z­biróság döntését. — A csalhatatlan tudomány. A dánosi haramiák utálatos bünpörükkel szinte minden hétre adnak reflexió-anyagot. Most az ő ügyük­kel kapcsolatban a tudomány csa^atatlanságáról lehet szólani. A közvélemény teljesen tisztában van vele, hogy a cigányokat (már mint a dáno­siakat) egytől-egyig mind leghelyesebb volna fel­akasztani. De azzal sem közvélemény, sem ügyész, sem védők, sem biróság, sem esküdtszék nincs tisztában, hogy tulajdonképen melyik cigány mily bűnért érdemli meg az akasztást. Hogy a leg­nagyobbnak látszó gonosztevőt biztosabban le­hessen felakasztani, a tudomány segítségét is igénybe vették. A csalhatatlan tudományét. Vagy azét, mely a csalhatatlanság (legalább is a bizo­nyos határok közötti (18—20, 22—24, 26—30 év!) csalhatatlanság) allűr jeleivel lép fel. És a t. esküdtszék, melynek vagy 153 fő-, s vagy még­egyszer annyi mellékkérdésre kell majd felelni, most tudományosan is ki van oktatva, De csak egyoldalulag. Mert ha pld. Lombrosot hallgatnák meg, akkor ez a maga homo delinquens elmé­letével, melyet szintén nem kevesen csalhatatlan tudománynak fogadnak el, minden haramiáról kimutatná, hogy beteg, a gyilkolásnak, rablásnak a betege s így nem büntethető. Azért a legoko­sabban akkor cselekszik az esküdtszék, ha első­sorban a saját józan esze szerint itél. A tudo­mány nem csalhatatlan. Legalább nem minden­ben csalhatatlan. Városi tisztviselők fizetésrendezése, Sok évi hiu várakozás, meddő reménykedés után a városi tisztviselők végre — ügy látszik — közel jutottak anyagi boldogulásuk igéretfóldjéhez. A múlt vasárnap tartott országos tisztviselői kongresszus alkalmával a legilletékesebb ténye­zőktol pozitív biztosítást nyertek a rend. tan. városok tisztviselői arra nézve, hogy ahhoz, amit az összes állami és törvényhatásági tisztviselők már 4—5 évvel ezelőtt megkaptak, amihez a r. t. városi tisztviselőknek is ép oly jól megérde melt jussa van, mint egyéb tisztviselő-társaiknak, végre valahára ők is hozzájutnak! A f. hó 10-én Budapesten a városháza nagytermében tartott kongresszuson több mint 2C3 városi tisztviselő volt jelen. A gyűlésen Holló Lajos orsz. képviselő elnökölt, társelnökök­ként Majerszky Gyula nyíregyházi és Töpler Kálmán soproni polgármester fungáltak. A kon­gresszus impozáns egyértelműséggel fogadta el az itt következő határozati javaslatot, mit Bodry Mihály verseci v. tanácsnok terjesztett elő : „A városi tisztviselők országos kongresszusa egyhangulag megállapítja, hogy a városi tisztvise­lők fizetésének mai rendezetlen állapota nemcsak igazságtalan, hanem az egyes városok érdekeire a legnagyobb mértékben hátrányos és hogy ezt a városi tisztviselőkre nézve most már elviselhetet­len és szégyenletes állapotot a lehető legsürgőseb­ben meg kell szüntetni. A városi tisztviselők kongresszussza tisztelettel felkéri ezért a ipagas kormányt és a képviselőházat, hogy a városi tisztviselők fizetését és nyugdíját a polgármesterek által már benyújtott és benyújtandó memorandum értelmében alkotandó külön törvény által sürgősen rendezni méltóztassék. A fizetés rendezésével egy­idejűleg a nyugdíjalap is megfelelő dotáoióban volna részesíthető. Addig is azonban, míg az állam a városoknak törvényhatóságiig már kilá­tásba helyezett vagyonrendezésót végleg elintézné, annak részbeni teljesítése fejében a már elodáz­hatatlan tisztviselői fizetés rendezésének megfelelő összeget már a folyó évi költségvetésbe fölvegye és az egyes városok részére adandó segélyt az illető városnak egy összegben kiutalványozza azzal, hogy ez az összeg más oélra nem fordítható, mint a tisztviselői fizetések javítására." Hétfőn délelőtt a kongresszus tagjainak monstre-küldöttsége ment fel az országházba. A százötven tagu küldöttség először Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, aki megjegyezte, hogy nagyon sok helyen a városi tisztviselők javadalmazása egyáltalában nem felel meg a kor igényeinek. Minden szükségletet egy­szerre kielégíteni oly gyorsan nem lehet, azonban ismeri a kormánynak fölfogását ebben a tekintet­ben, s nyugodtan mondhatja, hogy a kormánynak minden ta^ja és különösen a pénzügyminiszter, belügyminiszter, akiknek ez hatáskörükbe tartozik, mindent el fognak követni, hogy ezt a kérdést kedvezően elintézzék. Ezután a küldöttség Wekerle Sándor minisz­terelnöknél tisztelgett. Rég vezérelve volt a kor­mányoknak — mondta a miniszterelnök — hogy a városokat nagyobb gondozásban részesítsék. Hogy ez eddig meg nem történt, annak egy rész­ben oka a városok közönye is, oka másrészt, hogy az állam, különösen az utóbbi időben, nagyon sok oldalról volt igénybe véve. Már a költségvetés tárgyalása során kijelentette, hogy a városokat a kormány fokozatosan fogja segíteni és pedig olyan formán, hogy bizonyos állami jövedelmekben partioipálja őket. Más föladat is megoldásra vár, a városi szervezetnek rendezése és az állandó segélynek a mértéke. Az adóreform tárgyában sajnálatára most még nem nyilatkoz­hatik, mivel a memorandum csak tegnapelőtt jutott kezébe, de már most is kijelentheti, hogy az adóreform kapcsán a városok érdekei is kielé­gítést fognak találni és egyben kijelenti, hogy a városi tisztviselők fizetésének javításáról még ez évben fog gondoskodni. A küldöttséget ezután gróf Andrássy Gyula belügyminiszter fogadta, aki kijelentette, hogy a legmelegebb rokonszenvvel viseltetik úgy a váro­sok ügye, mint a városi tisztviselők sorsa iránt. Azzal a tervvel foglalkozik, hogy városi törvényt készítsen, mert ez nagyon szükséges és ezzel kap­csolatosan kívánja a tisztviselők fizetését is meg­állapítani. Amennyiben azonban erre ido nem lesz, másképpen fog gondoskodni a tisztviselők hely­zetének javításáról. Skrupulusai vaunak, hogy az állam szubvencionálja a városokat, mert ez az Nem is szólok azon frenetikus hatásról, me­lyet játéka ilyenkor előidézett, mert köztünk ma­radjon, a vidéki közönsóg Ítélete rendszerint igen megbízhatatlan. Néhány „tóngéber" után indul s csak azt tapsolja, aki színésznek van kihiresztelve. Hanem, aki a színészeket megtudja ríkatni, az igazi művész. Mikor Gazsó Lear királyt látszotta a negye­dik felvonásban, úgy bőgött az egész személyzet, mintha kottából tanulta volna, még a sugó is hangosan zokogott, én is alig győztem könnyei­met törülni a kulisszák között. És ő úgy állott az elérzékenyült csoport közt, mint a lelki viha­rok félistene, nem láttuk idomtalanságát, elfelej­tettük lőcslábát, s meghódoltunk művészetének. Ünnepnek tekintettük az ilyen estét. Kérem, egyszer egy kezdőszinészemet meg­szöktetett játékának és hangjának megdöbbentő közvetlenségével. „Dalmá"-t adtuk és ő játszta Oldamurt, a féktelen jellemű zsarnokot. A harma­dik felvonásban, mikor Oldamurt értesítik, hogy világhódításra szétküldött hadseregei nyomorultul odavesztek, borzasztó nyugalom szállja meg a zsarnokot. Az én kezdőszinészem a osuvaszok követét játszotta, ki e nyugalmat gyávaságnak magyarázza, visszakövetel tőle néhány tartományt. EGY EGÉSZ DOBOZ ÁRA 2'5Q KORONA Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. A zsarnokot a követelő hang kihozza apátiájából és egy türelmetlen mozdulattal odakiált: — Akár a Bajkál tavát is ! Gazsó elemében lévén, oly tigrisvérengzés­sel ugrott fel, s oly mennydörögve ordított, hogy az én szegény kezdőm azon kimaszkírozva elsza­ladt a színpadról s meg se állt, mig egy másik színtársulatot nem talált. Szóval, kérem, a szinpadon imádtuk, de az életben ki nem állhattuk, és erre igen sok és igen helyes okunk volt. Ha józan volt, egy meghason­lott kedély minden kiállhatatlanságát hozta közi­bünk, könnyen sérteget ott, de ő maga túlérzékeny volt minden apró célzás iránt. Ha egy szó, vagy egy szerep nem volt Ínyére, mint egy séuett fél­isten feldühödött és otthagyta a társulatot. E mellett ivott is; eleinte nem volt éppen iszákos, küzdött magával, sohasem rendelt félmeszelynél többet, de néha husz meszelyt is nKjivott. Ilyen­kor garázda természetű volt, mindenkibe belekö­tött. Igaztalan gőtével engem is nem egyszer vérig sértett. Legjobban sajnáltam azonban kis leányát, Rózsikát. Igen kedves teremtés volt, anyját még csecsemő' korában veszítette el, és így egész szere­tetével zsarnok apján csüggött. Olyan igénytelen szépség volt, világos kék szemekkel, melyek a hosszú pillák alól félénken tekintettek elő. Apja mindenáron nagy művésznőt akart belőle alkotni, belé akarta lehelni az ő szertelen, izzó tehetségét. De ez sehogyse ment, mert a kis Rózsika az ő csekélyke tehetségével a középszer vonaláig is csak alig tudott felemelkedni. Emellett is nagyon rajongott pályájáért, mely annyi keserűségen, annyi megpróbáltatáson vitte keresztül. Apja ugyanis hirtelen hevüléssel korhely természete és könnyel­műsége folytán gyakran került abba a helyzetbe, hogy kénytelen volt leánya holmiját is elzálo­gosítani. Ez pedig a legborzasztóbb egy színésznőre nézve. Ha ön semmit sem hisz el egy színésznő­nek, ha minden szavát, sóhaját, könnyét tettetés­nek, kendőzésnek veszi: abban lehet önnek sok­szor igaza. De ha egy színésznő „pakk t t-jának elvesztéséről beszól, ha elzálogosított ruháit siratja, akkor bátran elhiheti, hogy minden szó, minden sóhaj, minden könnycsepp a eziv mélyéből fakad. A kis Rózsi, mint ahogy magunk közt ne­veztük, szó nélkül tűrte apja zsarnoki szeszélyeit, hanem egyszer különös (azaz nem is különös) dolog történt vele. Beleszeretett egy csinos fiúba, az ottani vendéglős fiába. Ez a derék gyerek Leghathatósabb és legízletesebb hizlaló és vértisztító szer! $ — — Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitüno eredménnyel kipróbálva! & ÍTYFRMFIÍFIÍNÍ'Í 1 Sietteti a járást és f°g zás t. eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto- \ ? UlliíllUimimnMi • sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. ££ W FFI NftTTFOÍí 1 Utolérhetetle n vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, — ** 1 liliilUI ILíJlll Ilii • mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.

Next

/
Thumbnails
Contents