Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-05-02 / 18. szám
el kell rendelni az alagceövezést, ha pedig — ami valószínűbb — a vizvezeték okozza a folytonosan emelkedő óriási mennyiségű pincevizet, akkor az alagcsövezésen kívül a veszélyeztetett helyeken és helyek körül fekvő utcák főcsöveit meg kell vizsgáltatni és a rozoga és rozsdás csatlakozási vascsöveket megfelelő ólomcsövekkel ki kell cserélni. Á város kötelessége volna a gyors intézkedés. A kérelmezők felajánlották a költségek 2/ 3 részének viselését, holott jól tudták, hogy a város kötelessége saját költségén adózó polgárainak vagyonáról és életéről gondoskodni. Mégis felajánlották a költségek nagyobb részének viselését, hogy a segítség sürgős voltáról és a veszedelem nagyságáról az illetékes köröket meggyőzzék és gyors intézkedésre bírják, mert már nem várhatnak a Petőfi-utcaiak, mig a sor rájuk kerül és a város egyéb teendők hiányában megkönyörül rajtuk. Az alagcsövezés aránylag olcsó. A Csatorna-utca 340 méter hosszú alagcsövezése pl. (bár csak úgy szuszogva dolgoztak a munkások) 2936 koronába, tehát egy folyó méter körülbelül 8—9 koronába került. Ha tehát a Petőfi-utca alagcsövezendő részét szintén ilyen hosszúnak vennők, mintegy 1000—1200 korona esnék a városra. Szabad-e, helyes-e ekkora összegért adózó lakosok és háztulajdonosok életét és vagyonát egy percig is kockáztatni ? vagy talán azért nem csinálják meg az alagcsövezést, mert kicsinyük az összeget és csak nagy vállalatokat szeretnek megcsinálni mostanában? Hisszük és reméljük, hogy a Corvinutcába kiküldött bizottságot mielőbb összehívják és sürgős jelentéstételre utasítják. A bizottság nem kerülheti el a Petőfiutca állapotának megvizsgálását, ha őszinte véleményt akar adni és csak akkor fogja a veszedelmet ijesztő nagvgágában föltárhatni. Ha még az után se jön a remélt segítség, akkor valószínűleg sikerülni fog hozzájárulni ahhoz, hogy minden költség nélkül egy egész utcarész eltűnjék a föld színéről, -ii —k. SZEMLE. Május I. A zöld május irne piros májussá változott át. Az ébredő természet virágos, kedves ünnepe volt hajdan a május, a felébredt munkásság avatta ujabban komoly ünnepévé. Szimbolikus ünnep lett belőle, annak a nagy egyetértésnek és egybetartásnak szimbóluma, amivel a világ proletárjai főkép a nagy kultúr-államokban már eddig is oly figyelemre méltó eredményeket értek el. Nálunk Magyarországon még mindig bizalmatlansággal telve néz a társadalom a munkásság ünnepére csak úgy, mint küzdelmeire. Határozottan imponál ugyan neki, hogy mintegy varázserőre megszűnik egy napon a munka s a munka zaját a nyugalom csendje vállja fel, megszűnik a gépek zakatolása, sőt egy napra megáll az idő kereke is, aminek világos jeleként másnap újság nem jelenik meg, de ez csak imponál, de nem hódít, rokonszenvet még nem szerez. Hogy miért, azt fejtegetni fölösleges, mindenki tudja. Sokkal több túlzás nyilatkozott meg nálunk a munkásság első öntudatos fellépéseiben, semhogy a társadalom azt oly könnyen feledni tudná. Pedig a szocialisták idei kongresszusa határozott bizonyíték arra, hogy a munkásság jövendő programjában nemcsak az egyetértés, de a másokat megértés gondolata is nagyobb mértékben fog szerepelni. Minthogy viszont évtizedek folyamán a polgári társadalom vérébe is sok felszívódott a szocialisztikus eszmékből, remélhető, hogy majdan, nem sok idő multán, ha az alkotás hétköznapjai állandó békés harmóniában telnek el, nemcsak imponáló, de szimpatikus is lesz a szünetelés ünnepnapja is. Rémregények. A napokban azt olvastam, hogy egy 17 éves munkáslány rémregények olvasásától megőrült. A nagy közönség sajnálja, hogy egy fiatal, bizonyára jobb sorsra érdemes hajadon eszét vesztette az olvasmányától, s gondolkozhatik azon, hogy minő rombolásokat visz véghez a ponyva, amelyből minálunk ezer meg ezer ember kapja táplálékát! Borzasztó könyvek ezek, valóságos arzenikum-irodalom, amelytől nem lehet eléggé óvni a jámbor olvasókat. Apró dózisokban árulják, tizenöt kros füzetekben („művészi kivitelű" képekkel), amelyeknek megszerzése veszedelmesen könnyű. Egy teljesen befejezett rémregény most már rendesen egy ilyen „könnyen megszerezhető" füzetből áll, amelyek tiznapi vagy kéthetes időközökben jelennek meg. Az irodalmi házalók, akik házról-házra járnak vele, nem győzik dicsérni a meséjét, érdekes helyzeteit, s képeit. Hétszámra dolgozó munkások, szegény varróleányok azok, akik magukhoz váltják az „olcsó" füzeteket. Csak amikor megvették az egész regényt, akkor látják, hogy milyen sokat adtak érte. Mert az az olvasmány, a mellett, hogy mérges, még drága is. Igazán: méreg-drága. A teljes regény körülbelül 10 koronába kerül. S ez még nem a legnagyobb ár, amit a vevője fizet érette. Amit az olvasása által ízlésben s erkölcsiségben veszít, sokkal nagyobb. S az a szegény varróleány, még ennél is nagyobb árt fizetett — megőrült tőle. A testi táplálékot ma már ellenőrizteti az állam közegészségi közegeivel, hát a szellemi táplálékra mikor kerül a sor? A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármester Budapesten. Mészáros Károly polgármesterünk e hét folyamán a fővárosban járt s a minisztériumokban több városi közérdekű ügy elintézését sürgette meg. § Városi közgyűlés. Nálunk szorgalmasabban tanácskozó képviselő-testülete kevés van az országnak. Ha az alkotás terén is oly szorgalmat fejtenénk ki, mint a gyülésezés terén, akkor — sokkal előrébb volnánk már. Legközelebb ismét május 11-én lesz közgyűlés, melynek napirendjén többek között a következő ügyek szerepelnek: a Döbröntei-utcabeliek kérelme kőszegélyes járdáért, Szekszárd város átirata a rendőrség államosítása, Kassa város átirata az adóreform tárgyában, a városi tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet kérelme fizetésük rendezése tárgyában, a pápai kóbor cigányok elhelyezésének ügye, javaslat a vizvezetéki medence és forrásfoglalás kőfallal bekerítése iránt és a vágóhid elhelyezésének kérdése. § A kataszteri bérházra április hó 25-én tartották meg a városházán a főjegyzői irodában zárt ajánlati versenytárgyalást. A munkálatok általános részét két helybeli s egy vidéki pályázó közül 30.974 K összköltségen Besenbach Károly helybeli építőmester nyerte el. A részletmunkálatok: közül az asztalosmunkát Keresztes Gábor nyerte el 8699 K, a terrakotta és betonmunkát Kohn József 1075 K, a bádogosmunkát Mayersberg Salamon 2630 K s a kályhás munkát Boskovitz Samu 1128 K költséggel. Amely részletmunkákra ajánlat nem érkezett, azok elvégzésével a fővállalkozót bizták meg. A héten már hozzá is kezdtek a — Bocsásd ki — mondta egy tiszta, zengzetes hang, amelyet eddig még nem hallottam, s amelyről azonban rögtön ráismertem a tanagrai terrakotta hölgyre, aki a gárdista mellett állott. — Bocsásd ki. Á dédapáink által ránk hagyott tradíciókat tisztelnünk kell. Az én időmben ugyan a katonák nem hordtak ily nevetséges vörösbélésü kék ruhát. Nem volt rajtuk más, csak a fegyverzetük. És mi nagyon féltünk tőlük Barbárok voltak. Te is barbár vagy. Hiába olvasta 1 a költőket és a történetírókat, hogy mi az élet szépsége. Igyekeztem higgadtan felelni: — Szép Pannychis, a te kis görög néped néhány formát talált, amelyben örökké gyönyörködni fog a lélek és a szem. De a te országodban minden nap annyi ostobaságot csináltak, amennyit egy ülésszak alatt sem tudnak elkövetni a mi községi tanácsosaink. Mindazonáltal meg kell vallanom, hogy jól beszéltél. A szokást követni kell, mert különben nem volna szokás. Fehér Pannychis, nem adtál nekem hiába jó tanácsot; a te kedvedért megengedem La Tulipenek, hogy oda menjen, ahova az etnografia hivja. Akkor egy kis sévresi parasztlány könyörgő pillantásokat vetett rám. — Uram, ne engedje, hogy távozzzék. Nekem házasságot igért. Ha elmegy, soha többé nem látom. És kerek aroát kötényébe rejtve keservesen zokogott. Ahogy csak tudtam, megvigasztaltam a kis parasztlányt és fölszólítottam a gárdistát, hogy a szemle után ne ragadjon valami korcsmába. Megigérte, s én szerencsés utat kivántam neki. De nem távozott. Furcsa dolog, de ott maradt a kis állványán és nem mozdult. Meglepetésemet fejeztem ki előtte. — Türelem — felelt. Én nem mehetek el igy, az ön szeme láttára, anélkül, hogy a titkos törvényeket megsérteném. Amikor szundikálni fog, könnyen elszököm egy holdsugáron, mert finom vagyok. De nem sietek, s egy-két órai időm még van. Nem tehetünk jobbat, mintha beszélgetünk. Akarja, hogy elmondjak önnek egy történetet a régi időkből ? — Meséljen, — mondta Pannychis. — Meséljen, — szólt a parasztlány. — Meséljen hát, La Tulipe, — mondtam én is. Leült, megtömte pipáját, egy pohár sört kért, köhécselt és elkezdte : — Éppen kilencvenkilenc éve van, hogy egy asztalkán állottam vagy tizenkét bajtársammal, akik úgy hasonlítottak hozzám, mintha testvéreim lettek volna ; egyik állt, a másik feküdt, a legtöbbnek hibás volt a feje vagy a lába. Hősi törmeléke voltunk egy ólomkatonás skatulyának, amit az előző évben vásároltak a saint germaini vásáron. A szoba halványkék selyemmel volt kárpitozva. A lámpa szelíden világolt, és a kandalló lángja mintha szárnyakat libbentett volna az árnyékban. Pongyolában, a kis Íróasztal előtt ülve lapozgat a levelek közt Julié; finom nyaka meghajlik aranyhajának nagyszerű, halvány glóriolája alatt. Éjfélt üt az óra; ez a jele, hogy az egyik esztendő elmúlt ós következik a másik. A pici ingaóra, amelyen aranyozott Ámor mosolyog, jelzi, hogy az 1793 as évnek vége. Amint összeér a két mutató, egy kis jelenés tűnik elő a szobában. Csinos gyerek, éppen most jött a fülkéből, amelyben alszik, s amelynek ajtaját nyitva hagyta. Kis ingecskébe jött, anyja karjai közé szaladt és boldog új-évet kivánt neki. — Boldog új-évet neked is, kis Emil . . . Köszönöm. De tudod te, hogy mi az a boldog új-év ? A kis fiú azt hiszi, hogy tudja; mindazonáltal magyarázza neki az anyja : — Az év akkor boldog, fiacskám, ha gyűlölet és félelem nélkül telt el. EGY EGÉSZ DOBOZ ÁRA 2 5Q KORONA Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az ENERGIN VÁLLALATNÁL PÉCSETT, mely 6 dobozt Vérmentesen szállít. Leghathatósabb és leg ízletesebb hizlald és vértisztító szer! Számos előkelő orvostanár e's szaktekintély által kitüno eredme'nnyel kipróbálva! TYÜ'RMÍ'líí'irNÍ'í • Sietteti a J árás t és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart — biztoU1 LiUUlilVliMlIiL I sítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és rendezi az emésztést. FFT N/ÍTTl? ITNl^T * Utolérlietetle n vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, — f ÍJililUl lriiV.I1 Ilii i mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást. —
