Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-05-16 / 20. szám

igazi önállóságot megöli. Ha másképpen nem segíthet a bajon és a pénzügyminiszternek nem lesz ellene kifogása, nem fog elzárkózni ez elől gem. A küldöttség végül Justh Gyula házelnöknél tisztelgett, átadva neki a városi tisztviselőknek a törvényhozáshoz intézett memorandumát, mely ben a tisztviselői fizetések rendezésére megfelelő törvényjavaslat elkészítéoét és tárgyalását kérik. A városi tisztviselők és egyébb városi alkalma zottak illetményeinek szabályozására vonatkozó törvényjavaslat ugyanis hármas célt van hivatva szolgálni: az egyöntetű állami rendezés által ezer és ezer magyar közigazgatási tisztviselőnek és családjának a tisztességes megélhetés lehetőségét biztosítani; az anyagi erejükben és képességük­ben szinte már túlterhelt városokat a fizetésren dezésnek terhes, de elkerülhetetlen kötelessége alól mentesíteni s végül a jogok és kötelességek állami szabályozása által a közigazgatási feladatok teljesítésére s végrehajtására az arra hivatott ele­meknek tért nyitva, oly tisztviselői kart terem­teni, melynek öntudatos működése és munkássága révén ezen nagy ós magasztos állami célok meg­valósítása bizton remélhető s elvárható is legyen. Végül azt kéri a memorandum, hogy e törvény meghozataláig is már az idei költségvetésbe be­állítandó megfelelő összeggel rendeztessék ideig­lenesen a tisztviselők anyagi helyzete. * A Pápa városi tisztviselők f. hó 13-án értekezletet tartottak, melyen a kongresszusra felküldött pápaiak megbízásából Csoknyay Károly v. főjegyző tett jelentést a kongresszus lefolyásá­ról, mit a megjelentek megnyugvással és jó reménységgel vettek tudomásul. A YÁROSHÁZÁROL. "Városi közgyűlés. — 1908 május 11. — Gyors egymásutánban tart mostanában a képviselőtestület közgyűléseket. A szapora munká­nak azonban csekély az eredménye, mert egész rendszerré kezd válni, hogy az egyszer meghozott határozatokat a következő gyűlésen megváltoztat­ják. Ez bizonyos esetekben helyén való lehet, de ha a képviselőtestület azt akarja, hogy műkö­dését komolyan vegyék, mégis sokk al okosabban tenné, ha már első alkalommal alaposabban meg­fontolná, hogy mit határoz. A közgyűlésről, melyen mintegy 50—65 városatya volt jelen, itt következik egyébként tudósításunk : Napirend előtt. Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Baráth Károlyt, Koritschoner Adolfot, Marton Antalt, Német Jánost és Oszvald Jánost kéri fel. Napi­rend előtt bejelenti a polgármester, hogy a Korona­vendéglő bérleti szerződését a törvényhatóság jóváhagyta. Vágó László amiatt interpellál, hogy a közmunkaváltság dijja 2 K 80 f-ben van meg­állapítva, mire a polgármester kijelenti, hogy ezt a költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselő­testület határozta így el. Hivatalnoki összeférhetlenség. Belügyminiszteri rendelet értelmében pénz­intézeteknél igazgatósági vagy felügyelői állást városi hivatalnok csak akkor viselhet, ha ez ide­gen funkciót hivatalos idején kivül végezheti el s ha erre a képviselőtestület engedélyt ad. E ren­deletnek megfelőleg több hivatalnok bejelentette, hogy pénzintézeteknél bizalmi állást tölt be. Egy kivételével mindnyájan a hivatalos órákon kivül vannak elfoglalva, egyik hivatalnok Reidl József számvevő azonban azt kérelmezi, hogy a Köz­gazdasági Banknál igazgatósági tagságát megtart­hassa, a napibiztossága révén elmulasztandó idő évi szabadságidejénél hozassék levonásba. E kére­lem körül élénk vita fejlődött. A jogügyi bizott­ság és áll. vál. elutasító javaslatával szemben Hercz Béla és dr. Hirsch Vilmos a kérelem telje­sítése mellett szóltak azzal a megokolással, hogy Reidl pontos, szorgalmas tiszviselő, ki nem szol gált rá, hogy a csekély tisztelet díjtól megfosz­tassák. Ezzel Bzemben dr. Hoffner Sándor ós dr. Kende Ádám rámutattak a kérdés elvi jelentó'sé gére s kiemelvén, hogy e kérdésben a képviselő­testületnek nincs is döntési joga, óva intettek törvénytelen precedens alkotásától. Szavazásra kerülvén az ügy, 23 szavazattal 18 ellenében Reidl számvevő kérelmét teljesítették. A Döbrentei-utcában kőszegélyes járda ká szításét a szokott feltételek mellett kimondották. A rendőrség államosítása. Az állandó választmány napirendre térést javasol Szekszárd város azon átirata felett, hogy a rendőrség államosítását kérelmezzék. Szokoty rendőrkapitány referádájában az államosítás mel­lett foglal állást. Dr. Hoffner Sándor nem sze­retné, ha a városi képviselőtestület ellentétbe jönne országos feltűnést keltett ama memorandumával, melyben az állami funkoiókért kárpótlást, tehát a városi rendőrség számára állami segélyt kért a kor­mánytól. Dr. Kende Ádám az autonomikus jogok újabb megnyirbálását perhorreskálja. Már az is baj, hogy a rendőrkapitányt az állam közege nevezi ki. Mit várjunk az állami rendőrségtől egy abszolutisztikus kormány idején? A polgár­mester szintén az államosítás ellen foglalt állást s a képviselőtestület ily értelemben határozott is. Építkezés az Antalházi pusztán. Kolossvári Lajos bérlő az antalházi pusztán lakás éh magtár építését kérelmezi. Az áll. vál. elutasító javaslatával szemben dr. Kende Ádám megkérdezendőnek véli a bérlőt, hogy a befekte­tendő tőke hány %" 0 9 törteaztésére hajlandó. Dr. Hirsch Vilmos nem tartja megengedhetőnek, hogy esetleges építkezés s a bérlő fizetési kötelezett­sége megállapítása által a város szabad rendel­kezési joga korlátoztassék. Dr. Hoffner Sándor utal az áll. vál. azon intenciójára, hogy az antal­házi puszta a város körül fekvő valamely területért elcseréltessék. Vághó László szintén ellene van az építkezésnek s a kérelem felett a gyűlés nagy többsége napirendre tért. A cigány-kérdés. Nagy ellenzésre talált az áll. vál. azon ja­vaslata, hogy a helyi illetőségű kóborcigányok a városmajor körül egyik bérbeveendő házba tele­píttessenek be. A polgármester bevezetőleg elő­adta, hogy a cigányok a város határában már legalább 20 —25 különböző helyen voltak és senki nem akarta őket szomszédságában megtűrni. Pró­báljuk meg a javasolt helyet, egyszersmind kössük le a cigányokat munkára s iskoláztassuk gyerme­mekeiket. Pados József legszívesebben elvenné a lovakat a cigányoktól, mert ezekkel okoz­zák a legtöbb bajt. Acs Ferenc méltányosnak ta­lálja az áll. vál. javaslatát, eddig a cigányok csak a földmíves osztálynak csináltak bajt, okoztak anyagi kárt, most a közpénztár terhére lássuk el őket. Győri Gyula méltányolja a javaslatban meg­nyilvánuló humánus intenciót, de óv attól, hogy túlságos humanitásunkkal inhumánusak ne legyünk a rendes, békés városi polgársággal szemben, mely­nek a betelepítéssel nyakára hozzuk a veszedel­met. Nagyzoló törekvést lát abban, hogy egy város akarja megoldani a cigánykérdést, várjunk az állam rendelkezéséig. Dr. Kende Ádám hallat­lannak tartja az eszmét, hogy a város belterüle­tére vigyék a cigányokat s bár nem hiszi, hogy ily határozat keresztülvihető legyen, mégis óva int ilyen képtelen határozat meghozatalától. Halász Mihály közbiztonsági szempontból jónak tartja a kiszemelt helyet, a cigányok ott állandó felügye­let alatt lesznek, ha galibát okoznak, a tűzoltóság becsületes szivvel megkérette a kezét. Én voltam a kérő, nagy óvatossággal és tapintattal előadtam a dolgot. Kárba veszett a fáradságom. Gazsó egy csöpp híján kidobott a lakásából. — Majd bizony, — mondá durva gőggel — egy korcsmáros kölykének neveltem én leányomat I Én kétségbe voltam esve, a kis Rózsika nem. Összebeszélt kérőjével s egy hét múlva a szom­széd faluban megesküdtek. Onnan értesítették az öreget és azonnal utrakeltek Vasmegyébe, hol a fia­tal férj nemsokára egy szép falusi vendéglőt vett át. Gazsót e csapás szivén találta, de úgy tett, mintha nem is érezné. Hozzámjött és egykedvű­séget színlelve, elbeszélte a dolgot. — Az a „hölgy" — mondá végül — rám­nézve többet nem létezik. Ne ÍB beszéljünk róla. Azzal megfordult és igazi spanyol gran­dezzával távozott. Nekem ez a nagy gar sehogy sem tetszett; sejtettem, hogy ezzel valami nagy felindulást akar leplezni. Sejtésem pogányul beteljesedett. Gazsó művészi pályája, mely külömben is oly végzetes volt, e pillanattól ketté volt vágva. Társulatomnál egy hétig eem maradt, bucsutlanul távozott ós mint Ahasverus bolyongott egyik társulattól a másikhoz. Tehetsége, mint pályatársaimtól hallot­tam, rohamosan kallódni kezdett, míg durva ösztö­nei mind jobban felülkerekedtek. Minthogy maradása seholsem volt, áldatlan sorsa egy izben arra kényszerítette, télviz idején, hogy csikorgó hidegben gyalog utazzék Vasme­gyébe. Az úton borzasztó havazás érte utol, a metsző szél egész teatét átjárta és csontig átfázva, szinte aléltan, késő este egy falusi vendéglőbe vánszorgott. E vendéglőben leánya volt az úrnő. A viszont­látás szivrendítő felindulásait nem kísérlem meg visszaadni. A meleg szoba, a meleg bor, a meleg ölelések, s a mindezeknél melegebb könnyek felolvasztották szivének fagyát. A színész — és ő az volt a szó százrétü értelmében — hamar tud lelke­sülni és hamar tud lemondani. Gazsó még az este elhatározta, hogy örökre lemond a színpad gyönyö­reiről és azoknál is vonzóbb gyötrelmeiről. Kijelentette, hogy holtig leányánál marad, igen, igen korcsmáros lesz, segíteni fog vejének. Ez egy új élet, az igazi — kiáltá lelkesülve — mely őt visszaadja leányának és önmagának. Nos uram, Lear király egyik legjelesebb személyesítője, két álló évig csakugyan korcsmáros volt. Azaz dehogy volt, csak szimulálta, hogy az; osak játszott egy szerepszakmát, mely ellen lelké­nek ösBzes tényezői lázongtak. De jó szinész volt ós oly ügyesen játszotta el a kelletlen szerepet, hogy leányát is tévedésbe ejtette. Szegény, boldog volt, hogy apját magához bilinoselhette. Balsorsom véletlenül arra a vidékre sodort. Meghallottam, hogy közelemben van és nem tudtam ellentállni a vágynak, hogy fel ne keressem. Igazán megható viszontlátás volt, szegény Gazsó remegett az örömtől és arcán kövér könny­cseppek peregtek végig. Ezerfélét kérdezett össze­vissza és minthogy nagyon rossz idő volt, enged­tem a család esengésének és éjjelre ott maradtam. Mikor a család lefeküdt, Gazsóval együtt maradtunk, akkor tört ki belőle elemi erővel a két évig visszafojtott érzés. Halkan, suttogva, töre­dezett mondatokban beszélte el, hogy mennyi új nüanszott fedezett fel azóta e szerepben. Hogy csinálná most a tengerparti jelenetet, mily reálisan színezné az őrülést s különösen sokat foglalkozott a Kornéliával való utolsó jelenéssel. — Ah I barátom — kiáltá remegő hangon — ha látnád mint borulnék a holttetemre . .. Gazsó egy hét múlva eljátszotta a szerepet páratlan diadallal ... és másnap eltűnt. Világgá ment gyalog, úgy, ahogy volt, társulatot keresni. Az oroszlán vért ízlelt, hogy is maradt volna meg korcsmárosnak ? Ez volt a vég kezdete, soha szinész oly gyor­san nem züllött el, mint ő. A keserűség a pálin­kához, a pálinka az elaljasodáshoz vezette. A véletlen azonban lányához vitte ismét és annak karjai között adta ki lelkét. MIT IOH\K? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES FnppáQ Millenniumi nagy éremmel -ruiraa . kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomor­Kedvelt boryiz! oicsóbbTszódaviznéi! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (1) Főraktár Oszwald János urnái Pápán. DORG A IEGSZERENCSÉ OSZTÁIYSORSJEG1 A DJA EL

Next

/
Thumbnails
Contents