Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-05-02 / 18. szám
V évfolyam. 18. szám. Pápa, 1908 május 2. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Egy közgyűlési határozathoz.* Az a határozat, melyet az április 22-iki városi közgyűlés a Petőfi-utca lakosainak kérvényének elutasításával — az állandó választmány bölcs véleménye alapján — hozott, kényelmes és olcsó olintézési módnak nevezhető' ugyan, de enyhén szólva — mivel a tényállás teljes ismerete nélkül hozták — könnyelmű és felületes határozat volt. A város Petőfi-utcai polgárai is azért választják képviseiőiket, hogy ezek adandó alkalommal az ő érdekeiket is viseljék szivükön és tekintsenek közügynek minden igazságos és jogos kérelmet még akkor is, ha a kérelmezők csak a Petőfi-utca alsó részének lakosai. De úgylátszik másképpen áll a dolog. Bánja is a képviselőtestület, ha a Petőfiutcában 20 ház évek óta vizben áll, ha a talajvíznek minősített pinceviz minden évben emelkedik és az építőmesterek állítása szerint — ha a bajon hamarosan segítve nem lesz — az összedülés veszedelme fenyegeti a házakat, bánja is a képviselőtestület, ha a talajvíznek nevezett pinceviz most már a pincékbe hordott 1 méter magas feltöltés fölött 100—120 centiméternyire emelkedett és a regatta-sportot kedvelők csak azért nem rendeznek csónakversenyt * Ez ügyre és a vele kapcsolatos dolgokra még visszatérünk. Szerk. rajta, mert a rettenetes bűz elkábítaná őket; bánja is a képviselőtestület, ha a hatalmas zsidótemplom kőpadlózata süppedni kezd a víztől és a templom padjai is tótágast kezdenek állani, vagy ha a szomszédos házak egy szép éjjelen megrepedeznek és búsan leülnek a gyanutlanul alvó polgárokra és családjaikra. Mindezt — úgylátszik — nem bánja a képviselőtestület. Ha a házak megrepedeznek, majd kilakoltatja a lakókat a rendőrség; ha emberéletben kár esik, megejtik a soha eredményre nem vezető vizsgálatot. Hogy szegény emberek hajléktalanná lehetnek, hogy városi polgárok anyagilag tönkre mehetnek -— az mellékes. Sürgősebb teendők várnak megoldásra. Magasabb érdekek követelik a Pordán kiaszfaltozását, a Széchenyi-tér kigyalulását, az Anna-tér lefürészelését, a Zrinyi-utca megnyitását — de a Petőfi-utca lakosai várjauak, míg a sor rájuk kerül és a városi pótadó miattuk nem emelkedik. Valamennyi tényező hibás a felháborító könnyelműséggel hozott határozatban és az csak azzal menthető, hogy a baj igazi nagyságát nem ismerték. A polgármester csatornázási tervét mindenki helyesli ős szívesen támogatja. De lehet-e várni házak pincevizével, míg a polgármester csatornázási vesszőparipája úgy 20—30 év múlva megszületik, amelyet hajas fejjel a mai ifjabb polgárság is alig fog megérni. Addig pedig a Petőfi- stb. utcákban a talajvíznek elkeresztelt ismeretlen eredetű viz csőrepedésekből és tűhegyni csőlyukakból, rosszul elzárt vagy nyitva felejtett víztelenítő csapokból, no meg a soha ki nem szivattyúzott, használatlan régi kutakból vigan folyik a város mélyebben fekvő házainak pincéibe, működve és rombolva, mert a képviselőtestület bölcs halasztásáért sem hajlandó egy percig se szünetelni. Azért hát elutasítják a Petőfi-utca lakosainak kérelmét. Nemde ez olcsó és kényelmes elintézési mód? A városi mérnök ugyan kijelenti, hogy a csatornázás sem fogja véglegesen a talajvizet megszüntetni és hogy a talajvizet alagcsövek lerakásával lehet elvezetni, azért mégis elutasíiják a kérelmezőket, mert ez igen olcsó, gyors és kényelmes elintézés. Meg fogja a város fizetni a kárt, ha a házak a város hibájából megrepedeznek? Meo-téríti a város a kárt, ha a házak a © pincevizek miatt összedőlnek? Mert akkor a lakosok anyagilag fedezve lesznek. De ha a város meg is fizeti, azaz megtéríti az okozott kárt, segített e ezzel a bajon? Az utcamegnyitások és rendezések fontosságát mi is elismerjük, de sokkalta fontosabbnak tartjuk a meglevő házak épségben tartását, megóvását. Ez pedig csak úgy érhető el, ha sürgősen segítenek a bajon. Ha valóban talajvíz az oka, azonnal A „PAPAI HÍRLAP" T ARC A JA. Napsugár. Vöröslő, izzó tüzkorongja Elérkezett az ég aljára. Bevilágít még egyszer mindent, Veröfényt lövell a világra, — Azután ráborul szemére Az őriások álma. Ő holnap újböl ég, világít A régi, örök tűzzel, fénnyel. Csak tán sugarát mások érzik, Mások fürdenek benne kéjjel. S akik ma magukénak hitték: Holnap övék — az éjjel. Katona Iván. A kis ólomkatona. Irta: Anatole Francé. Azon az éjszakán, bogy a láztól nem tudtam aludni, egészen tisztán hallottam három koppanást azon az üvegszekrényen, amely az ágyam mellett van, s amelyben össze-vissza állanak a kis szász porcellán-figurák, a kétszer égetett sévresi alakok, Tanagrából vagy Myrinából való terrakkotta szobrocskák, kis renaissance bronzhistóriák, japán elefáncsontok, velencei üvegek, szóval ezer semmiség, amit bizonyos örömteli vagy melankolikus órák emléke tesz élővé előttem. A három koppantás gyönge volt, de tisztán hallható, s amint az üvegszekrénykére néztem, láttam az éjjeli lámpa világánál, hogy egy kis ólomkatona kocogtat, mert szabadulni szeretne. A szabadulás sikerült is neki, mert ökölcsapásaira kinyílott az üvegajtó. Alapjában véve nem is nagyon lepett meg a dolog. A kis ólomkatonát mindig rossz csontnak tartottam. Fehér ruhája van, kék szegéllyel: francia gárdista, és erről az ezredről mindenki tudja, hogy nem nagyon tüntette ki magát a fegyelmezettséggel. — Hohó ! — kiáltottam — La Fleur, Brindamour, La Tulipe! nem csinálna ön kevesebb zajt, s nem hagyna békében ? Láthatja, hogy beteg vagyok ! Dörmögve felelt: — Úgy, ahogy itt lát, polgár, száz éve van, hogy elfoglaltam a Eastillet. Nem is hiszem, hogy sok ily öreg ólomkatona van, mint én. Jó éjszakát, megyek a parádéra. — La Tulipe —- feleltem szigorúan — az ön ezredét X VI. Lajoa 1789 augusztus 31-ikén föloszlatta. Önnek semmi keresete a parádén. Maradjon csak itt az üvegszekrényben. La Tulipe megpödörte a bajuszát, és szólt, megvető pillantást vetve rám a szeme sarkából : — Hogyan, hát ön nem tudja, hogy minden esztendőben, december 31-én, mialatt a gyerekek alusznak, a háztetőkön nagy díszszemlét tartanak az ólomkatonák, a vidáman füstölgő kémények között? Nagyszerű felvonulás ez, amelyen igen sok lovassági katonának hiányzik a feje. A harcban elesett ólomkatonák árnyékai itt vonulnak el pokoli forgatagban. Csupa görbe szurony, törött kard ... És az elhalt babák lelkei, fehéren a holdfényben, végignézik az ő íölvonulásukat. Ez a beszéd megdöbbentett : — így hát, La Tulipe, ez szokás, ünnepélyes szokás ? Én nagyon tisztelem a szokásokat, a tradicziókat, a legendákat és a néphitet. Másrészt azonban nem tudom, hogy kibocsássam-e ebből az üvegszekrényből. Sirolin Emeli n étvágyat í» a teaiailiyt. nicgizQ»Ceti • köhögítt. váladíkot, «|j«li izudial Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofuiozis. influenza ellen számtalan tanár H orvos által naponta ajánlra. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Rofhe 4 4 eredeti csomagolást. F. Hoffmaiao-La Roehe & €«. Basel (Sráje) *9 Roehe" 16 orvod rwidalrtre a gyöcr**trtMM» baa — Ara űvcgrnkial * — knraM
