Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-05-02 / 18. szám

el kell rendelni az alagceövezést, ha pedig — ami valószínűbb — a vizvezeték okozza a folytonosan emelkedő óriási mennyiségű pincevizet, akkor az alagcsövezésen kívül a veszélyeztetett helyeken és helyek körül fekvő utcák főcsöveit meg kell vizsgáltatni és a rozoga és rozsdás csatlakozási vas­csöveket megfelelő ólomcsövekkel ki kell cserélni. Á város kötelessége volna a gyors intézkedés. A kérelmezők felajánlották a költségek 2/ 3 részének viselését, holott jól tudták, hogy a város kötelessége saját költségén adózó polgárainak vagyonáról és életéről gondoskodni. Mégis felajánlották a költsé­gek nagyobb részének viselését, hogy a segítség sürgős voltáról és a veszedelem nagyságáról az illetékes köröket meggyőzzék és gyors intézkedésre bírják, mert már nem várhatnak a Petőfi-utcaiak, mig a sor rájuk kerül és a város egyéb teendők hiányában megkönyörül rajtuk. Az alagcsövezés aránylag olcsó. A Csatorna-utca 340 méter hosszú alagcsöve­zése pl. (bár csak úgy szuszogva dolgoztak a munkások) 2936 koronába, tehát egy folyó méter körülbelül 8—9 koronába került. Ha tehát a Petőfi-utca alagcsövezendő részét szintén ilyen hosszúnak vennők, mintegy 1000—1200 korona esnék a városra. Szabad-e, helyes-e ekkora összegért adózó lakosok és háztulajdonosok életét és vagyonát egy percig is kockáztatni ? vagy talán azért nem csinálják meg az alag­csövezést, mert kicsinyük az összeget és csak nagy vállalatokat szeretnek megcsinálni mostanában? Hisszük és reméljük, hogy a Corvin­utcába kiküldött bizottságot mielőbb össze­hívják és sürgős jelentéstételre utasítják. A bizottság nem kerülheti el a Petőfi­utca állapotának megvizsgálását, ha őszinte véleményt akar adni és csak akkor fogja a veszedelmet ijesztő nagvgágában föltárhatni. Ha még az után se jön a remélt segít­ség, akkor valószínűleg sikerülni fog hozzá­járulni ahhoz, hogy minden költség nélkül egy egész utcarész eltűnjék a föld színéről, -ii —k. SZEMLE. Május I. A zöld május irne piros májussá változott át. Az ébredő természet virágos, kedves ünnepe volt hajdan a május, a felébredt munkás­ság avatta ujabban komoly ünnepévé. Szimboli­kus ünnep lett belőle, annak a nagy egyetértésnek és egybetartásnak szimbóluma, amivel a világ proletárjai főkép a nagy kultúr-államokban már eddig is oly figyelemre méltó eredményeket értek el. Nálunk Magyarországon még mindig bizalmat­lansággal telve néz a társadalom a munkásság ünnepére csak úgy, mint küzdelmeire. Határozot­tan imponál ugyan neki, hogy mintegy varázs­erőre megszűnik egy napon a munka s a munka zaját a nyugalom csendje vállja fel, megszűnik a gépek zakatolása, sőt egy napra megáll az idő kereke is, aminek világos jeleként másnap újság nem jelenik meg, de ez csak imponál, de nem hódít, rokonszenvet még nem szerez. Hogy miért, azt fejtegetni fölösleges, mindenki tudja. Sokkal több túlzás nyilatkozott meg nálunk a munkásság első öntudatos fellépéseiben, semhogy a társada­lom azt oly könnyen feledni tudná. Pedig a szocialisták idei kongresszusa határozott bizonyí­ték arra, hogy a munkásság jövendő program­jában nemcsak az egyetértés, de a másokat megértés gondolata is nagyobb mértékben fog szerepelni. Minthogy viszont évtizedek folyamán a polgári társadalom vérébe is sok felszívódott a szocialisztikus eszmékből, remélhető, hogy majdan, nem sok idő multán, ha az alkotás hétköznapjai állandó békés harmóniában telnek el, nemcsak imponáló, de szimpatikus is lesz a szünetelés ünnepnapja is. Rémregények. A napokban azt olvastam, hogy egy 17 éves munkáslány rémregények olva­sásától megőrült. A nagy közönség sajnálja, hogy egy fiatal, bizonyára jobb sorsra érdemes hajadon eszét vesztette az olvasmányától, s gondolkoz­hatik azon, hogy minő rombolásokat visz véghez a ponyva, amelyből minálunk ezer meg ezer ember kapja táplálékát! Borzasztó könyvek ezek, valóságos arzenikum-irodalom, amelytől nem le­het eléggé óvni a jámbor olvasókat. Apró dózi­sokban árulják, tizenöt kros füzetekben („művészi kivitelű" képekkel), amelyeknek megszerzése ve­szedelmesen könnyű. Egy teljesen befejezett rém­regény most már rendesen egy ilyen „könnyen megszerezhető" füzetből áll, amelyek tiznapi vagy kéthetes időközökben jelennek meg. Az irodalmi házalók, akik házról-házra járnak vele, nem győ­zik dicsérni a meséjét, érdekes helyzeteit, s képeit. Hétszámra dolgozó munkások, szegény varróleá­nyok azok, akik magukhoz váltják az „olcsó" füzeteket. Csak amikor megvették az egész re­gényt, akkor látják, hogy milyen sokat adtak érte. Mert az az olvasmány, a mellett, hogy mérges, még drága is. Igazán: méreg-drága. A teljes re­gény körülbelül 10 koronába kerül. S ez még nem a legnagyobb ár, amit a vevője fizet érette. Amit az olvasása által ízlésben s erkölcsiségben veszít, sokkal nagyobb. S az a szegény varró­leány, még ennél is nagyobb árt fizetett — meg­őrült tőle. A testi táplálékot ma már ellenőrizteti az állam közegészségi közegeivel, hát a szellemi táplálékra mikor kerül a sor? A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármester Budapesten. Mészáros Károly polgármesterünk e hét folyamán a fő­városban járt s a minisztériumokban több városi közérdekű ügy elintézését sürgette meg. § Városi közgyűlés. Nálunk szorgalmasab­ban tanácskozó képviselő-testülete kevés van az országnak. Ha az alkotás terén is oly szorgalmat fejtenénk ki, mint a gyülésezés terén, akkor — sokkal előrébb volnánk már. Legközelebb ismét május 11-én lesz közgyűlés, melynek napirendjén többek között a következő ügyek szerepelnek: a Döbröntei-utcabeliek kérelme kőszegélyes jár­dáért, Szekszárd város átirata a rendőrség álla­mosítása, Kassa város átirata az adóreform tár­gyában, a városi tiszti, segéd, kezelő és szolga­személyzet kérelme fizetésük rendezése tárgyában, a pápai kóbor cigányok elhelyezésének ügye, javaslat a vizvezetéki medence és forrásfoglalás kőfallal bekerítése iránt és a vágóhid elhelyezésé­nek kérdése. § A kataszteri bérházra április hó 25-én tartották meg a városházán a főjegyzői irodában zárt ajánlati versenytárgyalást. A munkálatok ál­talános részét két helybeli s egy vidéki pályázó közül 30.974 K összköltségen Besenbach Károly helybeli építőmester nyerte el. A részletmunkálatok: közül az asztalosmunkát Keresztes Gábor nyerte el 8699 K, a terrakotta és betonmunkát Kohn József 1075 K, a bádogosmunkát Mayersberg Salamon 2630 K s a kályhás munkát Boskovitz Samu 1128 K költséggel. Amely részletmunkákra ajánlat nem érkezett, azok elvégzésével a fővállal­kozót bizták meg. A héten már hozzá is kezdtek a — Bocsásd ki — mondta egy tiszta, zeng­zetes hang, amelyet eddig még nem hallottam, s amelyről azonban rögtön ráismertem a tanagrai terrakotta hölgyre, aki a gárdista mellett állott. — Bocsásd ki. Á dédapáink által ránk hagyott tradíciókat tisztelnünk kell. Az én időmben ugyan a katonák nem hordtak ily nevetséges vörösbélésü kék ruhát. Nem volt rajtuk más, csak a fegyver­zetük. És mi nagyon féltünk tőlük Barbárok voltak. Te is barbár vagy. Hiába olvasta 1 a költőket és a történetírókat, hogy mi az élet szépsége. Igyekeztem higgadtan felelni: — Szép Pannychis, a te kis görög néped néhány formát talált, amelyben örökké gyönyör­ködni fog a lélek és a szem. De a te országod­ban minden nap annyi ostobaságot csináltak, amennyit egy ülésszak alatt sem tudnak elkövetni a mi községi tanácsosaink. Mindazonáltal meg kell vallanom, hogy jól beszéltél. A szokást követni kell, mert különben nem volna szokás. Fehér Pannychis, nem adtál nekem hiába jó tanácsot; a te kedvedért megengedem La Tulipenek, hogy oda menjen, ahova az etnografia hivja. Akkor egy kis sévresi parasztlány könyörgő pillantásokat vetett rám. — Uram, ne engedje, hogy távozzzék. Ne­kem házasságot igért. Ha elmegy, soha többé nem látom. És kerek aroát kötényébe rejtve keservesen zokogott. Ahogy csak tudtam, megvigasztaltam a kis parasztlányt és fölszólítottam a gárdistát, hogy a szemle után ne ragadjon valami korcsmába. Meg­igérte, s én szerencsés utat kivántam neki. De nem távozott. Furcsa dolog, de ott maradt a kis állványán és nem mozdult. Meglepetésemet fejez­tem ki előtte. — Türelem — felelt. Én nem mehetek el igy, az ön szeme láttára, anélkül, hogy a titkos törvényeket megsérteném. Amikor szundikálni fog, könnyen elszököm egy holdsugáron, mert finom vagyok. De nem sietek, s egy-két órai időm még van. Nem tehetünk jobbat, mintha beszélgetünk. Akarja, hogy elmondjak önnek egy történetet a régi időkből ? — Meséljen, — mondta Pannychis. — Meséljen, — szólt a parasztlány. — Meséljen hát, La Tulipe, — mondtam én is. Leült, megtömte pipáját, egy pohár sört kért, köhécselt és elkezdte : — Éppen kilencvenkilenc éve van, hogy egy asztalkán állottam vagy tizenkét bajtársammal, akik úgy hasonlítottak hozzám, mintha testvéreim lettek volna ; egyik állt, a másik feküdt, a leg­többnek hibás volt a feje vagy a lába. Hősi tör­meléke voltunk egy ólomkatonás skatulyának, amit az előző évben vásároltak a saint germaini vásá­ron. A szoba halványkék selyemmel volt kárpi­tozva. A lámpa szelíden világolt, és a kandalló lángja mintha szárnyakat libbentett volna az árnyékban. Pongyolában, a kis Íróasztal előtt ülve lapozgat a levelek közt Julié; finom nyaka meg­hajlik aranyhajának nagyszerű, halvány glóriolája alatt. Éjfélt üt az óra; ez a jele, hogy az egyik esztendő elmúlt ós következik a másik. A pici ingaóra, amelyen aranyozott Ámor mosolyog, jelzi, hogy az 1793 as évnek vége. Amint összeér a két mutató, egy kis jelenés tűnik elő a szobában. Csinos gyerek, éppen most jött a fülkéből, amelyben alszik, s amelynek ajta­ját nyitva hagyta. Kis ingecskébe jött, anyja karjai közé szaladt és boldog új-évet kivánt neki. — Boldog új-évet neked is, kis Emil . . . Köszönöm. De tudod te, hogy mi az a boldog új-év ? A kis fiú azt hiszi, hogy tudja; mindazon­által magyarázza neki az anyja : — Az év akkor boldog, fiacskám, ha gyűlö­let és félelem nélkül telt el. EGY EGÉSZ DOBOZ ÁRA 2 5Q KORONA Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt Vérmentesen szállít. Leghathatósabb és leg ízletesebb hizlald és vértisztító szer! Számos előkelő orvostanár e's szaktekintély által kitüno eredme'nnyel kipróbálva! TYÜ'RMÍ'líí'irNÍ'í • Sietteti a J árás t és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — bizto­U1 LiUUlilVliMlIiL I sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. FFT N/ÍTTl? ITNl^T * Utolérlietetle n vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, — f ÍJililUl lriiV.I1 Ilii i mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást. —

Next

/
Thumbnails
Contents