Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-11 / 15. szám

tanintézetek is legtöbb helyen fel vannak szerelve vele. Mig azonban a vagyonosabb osztály rendszeresen élvezheti egészsége megóvásánál a fürdő áldásait, addig a szegény nép, a munkás-osztály aránylag csak nagy áldozattal juthat hozzá. Aki pl. 15—16 koronát keres hetenként, annak bajos dolog 1 koronát olyan „luxus" dologra elvonni fizetéséből, mint amilyennek a szegény nép a fürdést kénytelen tekinteni. E miatt aztán akárhány munkás van olyan, aki évszám nem látja a fürdőház belsejét, ha csak olyan betegségbe nem esik, amely ellen orvosi rendeletre kell a fürdőt használnia. Pedig egészségi tekintetekből a munkás embernek volna a legnagyobb szüksége fürdésre. A gyárak, a műhelyek egészségtelen, poros levegőjében a piszok ellepi az egész testet, a bőr pórusai betömődnek s nem képesek természetes rendeltetésüknek: a bőrlélegzésnek megfelelni, amiből önként következik, hogy a rosszul gondozott test elveszti ellentálló képességét s fogékonnyá válik mindennemű betegségek iránt. Innen van aztán az, hogy a ragályos betegségek először is a szegény néposztályhoz kopogtatnak be, s az ő soraikból szedik legnagyobb részt áldozataikat. A fürdésnek tehát valósággal gyógyító szerepe van az ember életében. Ezeknek elgondolása indítottak engemet arra, hogy a szegény munkás nép érdekében egy eszmével álljak elő e lap hasábjain. Ez eszme pedig az volna, melyet cikkem fölé irtam: Létesítsünk munkásfürdőt! De hát ki és hogyan létesítse a munkásfürdőt ? Erre a kérdésre a választ a munkásbiztositó pénztár intézményében találom meg. Ennek a pénztárnak megalkotásánál az egyedüli irányadó az a magasztos eszme volt, hogy gondoskodás történjék a munkás-osztály egészségének megvédéséről. Ugy gondolom, nem következtetek rosszul, hogy ha én ebbe a fogalomba nemcsak a szorosan vett betegségek gyógyítását, hanem azoknak előzetes megakadályozását is beleszámítom. Erre pedig egyik alkalmas mód a fürdés volna. A füidő létesítésének módját pedig a munkásbiztosító pénztár keretében a következőképen gondolom megoldhatónak: A pénztár igazgatósága érintkezésbe lépne a pápai kád- és gőzfürdő részvénytársaság igazgatóságával, s közös tanácskozáson megbeszélnék, hogy mi módon volna az keresztül vihető, hogy a kád- és gőzfürdő telepén a munkásbiztosító pénztár tagjai részére 20—25 személyre szóló közös fürdő építtetnék, külön a férfiak és külön a nők részére. Ez a fürdő állandóan üzemben tartatnék, hogy a munkások, illetve munkásnők a nap bármely szakában igénybe vehessék. A pénztár igazgatósága a fürdésre jelentkező tagoknak havonként egy, betegség esetén esetleg több ingyen-szelvényt bocsátana rendelkezésre, amelyért aztán a fürdő-részvénytársaságnak bizonyos összeget fizetne évenként. S mivel a fürdőnek ilyen kibővítése befektetéseket igényelne, hogy ezt a részvénytársaság biztos alapra fektethesse, a munkásbiztosító pénztár igazgatóságával hosszabb lejáratú, mondjuk 10—15 évre szóló szerződést köthetne. A munkás-fürdőnek közös-fürdő alapon való megoldása, azt hiszem, keresztülvihető volna anélkül, hogy a pénztár bizlos prosperálását veszélyeztetné. Hisz évenként így is fordít a pénztár bizonyos — az igaz, hogy nem nagy — összeget reá szoruló beteg tagjainak fürdőjegyekkel való kiszolgálására, s ez az összeg már némi fedezetül szolgálna az állandó fürdő létesítéséhez, de meg talán gyógyköltségekben is térülne vissza, ha a fürdő használatával a betegségi esetek száma apadna, ami könnyen feltételezhető. Az új munkásbiztosító hivatal működésének megkezdése óta jóval nagyobb illetékeket kell fizetnie a tagoknak, méltányos volna tehát, ha a fürdő létesítésével is szolgálná a pénztár a tagok egészségi érdekeit. A lelkemben megfogamzott eszmét megvitatásra ime a nyilvánosság elé bocsátom. Az ügy iránti meleg szeretettől vezéreltetve lehet, hogy kivihetetlen tervet pendítettem meg ; lehet, hogy a kivihetőségre helytelen utat és módot jelöltem meg, ép azért kérem az érdekelt munkásokat s a munkásbiztosító pénztár igazgatósági tagjait, szóljanak hozzá a dologhoz. Részemről minden célravezető eszközt szivemből üdvözlök, mert az eszme felvetésével csak oda akartam hatni, hogy legyen Pápán mielőbb munkásfürdő. Nánik Pál. Á YÍROSHÁZÍRÓL. § Városi közgyűlés. A legközelebbi városi közgyűlés uem 13-án, hanem 22-én lesz a múlt számunkban közölt tárgysorral, melyhez utólag hozzájött még több pápai lakos kérelme a vadászati haszonbérnek a tagfelügyelők részére leendő kiutalása iránt. § Városi zálogház. A legközelebbi v. közgyűlés tárgysorán szerepel a Schlesinger testvérek ajánlata zálogházak átadása iránt. Az átadás úgy történnék, hogy a város a kölcsönre kiadott öszszegeket a Schlesinger testvéreknek megtérítené, ezek viszont a zálogértékekre nézve garanciát vállalnának. így tehát a városnak az átvétel pénzébe nem kerülne, egyszerűen tőkét fektetne be, mely biztosan és jól kamatoznék. A tanács az ajánlat elfogadását annál is inkább pártolja, mert Szombathelyen most létesített maga a város zálogházat. A terv szerint a zálogház jelenlegi helyén hagyatnék meg s a fogyasztási adóhivatal tagjai kezelnék. Kétségtelen, hogy a zálogházakhoz fűződő szociális érdekek inkább találnak kielégítésre, ha egy erkölcsi testület tulajdona a zálogház, mintha az magánosok kezére jutna. § Az alagcsövezés dolgában most meg kontrakérvény jött a városházára. Nem kevesebb, mint 22 Korvin- ós Kuruc-utcai háztulajdonos tiltakozik a szabályrendeletes alagcsövezés ellen. Az ő pincéjükben nincsen viz, ők nem fizetnek ! Mi lesz már most ebből ? ! § Járdát kérnek a felsővárosi Döbrenteiutcabeliek. A városnak ők a magukéból adták az utcaterületet, illő, hogy a város meg járdát adjon. § A megüresedett rendőri állásra a polgármester Molnár Miklóst nevezte ki. Színházi hét. Közéig virágvasárnap. Még két előadás és szétoszlik a társulat, hogy húsvét első napján már az új kezdje meg működését. Baj lenne, ha az űj teljesen új lenne. Szerencsére megmarad akárhány a régi jelesebb erők közül, de bizony akárhány távozik olyan, akit igen nehéz lesz pótolni. Kormos Ilonka helyébe pld. bajosan fog méltó utódot állíthatni Szalkay. De hát őt nagyobb színpadra viszi fényes tehetsége, nagy ambíciója. Nem a direktoron múlt, hogy nem marad. De távoznak többen olyanok, akiket talán módjában állt volna megmarasztani. így a Szatbmáry-házaspárban is becses két erőt veszít a társulat. Olyan jó baritonista, mint Gyárfás, se terem minden bokorban Pedig ezek is mennek. Megy még — Hát akkor kászolódjunk, — mondotta Garab Illés. Fölkapták a szürüket, kezükbe vették a bo tot és indultak. A nagy akácfa ott állott vagy huszonöt lépésnyire a sátortól. Egyenesen neki tartottak, hogy leoldják a riskát. De azt már valaki előbb megtette. A tehén eltűnt szőröstülbőröstül . . . Garab Illés hülyén bámult a levegőbe. Tót Dömötör csúnya káromkodást szalajtott ki a száján. Fölemelte a botját. — Ellopták, aki áldója van ! Zavartan szaladtak ide oda, hajkurászták mindenfelé, de sehol semmi nyoma. Végre akadt egy suhanc, aki megtudta mondani, hogy valami fehérbekecses ember oldta le a tehenet s el is hajtotta. — Merre ? — tudakolták mind a ketten. — Arra a kis dülő felé. — Utána, aki áldója van 1 Iramodtak ész nélkül. Erősen szorongatták a botot a markukban. Tót Dömötör egyre biztatta cimboráját. — Ne féljen komám, előkerítem én a pokol fenekéről is ! t Óráig tartó keserves hajsza következett. A két atyafi homlokáról csurgott a verejték. Már a harmadik határban jártak. Jobban mondva ugrottak, szaladtak tünkön-bokron keresztül. Garab Illés szaggatott lélekzettel, kishitüen sopánkodott. — Oda a tehenem ! Tót Dömötör, a tolvaj egyre biztatta : — Ne féljen kigyelmed, előkerül, ha van Isten az égben ! Már rég fölkelt a nyárutó ragyogó napja, amikor egy mogyorófabokrokkal szegélyezett berek szélén csakugyan ráakadtak a riskára. Egy mogyorófához volt kötve. Csendesen kérődzött. A kajla szarva semmi kétséget sem hagyhatott fönn. Azt volt. Menten agnoszkálták. A tehéntől néhány lépésnyire egy idős, erőteljes parasztember feküdt a fűben. Feje alatt a fehér bekecs. Ugy aludt ott nyitott szájjal. Tót Dömötör nagyot húzott botjával a hátára — Kelj föl, gazember ! Az nem is kérette magát, hanem fölugrott. Aztán zavarodottan kérdezte : — Hát mi bajuk van kendteknek velem ? Tót Dömötör válaszolt: — Ejnye, adta gaz latorja! Még ilyet is kérdezni mer ? Hát nem kend lopta el ennek a becsületes embernek az igaz jószágát ? Azzal be sem várva a választ, nagyot csapott a bot bunkójával a fölriasztott ember fejére. Aztán kiabálni kezdett torkaszakadtából : — Az ilyen ember nem való egyébre, mint hogy lebunkózzák. A fajtáját is ki kell pusztítani, hogy magja szakadjon ! Minek él az ilyen ember a világon ? Üssük 1 — biztatta Garab Illést. Es Tót Dömötör, a tolvaj, újra fölemelte a botját. Ajka habzott a fölindulástól. Mintha valami rettenetes utálat lepte volna meg a tolvajság iránt. Indulata igaz, őszinte volt. Nem tudta megbocsátani a lopást — másnak aehogysem. A bántott ember az ütéstől elkábulva néhány lépést hátratántorgott. Aztán valahogy összeszedte magát. — Ne bántsanak, hé! Nem loptam én el senki jószágát . . . — Nem-e, — vicsorította rá Tót Dömötör MIT IGYUNK? 'mnk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús savanyúvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvs elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, óvszer fertőző hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, "cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. ÉftTtfkfl I|AI«VÍ7 t Kapható minden íüszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. = Főraktár Oszwatd János urnái Pápán. W UJUA Vlil 4